Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-26 / 142. szám

MEGYEI Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKÁI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC XXV. évfolyam. 142. szám. | Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 B» Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368, ____ Hirdetések díjszabás szerint. Pu sztító német bombatámadás Birmingham iparvidéke ellen Az Anglia ellen folyó harcokról jelenti a német véderő főparancsnoksága: A Nagyin it annia elleni harcban a légi- haderő robbanó- és gyujtóbombákkal árasz­totta el Birmingham iparvidékét, valamint Dél- kelet-Angliában lévő háborús szempontból fon­tos cél] Jolitokat. Steinbatz törzsőrmester, az egyik vadász­repülőraj repülőgépvezetője, a Yaskéreszt lo­vagkeresztjéhez adományozott tölgyfalomb tu­lajdonosa^ 99. légi -győzelme után az ellensé­ges vonalak fölötti repülőót járói nem tért vissza. Vele a légi. haderő egyik legsikeresebb vadászrepülőjét vesztette el. A Führer Stein­batz törzsőrmester hősiességének utólagos el­ismeréséül a Vaskereszt lovagkeresztjéhez a kardokkal ékesített tölgyfalombot adományoz­ta neki. Az Atlanti-óceánon elért sikerekben, ame­lyekről a véderő főparancsnokságának szer­dai jelentése tett említést, nagy része volt és különösen kitüntette magát a Rostin sorhajó­hadnagy parancsnoksága alatt álló búvárna­szád. Az angol király megrendültén fogadta Tobruk eiest ének hírét Katonai személyiségek, akik repülőgépen érkeztek Gibraltárba, hogy kihallgassák a jú­nius 14-én Szardínia és Tunisz között elpusz­tult hajókaraván vezetőit, az alábbiakban jel­lemzik Anglia helyzetét a földközitengeri és marmarikai kudarcok után: A közvélemény ingerültsége a katonai é.s haditengerészeti vereségek miatt felülmúl min- tkn eddigit. Mindenki követeli a felelősek megbüntetését. Churchill barátai emberfölötti erőfeszítéséket tesznek, hogy lecsillapítsák a közönség haragját, amely Churchill cs ked­vencei ellen fordult. Amikor György angol királlyal közölték Tobruk és Bardia elestét, az mélyen megren­dítette s égyperenvi hallgatás után így kiál­tott fel: »Szinte hihetetlen, nap-nap után kapok híreket s egvik rosszabb, mint a másik1. Ez borzalmas! isten ne hagyjon el bennünket!« Sző sem lehet most már második aurópai arcvonalról A Boston Héráid vezércikkében a Szovjet- j uniónak adott ígéretekkel foglalkozik, amelyek szerint angolszász részről még ebben az év- I ben második arcvonalat létesítenek Nyugat- { európában. Ha sikerült volna a német és olasz csapatokat elűzni Északa fiókából, — írja az amerikai lap. — talán lehetséges lett volna meg második arcvonalat létesíteni. Ma azonban az európai kontinens megrohanása teljesen le­hetetlen. Először az Északafrikában elvesztett területet kell visszaszerezni. Fokozott erőfe­szítésekre van szükség a szárazföldön, a ten­geren és a levegőben egyaránt még ahhoz is, hogy csak sakkbantartsák a németeket. Késik az aratás Felhívás a magyar gazdákhoz Az európaszerte uralkodó abnormális téli hiueg és a sok csapadékkal, későn bekö­szöntő tavasz két-három héttel késleltette a tavasziak elvetését és a kalászosok beérését. Ez a 15—20 nap ugyanannyival több, előre nem látható fogyasztást — azaz hiányt — jelent a tartalékként tartott gabonakész­letekből; ezért a földművelésügyi kormányzat felhívja minden magyar gazda figyelmét úgy az aratás idejének szakszerű, korai megálla­pítására, mint a cséplés minél korábban való megkezdésére. Az aratas idejében való megkezdése nem­zeti. érdek, mert köztudomású, hogy az ara­tás kései megkezdéséből következő pergés­1 bői évről-évre hatalmas károsodás éri az