Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-04-17 / 85. szám

1942. április 17. •mlámegyei ujsao 3. Az tstennélküli birodalom A legvéresebb szovjetoroszországi keresz­tényüldözések idején. 1922 tavaszán az euró­pai hatalmak Génuában konferenciái a gyűl­tek össze, amelynek egyetlen tárgya: hogyan közeledjenek a nyugati hatalmak Szovjet- -Oroszországhoz? Most, amikor a világ lán­gokban áll és élét-halálharc folyik a keresz­tény Európa és az istentelen Birodalom, a Szovjet között, az egész világ közvéleménye előtt hitet kell tennünk a Szentszék igazsága, megfontoltsága, előrelátása mellett. XL Pius pápa indítványozta a nagyhatalmaknak, hogy csak abban az esetben ismerjék el Szovjct- oroszországot, ha az biztosítja a nagyhatal­mak képviselői előtt Oroszországban a lelki­ismereti- és vallásszabadságot. A pápa in­dítványát nem fogadták el. Talán cinikusan mosolyogtak is a kiküldöttek a »túlzott kí­vánságon«. Pedig, ha akkor követték volna a tanácsot, ha akkor komolyabban vették volna azt a veszedelmet, amelyet csak a katolikus egyház feje látott meg, ha a »ke­resztény« hatalmak nemcsak politikát, gazda­sági lehetőségeket, önző önérdekeket néztek volna, hanem a világnézet fontosságát, az emberi jogok és isteni törvények rendjét is figyelembe veszik, — súlyuknál, tekintélyük­nél cs mindenekelőtt hatalmuknál fogva más irányira, egészségesebb és emberibb fejlődés felé terelhették volna egy, 180 milliós nép történelmét. Európát pedig mérhetetlen er­kölcsi és anyagi kártól és szenvedéstől ment­hették volna meg. Nem így történt. A sza­badkőművesség újabb »győzelmet« aratott a pápa és a keresztény gondolat fölött. De a történelem igazságot szolgáltatott, mint min­dig. Természetes, hogy a pápa nem talált meg­hallgatásra és még csak válaszra sem mél­tatta Lenin a pápai bíbornok-államtitkár köz­vetlen .intervencióját sem. Milyen választ ad­jon Lenin, ha a keresztény államok sem pár­tolták a pápa indítványát?! A génuai konferencia alatt az olasz ki­rály villásreggelin látta vendégül a kiküldöt­teket. Az asztalnál a génuai érsek mellé ke­rült Csicserin szovjet kiküldött. Az érsek meg­kérdezte a szov jet kiküldöttjét, hogy milyen a helyzete és milyenek a jövő kilátásai a ka­tolikus egyháznak Szovjetoroszországban. — Az egyházak és vallások helyzete — mon­dotta Csicserin — a Szovjet birodalomban olyan lesz, mint Amerikában. S míg Csicse­rin ezt mondta. Oroszországban tombolt a keresztényüldözés, végrehajtották a február 19-én hozott r&ideletel, amelynek értelmében az egyházakat államosították, vagyonukat el­vették, de még a templomokat is állami tu­lajdonba vették. Ugyanakkor a mogilewi püspökség területén az összes katolikus temp­lomokat felgyújtották, kifosztották és meg- becstelenítettek. Jgy nézett ki az amerikai minta szerinti »vallásszabadság«. * * 4: Mindjárt a bolsevizmus uralomrajutasa után, 1918-ban megjelent az első törvény, amely a vallást és az egyházakat »rendezte«. Eszerint: »az egyes egyházak és vallások sem­miféle államsegélyben' nem részesülnek, de a polgárok szabadon gyakorolhatják vallásu­kat«. A betűt nézve nem találunk talán ki­vetnivalót a rendeletben. A gyakorlat azon­nagy vábtexlékban