Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-16 / 109. szám

1942. május 16. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Sümeg kegyhely jellegének kifejezésére művészi dombormű Mária-kép nyert a sümegi vasútállomás falán elhelyezést. Ennek felszentelés! ünnepségét f. évi május hó 24-én, Pünkösd napján tart­ják. Az ünnepség sorrendje: Délelőtt 9 órakor: Főpapi szentmise ß kegytemplomban. Végzi: Simon György dr. pápai protonotárius, veszprémi nagyprépost, felsőházi tag stb. Délelőtt 10 órakor: Körmenet a sümegi vasútállomás falába elhelyezett Maria-kep ele. ' Délelőtt 11 órakor: A szentelési ünnep­séget megnyitja vitéz Kornis Elemér gróf, or­szággyűlési képviselő, ünnepi beszéd. Mondja: dr. P. Takáeh Ince tartományfőnök-helyettes. A kép megszentelésének szertartása. Végzi: Simon György dr. A művet az államvasútak nevében átveszi Vértessy István Vilmos mi­niszteri tanácsos, Máv. üzletigazgató. Zárszó. Mondja: Szabó Sándor sümegi esperesplé­bános. A sümegi leventezenekar zeneszámokkal működik közre. mfiA*aßfi*V*0*ß*ß**A*A*A0*0**A***A*A Mi hiányzik most a kertgazdaságban? Háború van és ilyenkor pótszereket kell használnunk, ha valamiben hiány mutatkozik. Azonban, amint látjuk, sok pótszer különb, mint a valódi szer, csak kényelemből vagy megszokásból nem használtuk. A gyümölcstermesztő legelsősorban ä per­metező anyagok hiányát említi. Nincs elég rézgálic, de van pótszere. Rovarirtónak itt van az arzén és nikotin, kenőszappanról gon­doskodni fognak. Gomba ellen kén van ele­gendő, más szer nem is kell. A szőlő perme­tezéséhez juttatott gálickő, takarékos felhasz­nálás mellett, száraz időjárásban elegendő lesz, a cinkgálic pedig rosszabb idő esetén jól kisegít. A permetezőgépeket javíttassuk ki, ami új gép kell, még kapható rézből is, de a vas­gépek is megfelelnek. Tartálynélküli »folya­dékszivattyú» is felhasználható, egyszerűen a kádra, vagy hordóra erősítjük, ez is meg­felel tartálynak. Persze, a hátunkra nem ve­hetjük, hanem targoncán, talicskán, kiskocsin kell húzni. Nemcsak a rossz folyadékszivaty- tyús gépből lehet ezt kiszerelni, hanem kü­lön is kapni ilyen szivattyút. Trágya kevés, vagy nincsen. Gyűjtsünk össze minden szerves anyagot, ami elrohad, korhad, poshad, az szerves anyag, halomba rakva, beérlelve trágyát ad. Konyhahulladék, vér, toll, falevél, kerti zöldség részei, a ga­lamb-, baromfitrágya, a fekál mind értékes anyag. Persze ez nem elegendő nagy terület trágyázására. Ide már állatállomány kell. Saj­nos, kereskedelmi gyümölcsöseink nagyrésze nincs mezőgazdálkodással egybekapcsolva, s ezért az üzem nem egységes. Műtrágyából csak a nitrogénes hiányzik, káli és foszfor kapható. Hiányzik a raffiaszál. Kötözéshez jó a fűzvessző, káka, szittyó, rozsszalma is. Finom kötözéshez a kukoricaháncs. Kerti szerszamokban nincs hiány. Csomagolóanyag, láda kapható, csak ide­jében szerezzük be, ugyanúgy hordó is van, csak ne halasszuk megrendelését vagy beszer­zését a szüretig. Gyümölcsfeldolgozáshoz cukrot a Gyü­mölcstermelők Országos Egyesülete ez évben is igényel a termesztőknek, reméljük, meg­kaphatják; bensoe-sav és kénes-sav a kon­zerváláshoz kapható. Kerti vetőmaggal — eltekintve egyes cik­kekben utóbb beállott