Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-06-11 / 129. szám

1942. június 11 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. «8 A ponyvairodalom adatainak feldolgozása Ismeretes, hogy Ivállay Miklós minisz- jterelnök' a minap a Házban egy interpellációra adott válaszában bejelentette, hogy a kormány rendet teremt a ponyvairodalom terén. A miniszterelnökség sajtóosztálya, a kul- túrminisztérium, a kereskedelmi minisztérium papírellátást intéző osztálya együttesen dol­gozik a rendelettervezeten, amelynek alap­elvei jelenleg az Országos Irodalmi és Mű­vészeti Tanács előtt vannak. A rendelet elő­készítéseként a kereskedelmi minisztérium­nak a papírbehozatali engedélyeket kiadó osztálya kérdőíveket juttatott el az egyes; budapesti és vidéki nyomdavállalatokhoz, el­sősorban azokhoz, amelyek ponyva-füzetek ki­adásával foglalkoznak. A kérdőíveken a ki­adóknak ki kellett mutatniok, hogy a múlt évben december 31-ig, illetve ebben az esz­tendőben március 31-ig milyen kiadványaik jelentek meg. Részletesen feltüntetik az egyes »művek« adatait: peldányszámát és, hogy mi­lyen papíron nyomatták a regényeket. A kérdőívek visszajuttatására kitűzött ha­táridő lej-árt. A kereskedelmi minisztériumba megérkeztek a jelentések. A válaszok feldol­gozását azonnal megkezdték. Az eredmények­ből tiszta kép tárul az illetékesek elé a ponyva helyzetéről. Az adatgyűjtés eredményét felhasználják majd a kiadandó rendeletnél. A kormány megtalálja a módot arra, hogy a felesleges és ártalmas sajtótermékektől megvonja a meg­jelenés lehetőségét és a ponyvára pazarolt pa­pírmennyiséget a jövőben lényegesen fonto­sabb célokra fordítsa. Szabad-e a húsiparosoknak szap­panfőzésre lugkövet vásárolniok? A húsiparosok lúgkővásárlási jogának vég­leges tisztázása céljából az iparügyi miniszter az érdekelt húsiparosokhoz küldött leiratában a következőképen döntött: A lúgkő kereske­delmi forgalma tárgyában kibocsátott rende­let értelmében lúgkő vásárlására jogosító en­gedélyt csak annak szabad adni, aki ipari üzemnek tulajdonosa, vagy vezetője és igazolja, hogy ipara gyakorlásához vagy azzal szorosan összefüggő megengedett tevékenységéhez lúg- kőre üzemanyagként, segédanyagként vagy más célból szüksége van. Egy másik iparügyi miniszteri rendelet értelmében a mészáros- és hentesiparosok iparuk gyakorlása folyamán előállott hulla­déknak szappanná főzésével és az így nyert szappannak üzlethelyisé­gükben való darusításával foglalkoz­hatnak. Minthogy tehát a szappanfőzés a mészáros- és hentesiparosok részére eként megengedett te­vékenységnek tekintendő, nincs elvi akadálya annak, hogy részükre lúgkővásárlási enged ély kiadassék. Megjegyzi azonban a miniszteri le­írat, hogy mindaddig, amíg a 17.200/1941. és a 21.300/1942. számú iparügyi miniszteri kor­látozó rendeletek hatályban vannak, a mészárosiparosok, állatvágó válla­latok és húsfeldolgozó üzemiek a fenti jogokat nem gyakorolhatják. Az idézett rendeletek ugyanis kimondják, hogy a mészárosok a levágott állatról lefejtett fagy-- gyúval nem rendelkeznek szabadon, hanem kötelesek azt a Zsiradékgyűjtő és Elosztónak, vagy bizományosának felajánlani. — « — Mit olvas Amerika? Ahol Nick Garter még mindig hódit Évi hétszázmillió dolláros üzlet: a ponyvaregény (MN) »Most megvagy!« kiáltott Bili Wis­ter és ráfogta Reyboldsra a revolvert. A sö- tetkepú bandita nem mozdult, izmai azon­ban cselekvésre feszültek. Mint az ugrásra kész párduc tartogatta erejét, az utolsó lehe­tőségre, miközben agya eszeveszett gyorsa­sággal dolgozott. Az izgalmaktól terhes csend­ben az ajtó mögött hirtelen lépések hang­zottak fel. Bill Wister önkéntelenül odafor­dította fejét és ebben a pillanatban... Szemét, hamisítatlan szemét! Ezt a sze­metet azonban százezrek, milliók olvassák Amerikában, az úgynevezett »technikai kul­túra« hazájában, sőt kizáróan csak ezt ol­vassák. Bill Wester, »a cowboyok királya« népszerűségében a film, a baseball, a box vagy akármelyik más amerikai tömegőrület csillagával feh eszi népszerűségben a ver­senyt. Bili Wister mindig győz, a banditák elsápadnak, ha nevét hallják, Bili Wister csodaember, az olvasni tanuló gyermektől az aggastyánig minden korosztály bálvánva és nem egészen alaptalanul, mert évi 85 mil­lió dolláros forgalommal dolgozó ipart táplál. Az Egyesült Államokban milliókra rúg azok száma, akik egész életükben nem ol­vasnak mást, csak »lélegzetelállító« Pulp-ma- gazinokat. Bili Wister minden héten új kalandokra vonul ki, hogy veszélytelen izgalmakra éhes közönségének kíváncsiságát kielégítse, min­dig