Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-09 / 104. szám

XXV. évfolyam. 104. szám. ÁRA 10 FILLÉR 1942. május 9. SZOMBAT. HEGYEI Megjel^ k hétköznaponként délután, bzf esztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. 1 Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. _____Hirdetések díjszabás szerint.______ 25 éve annak, hogy a római Sixtus-kápolna zsúfolásig megtelt hívővel. XV. Benedek pápa személyesen szentelte az apostolfeje­delmek törvényes utódjává a legkegyelmesebben kinevezett mün­cheni nunciust Pacelli Jenőt. A kápolnában Donna Virginia asszony, az édesanya is megjelent. A Gondviselés még egy évet engedett itt a földön Donna Virginiának, de még élete alkonyán megfürödhetett annak a di­csőségnek fényében, amely másodszülött fiát, a leendő pápa aszkéta alakját sugározta körül! A címzetes sardi érsek azonban a ked- vesebbnél-kedvesebb ajándékok közül legjobban annak a gyűrű­nek örült, amivel Virginia édesanya lepte meg s amit az menyasz- szonyi fülönfüggő aranyából öntetett. Ez a gyűrű aztán soha többé nem került le Pacelli új járói! Negyedszázada ennek . . . Az állig fegyverkezett, rengeteg más gonddal és aggodalom­mal elfoglalt világ, úgy látszik mégis csak tud és akar magának időt szakí­tani, hogy püspökké szentelésének ezüstjubileumán tisztelettel és hódolat­tal köszöntse Eugenio Pacellit, aki két- százhatvankettedík törvényes utóda annak a Szentnek, aki Péter néven Galileából hajózott Rómába, hogy ott Krisztusért mártírhalált haljon, Péter 262-ik utóda tipikusan ró­mai ember. A város demokratikus negyedében, a Via della Vetrianán lakott. Amikor Rómában jártam, nem gondoltam, hogy a Chiesa Nuova, az új templom, arról lesz nevezetes, hogy az eljövendő pápa itt mondotta első szentmiséjét. Mily csodálatos! A szentmisén ott volt della Chiesa Jakab, egy szerény monsígnor, aki később XV. Benedek néven lépett Szent Péter trónjára. Először Rómában láttam Eugenio Pacellit, akkor már mint a szentegyház bíborosát, a római pápaország állam­titkárát. Forró júniusi délután alkonyba hajló óráiban sétált Róma kedves sé­tahelyén, az árnyas Píncón, Hosszú, szikár alakját egészen egy­szerű, minden dísz nélküli fekete talár borította. Egészen feszte­lenül, vidáman sétált, szinte félt, hogy valaki felfedezi s ha kö­szöntötték, mintha azt válaszolta volna: Szeretettel kérlek benne­teket, hagyjatok magamra... Pár lépésre mögötte két detektív követte. A lateráni szerződés óta ez kijár a bíboros államtitkárnak, A titkos rendőrök is előkelő hanyagsággal társalogtak, a tudatlan mitsem sejtett az előkelő sétáló tisztelő környezetéről. Pedig akkor már sokan sejtették Pacelli jövendő nagyságát, hogy el fog érkezni az Egyháznak arra a legmagasabb polcára, amit halandó férfiú itt a földön elérhet: Krisztus helytartója lesz. Nagyobb már nem lehet! Hisz 1929 december 27-én XL Pius a Szent Consistoriumban az összegyűlt bíborosok előtt ezt az ünne­pélyes kijelentést tette : Közietek, itt megjelent bíborosok között, van egy, aki utánam az Egyház feje lesz. S ha úgy vesszük, ez a kijelentés látszólag egyformán vonat­kozhatott akármelyik jelenlevő főpapra, mégis, mint később nyil­vánosságra került, valamennyien tisztában voltak vele, hogy a pápa Eugenio Pacellire gondol. Másodszor a falakon kívüli Szent Pál bazilikában láttam Eugenio Pacellit. Június 30-a volt. Szent Pálról emlékezik meg ezen a napon az Egyház. A régi triumfátorok diadalmeneteinek méreteivel is alig mérhető ünnepeltetés volt, amikor a szabad és független, szuve­rén