Zalamegyei Ujság, 1942. július-szeptember (25. évfolyam, 145-220. szám)
1942-07-27 / 167. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. július 27. Mussolini közöl egy hónapig az afrikai hadműveleti övezetben tartózkodott Június 29-étől, attól a naptól kezdve, amikor Marsa Matrukot elfoglalták, július 20- áig a Duce a marmaricai hadműveleti övezetben tartózkodott. Mindennap ő elnökölt az lészaka ír ikai főparancsnokságon a jelentéstételek alkalmával, megszemlélte a repülőtereket, a haditengerészeti támaszpontokat, az olasz és német katonai kórházakat, kitüntetéseket adott át az 5. repülőezred pilótáinak. Mindenüvé váratlanul érkezett s leírhatatlan lelkesedést keltett megjelenése a 'csapatok köi- zött, amelyek — miután 700 kilométerrel előretörtek és újjászervezték erőiket — most arra készülnek, hogy a lehető legnemesebb lelkülettel német bajtársaik oldalán szembenézzenek a harc második szakaszával. Visszatérőben a Duce néhány órát Athénben töltött, ahol a latoi repülőtéren Geloso tábornok, a II. olasz hadsereg parancsnoka, és Chigi meghatalmazott miniszter fogadta. A Duce felment az Akropoliszba, majd felkereste a 3. gránátos ezredet és az ott állomásozó lovasságot. Mindenütt örömtüntetésekkel fogadták. Az olasz követségen a Duce fogadta Altenburg athéni német követet. Colagoklu tábornok, görög miniszterelnököt, Gotsami- nasz dr. göi'ög gazdaságügyi minisztert és Athén polgármesterét. Ezek a személyiségek kifejezték a Duce előtt Athén lakosságának hódolatát. Július 20-án délután a Duce leszállóit a Guidonia-repülőtéren, miután kőrútján repülőgépen több, mint 6000 kilométert repült a sivatag és a tenger felett. FIGYELEM! 01 — A N G ^ < m S“ N N ”°£ N Á * N „ ** llJ J < (A D m s- o O ARANY J.!J.28.g ÉPÍTKEZÉS! ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA L METSZETT & ASZTALOS ÁRU J TŰZIFA ÉS SZÉN P TELEFON 1—69 SZ, VÁLLALKOZÓ Faanyag-, szén- és tüzifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szíves pártfogását« Cáfolják ez „üdmirál Graf Spae“ internált legénységének szökését Az argentin tengerészeti minisztérium a legerélyesebben megcáfolta azokat a londoni lés washingtoni forrásból származó sajtójelentéseket, amelyek szerint az »Admirál Graf Spce« német »zsebcsatahajó« Argentínában internált legénysége közül többen megszöktek volna. A tengerészeti minisztérium jelentése rámutat arra, hogy a londoni és washingtoni lap jelentések a néhány hónappal ezelőtti eseményeket közölték újból. A kormány ezzel kapcsolatban még az év elején kimerítő közleményt adott ki, azóta pedig egyetlen szökési kísérlet sem történt. A nélkülözhető és elavult háztartási cikkeket is átveszi a vasnapokon a Fémgyüjtö A vasnapokkal kapcsolatban a Fémgyuitő közegei nemcsak a hulladékanyagot veszik át, hanem mindazokat a háztartásokban nélkülözhető és elavult tárgyakat is, amelyeknek nyersanyaga felhasználható. Számos levélre és érdeklődésre a napi sajtó után közli a Fémgyűjtő. hogy megbízottai a jövőben szívesen veszik át azokat a tárgyakat, amelyeket a hazafias közönség a nemzetgazdasági szempontból fontos ügy érdekében felajánl. Átveszik tehát a nélkülözhető háztartási cikkek közül a csillárokat, bronz hamutartókat, mo- zsártörőket, vázákat, gyertyatartókat, vasalókat, függönytartórűdakat, szobrokat stb. A tárgyak ellenértékét épiígy kifizeti, mint a hulladékanyagét. A vasnapok egyébként az egész országban továbbra is lendüle»Kis hibák, vétségek — mulasztások — tragikus következményekkel járhatnak«. Kemény Zsigmond. A pécsi Jánus Pannonius-Társaság folyóiratában egy cikk jelent meg a pécsi egyetem visszaállítandó bölcsészettudományi kara és a megszervezendő Dunántúlkutató Intézet szerepvállalásáról a magyar magas kultúra jövendőjének irányításában, (Temesi Mihály: Dunántúl egyeteme és kutatóintézete. — Sorsunk, 1942. évi. 5. 