Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-27 / 143. szám

XXV. évfolyam. 143. szám ÁRA 10 FILLÉR 1942. június 27. SZOMBAT, hóra 2 P, negyedévre 5.7Ö R Megjelenik hétköznaponként délután Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. Felelős szerkesztő: HERB OLY FERENC | Előfizetés: cg_y uuia * *, ^ Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368, ________Hirdetések díjszabás szerint. Száíasi védelmében avagy a Ma^yarsá^ híveinek igazi arca Mindenki emlékezhetik arra, amikor az igazság és a helyes út érdekében Szálasiékra többször ráolvastam a szentenciát. Tudom, nem sokat jelentett a szavam. Legföljebb any- nyit, mint amikor a tanító elhúzza a nebulón * nadrágot feszesre és a nádpálcát műkö­désbe lépteti ott, ahol nem tör csontot. Mégis fenyegetésben részesültem a Nyilaskeresztes Párt tagjai részéről. Őszintén érdekel, meg- dícsérnek-e most, amikor Száíasi védelmében írok. Újságunk józan olvasóinak nem kell meg­ijedniük, hogy megváltozott a világnézetem és részvétemben a nyilas eszmék szolgálatába szegődtem. Nem azokkal a megállapításokkal szemben akarom Szálasét megvédeni, amit Pálffy Fidél ír: »a nemzeti szocializmus szé­les és ma meg göröngyös útján konclesők, bohócok leskelődnek, egyéni törtetők tüleked­nek és komolytalan akarnokok öltenek nemzeti szocialista jelmezt«. Mégcsak azt se tagadom, «mit ugyanez a pártvezető mondott máskor: ■»Az út felett, amit a Nyilaskeresztes Párt járt, elhaladt az idő«. Sőt ezt a vállomást meg­jegyezzük s a jövőre vonatkozóan kénytele­nek vagyunk elvetni a jövő nemzetmentő te- yékenységüket annál inkább, mert a maguk megítélte utat járják továbbra is. Hát miért védjük mégis Szálasét? Azért, mert a Magyarság megtámadta, hogy reszt­jeit a máriareinetei körmeneten. S most, ami- for a szokottan tajtékzó gyűlölettel a valami­kori vezér ellen támad, hetet-havat összehord, tulajdonképen mindkét táborról, a régiről és pártütőkről egyaránt lerántja a leplet, amikor ai másikat vesézi, a maga álarcát is leveti és megmutatja torz vonásait. Ezek előrebocsátása után vegyük a Ma­gyarság jellemző cikkét szemügyre. Málnási Ödön, aki hű maradt Szálasihoz, könyvet írt « nyilas feladatokról. A Magyarság helyesli a. könyv minden sorát, az idézett helyeket is. Azt megértjük, hogy a »kipallérozott építőel­mék« hízelgését magára veszi. De ez az idé­zet feltétlenül magyarellenes: »a hazai szer­vezett német népcsoport (a Volksbund) a ma­gyar nép számára az egyetlen járható híd Eu­rópa új szervezőközpontja, Berlin felé. Aki ezt a hidat lazítja, vagy hídfőit épen aláak­názza, az a magyar nép számára egyetlen járható utat veszélyezteti«. Elhisszük, hogy, nem a Kárpát—Duna—Nagyhaza és Szálast vezérsége a megoldás, de hisszük és tudjuk, bogy a magyar becsületesség és hűség, amely- ivei a bolsevizinus elleni harcban is részt- vesz s általában az a szerep, amelyet alapító dzent királya jelölt meg, amelyet 1000 esz­tendő óta Európa életében a magyar nép visz, mr, erők és érdemek, amelyek biztosítják jo­gait ezen a földön. A következő idézetek azután mezítelenre retkőztetik egészen a Magyarság álkereszté­nyeit. Mutatják, messzebb állnak Krisztustól, mint a legsötétebb’ zulukaffer pogány. A bör­tön viselt Málnási mondatának tapsol: »a ka- tojieitásra törekvő római egyház, amely min- ftew népbe a Tóra szellemét hintette el, előké- *áti a vén Európát a zsidóság faji egyed­Churohillt el akarják mozdítani Londoni jelentés szerint mind komolyabba válik az angol kormány válsága, amelyet a líbiai vereség idézett elő. Churchillt el akarják mozdítani a hadügy miniszteri székből, mert a hadügyminisztérium vallotta a leg­esúfosabb kudarcot. Utódjául a had- ügy miniszteri tárca élen Wawel tá­bornokot emlegetik. Churchill azon­ban mindig