Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-08-01 / 172. szám
; 1942. augusztus 1. FERENCJÓZSEF KESERŰ VIZ kor lombozzunk, ha a csalán annyira megszáradt, hogy a tarlós (vágott) végével földhöz Sütögetve, majd közelről nem nagyon erősen valamilyen kemény tárgyhoz csapkodva (ez ja tárgy lehet szék, vagy asztal, vagy kocsi- »Idal, esetleg egy megfelelően feltámasztott deszkalap), a levélrészek könnyen letöredeznek róla. A markok csúcsáról a lombot esetleg kézzel való dörzsöléssel távolíthatjuk el. A lombozást ne erőltessük és idő előtt ne akarjuk elvégezni, mert ezáltal csak fölösleges munkát végeznénk és a tökéletlenül lelombozott csalánnal később az átadásnál lenne kellemetlenségünk. A lehullott, egészséges, száraz lombot ne dobjuk el, hanem gyűjtjük össze, mert megfelelő áron azt is eladhatjuk, vagy takarmányozásra felhasználhatjuk mert tápértéke a lucernáéval azonos. ; A kezelés. Az utólag lelombozott, vagy már lombjától megfosztva megszárított csalánból több markot (2—4-et) aljcsalánból sodort kötéllel 16—18 cm átmérőjű kévékbe kell kötnünk Ugyanilyen kévékbe kötjük az előzetesen marokba nem kötött csalánt is. Nagyobb kévéket azonban ne készítsünk, mert azoknak már bajos a kezelése. Kévékbe kötés «lőtt az egyes markokon húzzuk lejjebb a köte’et, hogy jobban megszoruljanak. A több marokból álló kévéket, ha azok 1 méternél hosszabbak, három helyen, ha ennél rövi- debbek, csak két helyen kell összekötnünk. A kévéket ezután 40—80, vagy esetleg 100- fával kúpoljuk. A kupoláshoz három kévét veszünk alapul, ezeknek a felső végét széthúzzuk és egymásba illesztjük, ezáltal a kéve biztosan fog a helyén állni és a többi kévét minden oldalról ezekhez támogatjuk. A kupolásnak az a célja, hogy az eső a már száraz csalán felületéről gyorsan lefolyjék és a 6zél a kúpot szabadon átjárva, a benne elhelyezett kévék utószáradása a legrövidebb időn belül megtörténhessék. Ezért nem szhbad a kúpokba sok kévét, legalábbis 100-nál többet összerakni, mert ellenkező esetben a kúp belsejében elhelyezett kévék megfüllednek és elrothadnak. Általában követendő elvül azt tartsuk szem előtt, hogy mennél kevésbbé szárad ki marokban a csalán, annál kisebb kúpokat rakjunk. Ha az időjárás megfelelő, az utószárítás a kúpokban 10—14 nap alatt befejeződik és a csalánt feiz átvevő helyre szállíthatjuk. Az átvevők csak kévébe kötött, lomb- mentes, idei termésű, zölden érés előtt aratott, legalább 60 cm hosszú, légszáraz, egészséges, penész-, doh-, gyom-, gyökér-, föld- és idegen anyagmentes csalánszárat kötelesek átvenni. Ezért pontosan tartsuk be á kezelési Utasítást és igyekezzünk a fenti kívánalmaknak megfelelő árút előállítani. A miniszter a csalánkóró gyűjtésének országos lebonyolításával a Magyar Gabonakereskedelmi r. t. és »Taurus« Nyerstermék' Kereskedelmi r. t. budapesti cégeket bízta fneg. (Központi iroda: Budapest, V., Árpád- Utca 8.) A csalánkóró átvételéről a nevezett eégek bizományosai és albizományosai gondoskodnak. A száraz csalánkóróért a bizományos a csalánkóró minősége szerint métermázsán- ként 14, illetőleg 12 pengőt fizet a gyűjtőnek. Az ingatlan birtokosát az ingatlannak a csalánkóró összegyűjtésével kapcsolatos használata fejében az összegyűjtött száraz csalánkóró után métermázsánként 20 fillér, ha pedig a szárítást és lombozást is az ingatlanon végezték, métermázsánként 50 fillér térítés illeti. A fenti árak, illetőleg térítési összegek egyrészt igen jó kereseti lehetőséget nyújtanak a gyűjtőnek, másrészt biztosítják az ingatlan birtokosa részére is a méltányos hasznot. ZALAMEGYEI ÚJSÁG Éji látogatás János bácsi rendőr. Hatalmas, erős, tagbaszakadt ember. Két lánya van. Az egyik sánta, a másik pedig úgy hordja a fejét, mint a lúd, amikor a napba néz. Valamikor szénát vittek haza. A széna tetején, fenn a magasban ült János bácsi a feleségével és két lányával. Ahogy az út kanyarodott, az asz- szony megszólal: — Te, János, János, itt földülünk. S hogy elejét vegye a szerencsétlenségnek, teljes súlyával — testvérek közt is megvolt százhúsz kiló — a szekér másik oldalára nehezedett. A szekér nem bírta el a nagy egyensúly-különbözetet, egyet nyögött ég szép lassan oldalt ereszkedett, egészen a földig. A rajtaülők valamivel gyorsabban. Sikítozás, jajgatás. *' — Juj a lábam! — sivította Juci. — Jaj