Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-04-25 / 92. szám
25ALAMEGY0I ÚJSÁG Ki biztosifsa a világbékét? A Fortune című amerikai folyóirat körkérdést intézett olvasóihoz, hogy »a szöveliége- sek győzelmi parádéja után« mi történjék a világ békéjének biztosítása érdekében * Érdekes, hogy a feltett részletkérdések között a legkisebb visszhangra az a megbékéitetési mód ttalált, amely szerint az USA maradjon a tartós szövetség állapotában Angliával és a két angolszász világhatalom ilyen módon biztosítsa a békét. A feleleteknek csupán 3.5 százaléka szólt az Angliával való szövetség mellett. A válaszok 26.2 százaléka viszont amellett száll síkra, hogy az Egyesült Államok raját maguk szervezzék meg a békét. 34 százalék egy új népszövetség megteremtését indítványozza. Bármennyire csekély a reális alapja azoknak az amerikai körkérdéseknek, amelyeket a lapok időnként útra bocsátanak, a washingtoni angol nagykövet számára mindenesetre tanulságos lesz megtudni azt, hogy az amerikaiak még a leggyermekesebb javaslat iránt is érdeklődést tanúsítanak, csak épen az Angliával fenntartandó szövetségi viszonyról nem akarnak tudni. —*...................................... ............................................................................. . .. ....................., Uk rajnai levél Rovno, április 21. Bródy vámőrségének új épülete azonnal feltűnik az utasnak. Mögötte alig 100 méternyire húzódik az ország határa. Ez a terület az új Európa életében éléstár szerepét fogja betölteni. Sárga táblán fekete betűkkel olvashatjuk a német és ukrán nyelvű felírást: »Generalkommissariat Wolhynien-Po- dolien«. itt kezdődik a tulajdonképeni Uk- rajna. Innen indul ki a szédületes távolságok birodalma. Előttünk kanyarog a kievi országút mesz- szeségbe vesző vonala, amelyet a bolsevisták vereségük előtt másfél éven át építettek. Ennek kellett volna az összekötő szerepet betöltenie kelet és nyugat között. Ezen vonultak volna fel Budjenny fnarsall győzelmes páncélos csapatai. Németország előtt meg sem álltak volna, ha a diadalmas szövetséges seregek »megálljt« nem parancsoltak volna. Az út két szélén megdöbbentő látványban lehet részünk. Jobbról-balról tönkrelőtt harckocsik. A szovjet páncélosok tipikus forgatható tornyaiból még most is félelmetesen merednek felénk az elnémult ágyúk és gépfegyverek csövei. A német páncéltörők, gyalogsági légy- verek és stukák itt is tökéletes munkát végeztek. Rovnótól északi irányban Lutzk leié ágazik el az országút. A szövetségesek tűzoben megsemmisített .bolsevista harckocsik száma szinte áttekinthetetlen. Egy kis erdei tisztáson 14 páncélost számolhatunk meg. Amott még szemünkbe tűnik a késői tél ittmaradt haldokló maradványa. A pusztuló hó fehér ragyogásában rozsdásodó gepek roncsait pillanthatjuk meg. Itt 15 harcikocsit veszített a Szovjet. Most ukrán földművesek tevékenykednek az egykori hadszíntéren. Az elpusztított gépek nagyszerű vasanyagot szolgáltatnak ekék, kapák és egyéb gazdasági szerszámok készítéséhez. Az ukrán kovácsoknak most van elég nyersanyaguk. Az ukrán országutakon végeláthatatlan sorban kígyóznak a kocsik. Rakományukat szalmával, ponyvával védik a dermesztő hid 'A4 ellen. Burgonyát, répát, káposztát szállítanak a városba. Mások trágyát hordanak, Mindenkinek nyugalom, boldog megelégedés és nagy cselekvési vágy ül arcán. Mindenki legjobb tudása szerint akar résztvenni az átalakító munkában. A falvakban télen sem tétlenkedtek. Ekéket, boronákat, hengereket és egyéb gazdasági szerszámokat készítettek, hogy mire beköszönt az új tavasz, semmiben sem legyen hiány. Rovnóból származó hírek szerint már intézkedések történtek az első földosztás technikai előkészítésére. Rövidesen v alamennyi kerületben megkezdik a munkát, amelynek eréd- ményeképen a magántulajdonban lévő földbirtokok száma tekintélyesen emelkedni fog. A földosztásnál elsősorban olyan földművesek kerülnek számításba, akik a mezőgazdasági termelésben minden szempontból példaadó szerepet játszottak. Az első földosztások tehát tulajdonképen jutalmazások lesznek. A napokban többszázezer ukrán” kerekedik lel, hogy a déli lakatlan területekre költözzék és megkezdje az elhanyagolt föld megművelését. Ezek az ukránok küldetésük befejezése után ugyancsak földtulajdonhoz jutnak. Ilyen és hasonló intézkedések természetesen általá-i nos lelkesedést keltenek a lakosság körében. Ukrajna népe fáradtságot nem ismerve dolgozik és ki fogja alakítani önmaga számára a szebb jövendőt. ÚJJÁSZERVEZIK AZ IPART UKRAJNÁBAN. A 1 ranskontinent Press diplomáciai szerkesztője írja: A parasztságnak a kollektiv izálás alól való felszabadítása után most sorra kerül az uk- rániai ipar rendszeres újjászervezése. A