Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-16 / 109. szám

4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. minus 16. szelt hegyi hajlék védelmében tartunk pihe- jnőt. Jólesik az uzsonna és utána mégjobban la játék... Ennyi jókevd láttára a felhők is (szégyenkezve fordulnak vissza s a késő dél­iutáni nap nevetve néz ránk Ollár mögül. Ta­lán a nótánk tetszik néki is: »...nyitva van az aranykapu, csak búj­jatok rajta.« És mivel a nqp többet láthat földi em­berek szeménél, bizonyára látja azt is, amit én most csak a szívemmel érzek... Látja, hogy ezen a szép vasárnap délutánon a kemendi hegytetőn 70 leány átbújt a Szeretet arany­kapuján. \ ­Az esti homályban nótázva haladunk a hegygerincen. Felettünk cserebogarak légiója izúg, leim a völgyben meg békák kórusa har­sog, de körülöttünk láthatatlan, finom fátyol­ként leng a faluvégi ácsok kötekedő jókedve, meg az ormódi temető szomorúsága ... A völgyből felfénylenek a falvak lám­pái. Valahol harang kondul. A nóta elhal, némán megyünk át a hídon, amelyik alatt fehér ködtakarót húzott magára a Zala. Hi- íába nézek vissza, a hegy is ködben van már. Sűrű, tejfehér ködbe veszett el a kápolna [tornya, a kemendi csúcs, meg a virágos meggy­fagallyak ezre. De mi azért mégsem didergünk. A lel­kűnkben napfény ragyog és kifénylik tekin­tetünkből, kiárad szavainkból... Jöhetnek új­ra hétköznapok, a maguk kicsinyes gondjai­val, ennek a délutánnak emléke még sokáig aranyfényt vetít reájuk. És hiába zakatol a vonat, hiába nőnek közénk kilométerek, mi gyorsabb és Bizto­sabb úton közlekedünk: Mert Egerszeg és Szepetk között — 70 leány szívén keresztül — kinyílott az arany­kapu ... II. E. Bérmálás Zalahalápon Czapik Gyula dr. veszprémi megyéspüs­pök hétfőn zalahalápi híveit részesítette a bérmálás szentségében. A főpásztort a község határában kerékpáros leventék várták, majd Vesztróczi Ferenc főjegyző üdvözölte a dísz­kapu előtt a község nevében. Kétszáznegyven- hatan vették fel a bérmálás szentségét. Az ün­nepség hangulatát emelte a gyermekkórus és vegyeskar szereplése. A bérmálás után fogadta a főpásztor a küldöttségek tisztelgését. A Za- lamegyei Bazaltbányák Rt. üzeme tisztvise­lői és munkásai hódolatát Ilajdu József mér­nök tolmácsolta. Küldöttséggel vett részt az Üdvözlők sorában a Leányegyesület is Sándor iFerencné elnök vezetésével. Bozi László plé­bános mutatta be a főpásztornak a tisztel­gőket. FIGYELEM!----A ÉP ÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > } > «4ii *-"tf I ült í ««* I J «m I «HO | ARANY J.-U.28.1 ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag-, szén- és tiizi fanagy kereskedik Kérem a nagyközönség szíves pártfogásig TELEFON 1—69 SZ. Fémaluminiummal gyógyítják a gyomorfekélyt Az alumínium térfoglalása kezdetén az alumínium-edények használata körül nagy vita folyt, amelybe orvosi körök is beleszól­tak. Teljesen alaptalanul az a téves hiedelem terjedt el, hogy az alumíniumedények haszná­lata a gyomor rákosodására vezet. Ezt a té­ves véleményt az alumínium érdekeltségek kiváló orvostanárok bevonásával megdöntöt­ték. Annál érdekesebb most az a körülmény, amely a Medizinsehe Welt nagy orvosi