Zalamegyei Ujság, 1942. április-június (25. évfolyam, 73-144. szám)
1942-05-07 / 102. szám
3. 1942. május 7. gALAMOSGYHI ÜJSAG A novai ^ombamérgezésnek e^y halálos áldozata van Előző számunkban hírt adtunk arról, hogy Gerencsér Mihályné, Marton Teréz és Marton Edit novai lakosokat gómbamergezessel szállították be a zalaegerszegi kórházba. A továbbiakat illetően a következőket közölhetjük: A kir. törvényszék vizsgálóbírája szerdán délután kiszállt a kórházba, ahol Gerencsér Mihálynét és Marton Terézt kihallgatta, a 6 éves Marton Editnek állapota azonban olyan súlyos volt, hogy őt nem lehetett kihallgatni. A kisleányt még a délután folyamán hazaszállították és ina reggé?! távbeszélőn értesítették a kir. ügyészséget, hogy meghalt. A kihallgatás alkalmával kiderült, hogy Nováról többen mentek az erdőbe gombát szedni, de senki másnak nem történt baja, csak az említett háromnak, akik egy családhoz tartoznak. így az a föltevés, hogy Mar- tonék vagy nem ismerték föl, hogy a gomba mérges, vagy pedig, hogy a dúvadak irtására elszórt méreg szívódott föl abba a gombába, amit Martonék szedtek. Mivel így kétségtelenül beigazolódott, hogy bűncselekmény nem történt, a kir. ügyészség Marton Edit eltemetésére az engedélyt megadta. Gerencsérné és Marton Teréz állapota javuk pillanatra. Az egyik odaszól a másik baj- társnak : — Nézd csak, komám, itt meg kezet fogott a padlás a pincével. (A háromemeletes palota a pincében hever. Ami közliül volt, nyoma sem maradt). * * * Alkonyodik. A gyümölcskereső asszony még mindig ott kotorász a hamuban. Csak néha hagyja abba a munkát és kelet felé ha- donász az öklével, arra, amerre a bolseviki csapatok, visszavonultak: — Verje meg az én Istenem Sztálint! — ismételgeti ilyenkor. Hangja belevész az egymás után összedőlő tűzfalak mennydörgésszerű robajába. Május a zöldségeskertben Május a kertészkedő ember egyik legel- foglaltabb hónapja, amidőn látástól-vakolásig — sőt néha azon túl is — mindig akad tennivaló a konyhakertben s olykor bizony az isi jól elkelne, ha a jó Isten májusban akár 30 órát is adna egy napra. Az időjárás márciusáprilisban nagyrészt hideg, télies, kedvezőtlen volt, a magas hó is sokáig hátráltatta az intenzív talajmunkát és a vetést s nem csoda, hogy a vegetáció körülbelül 4 héttel elmaradt a konyhakertben, amit a természet csak lassan, legjobb esetben augusztus elejére tudj majd behozni, feltéve, ha a nyár nem lesz ismét túlhűvös. Mindenesetre legyünk előrelátók s számolva az esetleges esős nyárral, igyekezzünk a téli nagytömegű hóiét, valamint a kiadós tavaszi esők alkalmával a talajba került nedvességet árkolással elvezetni. Bár megkéstünk, de, mert a növényzet úgyis el v an maradva, még mindig vethetünk borsót, karottát, labodát, petrezselymet, retket, sóskát az elmaradtak pótlásaként. Vörös- és fokhagymát — sok minden zöldségféle, de különösen dughagyma és vetőburgonya igen nehezen szerezhető ma be — ha most kaptunk volna, még májusban is sikerrel dughatok le s ültethetők a burgonya korai fajtái is. Májusban vetjük még a céklát, a máltai karácsonyi cukordinnyét, — vigyázat! indáit nem kell kurtítani —, csemegekukoricát, babot, borsót, burgonyát, uborkát állandó helyére. Május közepetáján palántázzuk a zöldségeskertbe a kései fejes- és. kelkáposztát,, esetleg karfiolt jó szélesen s köztesként, vagy szegélyül ültessük a kalarábé, fejessaláta, vörös- és párhagyma palántáit. A nagyobb meleget kívánó paprika, paradicsom, tojáscsucsor palántái szintén a hónap vége felé kerülnek kiültetésre. A sárgadinnyepalántákat lehet magról is nevelni, de palántázva már július végén érett gyümölcsöt hoznak, úgyhogy a palántázással járó többletmunka megéri a fáradtságot — már május elején kiültethetjük. Az érett lótrágyával bélelt fészekben, gyepkockában előnevelt palántákat azonban a hideg ellen rendszeresen védenünk kell, indáit pedig, ha már 4 levele van, a harmadik fölött, majd a hónaljhajtásokból kinőtt újabb indákat 4—6 levél fölött visszakurtítjuk. Az idén, épen az elkésett vegetációra tekintettel, minden konyhakerti növényből lehetőleg korai fajtákat, rövid tenyészidejűeket vessünk. Ha az elvetendő magvakat 1—2 napig váltott langyos vízbe áztatjuk be s itatós vagy vászonlap között megszikkasztva vetjük el, a csírázási időt, majd a beérést is megrövidítjük. Jó munkát! TISZTELETTEL ÉRTESÍTEM kedves vevőimet