Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-06-06 / 125. szám
1942. június 6. SZOMBAT. XXV. évfolyam. 125. szám ÁRA 10 FILLÉR Megjelenik hétköznaponként délután Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 B* Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368, Hirdetések díjszabás szerint. Zala a legegykésebb megyék között Az erdők, parkok fái fiatal tavaszi erőtől virágba, zöldbe öltöztek. Elrejtik a kis fészkeket, ahova a hím eledelt visz párjának, amelyik teste melegével hívogatja éleire fiókáikat. Kaszaháza egyik házának kéményén durva ágakból összerótt, szülői szeretettel puhára bélelt fészekben, hosszú csőrével komolyan üldögél tojásain a gólyamama, hogy nemsokára idétlen szülöttei tátongó torkába hordja fáradhatatlan buzgalommal a békapecsenyét. Benépesül minden kis madár-házikó. Hiszen azért rakták, építették szüntelen munkával* reggeltől napestig azért repültek ezerszer oda, ezerszer vissza, hogy az új madárnemzedéknek bölcsője legyen. Nincs fészek, amelyik árva volna, nincs fészek, amelyikben csupán egyetlen nyiszlett fióka csipogjon, nyöszörögjön egyediilségben. Csak az ember lakja fészkét gyermek nélkül, vagy szomorú egyetlenkéjét kényezteti benne. Miért kell ezt itt a Zalamegyei Újságban külön kihangsúlyozni? Pezenhoffer Antal, Magyarországon a kérdésnek legkiválóbb ismerője állapítja meg szomorúan: »A szinte tiszta katolikus Zala ma már az országi legegykésebb megyéi közé tartozik«. Az ország fájának zalai ágán a fészkekből hiányoznak a fiókák. És most, amikor felteszem a kérdést, mit jelent ez? Nem az egyedül álló ember helyZalaegerszeg megyei város képviselőtestülete pénteken délután vitéz Tamásy István dr. polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A polgármester a Hiszekegy elmondása után bejelentette, hogy Hollósy Ernő képviselőtestületi tag napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. Mielőtt azonban az engedélyt megadná, ő maga is napirend előtt kíván felszólalni. A főispán és alispán üdvözlése. Felszólalásában a polgármester megemlékezett a város lakosságát jóleső érzéssel eltöltő körülményről, hogy a kormányzó vitéz Teleki Béla gróf főispánt eredményes munkálkodásáért legfelsőbb elismerésben részesítette. Ö már kifejezte ugyan üdvözletét ez alkalomból a főispán előtt, de most indítványozza, hogy ez jegyzőkönyvbe kerüljön sülő formában jusson el a főispánhoz. Hasonlóan örvendetes esemény az is, hogy a kormányzó úgy a főispánt, mint Brand Sándor dr. alispánt a Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki. Annak a tiszteletnek, szeretetnek és hűségeáf ragaszkodásnak kifejezéséül, amellyel a vázetére gondolok. Nem arról akarok írni, hogy itt Zalában az anyák szíve megváltozott és nem mentik a gyermek életet virrasztó, féltő, ; aggódó szeretettel, hanem hóhéraivá lesznek, | meggyilkoltatják a tehetetlen emberpalántát, aki ott keres a szívük alatt védelmet. Még- csak a másik típust sem teszem vizsgálat tárgyává, amelyik csak kényelemről, élvezetről akar tudni; amelyik fölcseréli az anyaság fönséges koronáját az ágyassággal; amelyiknek a gyermek nem istenáldás, de istencsapás. Azt sem említem, hogy az okok között szerepel az is, az emberek esküdni már nem az Egyházhoz mennek ötven esztendeje, hanem az államhoz járnak »kötni«. Azt mérlegelem inkább, hogy itt az ország szélén, ezen a kinyúló ágon, ha üresen, gazdátlanul maradnak a családi fészkek, majd jönnek az idegen madarak, amelyek már úgyis idekacsintgatnak. Költenek bele idegen fiókákat* amelyeknek máis a szavuk, más a természetük. Európa arcáról eltűnik akkor egy ország, amelyet magyarnak neveztek, amelyet Isten országának akart első szent királya, amelyért) apáink annyi életet áldoztak és mi is annyi vért hullatunk. A sírkeresztre pedig, amely a nemzet holtteste fölött áll, ezeket a szavakat lehetne fölvésni: »Élt 1000 évet. Meghalt egykés öngyilkosságban«. —rög. ros közönsége a főispán és alispán iránt viseltetik, ezt is jegyzőkönyvbe foglalják s megfelelő formában hozzák a kitüntetetteknek tudomására. Általános, élénk helyesléssel vette tudomásul a