Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)

1942-05-08 / 103. szám

( 2. 2ALAMEG VB! UJ8AG 1942. május 8. Pakod temetett... Portugál gyarmatot ie megtámadnak az angolok Egész Franciaország szorongva várja a madagaszkári hadilielyzet alakulásáról szóló híreket s az egész nemzet osztatlan elisme­réssel adózik a megtámadott sziget bátor vé­delmezőinek. Túlkorai volna megjósolni az angolszász támadással járó diplomáciai következménye­ket, pszichológiai téren azonban, 'világosan Azok az olasz repülők, akik német baj- társaikkal együttműködésben május 4-én éjt- szaka bombázták az egyiptomi Alexandriait, visszatérésük után elmondtak néhány részle­tet a támadásról. A támadó repülőgépek hajnali fél 4 óra tájban értek Alexandria fölé, sűrű ködben, megtett út után. A város keleti felét az olasz* nyugati felét pedig a német bombázó repülő­gépek támadták meg. Az olasz repülők, mi­után motorjaikat kikapcsolták, 6000 méter ma­gasságból zuhanórepüléssel rávetették magu­kat Ras el Kin erődjére. Bár némi késéssel, de hirtelen megszólaltak a brit légvédelmi meglátszik a visszahatás: az egész nemzet he­ves ellenérzésében és növekvő felháborodásá­ban. Főbb oldalról nyugtalanság tapasztalható más tengerentúli francia gyarmatok sorsát il­letően, ugyanakkor számolnak Mozambique portugál gyarmat küszöbönálló angol meg- rohanásával is. ütegek és igen hevesen tüzelni kezdtek a ten­gely-repülőgépekre. A német repülők, akik ellen irányult első­sorban a brit légvédelem összpontosított tüze, igen nagymennyiségű bombát dobtak le. Bom­báik eltalálták a dokkokat és laktanyákat, amelyeket a világító röppentyűk egészen meg­világítottak. Az olasz repülők viszont a vé­delmi és egyéb katonai berendezéseket bom­bázták. A támadás körülbelül másfél óra hosszat tartott. Valamennyi tengely-repülőgép vissza­tért támaszpontjára. Tegnap Pakod község eltemette első hullócsillagát. Délután háromnegyed 4-kor fel­hangzott a »Circumdederunt me .. .« fekete, gyászos akkordja az egyik pakodi ház udvarán es kísért a falu apraja-nagyja utolsó útjára egy »ballagó diákot«. Nemsokára már hullt az áldott pakodi hant a tölgyfa-koporsóra, sirdomb emelkedett a temető keresztjének árnyékában, a temető legmagasabb pontján. A húszéves ifjú sirján koszorúk, csokrok meg­számlálhatatlan sora jelzi, hogy mennyire sze­rették mindenütt azt, akit már az illatos^ üde májusi föld takar. A patakokban folyó könny csak külsőleg sejteti azt a fájdalmat, amely­nek súlya alatt a szerető szívek roskadoznak. Aki ott volt, látta és azt is tudja, kit te­mettek, kit fogadott magába a tátongó sir- kapu, hogy örökre bezáródjék mögötte. Egymással versengve vitatják ma, hogy kinek a fájdalma, vesztesége nagyobb, hisz fiúk, tanítványuk, barátjuk volt Egyed Ist­ván. Öt temette szülőfaluja. Egyed?! — E név már-már fogalommá kezdett válni, hor­dozója pedig még ma két hete is (utoljára!) lassú, kimért, de határozott lépésekkel mérte végig Zalaegerszeg utcáit. E friss gyász fájó sebével szomorú az emlékezés, még nem tudjuk elhinni, hogy többé nem jön, hogy nem találkozunk többé, mindig várjuk. Nehéz még teljes képet adni arról, aki közöttünk élt, akinek fejlődését sze­münkkel láthattuk, mégis beszéljünk valamit vergődő leikéről, egyéniségéről. Ki volt Egyed István? »Kora márciusi Nap —, amely után tudjuk, szebb, fényesebb Napok eljövendők; Reménységek reménye, letűnt káprázó hulló­csillag; az irodalom, tudomány és művészet forrásban lévő ifjan és korán leáldozott Vére; a kegyetlen, könyörtelen Élet eltiport benne egy »dallal viselős Világot« . Vándorbottal járta Egyed az aszott Mezőt, ahol szúró Tarló se­bezte Tagjait; Fortyogott benne az Ének, hogy, nehéz Valójából. Valami Valamivé váljék1; Egyed az ideálok és álmok hófehér, titokzatos, megfoghatatlan lovasa; A nagy Kérdéseidre fe­leletet kereső búvár; Vágyait vágyón kitáró: Árva, aki nem hagyott soha szárán letört Vi­rágot, aki mindig úgy «áldozott«, hogy benne más is örömét lelje«. — S minden sem­mivé lett! Isten veled, Egyed Pista! Te elmentél, mi maradtunk, — megtört szív vel és remény­nyel. »Vigaszunk csak az Ur. S hogy egykor, ott fönn, találkozunk!