szak­lapban jelent meg és amely szerint az alu­mínium nemcsak nem káros hatású a gyo­morra, hanem a legújabb felfedezések nyo­mán épen álumíníumporral gyógyítják a gyo­morfekélyt. Dr. Kühn német professzor, gyomorspecialista, betegeinek ostyában cso­magolt poralakú fémalumíniumot rendel, amely rárakódik a gyomor nyálkahártyájára és ott hosszú időn keresztül ellenálló, erősen tapadó bevonatot alkot s így megóvja a gyo­morfekélyt a gyomorsav maró hatásától. Hindu fejedelmek India kimeríthetetlen gazdagságáról év­ezredek óta legendákat mesélnek és ezek a mesék azóta sem némultak el. Európai kéj- utazásokra kiránduló indiai fejedelmek esz­telen költekezései gondoskodtak arról, hogy az ősi elképzelések most is új tápot kapja­nak. Azonban, ha természetesen nem is le­het minden, Európában megfordult maharad­zsa »a világ leggazdagabb embere«, az indiai fejedelmek nagyon sok esetben valóban mér­hetetlen vagyonok fölött rendelkeznek. Va­gyonuk nemcsak ékszerekből, drágakövek­ből, nemesfémekből, tüneményes palotákból és felbecsülhetetlen értékű műkincsekből áll, hanem legtöbbször országuk minden jöve­delmét is sajátjuknak tekintik. Bár vagyoni helyzetüket épen ezért lehetetlen felbecsülni, az első helyet kétségtelenül a haiderabadi nizám foglalja el közülük. Gazdagságban — nemcsak magánvagyonát számítva — még Rockefelleréin és Vanderbilték sem közelítik meg. A haiderabadi maharadzsa roppant gaz­dagsága ellenére is igen takarékos! Azt mondják róla, hogy mielőtt ruhatárából vég­képen eltávolíttatná, előzőén sajátkezűén szorgosan átvizsgál minden egyes ruhadarabot, hogy igazán nem lehet-e már tovább hor­dani. Bár 110 »állami autó« tulajdonosa, csak egy kis sportkocsit használ. Ehelyett va­gyona jórészét az ország javára fordítja. Uta­kat építtet, minta-telepítvényeket létesít, fő­városa régi, egészségtelen részeit lebontatta és helyükbe higénikus. tágas lakóhelyeket építtet. Modern kísérleti intézetekkel és sport­pályákkal ellátott egyetemet alapított. Ez In­dia egyetlen egyeteme, ahol a tanítás nyelve nem angol, hanem uzduhindosztáni. A borodai fejedelem ékszereket és drá­gaköveket gyűjt. Hogy szenvedélyének ered­ményességéről fogalmat alkothassunk, csak a drágakőgyűjteményére kell gondolnunk, amelynek értékét körülbelül 120 millió pen­gőre teszik. Kincseskamrájának egyik legér­tékesebb darabja egy, másfél méteres művé­szi kivitelű szőnyeg, amely brilliánsokból, ru­bintokból, smaragdból készült, ö a boldog tulajdonosa a »Dél csillagának« is, amelynek értéke megközelíti a 8 millió pengőt. Egy másik indiai nagyúr asszonyokat gyűjtött. Udvari fényképészének kizáróan az volt a »feladata«, hogy állandóan utazgasson és szépségekre »vadásszon«. Ha elég »anya­got« gyűjtött, a fejedelem a számtalan fel­vételből kiválasztotta, hogy melyikének élő mását szeretné tulajdonának nevezni és mi­vel a költségeket nem kímélte, mindig tel­jesült kívánsága. De amikoí telhetetlensege- ben már országa határain is túlment, szom­szédai megharagudtak és a nyilvánosság tu­domására hozták a dolgot, mire az^ angolok a buzgó uralkodót elmozdították trónjáról. Az egyik fejedelem udvari vonatát ej- jel-nappal gőz alatt tartotta, hogy, ha kedve támad az utazáshoz, nyomban indulhasson is. Amikor valaki emiatt szemrehányást tett neki, csodálkozva kérdezte: »A vonat van-e az én szolgálatomra, vagy én vagyok-e az ő szolgálatára?