közgyűlés a polgármester bejelentéseit. ^ í ^ 4\ Ezután Hollósy Ernő szólalt fel, mégpedig a mozi-ügyben. Hivatkozott mindenekelőtt arra, hogy most már megvan a második moziengedély, lépéseket kell tenni tehát megfelelő telek biztosítása érdekében is. Szólt azután a mozi-állapotokról, amelyek miatt 20 év alatt legalább any- nyit szégyenkeztünk, mint a szálloda miatt. Minden újabb modernizálási terv ellenére sem szabad kiadni az építkezési engedélyt a mozi- tulajdonosnak, ha istáló fölé akar építeni. Mozi azon a helyen, ahol van, tovább nem maradhat. Tiltakozdí ez ellen elsősorban is annak a közel ezer kisgyermeknek testi, szellemi és erkölcsi érdeke, alak a központi elemi iskolába járnak. Ez ellen az iskolaépület ellen egészségügyi szempontból sok kifogás emelhető. Nincs előtere, játéktere, folyosói szűkök, a gyermekeknek nincs hely, ahova 10 percben egy kis üdülésre mehetnének. Szükséges volna tehát a szemben levő kihasználatlanul álló épületnek legsürgősebb kisajátításával legalább 200 négyzetölet a gyermekek részére játéktérnek kisajátítani. Az istáló mindig kapcsolatos a tisztátalansággal, s ezt a szégyenletes és káros állapotot a közegészségügy, a gyermekek testi, erkölcsi nevelése érdekében feltétlenül meg kell szüntetni. Vitéz Tamásy István dr. polgármester nyomban válaszolt. Köszönetét mond Hollósy; Ernőnek, hogy napirendre hozta azt a probléma-sorozatot, amely már nem problémája, hanem szégyenfoltja a városnak. Már most kijelenti, hogy semmiféle terv kivitelezését nem engedélyezi, amelynek az a célja, hogy a mozit alkalmasabb formában tegyék a játszásra1 megfelelőbbé s ezzel azt állandósítsák. Minden lehetőt elkövet, hogy a központi elemi iskola mellett játszótérre legalább 200 négyszögöl területet megszerezhessen a város a kihasználatlanul álló épületek helyén s a kisajátításhoz szükséges kölcsönt megszerezhesse., A rendőrkapitányságnál pedig eljár, hogy a mozi játszási engedélyének megadásánál vagy megvonásánál a föntebb említett körülmények figyelembevételével intézkedjék. A közgyűlés nagy helyesléssel fogadta úgy Hollósy Ernőnek, mint a polgármesternek szavait. A napirend tárgyalása során tudomásul vett ék a belügy-i miniszternek a költségvetés és a zárószámadások tárgyában érkezett leiratát. Az Aggápolda alapítvány anyagi helyzetének tárgyalásánál azonban hosszabb vita fejlődött ki. Kakas Ágoston ugyanis az ingatlan-eladások körül szerzett keserves tapasztalatokra hivatkozással nem fogadta el a pénzügyi és jogügyi bizottság javaslatát, hanem azt indítványozta, vegyék le a kérdést egyelőre napirendről s ha a város 16 esztendeig olcsón adta bérbe a helyiségeket, mosti várhat még egy kicsit, ellenben a szükséges tatarozásokra szavazzon meg a közgyűlés bizonyos összeget. A vitában résztvett vitéz Tamásy polgármester, aki azt hangoztatta, hogy a város az alapnak kezelője s így annak jövedelmezőségéért felelőséggel tartozik. Hollósy Ernő arról szólott, hogy az értékesítés felől csak akkor lehetne beszélni, ha az engedély kézben lenne. Tóth Gyula aziránt érdeklődött, nem húzódik-e meg a kérdés mögött valami más is. A polgármester megnyugtatta^ hogy ettől nem kell tartani. Lakatos Gyula,, Wölfer István főmérnök és Varga Mihály felszólalása után a közgyűlés Kakas Ágoston indítványát fogadta el és az épület tatarozására 1500 pengőt szavazott meg. A kórházi új állások megszervezése tárgyában elfogadták a kórházi bizottság javaslatát. Az ONCSA-tól fölveszik a 12.500 P kamatmentes kölcsönt 10 évi törlesztésre s ab-t ból 8000 az Átlós-útnak az Arany János-ut- cába való bekapcsolásának költségeire 45001 a gyümölcstermesztés feljavítására szolgál. A napidíj-szabályrendeletet Hollósy Ernő javaslata alapján úgy módosítják, hogy a városi tisztviselők budapesti hivatalos utazásai s általában vidéki kiszállásaik alkalmával a rendes napidíjon kívül 10 pengő pótdíjban részesülnek. A beruházásra engedélyezett államsegély felhasználásának kérdésénél változtattak A város képviselőtestülete üdvözli a főispánt és alispánt kitüntetésük alkalmából Erős, határozotthangú felszólalások a moziügyben