« (Egy azok közül, akik szerették!) m Opiumcsempószés a teve gyomrában Kai rói jelentés szerint az egyiptomi vám­hatóságok újszerű ópiumcsempészésnek jutot­tak a nyomára. *A kantarahi v ámállomáson egy tevekaraván felkeltette a tisztviselők gyanú­ját. Az állatokat levágták és gyomrukban alu­mínium-dobozokat találtak, ezekben 20 ki­logramnyi ópiumot fedeztek fel. Erre a kö­vetkező tevekaravánt is alapos vizsgálat alá vették és újból 27.5 kg. ópiumot szedtek: ki a tevék gyomrából. Azóta a kantarahi állo­máson az összes tevéket röntgennel átvilá­gítják. India Anglia ellen Anglia indiai háborús előkészületeivel szem­beszáll. (Kanton) Indiából az a hír érkezik, hogy Allahabadban a nemzeti kongresszusnak még több bizottsága ülést tart. Ezeken a bizott­sági üléseken fontos fejlemények várhatók. (Bangkok) Az indiai nemzeti tanács bang­koki meghatalmazott tájékoztatója szerencse- kívánatait fejezte ki az indiai nemzeti kon­gresszusnak Allahabadban hozott határozatá­hoz, amely félre nem érthetően kifejezésre juttatja, hogy’ a mostani háború nem India háborúja. Az indiai nép elhatározta, hogy Részletes Jelentés Alexandria bombázásáról A cipőkereskedő nem árusíthat divatárut, ha erre vonatkozó iparjo^osítványát egy évnél hosszabb ideiig nem hasznosította Az utóbbi időben egyre inkább elterjedt az a szokás, hogy azok a cipőkereskedők,| akik nem kapták meg a bőrtalpú lábbeli el­adására jogosító kijelölést, régi keletű ipar­igazolványok alapján üzletüket divatárukkal bővítették ki és textilkiskereskedői gyakorla­tot folytattak. A kereskedelem- és közlekedésügyi mi­niszter a szabálytalanságok és a jogosulat­lan iparűzés megakadályozására ezzel kap­csolatban a következő átiratot intézte a má­sodfokú iparhatóságokhoz: »Tudomásomra jutott, hogy egyes olyan cipőkereskedők, akik a kijelölés elmaradása miatt bőrtalpú lábbelivel már jogszerűen nem foglalkozhatnak, 'divatárúk forgalombahozata- lára rendezkedtek be, annak ellenére, hogy az erre jogosító iparigazolványok az iparnak egy évet meghaladó nemgyakorlása miatt ha­tályát vesztette. Felhívom ennélfogva Címet, hogy, az alárendelt iparhatóság figyelmét erre a tényre is hívja fel azzal, hogy amennyiben az ipar­hatóság ilyen visszaélésről tudomást szerez, a hatályát vesztett ipar jogosítványt haladék­talanul vonja be, illetőleg, ha csak az ipar­jogosítvány egy részének hatálya szűnt meg, azt megfelelően záradékolja és a jogosulatlan iparűző ellen a kihágási eljárást haladéktala­nul indítsa meg«. A kereskedelem- és közlekedésügyi mi­niszter átiratából v ilágosan kitűnik, hogy azok a ki nem jelölt cipőkereskedők, akiknek ipar- igazolványa divatáru, vagy valamely más cikk­re is kiterjedt, azonban e cikkek eladásával már egy évet meghaladó idő óta nem fog­lalkoztak, akkor ío rg a lomb a hoza tálukat újra nem kezdhetik meg, mert ipar jogosítványuk­nak ez a része ivem érvényes. Ha valamelyik cipőkereskedő regi keletű iparigazolványa alapján valamely egyéb cikk árusítására is berendezkedett, a saját értele­kében cselekszik, ha ezt az árusítást nyomban megszünteti, mert különben a hatóságok jo­gosulatlan iparűzés miatt kihágást eljárást in­dítanak ellene és ez nemcsak az árú elkobzá­sát, pénzbírságot, hanem szabadságvesztést is vonhat maga után. A temetésen megjelent az egész VIII. osz­tály s a többi osztálynak 3—3 képviselője, a tanári kar képv iseletében Littván Sándor dr. és Bucsis Gyula dr., továbbá Medve Ist­ván dr. kir. tanfelügyelő családja, Árvay László dr., az ügyvédi kamara elnöke, városi tiszti főügyész, Farkas Béla dr. főorvos, a kereske­delmi középiskola küldöttsége Fonyadt Antal hittanár vezetésével és az elhunytnak sok is­merőse Zalaegerszegről. A diáktársak nevében Hajdú József VIII. o. t. vett búcsút Egyed Istvántól. TÓTH GYULA úri és női szabóságából Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás ■

Next

/
Thumbnails
Contents