országot. Á gabonák aratási ideje a korai viaszéréssel esik egybe, amikor a gabona szeme már nem tejes, de körömmel könnyen átvágható. Az ilyen gabona a legszebb és leg- teltebb szemű lesz, mert a keresztekben és asztagban utánerik, csíraképessége kiváló és pergési veszteséggel számolni nem kell. Az aratás idejének meghatározását teliát nem a levclzet és a szár színe dönti el, ha­nem kizáróan a gabonaszem érési foka. Ugyanilyen fontosságú a cséplés lehető legkorábbi megkezdése. A földművelésügyi kormányzat erején fe­lül gondoskodott arról, hogy a cséplés meg- I kezdéséhez szükséges ember-, tüzelő-, hajtó- cs kenőanyag rendelkezésre álljon, a gazdal# kötelessége pedig, hogy gyors aratással, be- hordássál és csépléssel a kenyérmagvakat az ország közellátásának a legsürgősebben ren­delkezésére bocsássák. Minél tovább áll érés után a gabona lá­bon és minél későbben kerül a termés a mag­tárba, annál több veszteség érheti és rendel­tetési helyére, a fogyasztóhoz s a küzdő ma­gyar katonához \ aló jutását a vasúton szál­lítás torlódása is késleltetheti. Ezeknek a veszteségeknek ma a legki­sebbre kell csökkenniük. A nemzet nemcsak! a harctereken, hanem idehaza kaszával és el nem hanyagolható munkával harcol s a ma­gyar gazda nem hagyhatja cserben nemze­tét és harctéren küzdő fiait. Idejében arasson és csépeljen tehát min­den gazda, mert a kenyérgabonára szükség van s az ország ellátása az egész országnak, tehát: a gazdának is létfontosságú érdeke. Talajvíz és csapadék Más, normális években júniusban a zöld­séges öntözésének kérdése foglalkoztatta a kér- tészkedőket, ma sokhelyütt gondot okoz a fö­lös csapadék és vad\ izek elvezetése. A fölösleges hóié és cső elvezetését csa­padékos tavaszon már március elején meg kell kezdeni. A sok havat hozó telek után, mihelyt a föld kienged, árkoljuk körül 80 —160 cm-es szélességben kertünket s a talajon fekvő ha- vat igyekezzünk abba beledobálni, ami által sokkal hamarabb megművelhetővé tesszük föl­dünket. Az árok a hó mennyiségéhez mérten 40—60 cm mélységű legyen. Ezenkívül zöld­séges kertünk közepén úgy székében, mint! hosszirányban egymásra merőlegesen húzzunk egy-egy keskenyebb árkot is, hogy így az eset­leg Lentebb összegyűlt talajvizet is le tud­juk vezetni. Kisebb zöldségeskertekben kitűnően be­váltak a fölös tavaszi csapadék tárolására, ösz- szegyűjtésére a kert alacsonyabb részein le­süllyesztett cementgyűrűk vagy a kert négy: sarkában alkalmazott lefolyók, ahol azonban a£ya&kól víztárolókat kell döngölővei készí­teni. Szélsőséges éghajlatunk következtében ugyanis az utóbbi 1940. és 1941. éveket ki­véve, —r amelyek csak a szabályt erősítik, a csapadekdus tavaszt rendesen túlmeleg aszályos nyarak szokták követni s a tavasszal fölösleges vizet ajánlatos a szárazság idejére megőrizni, mégpedig lehetőén akként, hogy a pillanatnyilag fel nem használható esőiét ké­sőbb, ha a szükség úgy kívánja, ismét a zöld­ségeskert szolgálatába állíthassuk. Ez az el­járás kevésbé költséges, mint az öntözés, mert nem kell a víz odavezetéséie drága csöveket vagy más berendezést beszerezni. Sok fölösleges vizet vonnak el a talajbój a konyhakert vízigényes növényei, a retek, saláta, paprika, különösen pedig a káposzta- félék, a fejes-, vörös- és kelkáposzta, kar­fiol, bimbóskel, amelyek kifejezetten víz- emésztők. Ott pedig, ahol a talajvíz állandóan magaíf, a fent tárgyalt árkoláson kívül igyekez­zünk sövénynek, kerítésnek, szélfogónak olyi fákat ültetni, amelyek sok vizet vonnak el a talajból. Ilyenek különösen a jegenyenyár és a kanadai nyár, amelyek hathatósan előse­gítik a talaj kiszárítását.

Next

/
Thumbnails
Contents