legfontosabb állásának te­kintette épen a hadügyminisztériu­mot; ezért lehetséges, hogy a minisz­terelnökségről is lemond. Szuez veszélyben van Berlinből jelentik: Rommel egyiptomi be­törésével minden tekintetben teljesen űj hely­zet létesült. így jellemezték berlini katonai kö­rökben az északafrikai hadszíntér további fej­leményeit. Katonai részről az északiafrikai ese­ményekkel kapcsolatban kijelentették, hogy az ottani legújabb fejlemények alapján most már nem líbiai, hanem egyiptomi hadszíntérről le­het beszélni. Német katonai körök felfogása szerint a Londonban mutatkozó nagy ideges­ség is amellett szól, hogy angol részről dön­tőnek tartják az északafrikai hadszínteret. A brit birodalom egyiptomi pillére és vele a Szu- ezi-csatorna most már veszélyben van, — ál­lapítják meg a Wilhelmstrassen. Megkezdődött ez arany menekülése a Jeruzsálem! bankokból ~~ Az arab világban kitört nyugtalanság hul­lámai nem álltak meg Egyiptomban, hanem az összes többi arab államokat is magukkal ragadták. Palesztinából és Szíriából egyaránt arról szólnak a jelentések, hogy a lakosság mind nagyobb ellenségeskedéssel viseltetik a brit és a degaullista csapatokkal szemben. Napi­renden vannak a tüntetések épen úgy, mint a különböző egyéni akciók. A brit hatóságok mindent elkövetnek, hogy elfojtsák az arabok megmozdulását. A szíriai nacionalista körök­ben nap mint nap nagyarányú letartóztatások történnek. Egészen természetesen a nyugtalanság a zsidó lakosságra is átragadt. A telavivi sajtó felhívta a zsidó lakosságot a legnagyobb ön­uralomra s kérte, hogy semmi körülmények között se hef oly ápoltassák magukat az észak- afrikai eseményektől. A helyzet itt ugyan rendkívül súlyos, pánikra azonban még nem ad okot. A jeruzsálemi bankoknál a kereske­dők megfigyelték, hogy az arany kivitele meg­kezdődött. Egyébként az aranyárak az afrikai ese­mények hatása alatt 20 százalékkal emelked­tek. Szíriában úgy tudják, hogy Nahaz pasa kormánya megingott és nem sok reményt fűz­nek ahhoz, hogy ezt a válságot meg tutija oldani. L uralmára«. A mostani nyilasok papái, de so­kan biztosan maguk is a legnagyobb zsidó- barátok voltak, ölelgették a pajeszosokat, ami­kor az Egyház asemita volt, hogy a csak a mi országunk és csupán a közelmúlt esemé­nyeit említsem. De nem beszélek az arcátlan történelemhamisításról, amelyet mondatuk ta­kar. Inkább a históriát mondom el, amely egy megnevezhető valakivel történt. Egy csomó törvénytelen gyermek és erkölcsi visszaélés után a jó útra akart térni. Szent könyveket olvasott. Azonban hamarosan megbotránkozva állít be a plébánoshoz. Nem hittem volna, hogy ilyen erkölcstelen részek lehetnek a mi leg­szentebb' könyvünkben. Melyik részt olvasta a Szentírásból? — kérdezi a plébános. Hát a Talmudot. Úgy látszik, Málnási és a Magyar­ság annyit tanulmányoztak zsidó könyveket, hogy összetévesztik a Szentírással. Arra ugyanis nem merek gondolni, hogy ez a va­lamikor beszívott rabbinikus szellem kama­tozása, vagy különösen a zsidó elemekkel való vérségi kapcsolat eredménye. Csak azt aka­rom megállapítani, amint a hithű zsidó meg- botránkozva, gyűlölködve szemléli a Talmud alapján a keresztény körmenetet, a Magyarság is magáévá tette ezt a szemléletet. Málnás^mondatával kapcsolatban: »azis­kolák csak államiak lehetnek«, a Magyarság elítéli Szálasit, mert a Volksbund hivatalos lapját, a Deutsche Zeitungot meg merte tá­madni, amely a tételes magyar törvénnyel szemben a katolikus egyházi tanítás és ne­velés teljes kiküszöbölése mellett döntött. Ezek után értjük, hogy Szálasiéknak jelvénye, — bár szükségtelen és torz jelvény — a nyi­laskereszt, de a Magyarság jelvénye legfel­jebb a »sárgafolt« lehet, vagy fekete alapon sárga »J« betű. —rög..

Next

/
Thumbnails
Contents