« Költséges mulatság volt, de megtehette: levélnehezéknek is csak' egy óri­ási méretű csiszolatlan gyémántot használt. Baroda volt maharadzsája különös elő­szeretetet táplált az aranyból készült és drá­gakövekkel díszített nyoszolyák iránt. Az idők folyamán állítóan elég sok ilyen alvó-alkal­matosság birtokosának mondhatta magát. A mai modern fejedelmek új luxusnak hódolnak és ez az autó. Az angol autógyárak a kocsik kivitele, vagy felszerelése terén néha a legkülönösebb kívánságokat kényte­lenek teljesíteni. A különböző nemes fémek­kel borított autók nem is tartoznak a ritka­ságok közé. Több feltűnésre ad okot, ha a kocsi hattyú, elefánt, stb. alakú, 'agy pedig hágcsójára orgona van szerelve, hogy, ha a beépített rádión fogható zene a fenségnek épen nem tetszik, kedvenc dalait udvari mu­zsikusa nyomban eljátszhassa. Az egyik fejedelem minden feleségének (számuk 300-ra rúgott) külön egyéniségéhez illő autót építtetett. A pátalai maharadzsa európai útja alkal­mával 12 Rolls Royce-on kívül egv ezüst fürdőkádat vitt magával különböző érdekes berendezésekkel, amelyeket a szállodákban, ahol megszállt, természetesen külön be kel­lett építeni. Dsodhpuri kollegája Európába utaztában egy fél hajót bérelt ki, hogy élete párját, a maharánit, illetéktelen szem meg ne lássa. Megérkezésük után a fejedelemné mindenütt az előírásos fátyol nélkül mutatkozott ugyan* a maharadzsa azonban nem azért maharad- zsá, hogy eféle apróbb ellentmondások szö­get üssenek a fejébe. A zenekedvelő maisuri maharadzsa uti- podgyászában egy orgonának, egy zongorá­nak és egész tárházra való kisebb méretű hangszernek is jutott hely, de vallásos em­ber lévén, több tonna Ganges-vízről sem fe­ledkezett meg. Csak nagyon kevés uralkodó mulaszt el indiai földet vinni magával, hogy napi áj tatosságait előírásosan végezhesse el. Ha a fejedelmek úticéljuk élérése utá* valahol megszállnak, rendszerint égész eme­leteket bérelnek ki. És, mert fejedelmileg fi­zetnek, az igazgatóságnak is aszerint kell ké­nyelmükről gondoskodniok. A bikaniri ma­haradzsa kedvéért például egy londoni szál­lodában a székekről és más ülőalkalmatos­ságokról az összes bőrhuzatokat el kellett tá­volítani, mert a szent tehenet tisztelő, jám­bor hindu fejedelem hite megsértése nélkül nem ülhetett tehénbőrre. Sok, gazdagnak és hatalmasnak hitt kis fejedelem, aki csupán a nagy kollegákat akarja utánozni, ilyen kéjutazások 'égén, természetesen nyakig eladósodva kerül haza. Ez azonban érthető módon nem igen izgatja őket. Vagy egyszerűen nem fizetik meg adós­ságaikat, vagy pedig, ha ki is fizetik, ea sem okoz sok gondot nekik. India nagy, In­dia gazdag, India kimeríthetetlen: es a mun­kaerő oly olcsó. Csak egy-ket rúpiával kell minden munkásnak kevesebbet adni es maris volt adósság, nincs adósság. India azonban, ha majd az angol igát lerázta, módját fogja ejteni annak is, hogy saját vérszopóitól is . megszabaduljon. Keleten hajnalodik!

Next

/
Thumbnails
Contents