Horváth Jenő divatáruüzletében ban másképen festett! A rendelet szerint tehát vallásszabadság volt. De mit ér a val­lásszabadság egv olyan országban, ahol az államhatalom, a kormányzás, a közigazga­tás, a nevelés: egyszóval az egész államélet az ateista világszemlélet alapjaira épült föl?! Ahol mindent átszőtt az istentelenscg gon­dolata, ahol hivatalosan elismert, elfogadott és támogatott világnézet az ateizmus! Az ilyen államban a gondolat- és vallásszabad­ság: hazugság. Mindenkinek »szabadságában« áll elfogadni a hivatalos világnézetet, — avagy a megtagadás esetén éhenhalni, nyo­morogni, vagy száműzetésbe menni! • * • A törvény szerint megvolt a v allásszabad- ság, csak a megvalósítás útjába gördítettek leküzdhetetlen akadályokat. Ilyen akadály volt a v allásgyakorJat megadóztatása, meg­sarcolása. Aki vallását gyakorolni akarja, aki templomba akar járni, aki azt akarja, hogy legyen az országban pap, az fizessen! És mi­csoda árakat szabtak a vallásgyakorlatnak! A templomok az állam tulajdonát képez­ték. Ezeket á templomokat bérbe lehetett venni az államtól. A bérösszeg azonban hi­hetetlen magas volt. A rostowi cári katedrá- lis évi bére 300.000 rubel (150.000 arany­márka) volt. Honnan tudták volna ezt a ha­talmas összeget előteremteni az egyébként is szegény, földjüktől, birtokuktól megfosztott egyházközségek? Az egyházi adót nem emel­hették, a vagyonos középosztály kipusztult vagy száműzetésbe ment, a szegény munkás- nép pedig nem tudott ilyen hatalmas össze­get összehozni. A bért egész évre előre kel­lett kifizetni, különben nem nyitották meg a templom kapuit. Természetes következmé­nye volt ennek, hogy a templomok zárva maradtak. A ki nem bérelt templomokat az­után ingyen az »Istentelen Mozgalomnak« ad­ták át használatra s az színházat, klubhelyi­séget és múzeumokat csinált belőlük. * * * Amennyiben mégis önkéntes adományok­ból összeadták a hívek a templom bérössze­gét, még nem volt vége a zsarolásnak. A plé­bánosnak, vagy a templom lelkészének úgy­nevezett »iparigazolványt« kellett kiváltania, amelynek évi összege 24.000 rubel volt. Ezt a jogosítványt minden évben meg kellett újí­tani. Mivel pedig a plébánia épülete is az ál­lam tulajdona volt, a papnak magas bérÖ3z- szeget kellett fizetnie a plébánia használatá­ért is. Az egyik protestáns lelkész leveléből vesz- sziik az alábbi részletet: »Lelkészi hivatalom és lakásom négy kis szobából áll, összesen körülbelül 60 négyzet- méteren. Ezért a négy kis szobáért eddig 100 rubelt fizettem havonta. Most, hogy az ál­lamtól kell bérelnem, négyzetméteréért 3.75 rubelt fizetek. Egy hónapban tehát 225 ru­belt a négy Ids szobáért. Amennyiben ezt a bért az egyházközségem fizeti ki, jövedelem- többletnek számít és így a helyiségekért négy­zetméterenként már nem 3.75 rubelt, hanem 5.65 rubelt kell fizetnem, ami egy hónapra 339 rubel. Ebhez járul az én jövedelmi adóra: 800 rubel, kis kápolnámért az évi 40.000 ru­bel, papi jogosítványomért évi 24.000 rubel és mindössze 200 szegény hívem van.