Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-05-30 / 120. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG kastélyban minden elképzelhető kényelem vár- Ita a felséges vendégeket. A palota előtt hatalmas park, középen légy kis kápolna, aliol az istenfélő cárnő végzi naponkénti áj tatosságait. — Felség, hallod, hogy zúgnak a harangok? — szól az anyjához, a Dnyeper-part felé figyelő cárevics Alexej Nikolajevics, akit a cárnő kézenfogva vezet a kastély előtti parkban állő kápolnába. Igen, a folyam parti híres Lawra-kolostor öreg harangja zúg, de az anyacárnő npm "figyel oda, erősebben szorítja fiának, a kis trónörökösnek a kezét, védőn, oltalmazva, hisz ma is azt mondta az udvari főorvos, a szakállas tudós: — Felséges cárnő, ha őfensége, a cárevics megsérül: elvérzik. A betegség gyógyíthatatlan, csalt Isten segíthet. Torjpedóromboló a Dnyeper vízén. A cár komoran sétál fel s alá a ltievi palota dolgozószobájában. —- Maholnap itt a pünkösd, s mégsem hagytok nyugton ezekkel az; államügyekkel, — mordul a szolgálattevő kamarásra, alti jelenti, hogy futár jött Szentpétervár ról. ! — Hagyjatok békéi}, tárgyaljon Szasza- inov a követekkel, — mondja türelmetlenül, majd kedv telve nézi a tükörben tengernagyi 'díszbe öltöztetett alakját. Lenn ugyanis, jóval a kastély alatt Po- dol község előtti öbölben a cár tiszteletére kis hadikikötőt rendeztek be s az imént jelentették, hogy megérkezett kedvenc torpedórombolója. II. Miklós ezen száguld ja be a Dnyepert keresztül-kasul. Vezényel, parancsokat osztogat, igazi elemében van itt s a parton dámák, urak, kucsmás muzsikusok és kaftános zsidók bámulattal adóznak az uralkodó ten- gerészi erényeinek. A városban zeng a muzsika, durrog a pezsgős palack. — Ugye szeretsz, nem fe- j ledsz el Szergej Petrográdon sem, — leheli egy szőkefürtös, angyalarcú kislány a fess 'gárdatiszt fülébe. — Nem, nem, te csacsi, — s Szergej máris a szentpétervári női társaságokra gondol. Ez történt Kievben az Ur 1912-ik esztendei ének pünkösdjén. Akasztás, sortűz, véri... Vér és vér mindenütt. Mint az Apokalipszis négy lovasa zúgott végig szent Oroszországon a bolsevizmus 1919-ben. Kiev egyik nagy terén, ahol látható még > az előző háborúból ittragadt hatalmas német j tank, két lámpaoszlop áll. Az egyik szovjet- j biztos intézkedik előttük. Pribékjei akasztanak. A lámpaoszlopokra. — Gyorsabban, Pjotr, — rival! rá a komiszár az egyik hóhérlegényre, — mncs idő, ne nézd, hogy az anyád vagy akárki, csak akaszd! Reszkető, könnyes szemű, beesett arcú kievi polgárok állanak a bolsevista puskatusok között, jómódú emberek, akik kereszI Női és férfi Ff ERNYŐ n » q y választékban Horváth Jen#' ! ; diva tár uüzleté ben ; ! Zalaegerszeg, (Plébániaépület) I tW*»?**iit^WS*****&nM**A***J0****A*At* tét vetettek, imádkoztak, harangot kongattak, amikor rájuk zuhant a vörös veszedelem. Még lélegzik az egyik, amikor máris leszedik a lámpaoszlopokról, hogy helyet csináljanak a következőnek. A másik téren sortűz ropog szüntelenül. Megtört szemmel dőlnek el az ukrán vértanuk hosszú sorban. A templomok, klastromok és zárdák udvarán patakokban folyik a vér, a harangköteleken főpapok holttestei himbálóznak. És a kievi cári kastély? A palota feldúlva, kirabolva. Az előtte lévő Mária-parkban ledöntöttek és megbecstelenítették a kápolnát. A cári tiszteket sorba állítják, rosszillatú félvadak ugrándoznak előttük, az arcukba köpnek. Aztán sortűz sortűz után s lehanyatlik a sok egyenruhás délceg alak. 1942. május 30. — Éljen a cár! — suttogja lehellete végső maradékával, ugyanaz a Szergej talán, aki pár éve oly boldog volt a gazdagság és jómód városában. A cári kastély új történelmet kapott. Szovjet népbiztosok terpeszkedtek el benne, nagyokat pálinkáztak, rugdosták a falat. A lányoknak nem sokat udvarolhattak, egyszerűen elragadták őket, az apákat agyonlőtték, az anyákat félholtra verték. Az utca- gyerekek most nekik kurjongattak s a tömeg nekik hajlongott. Eltűnt már régen a jó kenyér és a szalonna is. S az egykori urak? Miklós cár, a cárnő és Aléxej nagyherceg? Hideg holttetemeik ott feküsznek megcsonkítva a jekaterinburgi le- buj piszkos pincéjében. Ez történt az Ur 1919-ik esztendejében. nuu’i Timosenko a régi tévedések áldozata lett — állapítja meg a német sajté A Berliner Lokalanzeiger »A klasszikus nagyságú megsemmisítő győzelem« címen emlékezik meg arról a hatalmas győzelemről, amelyet a német hadsereg a charkovi