Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-28 / 22. szám
XXV. évfolyam. 22. szám. ARA 8 FILLÉR. 1942. január 28. SZERDA. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: * Jaeaerszeg. Széchenyi-tér 4. Telefon; 128. LAP Felelős szerkesztő: BÉRBŐL Y FERENC 1 Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 R* Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368, Hirdetések díjszabás szerint. * Írországban amerikai csapatok szálltak partra Lisszaboni jelentés szerint Stimson amerikai hadügyminiszter közölte, hogy amerikai csapatok érkeztek Észak-Irországba. Dublinből jelentik: De Valera ir miniszterelnök tiltakozást jelentett be az ellen, hogy amerikai csapatok érkeztek Írországba. Berlinből jelentik: Illetékes német részről közük: Berlinben nincs semmiféle hivatalos állásfoglalás északamerikai csapatok északirországi partraszállásával kapcsolatban. Japán körökben utalnak Japánnak arra a szándékára, hogy megtámadja Ausztráliát. A japán hadműveleteknek az a céljuk, hogy elfoglalják az ellenséges támaszpontokat. Amerika már elvesztette az Ausztráliával összekötő gócpontjait és Indiához és a 7\Tyugat- Ázsiához vezető útvonalak is kicsúsznak a kezeiből. Svéd lapok szingapúri tudósítói távíra- tozták, hogy az ausztráliai hatóságok lázas előkészületeket tesznek a japán invázió elAmerika már nem a A zürichi Die Tat című lap igen érdekes cikkben foglalkozik az Északamerikai Egyesült Államok nyersanyaghiányával. A lap a következőket írja erről a kérdésről: Optimista angol és amerikai körök hónapok óta abban a hitben éltek, hogy az Északamerikai Egyesült Államok tökéletesen el vannak látva azokkal a nyersanyagokkal, amelyek a háborúviseléshez szükségesek. Ez a derűlátás azonban teljesen indokolatlan s az angol és amerikai közvélemény lassan a dolgok valódi állásának tudatára ébred, amelyről eddig fogalmuk sem volt. Amerika mindent odaígért Angüá- nak, amit csak adhat, azonban jelenleg még saját részére sincs elegendő nyersanyaga. így most kénytelen a legnagyobb megszorításokkal élni, polgári lakosságát minden nyersanyagoktól elzárni s ép úgy, mint Németország, harcolni a nyersanyag megszerzéséért. Most érzi Amerika a csökkentett termelés politikájának szomorú következményeit. Az Egyesült Államokban hiányzik az alumínium, ami a repülőgépgyártáshoz feltétlenül szükséges. 1939—40-ben az Egyesült Államok kétszázezer tonna bauxitot gyártott • ma — kizáróan katonai célokra — négy- százezer tonnára lenne szüksége. így termé- aaetes, hogy amerikaiak Észak-Írországba, amikor ugyanakkor angol csapatokat indítanak útnak Ausztráliába és Ujj Zélandba, ausztráliai ^csapatokat a maláji félszigetre és indiai csapatokat a Földközi tenger leié. Sőt hír szerint most kanadai csapatokat küldenek Ausztráliába. A csapatszállítmányoknak ez a világkörüli utazása épen eleget mond amerikai csapatok harci képességeiről. És mindéhez járulnak még azok a veszélyek is, amelyekkel ma a tengeri utazás jár. hárítására. Ausztrália északi részét teljesen kiürítették és nagyszabású japán támadást küszöbön állónak tartónak. Tort Darwin teljesen sivár, az üzletek zárva vannak. Utcai akadályokat emelnek és szeges drótokat feszítenek ki. Légelhárító ágyúkat helyeztek ei megfelelő helyeken. Az ausztráliai katonai hatóságokat nagyon aggasztja az a tény, hogy erejüket igen nagy kiterjedésű partvidéken keíl felhasználniok