kollektív izálási kényszer az iparra talán még pusztítóbb hatású volt. mint a földművelésre és a parasztosztályra. Az iparnak szocializálása és egyéb rendelkezések következtében a bolsevisták uralma alá tartozó területen minden ipari tevékenységre alapított önálló egzisztencia megsemmisült. A teljes mechanizá- lásra irányuló mindéit természetes fejlődést megsemmisítő akarat, amely a kézműv es alkotó munkájával szemben épolv megértés nélkül állott, mint ahogy semmibe sem vette a földműves munkásságát, minden önállóság megsemmisítésére törekedett. Azt akarta, hogy egy, akaratától megfosztott embertömeg legyen a bolsev izmus rendszerének kiszolgáltatva, hogy minden veszély nélkül kormányozhasson és m alkudhassák. Ez azután a kezműv esi tev ékenység teljes leromlá ára vezetett a gyáripari termeléssel szemben. A bol- sevizmus alól felszabadított területeken azt a megfigyelést tették, hogy egyetlenegy ember sem akadt, aki képes lett volna a legigénytelenebb kézműipari üzemet saját kezdeményezéséből fenntartani. Ennek az állapotnak a megváltozását jelenti a Koch birodalmi biztos által március 24-én meghozott rendelkezés, amelyet azután egész sor más rendelet követett. Egy csapással természetesen nem lehet mindent rendbehozni, amit a bolsevisták éveken át rendszeresen és tervszerűen megsemmisítettek. Épen ezért az irányító tényezők a fokozatos fejlesztésre gondoltak, amelynek kezdetét jelenti a szabad akarat alapján működő kézműipari munka- közösségnek létrehozása. Egy, most kiadott rendelkezés azonban már bevezeti egy teljesítőképes iparos osztály kiképzését. A tehetségesek számára lehetővé van téve, hogy magasabb osztályba kerüljenek és nagyobb önállósághoz jussanak. Ilyen módon akarják a magánkezdeményezés szellemét újból meghonosítani, amely a bolsevisták kíméletlen kizsákmányolása következtében teljesen megsemmisült és lehetővé tenni a versenyző ipari tevékenységet az egészséges és természetes alapokon. A rendszabályok által Németország keleten újból hozzájárul Ukrajna népének kultúráiig emeléséhez, amelyet a németek és a szövetségesek fegyverei szabadítottak fel az elnyomó iga alól. Ennek a tettnek a jelentősége már most is erezhető, teljes terjedelmében azonban csupán a távoli jövőben fog óriási hatása megmutatkozni. Magyar nyelvünk a kiapadón A nyelvművelés és a nyelvvédelem kérdésé néhány évnyi felbecsülhetetlen értékű tisztító munka és oly érdemes buzgalom után sajnálatosan ismét a háttérbe szorult. A Ka- zinczyék elhamvadt tűzet Kosztolányi kezdte újra élesztgetni a nyelvünk és szelleme iránti olthatatlan művészrajongással, rendkívüli ízléssel és tudással. Mégis ma.úgy látszik,mintha csupán személyes varázsa tartotta volna ébren ennek a művelődéstörténetünkben a Kazinczy óta és ellenére is páratlanul álló mozgalomnak éberségét és hatását. Pedig felmérhetetlen veszély rejlik nyelvünk gyors és fokozott romlásának indulásában. Idegen szavak, s ami sokkal rosszabb, idegenszerűségek, idegen szellem és idegenszerű megszukottság hódít mind nagyobb teret napjainkban s ma már feltétlenül eídőlt- nek tekinthető a kérdés: iskoláink sem alacsonyabb, sem magasabb fokon nem képesek még feltartóztatni sem a romlást, legkevésbé szembeszegülni vele és tisztulást sugározni szét. A nyelv betegségei hihetetlen gyorsasággal terjednek. És szomorúan látjuk, hogy a rádió, a színházak, a hírlapok és könyvek napról-napra mily mértékben rontják nyelvünk sajátos szellemét. A pontosan meghatározóit szerepű és helyhez kötött igekötők valóságos boszorkány táncot járnak és mát szinte csak véletlenül kerülnek eredeli helyükre. Az árdrágítókat nem büntetik meg többé, hanem »lei imíeiik«. a »kommünikét lelcözúk« a lapok, ahelyett, hogy egyszerűen csak közölnék s akkor is inkább a közleményt. Az állásokat »leépítik«, az ügyet »kivizsgálják«, a mozgalmat »beindítják«, az ülést az elnök »levezeti«, s közben »átbeszélik« a legközelebbi terv eket. Sajnos, a legtöbb étteremben sem lehet étlap szerint, csak étlap, »után« étkezni és a sort folytathatnék a végtelenségig. Rengeteg és a. cselekv és minden mozzanatát, vagy árnyalatát kifejezni képes igekincsünket a köznyelvben, a rádióban, a színpadon és a filmen az. egyeduralomra törő »csinál« ige szorítja ki, A háziasszony nem süt, nem főz, hanem »ebédet csinál«, a szolgáló nem tüzet gyújt, éleszt vagy szít, hanem »tüzet csinál« s Nemzeti Színházunk színpadán a szerző jóvoltából csak nemrégiben kiáltott fel imigyen a főhős: »Mit lehet most csinálni?« A magyarok már nem tesznek, vesznek, cselekszenek és nem művelnek semmit, csak »csinálnak«. És milyen hangsúllyal, milyen mondatlejtéssel. Kaftánon újonnan átalakítva Esténkint Sárközi Sfflnyi cigányzenekara muzsikál.