győz, de győzelmeibe sohasem fárad, bele. A Bili Wisterek szívós fickók:, gyak­ran húsz-harminc évig irtogatják a banditá­kat, akikből Amerika előreláthatóan soha­sem fog kifogyni. A »pulp« szó magyarul ká­sát jelent és ez az elnevezés valóban találó is: a pulp-regénynelc nevezett kótyvalékot csak gyermekeknek, primitív lelkű gyerme­keknek lehet beadni, akik hajlandók elhinni azt is, hogy a Mars-lakók támadásra indul­nak az amerikai szabadság ellen, vagy hogy a németek tengeralatti invázióra készülnek. Folyik a vér — tíz centért! Amerikában több, mint 100 pulp-magazin jelenik meg hetenként mintegy 15 millió"pél­dányban. Egy szám ára 1,5—20 c,ent közötti mozog. »Tíz vérfagyasztó elbeszélés tíz centért«, ordítják a rikító tarka plakátok. A kiadók pedig nincsenek az eddig elért 15 millióval sem megelégedve. Uj meg új ma­gazinokat vetnek piacra. Évenként átlag tíz magazin szűnik meg és húsz másik indul meg helyettük. Az olvasó új hősök, új izgalmak és új magazinok után szomjazik. Vannak azonban pulpök és hősök, ame­lyek egyenesen kiirthatatlanok. A régi jó idők­ben nálunk is kétes népszerűségnek örvendő Nick Carter például már több, mint ötven esztendeje szolgálja kiadóját és egy nappali sem lett öregebb. Most is ugyanazt a rövid- szárú pipát szívja, — amelyet még a legizgal­masabb verekedés közben sem ejt ki szájá­ból — és most is hetenként féltucat banditát intéz el. A Nick Carter-magazinok 17 má­sikkal a bostoni Street & Smath céget gaz­dagítják. Nem marad el e cég mögött Mr. Arthur Goodman sem, aki tíz évvel ezelőtti feküdt meg csak bele az üzletbe és máris hasonlóképen 18 magazinig vitte. »A jó cím, ez a legfontosabb. Izgalom, hirtelen rajta­ütés, gyilkosság és szerelem, ez a jó regény; és a jó üzlet titka«, — mondja Goodman úr, a szakértő. Legnagyobb konkurrense Harry Steeger, a »Popular Publication« főrészvé­nyese, aki több, mint 20 magazin boldog tu­lajdonosa és hetenkint három millió példányt ad el, A füzetek papírja, nyomása es kiállítása a lehető legrosszabb. A legfontosabb szem­pontok egyike az olcsóság. Kivételt csak a szerzők alkotnak. A legkisebb magazin is 2—3 centet fizet szavanként, de a 15 centes, honorárium sem ritkaság. Vannak írók, akiknek irodalmi becsvágyát teljesen kielé­gítik a pulp-regények:'könnyűszerrel össze­írnak évi 50.000 dollárt és ennyi épen elég! nekik az irodalomból. Jó üzlet a regényírás is, A pulp-irodalom hírességeinek napi ter­melése 10.000 szó, azaz harminc gépírásos ol­dalt is eléri. Max Brandt, aki húsz évvel] ezelőtt cowboy-regényekkel kezdte, ma Flo­rida egyik legfényűzőbb villáját mond­hatja magáénak és évi 100.000 dollárt ke­res. Saját bevallása szerint 15 éven át na­ponkint legalább 10.000 szót írt. Meg szorgal­masabb és gyorsabb irodalmi napszámos Arthur J. Burks. Amikor titkárnőjét húsz] jegyzetfüzetével és 15, finomra hegyezett ce­ruzájával maga elé ülteti, rendszerint még] halvány fogalma sincs arról, hogy mit fog diktálni. Szerinte nem a megindulás a fon­tos, hanem a folytatás. Az első oldalra jói egy tarka lámpaernyő részletes leírása is, a legfőbb az, hogy a második oldalon már ott legyen a gyilkosság. Korábban nem diktált, hanem maga írt. Első írógépén hatmillió szót, írt le és minden második évben új írógépet kellett beszereznie. Ma már nem sok jó fő- és mellékkeresettel dicsekvő amerikai poli­tikussal cserélne, de azért most is szorgal­mas és elveszettnek tartja azt a hetet, ame­lyiken nem kereshet legalább 5000 dollárt. Valamivel jobb nevű, de nem olyan termé­keny regénygyáros Stanley Gardner, ügy­védnek készült, de ezen a pályán nem ter­mett számára babér. Míg ügyfeleire várako­zott, unalmában egy detektívregényt koty­vasztott össze és ezzel megalapította sze­rencséjét. Évi keresete azóta 75.000 dollár kö­rül mozog. Szenvedélye az utazás. Utjain há­rom titkárnő kíséri, akiknek felváltva diktálja mjűveit, mert egy gyorsírónő képtelen lenne a Gardner-regények száguldó iramát követni. Évi 700 millió példány. Ezeknek a »regényírók« -nak keresete va­lóban nem méltatlan az amerikai méretek­hez, á kiadók azonban bírják. Évi 700 millió pulp-regény talál vevőre és ez a szám állan­dóan növekvőben van. A ponyvairodalom gondoskodik arról, hogy ne fogyjanak ki Ame­rikában a banditák, a banditák pedig gon­doskodnak arról, hogy elég bűntény izgassa az európai méretekhez képest hihetetlenül mű­veletlen tömegek alacsonyrendű ösztöneit. Lágyan omló virágos szoknya a divat. Szép választék a Schütz Áruházban. Métere 5.38 pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents