Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-20 / 137. szám

1942. június 20. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. FERENCJOZSEF- KESCRÍÍVIl^^“ ellenkező szír: értekek. A negatív film sárga ege!:"! gyönyörű kék ég lesz. Ennek a negatív-pozitív eljárásnak előnye mindenekelőtt abban rejlik, hogy így bár­mennyi, hasonló minőségű kópiát lehet elő­állítani. Egy másik lényeges előnye az, hogy a színesfilm-előállítás nehézségei már a nyers­anyagban le vannak küzdve. Az operatőr­nek tehát nem kell különleges felvevőgép, az előállító vállalatoknak nincs szükségük különleges másológépekre. A mozgóképszín­házak vetítőgépei pedig minden további nél­kül alkalmasak a színesfilm visszaadására. Ennek a színesfilm-eljárásnak kifejlődé­sében legnagyobb érdemet a kémikusok sze­reztek. A munka titka és nehézségei nem­csak ezeknek a színérzékeny rétegeknek elő­állításában és filmszalagra való átvitelében rejlett, hanem az összeállításukban. Egy ilyen színesfilmet ugyanis egymásután háromszor kell különböző előhívó anyagokkal kezelni, hogy a színértékek előjöjjenek. Mert min­den réteg más kémiai anyagra reagál. A felvételeknél eleinte igen sok fényre volt szükség, amely némelykor a szokásos meg­világítás 12-szeresét is meghaladta. Közben azonban sikerült a színesfilmet egyre fény­érzékenyebbé tenni, úgyhogy ma már elég a kétó&eres megvilágítás is. További leküzdendő nehézségek már csak a filmrendezésben mutatkoznak. Mindenki előtt érthető, hogy a képrendező mellé, aki- neK oldalára lépett a hangrendező a hangos­film feltűnése óta, most már egy színrende­zőt is kell állítani. Közös művészi munkában es az új német színestechnika alapján nem­sokára csodálatraméltó művek létesülnek. Szent Imre és a káromkodó pásztorember Jácint királyi poroszló, aki azon a napon a kis királyi hercegnek szolgálatában volt,, felszerszámozta a két legszebb hófehér mént, befogta őket az aranyos királyi batárba. Enyingre készült a királyi udvar Veszprém­ből. Meg akarta tekinteni a király szolgáinak munkáját. Gyönyörködni akart benne, mint hasad a föld az ekék nyomán, hogv szívébe fogadja a magot. Mert új munka indult a kereszténységnek legújabb veteményes kert­jében a jámbor szerzetesek útmutatása nyo­mán. A fénylő batár Enying határában vadvirá­gos szőnyegpázsiton állott meg. A kis Imre herceg pillangókat kergetett, szöcskéket fo­gott, míg királyi szülei a serény munkában gyönyörködtek. Jácint poroszló, akinek inai már elszok­tak a szökdeléstől, alig ért nyomába a paj­zán kedvű, kacagó kis királyfinak. Különösen pedig akkor szerette volna, ha közvetlen ott lehetett volna mellette, amikor Baksa kanász nyája egyenesen arra tartott, amerre Imre her­ceg egy szöcskével versenyt ugrándozott a nefelejcses patak partján. A nyáj is a patak­hoz tartott. A poroszlónak elállt a lélegzete, csak az ártatlanság kicsike virága, a királyfi nem tudta, hogy őt veszély fenyegeti. Mosolygó arccal ment szembe a gyanúsan fújtató biká­val, fénylő piros-selyem mentéjében. Midőn pedig a piros színtől megvadult állat kimért léptekkel egyenesen feléje tartott és a megré­mült szolga majdnem lerogyott a rémülettől, ő ezüsttel kivert kardocskáját kihúzta hüvelyé­ből és játszi kedvében nagy köröket rajzolt vele maga előtt a levegőbe. A gonosz szándékú állat az ismeretlen, csillogó fegyvertől megtorpant egy pillanatra, majd megfordult és veszett iramban a közeli erdőnek tartott. Baksa kanász látva, hogy a bikát gyomon követi vágtában az egész nyáj, irtózatos káromkodásra fakadt és átkokkal il­lette az előtte ismeretlen fiúcskát. Ila előbb a megvadult állattól nem ijedt meg a kis szent, annál jobban összeszorult a kis szíve a gyalázatos istenkáromlás halla­tára. Amint csak bírták a kis lábai, úgy sza­ladt vissza királyi atyjához és csak akkor lassí­tott valamit, amikor mar a káromló sza vak nem értek el hozzá. Beszámolt István királynak a kaland já- 1 és sírva fakadt, amikor oda ért elbeszé­lésében, hogy a feldühödött pásztor milyen förtelmes szav akkal illette Krisztust és a Szent­séget. A szent kiru.^ maga is haragra ger­jedt az embers égte! en káromkodás említésére és nyomban intézkedett, hogy a kanászt ve­zessék eléje. Mikor a szerencsétlen ember megtudta, hogy ura-királyának egyetlen fiát illette át­kaival, megrémült és remegett, mint a nyár­falevél, amikor a király színe elé vezették. A király keményen szólt hozzá: Elisme- red-e, haszontalan szolga, hogy vakmerő mó­don gyaláztad Teremtő Istenedet? Elisme­red-e, hogy szavaiddal újra megsebezted a Meg\ áltó Krisztust ? A szolga felelet helyett bűntudattal eresz­kedett térdre a kemény tekintetű király előtt. István király ekkor Imre herceghez ior- dult: Várományosom leszel a trónon, örökö­söm az igazság tétéiben: gyakorold magadat a bölcs ítéletekben, mondj sentenciát eme meg- tévelyedett felett! Imre herceg felnézett az égre, onnan várta a segítséget első ítélete kimondásához. Aztán nyájas arccal a megrémült, térdeplő pásztor­hoz fordult és ezt mondotta: Én külön íté­lettel nem sújtlak, hisz megbüntetted te már magadat. Hogyan veszed ezek után förtel­mes szádra Jézus, Mária szent nevét? E ne­vek sóhajtása nélkül meg hogy élhetsz? Könny, az öröm és büszkeség könnye csordult ki szavai nyomán a király és királyné szeméből, a pásztoréból pedig a bűnbánat pa­takja indult meg, hogy végigszántsa baráz­dált arcát. A krónikás szerint pedig: »a vén kanász felettébb elszégyelhette magát és soha többé gyalázatos szókra nem nyitotta száját«. K. T. Az uj Magyarország gyáriparáról ir a Transkontinent Press főszerkesztője Walter Petwaidic, a Transkontinent Press berlini főszerkesztője, a »Neue Wiener Tage­blatt« legújabb számában tovább folytatja a »Mai Magyarország« címen megkezdett cikk­sorozatát. Az ország mezőgazdasági fejlődé­séről és a magyar agrárproblémákról szóló fejtegetéseik után Magyarország gyáriparosí­tásának kérdésével foglalkozik. A magyar gyáripar, amely gyors fejlődése során az ipari munkások 25 százalékának ad ma már kenyeret, nemcsak azokat a primitív cikkeket állítja elő, amelyeket az agrár or­szágok a magas védővámok következtében általában gyártani szoktak, — írja Petwaidic, Magyarország ma már kiváló minőségű gé­peket, sőt igen értékes és tökéletes kivitelű műszereket is gyárt szériáiban, amelyek kü­lönben a régi gyáripari államok monopóliu­mát képezték. Nagy hatást tett a cikk írójára az egyik optikai iparüzem és egy izzólámpa-gyár megtekintése. Az első gyár fantasztikus fi­nomságú műszereket, az utóbbi pedig az iz- zólámpagyártás mellett Európa egyötödrészét látja el rádiócsövekkel. Igen szépen nyilatkozik Petwaidic az üze­mekben dolgozó »okos, szorgalmas és mun­kájukra büszke munkásokról« is, »akik meg­állnák a helyüket bármely német üzemben. Aki ezeket a munkásokat látja, világos képet nyer az ország képességeiről és arról, hogy milyen együttműködés tapasztalható háború­ban és békében az új Európa gazdasági szer­vezetén belül«. Ez a megalapozott iparosodási folyamat, — hangsúlyozza a cikk írója, — befelé nagy Prémezett kabátok, Mikádók, Városi bundák Boly Mr elleni megóvását vállalom, ifj. LUX! SáSOOR sziiesmester Zalaegerszeg Bethlen Gábor u. o. lehetőségeket rejt magában, amennyiben meg­marad az ország struktúráján belül és nem táplál spekulatív ambíciókat. A »Transkontinent Press« főszerkesztője! ezek után foglalkozik a magyar város és a magyar falu viszonyával. Ezzel kapcsolatban megemlékezik a »Dr. Kovács István« című filmről, amely rendkívül érdekesen és élesen világít rá az itt felmerülő problémákra. Petwaidic a köv etkező megállapítással zár­ja le fejtegetéseit: »Nem nehéz jó prognózist felállítani a magyar gyáripar számára. A prognózis megvalósulásának feltétele termé­szetesen az a harc, amelyet Magyarország vív keleten a többi szövetségesekhez hason­lóan, karöltve a német haderővel. Ez a harc a magyar szabadságért is folyik és azért a békéért, amelyben megvalósulhatnak azok a tervek, amelyekért olyan szenvedélyesen szál­úink síkra, az »új Magyarország«. Zalaegerszeg megyei város poIgármcaterétőL 11.280/1942. Tárgy: Az 1942. évi termésű gabona cséplése, számbavétele, őrlé­se, valamint az 1942/43. évi gabona- és lisztforgalom szabályozása. HIRDETMÉNY. T A 3600/1942. M. E. sz. rendelet 3. §-a alapján felhívom mindazokat, akik az 1942. évben gabonát termelnek, folyó hó 18-tól kez­dődően 30-ig bezáróan délután 3 és 6 óra között gabonalap kiállítása végett a régi vá­rosházán (II. emelet, tanácsterem) feltétle­nül jelenjenek meg. A kartonlapját mindenki hozza magával. Tömeges megjelenés és nagy tolongás el­kerülése végett felhívom az érdekelteket, hogy; gabonalapjukat minél előbb igényeljék. Az a termelő, aki gabonalapot nem vált í ki, vagy a gabonalap kiállításához szükséges ! adatokat a fent megjelölt időn belül nem j jelenti be, a hivatkozott rendelet 50. §-a alap- ; ján 6 hónapig terjedhető elzárással büntet- i hető. Zalaegerszeg, 1942. június 16. 1 iil _ Polgármester,

Next

/
Thumbnails
Contents