Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-03 / 2. szám
6. Z4LAMEGYEI ÚJSÁG í 942. január 3. Bementem a majorba, bejelentettem az ispánnak, hogy munkát vállalok a kovácsműhelyben. Az ispán mondta, hogy ;kell egy munkás és kérte a könyvemet. Odaadtam. Az ispán nézi, nézi, forgatja a lapokat, majd rámtekint s egyszer csak megszólal: , — Milyen munkát akar maga? — Kovácsmunkát, — válaszoltam. — Miért kovácsmunkát? — kérdezi tovább. — Mert kovács vagyok, — feleltem. Pár pillanatig hallgat az ispán s azután komolyan szól: — Maga nem kovács, hanem suszter! — Tessék? Én suszter vagyok? Kimondta ezt az úrnak ? — Senki sem, de az van írva a köny- i vébe. Es maga nem is Nagy Ferenc! — Szabad azt a könyvet! Odaadja. Meg- ! nézem. A könyv szerint csakugyan cipész an- j nak a tulajdonosa. Az történt ugyanis, hogy ; a jelentkezéskor egyforma papír volt kettőnk j könyven és így elcseréltük azokat. Megmagya- j ráztam ezt az ispánnak, azután visszamenteni j Szombathelyre, ahol már várt az én könyvem. I Ezzel azután munkába álltam. Onnan tovább j folytattam utamat Moson megyébe, majd ! Ausztriába. Ott töltöttem néhány évet s úgv i J n-' ■ kerültem vissza szülővárosomba — kovácsnak. —y. Halálos szerencsétlenség s lenti kavicsbányában Pénteken délután a lenti kavicsbányában pótkocsival ellátott Mateosz teherautóra történt a rakodás. Hogy a munka könnyebben és gyorsabban menjen, a pótkocsinak oldaldeszkáit leszedték. A rakodás eívégeztével Harmat István munkás visszarakta az oldal- cleszkákat, csak még az ajtót nem illesztette teljesen helyére, amikor a munkafelügyelő odaszólt a kocsivezetőnek: Kész, mehet! A vezető erre megindította a kocsit, a kellőképen helyre nem illesztett ajtó azonban elkapta és a kerekek alá gyűrte Harmatot, áld súlyos sérüléseket szenvedett. Telefonon hív- i \ ták ki a zalaegerszegi mentőket, akik a sze- l rencsétlenül járt munkást behozták a zalaegerszegi kórházba. A kórház 1 óra 50 perckor jelentette a rendőrségnek az esetet és, hogy Harmat István haldoklik. Az ügyeletes detektív azonnal el is indult a kórházba, de mire odaért, a szerencsétlen ember már halott volt. A felelősség tisztázására a nyomozás megindult. Harmat István tornyiszentmiklósi lakos volt s csak munkába járt Lentibe. Holttestét délután 'felboncolták. Két boncolás a kórházban Előző számunkban írtunk arról a támadásról, amit 5 zalaegerszegi legény intézett a hivatali kötelességét teljesítő rendőrtiszt- helyettes ellen. Megírtuk azt is, hogy egy fiatalkorú volt a leghangosabb és legvakmerőbb, akit a tiszthelyettes kardjával meg is szúrt. Mint értesülünk, a megszúrt fiatalkorú ma a kórházban meghalt. A vizsgálóbíró rendelkezése alapján felkoncolták s ugyanakkor tartották meg Harmat Istvánnak, a lenti kavicsbányában szerencsétlenül járt munkásnak felboncolását is. Méreg és ellenméreg Emberölés szigorú díjszabás szerint — A kémia végetvetett a hivatásos méregkeverők üzelmeinek »Meg akar szabadulni szigorú felettesétől, gazdag nagynénjétől, lármás szomszédjától vagy okvetetlenkedő háziurától? Kérje ingyenes árjegyzékünket! Biztos siker gyors kiszolgálás, méltányos árak! Szolid üzleti elveinkkel meg lesz elégedve!« Körülbelül így hangoznának modern fogalmazásban a velencei signorinák vagy a Borgiák reneszánszkori, államilag engedélyezett méregkeverőinek diszkrét borítékban küldött üzleti ajánlatai. Ez azonban bármilyen furcsának lássélc is, nem tréfa. Ilyen árjegyzékek valóban voltak. Egy magas méltóság láb alól való eitevése például 500 arany du- kátba került. Mindez természetesen csak a középkorban volt lehetséges. A magánméregkeverők »munkalehetőségei« erős korlátok közé szorultak, még pedig elsősorban a kémia lejlődése következtében. A kriminalisztika hírhedt méregkeve- rői, például de Brinviliier márkinő, aki majdnem az egész rokonságát kiirtotta, vagy a brémai boszorkány«, aki több férjét, szüleit és gyermekeit mérgezte meg, akkoriban az ételbe kevert arzenikummal még sokáig kikerülhették az igazságszolgáltatás kezét. Ma már azonban azt a mérget, amelyet száz év vei ezelőtt Franciaországban még örökségpor«-nak nevezték, — túlságosan könnyen ki lehet mutatni. Minden méreg!, A bűnügyekben szereplő mérgeken kívül a mindennapi életben is egész sereg olyan méreggel találkozunk, amelyeket tulajdon- képen a mérgek közé