3z.). Igazat kell adnunk a cikk írójának abban, hogy a nemzeti öntudat kiépítése a korszellemnek megfelelően ma már elengedhetetlen követelmény, hiszen ezzel az, önismereten nyugvó nemzeti öntudattal fűzi a magyar haza az új nemzedéket magához és a múlthoz; pedig, mint valaki megállapította, népünknek s nemcsak a parasztságnak, hanem a birtokon belül lévő és magyar eredetű középosztálynak sincs közösségi kultúrája, nincs társadalomtudományi műtesen folynak. Nagy eredményt értek ,el legutóbb Nagybányán, ahol a 3 napos vasnap alatt több, mint 60 tonna hulladékanyag gyűlt össze. Az európaszerte egyre növekvő méretekben induló vas- és fémgyűjtésre jellemző érdekes bír érkezett Németországból, ahol Speer birodalmi miniszter most felhívást intézett a Birodalom lakosságához, amelyben a hazai vas- és fémhulladékgyűjtés fontosságára hívta fel az ország figyelmét. A miniszter megállapította, hogy a harctereken felhalmozott nagy- mennyiségű hulladékanyagok hazaszállítása helyett az ottani vas- és fémhulladékgyűjtés hivatott a termelés folytonosságát biztosítani. veltsége és így nincs közösségi magatartás- rendszere sem. í Márpedig a magyar önismeret útján haladva, a nemzet gazdag és folyton hullámzó tartalmát csak úgy rögzíthetjük le, ha a magyar népiség kibontakozására minden lehetőt megteszünk. Mindenesetre, ha a népiség nem öntudatlanul válik valamely zavartalanul kialakuló kultúra irányítójává, hanem tudatos törekvésekkel igyekeznek azt a nemzeti művelődés alapjává tenni, ez már nemcsak társadalmi, hanem bizonyos értelemben nemzeti funkciózavar jele is. így történhetett meg, hogy a század elején vezető osztályaink népi és szellemi idegensége és lassú gyökérvesztése miatt valódi magyar magas kultúrát Magyar- országon hiába kerestünk, magas kultúránk inkább volt európai, mint magyar. Mindezek a gondolatok indítják el a cikk íróját fejtegetéseiben, majd megállapítja, hogy Pécs művelődéspolitikai helyzetének a megváltozott helyzethez való alkalmazása, az utolsó évek politikai változásai, Balkán szétesett po_ litikai és kulturális helyzete, Szerbia jövendő sorsának bizonytalansága, az új, velünk baráti Horvátország megalakulása: mind sürgető hangsúlyozását adják annak a hiányérzetnek, amely a pécsi bölcsészettudományi kar szüneteltetésével a dunántúli kultúra kutatásában máris jelentkezett. \ alóban be kell látnunk, hogy a munka újrafelvételének utolsó óráit éljük. A tájegység sajátos szempontjait tekintve, figyelembe kell vennünk, hogy Dunántúl különleges nyelvi adottságainak, népi irodalmának, népi-égének, történelmének, földjének stb. kutatását csak egy tanszék constituciőjában is kihangsúlyozott bölcsészeti kar végezheti el megfelelően. Nem szabad elfelejtenünk azonban azt sem, — amint ezt a cikk megállapítja —, hogy Magyarország minden tájegységének van egyeteme, csak a Dunántúl nélkülözi kulturális és oktatási intézményei szerves kiegészítőjét,, a magyar magas kultúra műhelyét: márpedig ha e hiány pótlására a megfelelő intézkedések mielőbb meg nem történnek, valóra válik Klebelsberg jóslata: »Ha a magas művelődés laboratóriumaiban megáll a munka, akkor az a néptanító is kint a falun, meg a tanyán, csak idegen művelődésnek lehet utazó ügynöke«. A visszaállítandó bölcsészettudományi karral együtt meg kell indítani, mint ezt a cikk írója fejtegeti, a Dunántúl sajátos szempontjait figyelembevevő tanárképző megszervezésére irányuló munkálatokat. Hiszen lehetetlen az, hogy Dunántúl egész művelt társadalma más tájegység különleges szempontjait figyelembevevő egyetemen végzett tanároktól kapja magasabb kulturális telítettségét. Dunántúl magyarrá maradásának felelősségét e tájegység magas művelődése vezetői csakúgy vállalhatják, ha a visszaállítandó bölcsészeti karral együtt megkezdi itt működését a tanárképző is, hogy Dunántúl számára az új nemzedéket e tájegység adottságainak megfelelően kiképzett tanárok neveljék, akik nemcsak oktatnak, hanem lelkek szerint e tájon nevelnek is. Azonban a pécsi egyetem visszaállítandó bölcsészettudományi kara és tanárképzője fent érintett feladatának csak akkor felelhet meg, ha e munka megindulása előtt azonnal a legsürgősebben megindulnak még a munkálatok, mint ezt a cikk felvázolja, a Dunántűlkutató Intézet megszervezése is; hogy így nemzeti önismeretünk útján haladva, mielőbb feltűnJön! Jön 1 Budapesttel egyidőbenl A RÉGI NYÁR Dunántúl egyeteme és kutatóintézete
