Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-23 / 115. szám

1942. május 23. ZALAMEGYEI ÚJSÁG ■m Tehetsé^mentés a falun Megszűnik a napokat evés Irta: Bődéi János tanító. Szombatfalvy György tanügyi főtanácsos a Néptanítók Lapja három számában cikk­sorozatot írt: »Tehetségmentés a falusi népis­kolákban« címmel. A cikksorozat aktualitása, érdekessége, nemes gondolkozása, alapossága »megérdemli, hogy széles rétegekben megis­merkedjenek ezzel a problémával annál is in­kább, mert a főigazgatóság rendelet« arra mu­tat, hogy a gyakorlatban is megkezdődött a falusi tehetséges gyermekek felkarolása. A közoktatásügyi miniszter megjelent ren­deleté szerint a magyar tanítási nyelvű gim­náziumok tanulói a jövőben felvételükkor 2.50 pengő járulékot, a javítóvizsgát tevő tanulók 25 pengő járulékot, az ismétlő tanulók pedig tandíjuk félösszegének megfelelő járulékot fi­zetnek a Horthy Miklós ösztöndíj alapra, amely teljes egészében arra szolgál, hogy a szegény1 falusi fiúgyermekek gimnáziumokba bejuthas­sanak. Nemzeti erő veszteséget jelent, ha a mos­toha sorsú tehetséges gyermek lemarad, el­kallódik, ugyanakkor a tehetségtelen a ked­vező anyagi körülményeinél fogva előbbre jut, nagyon sokszor a nemzet kárára. »A Horthy Miklós nevelő ösztöndíj csak Jakkor éri el rendeltetését, ha elvégzi azt a fontos feladatot, hogy azokat a tehetségeket, akik kétségtelenül nyereségei lesznek a nem­zet legmagasabb értelmiségi rétegeinek, meg­menti az elkallódástól«. »Ha nem jön külső segítség, vagy nem érkezik idejében, a magasabbrendű szellemi munkára született tehetséges gyermek lassan elveszti lelkének csodálatos rugalmasságát, lángjának lobogása alábbhagy, a ki nem elé­gített kíváncsiság, a tudásvágya lassankint ki­alszik, az értelem pompás munkája, amely a gimnázium és a főiskola kincseivel felszerelve a nagy nemzeti közösség nehéz problémáit ol­daná meg, lent, egy szűk életkeret egyszerű feladataihoz zsugorodik«. Az emberi értékekkel való helyes gazdál­kodás megköveteli, hogy megkönnyítse a haj­lamok és képességek alapján történő pálya­választást. Az iskoláztatás körül baj van, — álla­pítja meg a cikkíró —, amelyet orvosolni kell. A gimnáziumok egyharmada, a polgárik fele gyenge tanuló, miközben a falusi és tanyajj fiatalság tehetséges egyedei nagyszámban hiába vágytak magasabb iskolába. A cikksorozat rávilágít a bajok forrásaira is* »amely nem engedi meg, hogy a rátermett­ség nyomosabb kiválogatási és munkahelyre irányító elv legyen, mint a társadalmi hova­tartozás«. Érdekes adatot látunk a bajok fel­sorolásánál. Míg az ország jobb anyagi körül­ményei között lévők az ország lakosságának csak 5 és fél százalékát adják, a gimnáziu­mok tanulóinak közel felét (48 százalékát) ál­lítják ki, »addig a napszámosok, törpebirtoko­sok és gazdasági cselédek, akik együtt 39 szá­zalékát teszik a népességnek (s bizony a leg- magyarabb népelemet), mindössze 1.3 száza­lékkal szerepelnek gimnáziumi tanulóink kö­zött«. Tény, hogy nemzedékeken át végzett szel­lemi munka erősíti a szellemet, de 36-szoros különbséget nem eredményezhet. Arra kérjük ezeknek a gyermekeknek a szüleit, a gyermekeket tanító tanárokat, ne engedjék ezeket a tanulókat elszakadni attól a rétegtől, ahonnan származnak. Elvárjuk ezek­től a nevelő segélyben részesültektőí, hogy a társadalmi rétegeket közelebb hozzák egymás­hoz, szakadékokat hidaljanak át s hivatott szó­szólói legyenek a sokszor szegénységben, nyo­morban lévő rétegeknek. Reménységet, erőt bizalmat sugározzanak abba a társadalmi ré­tegbe, ahonnan származnak. A nemzet jövőjé­nek érdeke parancsolja ezt. Anna-napkor lesz 108 éve, hogy leégett a balatonfüredi fürdőteíep Tábori Kornél írja a Balaton című újság­ban a következőket: Országszerte híresek voltak valamikor a füredi Ánna-bálok. Most egy olyan epizód­jukról számolok be, amely tragikus színezetű; több, mint