Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-30 / 120. szám

6. ZALA MEGYEI ÚJSÁG 1942. május 30. 9» Uj elnevezés a vendégfogadó helyiségek körül A nápokban ismertettük a kereskedelmi miniszternek az idegenforgalom szabályozása tárgyában kiadott ama rendeletét, amelyben megállapította az orsz'ag területén azokat a városokat és községeket, amelyek belső és külső idegenforgalom szempontjából jelentő­sek. Közöltük egyben azokat a zalamegyei községeket is, amelyeket a rendelet idegen- forgalmi szempontból jelentőseknek tart. Ezzel kapcsolatban végrehajtás alatt áll az a rendelkezés, amelynek értelmében, ha az I. fokú iparhatóság, vagy az Országos Ide­genforgalmi Hivatal tudomást szerez arról, hogy valamely szálló vagy penzió neve, vagy megjelölése nem felel meg annak a színvo­nalnak, amelyet a nemzetközi gyakorlat, vagy közfelfogás szerint képviselni .kell, ez eset­ben jelentést tartoznak tenni a miniszternek, aki a kifogás alá eső név vagy megjelölés használatától eltilthatja. így ha a fogadó, szálloda vagy penzió ipar gyakorlására használt helyiség az idegen- forgalmi követelményeknek nem felel meg, ezeknek a helyiségeknek megjelölése csak »megszálló hely« elnevezést szabad használni. ZÄLÄEGERSZEGI KÖLCMKÖNYYTÁR LORO ROTHERHIERE-UTCA 5. Újdonságok. Keith: Amerre a szél jár. Brett—Young: Árnyékos oldal. Fertsek: Egészségesen távozott. Koroda: Megvilágosodott már. Harsányi: Olyan nincs. Vándor: Szerencse-lovag. Falu: Járásbíróék. Makkal: Szép kísértet. Az e^yke falun Úgy kezdődik ez a történet is„ mint a leg­több. Két ember megy a faluban. A jó idő, a várva-várt tavasz megjött. Mindenki dolgo­zik, ültet, veteményez, kapál. A legelő első­rendű, a konvenciós gulyás kihajthat. Min­den lehetőség megy a maga rendje és módja szerint, csak egy nagy probléma áll a fa­lusiak előtt. A legelőtársulati tagok sorában személyi változás van kilátásban: a pénztáros a legközelebbi gyűlésen lemond a tisztségé­ről. Erről tárgyal a mi két emberünk. — Hát, — mondja az egyik, — akkor most választásra kerül a sor. De hát ki is le­gyen az? Mert felelősségteljes "állás. Csak va­gyonos emberben lehet megbízni, a család- tálán emberben. A családos ember elköltené azt a pénzt a gyerekeire. — Igen, — teszi 'hozzá a másik, — meg aztán a családos ember buta. Hát nem buta az, aki a vagyonát szétforgácsolja annyi lé­hűtő gyerek között? Folytatódik pedig a történet ott, hogy egy, háromgyerekes családapa ezt a párbeszédet meghallotta. Szinte magából kikelve kérdezte tőlem: — Hát most mondja meg, tanító űr, mi­ért buta az, akinek családja van? Miért meg­bízhatatlan az, aki vallásos, aki nem állja út­ját egy fejlődő életnek sem? Miért mellőz­nek bennünket, családapákat azok az esküd­tek, ajcik egykések? Hát igazság az, hogy kö­zülünk nem jut senki vezetőszerepre a falu­ban és így a mi kérésünket, követeléseinket! csak hagyják? Miért? Mert buták vagyunk? Megbízhatatlanok vagyunk ? Hát csak az okos, az megbízható, akinél egyke van? Hát hol itt az igazság? Miért késik az intézkedés? Ezek a nehéz kérdések egy májusi litánia után hangzottak el. Négyen-öten összeverőd­tünk és ezt tárgyaltuk. Egy másik, — szin­tén családos ember vette át a szót: — Legtöbbször azzal védekeznek az egy- kés apák, hogy ők erről nem tehetnek. De most kérdem én: hogyha egy — mondjuk — tizenöt éves egyke meghal, egy év múlva rá