anélkül, hogy tudnák, hol kísérlik meg a japánok a partraszállást. bőség országa... semmi sem marad polgári célokra, még akkor sem, ha a fokozott termelés elérne a szükséges mennyiséget. Az Egyesült Államok egyik fő gazdasági szakértője, Arnold Thurman, nemrégen könyvet írt, amelyben megmagyarázza a magas pénzügyi műveletek módszereit, azokat a híres, nevezetes módszereket, amelyek Amerikát a jelenlegi állapothoz vezették. Megállapítja például, hogy 1941-ben a földön olyan alumíniumtermelés volt, hogy az árak zuhanni kezdtek. így a külföldi termelőkkel Illetékes német helyről közük: Ép a legnagyobb délamerikai államok voltak azok, amelyek Rióban bebizonyították, hogy nem hagyják magukat megijeszteni Washingtontól. A nagy államok vezetőinek most aztán azt ifi be kell bizonyítaniok, hogy továbbra is értik a módját, hogyan vigyék keresztül saját érdekeiket, bármennyire is fenyegeti őket Észak-Amerika. Egy kérdésre válaszolva abiegyetértve, az amerikai Alumínium Company elhatározta, hogy a termelést mesterségesen; lecsökkenti. Minden jól ment volna, ha Németországnak nem lett vokia szüksége alumíniumra, hogy olyan nagy német flottát építsen, amilyent még nem látott a világ. így Németország megháromszorozta alumínium- készítését és a kivitelt megtiltotta. Ugyanilyen fontos anyag háborús szempontból a magnézium. 1942-ben Amerikának tízezer tonnával több magnéziumra lenne szüksége, mint amennyi a jelenlegi készlete. Ezzel az anyaggal kapcsolatban is a háború előtt megegyezés volt életben az amerikai és a német gyártók között. Németország megszüntette kivitelét, mialatt a világ többi államai fantasztikus árakat fizettek az amerikai vállalatok gazdagítására. 1940-ben a németek már hétszer annyi magnéziumot gyártottak, mint az amerikaiak, akik sohasem hittek komolyan a háború közeli bekövetkezésében. Az amerikai háborús iparnak jelenleg fantasztikus mennyiségű nyersanyagra lenne szüksége. Míg 1940-ben egyes nyersanyagból a kelleténél sokkul többet gyártottak, addig- most képtelen elérni a csillagászati számú tonnamennyiséget. Az Egyesült Államok csak úgy .gyárthat most megfelelő mennyiségűi fegyvert, hajót és tankot, ha drasztikus módon lecsökkenti a polgári lakosság szükséges nyersanyagát. Napoleon mondotta, hogy a hadsereg üres gyomorral menetelhet, ma azonban gumikerekeken menetel a hadsereg. Néhány éve az amerikaiak a fantázia birodalmába tartozónak hittek, hogy gumiszük- ségletük nem lenne elegendő. Amerika nem rendelkezik tartalékkal s nincs rendes gumiipara sem. Most kétségbeesett lépéssel, huszonöt százalékra redukálta a polgári szükségletek kielégítését. Amerikának egyedül cink- és ólomkészlete van jelenleg. Amerika ma már nem a bőség ki- { apadhatatlan forrása, mert az ottani vak rendszer kizáróan kereskedelmi érdekekkel törődik és a háború előtt jelenleg tehetetlenül és riadtan áll. (-) rodahni külügyminisztériumban kijelentették a pánamerikai értekezlet eredményét illetően, hogy Németország ép úgy, mint OJaszország és Japán az események további fejlődését ezekkel a délamerikai államokkal fennálló po- Utikai és gazdasági kapcsolatoknak a háború utáni kialakulására való tekintettel fogják figyelemmel kísérni. A katonai hefyzet figyelmes szemlélője nem érti, miért mennek északAusztrália védekezik a várható japán partraszállás ellen Németek véleménye a pánamerikai értekezletről