a nyakam! — bőgte Stefi. — Jaj, János, János! — rikogatott Liszka néni —, de belejött a fájás az oldalamba! — Szegény fájás! — sóhajtott János bácsi szomorúan. S nézett olyan keservesen, mint akinek a tyúk elvitte a vajaskenyerét. Azóta mindig így néz, » azóta Juci a lábát, Stefi a nyakát, Liszka néni pedig az oldalát emlegeti. A két lány már virágzik. A szívüknek nem esett baja. Rá-rákaqsintgatnak a fiúkra. Ezek a fiúk pedig mi voltunk. Hárman laktunk Randweg néninél, egy Utcára nyíló külön szobában: Tóni a hősszerelmes, Csuli a biciklibajnok és én, a filozófus. Ablaka csak egy volt a szobánknak, de az akkora, hogy az ajtót nem is kellett használnunk. Természetesen mi felhasználtuk ezt a lehetőséget. Annál is inkább, mert, ha az utcára akartunk kijutni, három folyosó útvesztőjében bolyongtunk és csak a falakra rajzszögezett, nyíllal ellátott táblák mutatták a helyes irányt. Viszont, ha az ablakon kiléptünk, az időt is, az utat is megtakarítottuk. Azt csak később hallottuk, hogy a berozsdásodott ajtókilincset három műlakatosnak sikerült eltávolítania. Farsang volt, húshagyókedd reggele. Találkoztam Stefivel. Megállított: — Igaz, Géza, a rádió házibált közvetít estére. Jöjjenek el. Nem lesz más senki. Olyan jól mulatunk, hogy csak na! — Hogy-hogy nem lesz más senki? — Senki más, csak maguk. Apa szabadnapos lesz. ö is szeretné jól érezni magát. — Hát, figyeljen ide, Stefiké. Ha Tóni nem epedezik, Csuli nem biciklizik, akkor én se fogok filozofálni. Ott leszünk. — De, ha Csuli biciklizik? — Akkor... akkor hát vár janak bennünket kilenc óráig. Ne is kilencig, mondjuk tízig. Ha tíz óráig sem lennénk ott, akkor hát hiába. Akkor ne várjanak bennünket tovább. Otthon leadtam az esetet: — Na, gyerekeim, estére táncolunk. — Hol? — kérdezték egyszerre mind a ketten. — Hát Liszka néniéknél. — Juj a lábam! — ordította Tóni. — Juj, nem bírok tovább táncolni! KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazoknak, akik szeretett feleségem, illetve édesanyám elhúnyta alkalmával részvétnyilvánításukkal és a temetésen való részvétükkel fájdalmunkat enyhítették, ezúton mondunk hálás köszönetét. Ilcncsey család. 7. Öltözködjünk TÓrH GYULA úri és női szabóságából Kész fiőikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás — Jaj a nyakam! — fuldokolt Csuli,— jaj, de jó kedvem van!. — Nem baj, addig majd eszünk! — szóltam csendesen. — Nekem randim van, — szólt Tóni, — azt már nem lehet elhagyni. De kilencre itthon leszek. Már nyolckor néztük az órát, figyeltülS a perceket Csulival. Ez a Tóni már jöhetne. Kilenc óra. Tóni még nincs. Fél tíz, tíz. Tóni csak nem jön. > — Te, Géza, ezért bosszút állunk! — Te, Csuli, ezt megtoroljuk! Fél tizenegy. Tóninak híre-hamva sine». — Te, Csuli, hol lehet ez a gazember? — Te, Géza, ezt még bevasaljuk a bőrén! Tizenegy. Tóninak még csak a szagát m érezzük. — Te, Géza, ez már szemtelenség! — Te, Csuli, ez vért kíván! Negyed tizenkettő. Tóni már a múlté. — Megállj Tóni, ezt megkeserülöd! — Megállj Tóni, olyant nem érsz! Fél tizenkettő. Tóni az emlékezete. — Te, Csuli, én nem várom tovább eaíl, az alakot! — Én se ezt a piszkozatotl — Feküdjünk le! — Feküdjünk! — De ezt előbb' megbosszuljuk! — Megbosszuljuk! — sziszegte CbuIí égő szemekkel. Csulé a kanapén aludt. Dunyháját Rand- weg néni minden reggel Tóni ágyába vetette. Csuli minden este ágybontáskor összegyűrte Tóni ágyát. Megvolt a hosszunk kiinduló gondolat». Én az ágyamra egy félig kész képet tettem. Csuli lefeküdt. A villanyt eloltottuk. Háromnegyed tizenkettő. Valaki kopogtat az ablakon. Csuli — a megbeszélés szerint — kiszól: > — Géza, te vagy? — Nem, hanem Tóni. Hát a Géza nincjK itthon ? — Nincs hát. János bácsinál van. — János bácsinál? — Ott hát. És te hol csavarogtál? 1 & — Tollfosztóban. Géza elment? — El hát. Azt üzente, hogyha éjfélkbi? jössz is haza, okvetlen menj. — Menjek? — Menj hát. Az imént volt itt. Nem találkoztál vele? — Nem. — Hát csak menj. Az előbb hazajött érted. Úgy füstölt, mint egy lokomotív: még a marka is tele volt cigarettával. (Megjegyzem, hogy Tóninak fogytán volt a dohánya is, pénze is). — Akkor elmegyek. Eressz be. — Miért ? } — Ruhát váltok. fi — Géza is csak abban ment el, ami rajta volt. — Hát elég rosszul tette. Ha én valahová elmegyek, legalább rendesen megyek.