pápakirály, XL Pius odaérkezett és bevonult a világnak talán legtisztább és legelőkelőbb stílusú templomába. Százezrek térdreborult és áldást^kérő falanxai között kísérte Pacelli XI. Piust. A fides intrepida mögött ott térdelt „a pastor angelicus“ Ki sejtette ezt? A patrícius Pacelli-család tagjai biztosan, hisz az annalesek féltve őriztek egy jövendölést: 1876 március 2-án egy újszülött csecsemőt tartott karjaiban a Pacelli-családnak egy régi, kedves jóbarátja, Jacobacci páter. A páter, mint egy Simeon, odalépett Ernesto Pacelli és Donna Virginia kisgyermekével a szoba ablakmélyedésébe, ahonnét kitűnően lehe­tett látni a Szent Péter-bazilika kupoláját. Hirtelen, írják a család annalesei, mintha révület fogta volna el a pátert, a messze jö­vendőt látta maga előtt,’ — Hatvanhárom év múlva... — mondotta csengő, nyugodt hangon — 63 év múlva,"ott a bazilikában térdet, fejet fog hajtani ez előtt a csecsemő előtt a világ min­den kereszténye, . . Nem gondoltam, hogy 1939 már­cius 2-án, csakugyan térdet hajt a ke­resztény világ Eugenio Pacelli előtt, aki XII, Pius néven Szent Péter trónjára lép. De ki sejti az Úr titkait? Ki látja az O szándékait? Akinek O ki akarja jelenteni! Harmadszor Budapesten láttam Pacelli Jenőt, amikor a népek és nem­zetek nagy találkozóján képviselte Szent Péter 261-ik utódját. Áldozócsütörtök napfényes déle­lőttjén a Hősökteréről a Bazilikába siet­tem. Egymásután érkeztek a nemzetek bíborosai, a patres purpurati. Prága, Párizs, Varsó bíboros főpapja. Előkelő kísérettel lépdeltek fel a templom lép­csőjén; taps, éljenzés, kendőlobogtatás, a rendőrök feszesen tisztelegnek. A bíborosoknak láthatóan jólesik az üd­vözlésnek e kedves megnyilvánulása, köszönik, szeretettel viszonozzák, ék­köves kézzel integetnek. Kürtszó: a papa követe érkezik. Éljen, hoch, evviva! Nékem feltűnt: a legátus nem nézett sem jobbra se balra, nem viszonozta az üdvözlést, nem integetett. Ment fel a Bazilika lépcsőin, roppant komolyan, szent kimértséggel, egyetlen arcizma sem rán- dult. Emlékszem, azt mondottam társaimnak: — Te, ő más, mint a többi... Ma már tudom, hogy több, mint a többi! Elgondolásain, in­tézkedésein, kormányzati ténykedésein rajta van az örökkévalóság fémjelzése. Az Isten embere ő, az igazság oszlopa, a béke apos­tola, Péter hajójának kormányosa. Nyugodtan beleül a repülőgépbe, amikor a rádiójelzések sze­rint köröskörül erős vihar dühöng. Az idegborzongató repülésben az utasok halálsápadtak, izgatottan nyugtalanok, Pacelli oly nyu­godtan ül, mint amikor a lisieuxi zárdában beült Kis Szent Teréz helyére a kóruson. Komoly tudós; tudományos intézetek és egye­temek valósággal elárasztották tiszteletbeli doktori címekkel (Geor­getown, Notre Dame, Fordham, St. Luisi) s amikor Buenos Airesben időzik, elmegy a külvárosba, ahol kimondottan kommunista érzelmű munkások laknak, kiszáll az autóból, szóba áll a napszámosokkal, zsákolókkal, házalókkal, a gyermekek felugrálnak a kocsija sár- hányójára, ütközőjére. Amikor Berlinből távozik, barátai és ellenfelei valósággal ver­senyeznek, hogy kifejezhessék előtte hódolatukat. Elutazásának es­téjén kettős sorokban állanak az emberek végig az útvonalon, ke­zükben égő fáklyával. A hivatalos sajtó megállapítja, hogy ez csak fejedelmeknek kijáró tisztelet s amikor abban a teremben mond szentmisét, ahol a Kisded Jézusról nevezett Teréz átadta lelkét Pacelli bíboros, dicsőségesen uralkodó XII. Pius a budapesti eukarisztikus világkongresszuson. XII. PIUS

Next

/
Thumbnails
Contents