térségben aratott. A lap, ismerteti Timosenkymak stratégiai elgondolásait, amellyel ki akarta csikarni a charkovi győzelmet. A szovjet marsa!' szolgai módon lemásolta a német taktikát, de egyéni elgondolások .hijján nem tudott vele boldogulni. A kiinduló pont elvi- tathatatlanul kedvező volt számára. Keletről és a Donecen tói délkeletről egyszerre indította meg támadását a város ellen. A nagy túlerővel megindított támadás a legrövidebb időn belül sikerrel befejeződhetett volna, ha a kisszámú német védősereg nem tanúsít iiven hősies ellenállást. Azt azonban már minden okos hadvezérnek tudnia kellett volna, hogy minden időveszteség tragikus lehet szamára egy ilyen támadásnál. Timosenko azonban ez(.. nem tudta é? kétségbeesetten, görcsösen kitartott eredeti elgondolása mellett. Közben tapasztalnia kellett, hogy a krimi félszigeten is vereséget szenvedett, tehát ott sem tud nagyobb német egységeket lekötni. Míg ő Charkovot ostromolta, azalatt a németek délről bekerítettek a 'támadó hadsereg súlypontját. Így került három szovjet hadsereg a német harapófogóba. A Deutsche Allgemeine Zeitung is arról ír, hogy Thvosenko Charkovnál német minta szerint akart eljárni. Azt hitte, hogy az előző évben elszenvedett vereségekből meg tudta tanulni ezt az új harcmodort. Ez alkalommal azonban megint a régi tévedések áldozataiéit Lebecsülte a német hadsereg erejét. Nem hitte el, hogy az a támadás visszaverése után ellentámadásba megy át. A Völkischer Beobachter rámutat arra, hogy Timosenko hadserege a legmodernebb' technikai felszereléssel rendelkezett. A szovjet a legjobb csapatait a etette itt harcba. A charkovi ütközetnél a legkorszerűbb tanko" Icát használták. Az Amerikából érkezett tankoknál még arra sem volt idejük, hogy kicseréljék az angol használati utasítást orosz- szál. Minden valószínűség szerint az, itt elveszített rengeteg hadianyag teljesen pótolhatatlan lesz a szovjet részére, mert hiszen; már régóta német kézen vannak a legfontosabb ipari telepek. A Po - Adria - Duna - balatoni líéziúf Iklódy-Szabó János írja fenti cím alatt a Balatoni Kurírban a következőket: Mialatt mi idehaza apró részletkérdéseken törjük a fejünket, hogy azok az ország- közgazdaságának jövőbeni megalapozása szempontjából megvalósíthatók-e, vagy- sem, Olaszország részéről, ahogyan azt egyébként* a közelmúltban a budapesti Műcsarnokban Németország részéről rendezett közúti és víziúti kiállítás alkalmával is láttuk, olyan elgondolások jelennek meg, amelyek egyenesen elszé- dítők. — Viszont a tengelyhatalmak lendületét látva, önkéntelenül is az a meggyőződés támad bennünk, hogy azok nem is állanak olyan messze a megvalósulástól. Ha a-alaki e közlegénynek a címet látja, az első pillanatra bizonyára hihetetlennek tartja magáit a koncepciót, mégis a Rómában megjelenő előkelő folyóirat!: »Rivista di Politica Economica« egy hosszabb és a dolog melyére ható közleményt szentel e kérdésnek. A gondolát lényegé az olaszországi vízi- utak összekapcsolása az írj Európa részben már létező, ,dc a háború szerencsés befejezése után fokozatosan még kiépítendő AÍziút hálózatúval A régi plutokratikus rendszer, amely magában a monarchiában és ezzel együtt Magyarországon is uralkodott, nem a it te közelebb ezeket a kérdéseket a megvalósuláshoz. Abban az időben a lehetőleg kevés adó, tehát különösen az ingó vagyonnak és a belőle származó jövedelemnek minél könnyebb terhelése, másrészről pedig a rendelkezésre ifi ló tőkéknél a gyors profit elérése volt irányadó. A Baross Gábor-korszak óta alig történtek oly komoly és gyökeres beruházások, amelyek közvetlenül nem jelentették ugyan gyors hasznot, de az árúk mozgósításának és kicserélésének lehetőségével közvetve egy olyan erőforrást jelentettek volna, amelyek végeredményben az egyedek megerősödését, az állam financiális helyzetének fokozatos ja\ulá- sát segítették volna elő. Ennek a gondolatnak Olaszországban egyik kimagasló egyénisége: de Brai mérnöki. Az említett elgondolás ugyanis a Közel-Keletet is sokkal közelebb hozná Olaszországhoz, mint a mai állapot, amikor a Dardanellák, a Fekete-tenger s az egykori szoa jeloroszorszugi A Íziút a Föld közi-tengerrel kapcsolatban áll csak Olaszország rendelkezésére. De Brai elgondolása kétségtelenül merész. Arról van szó, hogy Fiúmétól Károlyvárosig egy csatorna Arolna kiásandó, majd a Kulpa felhasználásával jutna tüA’abb a AÍziút Zágrábba, onnan a DráAa és annak mellékfolyói*