ugyanott megszületik egy másik. De csak egy! Hát hol maradt, hol volt eddig az a gyerek? És az apa nem tehet róla? Azt mondja meg, azt magyarázza meg nekem valaki, hogy hol volt eddig az a gyerek? Mert én így, az én eszemmel nem tudom elképzelni. Ismét az első szólt: — Sokszor olvastam az újságban, hogy nemzeti létfenntartásunk alapja a szaporodás, így pedig nem tud szaporodni a nemzet. Az én nézetem szerint úgy lehetne segíteni ezen, hogy egy gyermekes családapákat sem­miféle tisztséggel, semmiféle tagsággal nem kellene megbízni. Ki kellene jnondania a tör­vénynek, hogy az ilyen emberek nem lehet­nek bírók, esküdtek, közgyámok, iskolaszéki tagok, egyszóval semmik. Akkor majd más­képen gondolkoznának. Úgy hallottam, egy­ezer már szó volt egy ilyen törvényjavaslat­ról, nem tudom, miért nem készült el. Én a paraszt eszemmel úgy képzelem el, hogy azok az urak nem szavazták meg, akiknek szintén így áll a szénájuk. De akkor a közvetlenül felettünk álló magasabb vezetőembereknek kellene valamit csinálniok. Az egyik legelő társulati választó ember állításából indulok ki. Hogy ez a két ember nem buta, azt az olvasó is megállapíthatja a beszédükből. Pedig egyiknek három fia, a másiknak három lánya van és fiatal embe­rek. Egyik egykés ember ugyan azt mondta, teljesen felesleges volt, hogy annyira mél­tatlankodtak előttem, mert hiszen mind a ket­tőnek van tisztsége. Sőt! magasabb tisztelet­díjat kapnak, mint a legelőtársulati elnök. — Hát én elárulom, hogy milyen tisztséget t viselnek azért a magas tiszteletdíjért, bár mind a kettő szegény ember. Az egyik harangozó, a másik céhmester. Jómagam még hozzáfűzöm a követke­zőket : Az én páciensem logikusan beszélt. Az egykét valóban így lehetne megállítani. Eb­ben a tekintetben veszedelem fenyegeti az or­szágot a falu fiatalsága részéről is! Egy ti­zennyolc éves fiú már meglátja a dolgok kö­rülményeit. Látja azt, hogy, ha egyik egyke házasságot köt a másikkal, akkor a két va­gyon összetevődik. Ha ők is »modernül« gon­dolkoznak, akkor a vagyon nagysága már négyszeresére növekedik. Az pedig nyilván­való, ha így gondolkozik és így cselekszik, mert az ő szemszögéből nézve a földi élet így leélve kellemesebb. A mi plébánosunk meg­jósolta, hogy egyik szomszéd falunk ötven év múlva kihal. És én hiszem ezt, ha ötveit. évig ilyen marad a véleményük a vagyonról és az életről. Igen nagy veszedelem ez. Csak az látja meg, aki falun él. De ellene semmit nem tud tenni, mert nem segít az sem, ha a vezető embereknél bő az istenáldás. Ez így leírva szürke kis mondat, de a valóságban' bizony borzalmas. Aki nyitott szemmel nézi. ezt a problémát, annak kizáróan csak ez le­het a véleménye és meggyőződése. Valóban* egyetlen módja az orvoslásnak az lpnne, amit. ez a falusi harangozó véleményezett. Mert a falusi ember lélektanát az ismeri legjobban* aki köztük él, akinek életkörülményeit a falu gazdasági viszonyaival kell összeegyeztetnie^ Magyarország alapja a parasztság. Hogy pe­dig ez az alap szilárd, betonerősségű legyen hogy az országot elbírja, úgy kötelesek va­gyunk foglalkozni a parasztság problémáival;, kötelesek vagyunk orvoslást nyújtani, ha kell — erőszakkal is! Kocsis László. NYOMDAI MUNKÁK KÖN YVEK PAPÍRÁRUK ISKOLAI CIKKEK ISKOLAI KELLÉKEK KEGYTÁRGYAK legolcsóbb beszerzési helye ZALAEGERSZEG, Széchenyi-tér 4. Tel. 128.

Next

/
Thumbnails
Contents