hiánytól — el voltunk látva s a jövő évi vetőmagról gondoskod­hatunk. A hiány inkább abból állott elő, hogy egyesek a múlt évekhez képest jóval nagyobb mennyiséget vetettek el. Végeredményben tehát kerti gazdálkodá­sunkban anyaghiány miatt fennakadás nin­csen. Madagaszkár Madagaszkár az Indiai-óceánon fekszik, Délafrikától keletre, tömérdek szigetecske között. Dél-Rhodéziától a Mozambik-csatorna választja el mintegy ötszáz kilométer széles­ségben, de vannak partmenti területei Mada­gaszkárnak, amelyek ezer kilométer távol­ságra fekszenek Afrikától. Maga a szigeti 1625 kilométer hosszú és átlagosan 500 kilo­méter széles. Területe a környező szigeteké­vel együtt közel hatszázezer négyzetkilo­méter. Felszíne keleten hegyes, itt húzódik el az Ankaratra-hegység, amelynek néhány csúcsa a 2500 méter magasságot is megha­ladja. Nyugati fele inkább lankás síkság, ahol hatalmas kiterjedésű steppék terülnek el. Az égbenyúló magas keleti hegyek fel­fogják az óceán felől húzódó gazdag pára- felhőket és ezzel magyarázható, hogy ezen a vidéken igen bőséges a csapadék, így a he­gyek alján hatalmas őserdők díszlenek, ame­lyekben a trópusi növényzetnek rendkívül gazdag és csodálatosan szép változatai talál­hatók. A nagy kiterjedésű termőföldeken, a Becsiboka, Manangoro, Matitata és a többi folyó völgyében, gabonaféléket, rozsot, cukor­nádat, vaníliát, kávét, gyapotot termelnek a benszülöttek. Afrika állatvilágára jellemző vé­rengző vadak nem találhatók meg Madagasz­kár szigetén, hanem ezek helyett békés1 szarvasmarha-csordák és hatalmas juhnyájak legelésznek a kövér réteken. A békebeli Magyarország területének két­szeresét kitevő szigeten mindössze három és félmillió benszülött él, akik a madagassza, hóvá, szakalavó törzsekhez tartoznak. Raj­tuk kívül vannak a szigeten négerek és ara­bok is. A kxkosság a földművelés és állatte­nyésztés mellett az utóbbi időben kezd a bányászattal, iparral és kereskedelemmel is foglalkozni. Madagaszkár hegyeiben ugyanis gazdag arany-, ezüst-, vas-, réz-, ólom-, gra­fit- és széntelepek vannak, amelyeket eddig még nem használtak ki, mert a benszülöttek] törvényei tiltották a föld mélyébe való beha­tolást. A sziget fővárosa Tannanarivó, na­gyobb kikötővárosok: Faranfangana, Majunga és Tamateve. Madagaszkár szigete 1506 óta ismeretes a világ hajósai előtt s ettől kezdve gyakran fel is keresték az európai kereskedők. Ma a fran­ciáké, akik ezt az értékes szigetet a ka­landos regények és útleírások világából is­mert Benyovszky Móric grófnak, tehát ma­gyar embernek köszönhetik. Ugyanis ez a Nyitva vármegyei származású, lovas bravúr­jairól, világjáró kalandjairól híres magyar katona 1774-ben felajánlotta a francia kor­mánynak a sziget megszerzése érdekében kifejtendő segítségét. A franciák megfelelő számú katonát, iparost és földművest bocsá­tottak a magyar gróf rendelkezésére, akiket ő hajóra rakatott és kikötött velük a szige­ten. Sikerült is neki Madagaszkárt francia érdekterületté tenni, sőt a benszülöttek any- nyira megszerették a nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendő magyar grófot, hogy 1776-ban királyukká választották az alig 35 éves hazánkfiát. M á j u s f a pünkösdfa A rómaiaknál a föld termékenységének istennője Maia volt. Tiszteletére örömünnepet ültek s a tavaszi legfrissebb hajtásokat, bim­bókat, rügyfakadásokat mind neki áldozták. Maia tiszteletéről talán az a legszebb tanúság- tétel, hogy a hónapot is róla nevezték el. Má­jus: a zord tél után fölzsendülő természet, a megtermékenyítés virágzó hónapja. A Maia ünnepségek a nép leikébe annyira belegyökereztek, hogy ellensúlyozására az egv- ház Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok tiszteletét rendelte május elsejére. A két szent apostol tiszteletével aztán sikerült az eredeti értelmet annyira megszelidíteni, hogy ma ál­talánosan ^sak azt ismerik. Tudják, hogy a Krisztus apostolai térítő útjukban városról- városra jártak és egy Valburga nevű szűz mindenütt velük tartott. A csufondároskodó pogányoknak meg egyéb sem kellett. Megrá­galmazták az apostolokat, hogy a leány nem azért járt velük, hogy térítő munkájukban se- gítkezzék, hanem másért. Ha pedig valakinek becsületét, hírnevét kikezdik, a hír gyorsabban kel szárnyra a szélvésznél. Egy alkalommal, amikor a pogányok között hirdette a két apos­tol Krisztus tanait, Valburga füle hallatára pundák, ~ÍJ I rendelésre mérték után. Alakítások, bélelés és gallérozások legolcsóbban _ 1 ifJ. LAKI SÁNDOR ==_ szücsmesternél ^^^=1 Zalaegerszeg Bethlen Gábor u.5. kezdték az apostolokat gúnyolni. Valburga errei vándorbotját letűzte a földbe, eléje térdelt és hangosan kezdett imádkozni. Csodák csodá­jára, a vándorbot száraz fája a körülállók leg­nagyobb ámulatára mindenki szeme előtt ki- zöldült. Ez a csoda magyarázza meg az Európa- szerte divatos májusfa állítását. Nálunk, Ma­gyarországon is megvan ez a külföldi eredetű szokás. Azonban a legrégebbi adatok szerint sem magyar. Debrecenben 1699-ben jegyez­ték fel, hogy az ott állomásozó Marsigli-féle ezred francia és vallon katonái táncoltak és ünnepeltek a májusfa körül. Harminc évvel később, ugyancsak Debrecenben, egy 1728-as számadáskönyvbe meg ezt jegyezték be: »Din 2 May. A majális fáknak felásásáért discre- tio 7:20 frt.« Ezúttal német katonák ünne­peltek a fa körül. A székelyek hajnalfának, vagy jakabfá- nak ismerik. A szláv-német nyelvközösségi te­rület közelében májusfa, vagy épen májfa a neve. Legtöbbször nyírfa, a székelyeknél fe­nyőfa. Sok helyen a legények előző este csapa­tostól mennek ki az erdőbe. Egész éjtszakai isznak, éjfélig szomorú, bús, azután frissebb, vidámabb nótákat énekelnek. Amikor hajrialo- dik, kivágják a megfelelő nagyságú, néhol 5—8 méter magas fákat és hazaviszik. Mind­egyik leány kap a maga szíve választottjától egyet. A legények a lányosház kapufélfájához állítják és erősen odakötözik. A három széki legények még a nevüket is belevésik. Leg­több helyen pünkösdig állanak. Néhol csak á templom, vagy legénybíró háza előtt állítják! fel egyetlen fájukat. Azután hangos zeneszó­val köszöntik a falu nagygazdáit, papjait, urait. A szokás sok helyen május elsejéről pün­kösdre tolódott. Pünkösdhétfőn, korán reg­gel a legények lovasbandériummal, cigánnyal és az egész fialuval mennek a földesurat kö­szönteni. Tarka pántlikákkal, kendőkkel dí­szített »nyirágat« visznek, amelyet köszöntés­sel adnak át munkaadójuknak. Utána sorra-*

Next

/
Thumbnails
Contents