Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-05-18 / 110. szám
Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P* Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368* _______Hirdetések díjszabás szerint.______ Né met harcirepillők bombázzák a menekülő szovjetcsapatokat a kercsi-szoroson A véderő főparancsnoksága közli: Keres városától északkeletre a megvert ellenség maradékait a félsziget keleti csücskében kis területre szorítottak össze. A keresi szoroson menekülő szovjet katonai erők nagy veszteségeket szenvedtek repülőtámadásaink következtében. Tamanskaján nagy tüzek és heves robbanások keletkeztek. Itt a német vadászrepülők légiharcokban saját veszteség nélkül 28 ellenséges repülőgépet pusztítottak el. A charkovi körzetben a szovjet meg-meg- üjuló rohamait rá nézve súlyos vérveszteség- árán visszavertük. Az itt lefolyt harcokban Lord Woolton angol élelmezésügyi miniszter újságírók előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy Anglia élelmiszerellátása Japán távolkeleti hódításai következtében súlyos helyzetbe került. A miniszter ezzel indokolta Tovar gróf berlini portugál követ lisszaboni tartózkodásának portugál politikai körökben nagy politikai és gazdasági jelentőséget tulajdonítanak. Berlini állomáshelyének elfoglalása óta Tovar gróf nem látogatta meg Lisszabont. Mostani ott tartózkodása alatt ToA török külügyminiszter a néppárt legutóbbi ülésén — tájékozott forrásból származó hír szerint — részletesen állást foglalt a török—szovjet kapcsolatok kérdésében. Sza- radzsoglu közölte, hogy a szovjet nagykövet nemrég beszélgetés során rámutatott arra, hogy milyen segítséget nyújtott Szovjetorosz- ország a Kemál-féle átalakulás idején Törökországnak. A szovjet nagykövet úgy vélte tehát, hogy a Szovjet-Unió Törökország részéről igényt tarthat hálára. Ehelyett azonban meg kell állapítania, hogy a török nép többsége a Szovjet-Unió összeomlását óhajtja. Szaradzsoglu külügyminiszter a szovjet nagykövetnek e kijelentéseivel kapcsolatban megjegyezte, hogy a török—szovjet kapcsolatok rosszabbodásában maga a moszkvai politika vétkes. Ezt világosan értésére adta a nagykövetnek és semmi kétséget sem hagyott eddig megsemmisített páncélkocsik száma 240- re emelkedett. A keleti harctér többi szakaszán tüzérségi és felderítő tevékenység folyt. Moszkva környékén és az Ilmen-tótól keletre légi haderőnk huzamosabb időre szétrombolta az ellenség fontosabb vasúti útjait. A keleti harcokban a 132. utász-zászlóalj második századának egyik szakasza egyetlen egy támadás során 1800 aknát szedett fel. Lappföldön és a murmani arcvonalon sikeres hadivállalkozásokat hajtottunk végre. a legújabb fogyasztási korlátozásokat és hozzáfűzte, hogy ezenkívül Angliának még rosz- szabb időkre kell felkészülnie, mert Németország egyáltalán nem adta fel azt a tervét, hogy Angliát kiéhezteti. var gróf meglátogatta Salazar miniszterelnököt és hosszabb megbeszélést folytatott vele. Ugyancsak pénteken fogadta a miniszterelnök Joseph Hayest, az átutazóban lévő új madridi amerikai nagykövetet. fenn aziránt, hogy Törökország leplezett fenyegetésekkel semmiképen sem befolyásol- tatja magát. Ezzel kapcsolatban Szaradzsoglu közölte, hogy az utóbbi időben szovjet katonáknak török területre való átlépése következtében a török—szovjet határon néhányi kellemetlen eset adódott. Török részről a legnyomatékosabban tiltakoztak az ellen is, hogy szovjet repülőgépek átrepüljenek török terület felett. Fenyegetések semmikép sem lehetnek hatással Törökországra; mert Törökország nem engedi, hogy bármely oldalról nyomást gyakoroljanak reá. Törökországnak Németországhoz való kapcsolatait Szaradzsoglu fejtegetései során — jó forrásból származó értesülés szerint — rendkívül barátságosnak nevezte. Szuezi csatorna — az Ókorban Az Indiai-óceán és az egykori kereskedelmi központ, a Földközi-tenger között, mint Strabo és Plinius írásaiban olvashatjuk, I. Se- sostris fáraó már Krisztus előtt 1950-ben, tehát kereken 4000 évvel ezelőtt vízi összekötő utat épített. 600 évvel később, I. SethoSI és II. Ramses uralkodása idején a Nílus és ä Vörös-tenger között teremtették meg a kapcsolatot. Herodotostól szerzett értesüléseink! alapján tudjuk, hogy ez a csatorna elhomoko- sodott és Necho fáraónak Krisztus előtt 600 körül újra helyre kellett állíttatnia. A munkálatokat azonban váratlanul beszüntették^ mert ez a víziéit a »barbároknak« — itt a perzsákat kell értenünk — előnyére szolgálhatott volna. A perzsák 100 évvel később valóban meg is hódították az országot és Dá- rius király gőgös szavakkal dicsekedhetett — az akkori viszonyok szerint — nagyszabásúi csatorna megépítésével. A Ptolemeusok, hä bizonyos konstrukcióhibákkal is, de tovább! folytatták a munkát, később pedig Trajánusi római császár nyittatta meg újból a Nílus— Vörös-tenger összekötő csatornáját. Hadi-ián,1 császár alatt még használták. Majd hallgat a történelem. Csak később a hetedik század közepén, a kalifák idejében állították ismét szolgálatba. Egyiptom gabonáját Fustatban (ma Kairó) hajózták be, hogy Kulzumon (ma Szuez) és a Vörös-tengeren át Arábiába szállítsák. 130 évvel később feltöltött ék a csatornát, hogy a medinai felkelők számára elzárják az utánpótlás lehetőségét, tehát a háborús blokádot már akkor is ismerték. Ezután 1100 évre kikapcsolódott a hajóforgalomból. Közben különféle újjáépítési tervek! merültek fel. Például a velencei köztársaság meg akarta valósítani a nagy munkát, keresztülvitelére azonban nem rendelkezett elegendő hatalmipolitikai háttérrel. Míg az Ókor tervei és elgondolásai általában a Nilus egyik ágát és a Keserű-tavakat akarták felhasználni, a mai Szuezi-csa- tornának már modern tengeralattjáró hajókat kellett befogadnia. Ma ismét »barbárok« tartják hatalmukban ezt a víziútat. Itt nem a csatornatársaság! felügyelőbizottságához tartozó franciákra, hanem az angolokra gondolunk, akik Egyiptom katonai elnyomásával erőszakkal magukhoz ragadták ezt a fontos összekötő útat. A britek azonban itt is azt arattak, amit vetettek. A csatornatársaságnak a háborús helyzet következtében be kellett szüntetnie az osztalék- fizetést. Az angol üzleti szellemre ez önmagában véve is súlyos csapást jelent. A háború következtében előállott károk elképzeltelésére megemlítjük, hogy az angol kormány 1935- ben 2,449.073, 1936-ban 2,248.430, 1937-ben pedig 1,975.658 L osztalékot, tehát az eredeti befektetett tőke 60.1, 55.2, illetőleg 48.5 százalékát fizethette ki. Súlyos helyzetbe került Anglia élelmiszerellátása A berlini portugál követ lisszaboni tartózkodásának jelentősége Megromlott a török-szovjet viszony