lehet sorozni. A levegőben szálló por, a cigaretta, egyes kerti növények, a gyümölcsmagvak, stb. mind tartalmaznak mérget, szerencsére természetesen legtöbbször veszélytelen mennyiségben. Az orvosságok nagy része kellően felhigí- tott mérgekből áll. Sőt nagy mennyiségben valójában minden kémiai anyag mérgező hatást íejthet ki. A nagy mennyiségben bevett közönséges konyhasó például megakadályozza a vér és a sejtszövetek folyadékcseréjét és ezzel halált okoz. A szoros értelemben vett mérgező anyagoknál ásványi, növényi, állati és baktériumi mérgeket különböztetünk meg. Egyesek ezek közül csak a vérkeringésbe jutva, mások csupán a gyomorban felszívódva fejtik ki mérgező hatásukat. Az ásványi mérgek közül a mérgező fémeket a legkönnyebb (elismerni. A szublimál, a test fehérjét felbontó higany^ ü? J és d»rékfájás, érn#iygés, idegesség, tisztátalan taint gyakran csak az emésztési zavarok következménye. klórid vagy az ólom például külsőleg is kön) - nyen felismerhető tüneteket okoz. Nehezebb az orvostudomány helyzete a növényi eredetű mérgek esetében. Az oslói egyetem így csak a napokban számolt be egy újonnan felfedezett afrikai méregről, amely hatásában a sztrichnint ötször felülmúlja. A kurarétról, a délamerikai indiánok' veszedelmes nyílmérgéről mindenki olvasott mar, aki jártas az »ifjúsági irodalom«-ban. Ez a méreg a szívizmokat bénítja meg, úgy, hogy a szervezet nem jut oxigénhez és így; tulajdonkepen megfullad. Az ilyenfajta mérgek gyorsan hatnak és legtöbbször már csak akkor ismerhetők fel, amikor már kifejtették hatásukat, a védekezés tehát nagvon nehéz ellenük. Az állati eredetű mérgek, így a kígyómérgek, ismét más természetűek. A kígyómérgek, amelyeket a primitív népek bepárolva sárga por alakjában szoktak alkalmazni«, a baktériumokhoz hasonlóan mint mérgező fehérjék vagy idegmérgek hatnak. Ezeket a tulajdonságokat az orvostudománv is felhasználja: kellő adagolásban vérzéscsillapítók, vagy idegfájdalomenyhítők. Állandó védekezés a mérgek ellen. A mindennapi élet számtalan méregfajtája | állandóan mint az ostrom alá vett várat, { ostromolja a szervezetet. A test természe- j tesen kénytelen gondoskodni a megfelelő | ellenrendszabályokról. A légzőszervek nyáí- j kahártyái mint a ragadós légypapír fogják I fel a porral szálló mérgező anyagok szem- I c-séit. A sértetlen bőrön semmiféle méreg | sem hatol át. A gombamérgek ellen a gvo- | mór hányással védekezik. Sok mérget a I gyomornedvek semmisítenek meg. A növé- \ nyék mérges alkoloidáinak kiválasztásával < nagy szerep jut a vesének is. Ha a klvá- j lasztás nem jár kellő eredménnyel, akkor a | test {elraktározza a mérgező anyagoka-: a máj bizonyos körülmények között a jói elzárt raktár szerepét töltheti, he. Azonban, mint minden tárház, a test is csak bizonyosmennyiségű mérget tud magában felhalmozni. Egy milligramm tojásfehérje az egérbe befecskendezve semmiféle mérgezési tünetet sem okoz, mondjuk két hét múlva azonban már ugyanennek az adagnak a tizede is néhány, másodperc alatt végez vele. A raktár megtelt, megrepedt és most már az egész méregmeny- nyiség egyszerre önti el a szervezetet. Az utolsó eszköz végül, amellyel a szervezet a mérgekkel szembeszáll, az ellenméregtermelés. Ezen alapszik az orvostudomány küzdelme is számos baktériummérgezésre visz- szavezeíhető betegség, úgymint a diftéria, a kanyaró, vagy a tífusz ellen. | r t Az elvonókúra. Az ellenmérgek alkalmazásának művészete elsősorban a helyes adagolásban rejlik. Az ellenméreg is méreg, mint a neve is mutatja, többet tehát nem szabad bevinni belőle a szervezetbe, mint amennyi a méreg leküzdéséhez szükséges. A test egyébként hasonló ellenhatást vált ki a bódítómérgek- kel szemben is. Vagy kémiailag átalakítja ezeket, vagy pedig ellenmérgeket termel ellenük. Ezért van a bódítómérgekhez szokott embernek mindig nagyobb mennyiségre szüksége, hogy a hatást érezhesse. Ha most hirtelen megvonnák a mérget, az ellenméreg- termeléshez szokott szervezet egy ideig tovább termelné még az ellenmérget, amely nem találva már a méreg ellenállására, maga venné át a mérgező szerepet. Az elvonás tehát csak fokozatosan történhetik. Egészen zavar nélkül ez sem mehet ugyan, a szervezet tiltakozik ellene, a mérget azonban ki kell küszöbölni. A helyesen irányított forradalmak nem okoznak kárt. (M. N.) í