száz esztendeje történt, de az idő­sebb nagymamák néha ma is emlegetik. Egy­korú lapok röviden ejtettek szót az »Anna- báli tűzről«, de a »Balaton-Füred« című lap 1902. augusztus 6-i számában bővebb rész­leteket találtam. Szentgyörgyi Horváth Ágoston (a maiSte- fánia-udvar gazdája) és felesége, született Khc- venhüller grófnő 1834 július 26-ára, szép Anna leányuk születésenapjára nagy vendégséget hív- jtak egybe. A krónika szerint hosszú sorban Hildák, Prémezett kabátok. Mikádók, Városi bundák Hol; kár illeni megóvását vállalom, if j. LAKI SÁNDOR szücsmester Zalaegerszeg Bethlen Qábor u.5. érkeztek könnyű gigek és nagyobb' négyfo­gatú kocsik, öblösen mély ülésű és szijjakon himbálózó határok. A selyempárnás landauer- rekből családanyák, fínomruhás menyecskék, vidám úrileányok szálltak ki, a szandlaufe- rekről (homokfutókról) pedig leginkább ifjú urak jöttek az Anna-napra. óriási tűzhely mellett sürögtek-forogtak a szakácsok, hogy a névnapi ebéd minél job­ban sikerüljön. Váratlanul sikoltozás és ria­dalom támadt. A vendégsereg ijedten ugrált fel és tódult ki a nagy folyosóra. A zaj a konyha felől jött s a megdöbbenés nőttön- nőtt. Egyszerre felkiáltott valaki: — Tűz van! Az úri nép is nem ok nélkül riadt meg, hiszen már akkor fojtó füst lepte el a folvo- sókat és az illatosított szobákat. Perzselő me­leg kezdett terjedni. Maga a tűz erősen nőtt, mert hirtelen támadt szélvész táplálta. A láng már elállta a lépcsőt és a följárót is. A bálkirálynőket és családjaikat tűzhaláltól kezdték félteni, ami­kor a zűrzavar tetőpontját érte el és a tűz összeszorította a ház népét az elsőemeleti na^y terembe. De gyorsan megindult a mentőmunka. Maga a tűz folyton terjedt, úgyhogy nem si­került elfojtani, valaki pedig ezt a jelszót adta ki: — Meneküljünk az ablakon át! A szolgák lihegve kapkodták' össze a még épen maradt lószőr-derekaijakat és pihevan- kosokat, de az úri családok ifjai is cipeltek mindenfelől és az elsőemeleti erkélyről ledo­bálták a Gyógy-térre, azután rájuk ugráltak ifjak-vének. A madarász Zeller világhírű operettje filmen. Rendezte: Bolváry Géza. Főszereplők: Haus Moser, Theo Lingen, Slezák Leo, Marte Harell, Johannes Heester. Bemutatja az Edison mozi hétfőn, kedden ********************************** A szélvihar tovább dühöngött. Bármeny­nyire erőlködtek, leégett a nagy terjedelmű! Horváth-ház, szomszédságában a Talián-ház, (később Keglovics-ház), a Fülöp-, (később Fitt- ler-ház), a Nagyvendéglő (később Grand Ho­tel), az Ö-fiirdőház (utóbb Clotild-udvar, ma kibővítve Erzsébet-szanatórium), a savanyúkút fakerítése — szóval egész Füred, mert ak­kor jóformán ez alkotta Balatonfüredet, Még a fák egyrésze is elpusztult. Mir ej éjfél lett, síri csend volt a letarolt területei^ Mi volt az 1834. július 26-i katasztrófa! oka? A régi leírás szerint a főszakács egy­kori magyar főúri családoknál »majorus do- mus« volt a rangja — már vagy harmadszor, nógatta a konyhafiút, hogy jobban élessze az alvófélben lévő tüzet, mert a nagy ebédhez szánt farsangi fánkok még nincsenek kisütve- De a tűz csak nem akart éledni, valami «tik­kasztó lég« ülte meg a kürtöt. A főszakács türelmét vesztette és a tűz­ről leemelve a nagyöblű üstöt — amely a fán­kok kisütésére várt, — belőle loccsantott egyet a tűzbe. A hirtelen lobbot vetett tűz pedi^ belekapott a nagy üstbe s ebből támadt á szörnyű tűzvész, amely a fürdőtelepet elham­vasztotta. A Szent Benedek rend áldozatkész­sége aztán szebbé és nagyobbá tette. Tüzelőjét a legelőnyösebben Németh József tüzelő és építkezési anyagkereskedőnél szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. Kossuth L. u. 62 Telefon 226 Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, ce­ment, terméskő, szige­telő és fedéllemezek, 8tokaturnád stb. Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén

Next

/
Thumbnails
Contents