és üzletfeleimet, hogy üzleti irodámat Zalaegerszeg, Kossuth Lajjos-utea 32. szám alá helyeztem. Szíves megkeresést kér BŐDEY GYULA sör- é* bornagykereskedő. Telefon 378. A padlás kezetfogott a pincével A „Tábori Újság“ riportja Ivis kecske mekeg keservesen mar tegnap este óta. A ház, amelynek gerendájához kötötték, eltűnt a föld színéről, de a gerenda ott meredezik, hiába rángatja a szerencsétlen, halálra rémült állat. Több négylábú nem is maradt életben itt. Egy istáló megszenesedett, hült helyén vagy tizenhárom ló teteme hever, odébb felfúvódott hassal két, szénné égett tehén, másutt egy koca sok apró malaccal. A malacok épen szoptak, amikor a halálos légnyomás, vagy a fojtó füstfelhő elpusztította őket anyjukkal együtt. Negyvennyolc óráig a vaksötétben. , A helység egyébként, amelyet csapataink épen most, kétnapos kemény ostrom után elfoglaltak, lélekszámánál és nagy fontosságánál fogva otthon, az Alföldön rangos város lehetne. Illetve: csak lehetett volna. Mert most minden elpusztult, a kis kecskén kívül más élőlény nem is látszik, a lakosságot mintha a föld nyelte volna el. ... És csakugyan a föld nyelte el. Az ostrom kezdetekor lehúzódtak a pincékbe. Vaksötétben, vacogva, élten-szomjan várták ki a puskaropogás és ágyútűz végét. Most már hosszabb ideje csend van, a merészebbek előkászálódtak. Negyvennyolc óra hosszat ültek és reszkettek odalenn. Most körülnéznek. Kápráztatja szemüket a fény, pedig ködös a levegő, sűrű, ónszínű felhők borítják az eget. Hová lettek a házak? Megrendítő látvány, amint a nyomorultak kimásznak a szűk pincelyukakon és körülnéznek. Lehetetlen elfelejteni azt a rémületet, amely arcúkra ül, amikor látják, hogy házuk a szó szoros értelmében eltűnt a föld színéről. A támadók bombazápora megtette a magáét. A szó szoros értelmében kő kövön nem maradt. Mintha valami varázslat tüntette volna el a kéményeket, a falakat, a házakat és a lakások berendezését. Néhol egy vaságy váza, másutt a levegőben lógó fűtőtestek, vagy néhány tégla a tűzhelyből jelzi, hogy itt nem is olyan régen emberek éltek, aludtak, ettek. Az életben maradottak odatántorognak házuk elhamvadt helyére. Kapirgálnak a romok között, de ők maguk sem tudják, mit keresnek. Egy javakorbeli, jól megtermett asszony szinte eszelősen magyarázza: — Ide dugtam, a szoba sarkába egy kis zsák aszalt gyümölcsöt. Sehol sem találom. Biztosan az átkozott bolsevisták lopták el. Verje meg az Isten őket. (Az eszébe sem jut a szerencsétlennek, hogy magát a szobát, a házat sem látja sehol, ahová nyomorúságosán összekuporgatott gyümölcsét rejtette). Magyar liuszárnycreg. Az istáló helyén, amelynek közvetlen közelébe csapott le a repülőbomba telitalálata, lótetemek hevernek egymás hegy én-hátán. Odább szétpörkölődött szerszám-alkatrészek. Köztük egy ismerős formájú nyereg. Lovastiszt vizsgálja a holmit. Valóban, nem lehet kétség, az egyik nyereg magyar huszár-lóról való. Könnyen megállapítható, hogy az oroszok tőlünk zsákmányolták. Sértetlenül csak a kengyelvasak maradtak. Valaki magához veszi, jó lesz tartalék-kengyelnek. Sok idő azonban nincs a vizsgálódásra. Az oroszok néhány kilométerre az elfoglalt várostól lej veszetten menekülnek. Csapataink üldözésükre indulnak. Már működik az ösz- szeköttetés és jön a parancs a távbeszélő huzalokon, hogy: tovább, előre! Egy stuka-lyuk környékéin. A néhai főútvonal kellős közepén stukalyuk tátong. A robbanás ereje szekrénynagy- ságú tömböket vágott Id a keményre fa- ( gyott földből. Vagy százötven méterre egy holttest hever. Már nem tudni, szovjet katona volt-e, vagy falubeli legény, mert a légnyomás leszakított róla minden ruhát. Csak a bokája körül van néhány foszlány a nadrágból, egyébként teljesen mezítelen. Itt épültek ezen a környéken a beton bérházak és a szovjet vezetők kéjlakjai. Jóformán semmi sem maradt ezekből a házakból. Pár iromba vasgerenda, úgy össze-vissza liajigálva, mintha egy nagyerejű, mesebeli óriás rombolással szórakozott volna itt. Magyar honvédszemek eléggé megszokhatták már az eféle látványt. Most, előnyomulás közben, mégis meg-megállnak néhány FIGYELEM! — Ä N építést k m 01 G VÁLLALOK P ÉPÜLETFA L hm M N m METSZETT A ÄfißS á ASZTALOS ÁRU W ««K ü TŰZIFA ÉS k SZÉN W 0 f (KO 0 ARANY J.U.28,f£ TELEFON 1—69 SZt építkezési VÁLLALKOZÓ Faanyag szén- és tüzifanagykereskedű. Kérem a nagyközönség szíves pártfogását