« Ezt írta egy amerikai protestáns lelkész Leningrádból. Ezek a számok világosan be­szélnek a szovjetoroszországi »vallásszabad­ságról« ! * * * A pap élete pedig lehetetlenné volt tév e. A papnak nem volt választójoga, nem kapott élelmiszerjegyet. Ez annyit jelentett, hogy élelmiszerét hat-nyolcszoros áron kellett a szabad piacon vagy falun beszereznie, ha egyáltalán kapott. Ez volt hát a híres szovjet »vallássza­badság« ! S erre a vallásszabadságra hivat­koztak Angliában, még megtévedt anglikán főpapi körökben is!. FIGYELEM! =A m IS N Of A N D 3 ARANY J.-U.28. n ÉPÍTKEZÉSI ÜSS m m J ^Ö2 J * KO ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN } > TELEFON 1—69 SZ. VÁLLALKOZÓ Faanyag, szén- és tüsifanagykereshedö, Kérem a nagyközönség szives pártfogását. Mit mond az anyakönyv Egyheti bejegyzések a zalaegerszegi ál­lami anyakönyvi hivatalban. Születés: Orvos Ilona András fia r. k., Czémán József gazdasági cseléd és Takács. Ágnes József fia r. k. (Csáford), Szűcs László kertész és Viszt Margit Anna leánya r. k., Foki Béla iskolaszolga és Kapitány Ilona hal- vaszületeit leánya, Koma József asztalos és Tófeji Katalin Katalin, leánya r. k., Cere Ká­roly állampénztári tiszt és Bagár Gizella Gi­zella leánya ág. h. ev., Németh István gazda­sági cseléd és Parragi Margit Rozália leánya r. le., Bősze József tanító és Gruber Erzsébet Károly fia r. k. (Nagykutas), Eke Ferenc gaz­dasági cseléd és Ágoston Gizella Tibor fia r. k., Horváth István napszámos és Dömötör Erzsébet Valéria leánya r. k. (Pacsa), Blas- kovics Gábor vasúti fékező és Ivámán Teréz Erzsébet leánya r. k., Balázs János kocsis) és Májer Anna Zsuzsanna leánya r. k., Gócán József tűzoltó és Varga Rozália Teréz leánya r. k., Csonka Katalin István fia r. k. (Tor- nyiszentmildós), Kócián Dezső gyógyszerész és Sperlágh Mária Géza fia r. k., Szakonyi Gyula gazdasági- cseléd és Horváth Anna István fia r. k. Halálozás: Rosta Ferenc kisbirtokos 62 éves r. k. (Felsőrajk), Horváth Valéria 1 na­pos r. ly, Borsits János kőműves, 78 éves r. k., Schlichtlinber István 2 éves r. k. (Lendva- vásárhely). Házasságot kötött: Osváth János napszá­mos Halász Ilonával r. k., Ivámán János fű­résztelepi fűtő Krepka Erzsébettel r. k., Mó- roc Sándor Maort munkavezető Kiss Karó­imnál r. k., Nagyhegyi Zoltán dr. tanügyi fo­galmazó (Budapest) Hehneczi Margittal r. k., Gorcsi Béla zenészcigány Novák Teréziával r. k., Szőke Jenő gyári munkás Matusz Má­riával r. k. ********************************* Silm~&zinRáz Premier pénteken az Edisonban! KÁDÁR KONTRA KEREKES. Budapestet is megelőzve mutatja be az Edison mozi pénteken, szombaton és vasár­nap az idei szezon legvidámabb magyar film­jét. A fijmet Ráthonyi Ákos rendezte. Fő­szerepeket a közönség kedvencei: TolnayKlári, Szilassy László, Mály Gerő, Vaszary Piri, Pe- tbes Sándor, Makláry Zoltán, Köpeczy Roócz Lajos játszák. Előadások kezdete: pénteken és szomba­ton 5, 7, 9, vasárnap 3. 5, 7 és 9 órakor* (Naponta az első előadás olcsó helyárú.) SÜMEGI MOZI Á sümegi Apolló hangos filmszínházban április 18-án, szombaton este 9, vasárnap 4, 7 és fél 10 órakor énekes, zenés magyar) vígjátékfilm kerül bemutatásra: Kegyelmes úr rokona. Főszereplők: Szilassy László, Simor Er­zsi, Somlay Artúr, Mezey Mária. Kísérőfilm: Magyar és Ufa híradók. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents