Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-24 / 19. szám
6. ZALAJ ÚJBA« 1942. január 24. Menyasszonyi koszorú, fályol nagy vASanxfékban Horváth Jenő divatáruüzletében aavaros, harcifüsttel telített levegőt. Az elmenekült nép közül sokan visszatértek régi, elhagyott foglalkozásukhoz a félig-meddig megmaradt falvakba és fizették az adót a — töröknek. Péterföld körül is művelés alatt állottak újra a földek. A Fekete-berek fölötti fenyves erdő (földjén még ma is észrevehetők e régi barázdák. A mai falu azonban már nem a régi helyén és csak a török teljes kitakarodása után épült fel. Addig, 1686-ig csak pusztáztak az emberek, családok. Ezért is találunk Göcsejben annyi »puszta«-jelzős falut. Sőt »Göcsej« jó magyar szavunk sem a német »Gott- 8chei«-ből származik, hanem Göcsej: annyi, mint járapotos, le nem ülepedett, pusztázó. Szemben a székellyel, mely ülepetes, leülle- pedect, megállapodottat jelent Az elnéptelenedett területekből később, mint tudjuk, Habsburg-királyaink alatt fő- űraink óriási területeket igyekeztek megszerezni. Ezeken kurialistáiknak, jobbágyaiknak engedtek át egy-egy kis darabot megművelésre, falusításra: így keletkeztek a göcseji roppant kiterjedésű nagybirtokok közé ékelt kis jobbágyfaluk, mint a mienk is. 1780—90 körül ilyen megajándékozott első megszálló volt Kese Pál, aki Esterházy hercegtől kapott adománylevelében biztosított jogánál fogva megveti alapját a mai falunak. Fából összerótt házát a ma is Kesepartnak nevezett dombocskán kinlódta össze durva fejszéjével. Későbbi megszállói is domboldalakra, dombhátakra épültek a völgyek a ízjárása miatt. Ezek vagy az erdőkből jöttek elő, vagy az agyondolgoztatott, sanyargatott várvidékről, céltalanná.vált és düledező várakból húzódtak be a falvakba. A letelepült lakosok mind több és több bokros, erdős területet irtottak ki, a völgyi réteken állatokat őrizgettek, az erdők tisztásain szenet égettek. Az erdők ősszel tele voltak makkoltatókkal. De az összefüggő nagy erdőség jó tanyája volt a szegénylegényeknek is. Szentpéterfölde határában lévő Badnya híres betyárrejtő hely volt valamikor. Itt hajkurászták őket a bátrabb pandúrok, míg meg nem tanulták a csendes visszavonulás okosabb módját. Addig azonban néhányat leterítettek a betyárok: az erdőirtáskor felszínre kerülő pandurcímer, puskavég, sarkantyú szomorúan bizonykodik erről, amit a temetői dűlőben fordított ki a kapa. Haj, regő-rejtem, régi mesém ejtem, majd az újat kezdem... Horváth Sándor. Mi újság az élelmiszerpiacon? A budapesti nagy vásártelepen pénteken reggel a forgalom lanyhán indult. A zöldség- és főzelékfélék piacán a kereslet, mint a hét vége leié általában szokás, megélénkült. A kelkáposzta (40—65), a kevert zöldség (50—55), a tisztított karfiol (140—220), a melegágyi sóska (650), a zeller (50—60) ára néhány fillérrel emelkedett, ellenben a kaiarábé (40—55), a melegágyi fejessaláta (30—70) és a sárgarépa (30—36) valamivel olcsóbban is volt kapható. A gyümölcspiacon csak a déligyümölcs árában történt változás. A vörösbélű narancs (180—240) és a mandarin (150—220) drágább lett. A baromfipiacon megélénkült a kereslet, de jelentékenyebb kínálat csak frissvágású elsőrendű csirkéből (410), tisztított tyúkból (260 —310) és pulykából (260—310) volt. (Záróleiben a nagyvásártelepi árak). A háború tönkreteszi az amerikai nők szépségét Az amerikai hírek szerint a háború katasztrófával fenyegeti a szépítőipart, amelyet idáig évi 1 milliárd dollárral támogattak a csinosításra vágyó nők. A behozatali nehézségek és a gyáraknak a hadigazdálkodásra való átállítása miatt nagyon megnehezült a kozmetikai cikkek előállítása. A púderhez használt horganyoxidot autóabroncsok készítésére használják fel, a hajfestékek fontos alkotórésze, a henna, nehezen jut el a közel- keleti államokból Amerikába. Az ajakpirosí- tók alapanyagát a bálna szolgáltatja, a bálnavadászat azonban szintén megnehezült. A hajhullámok előállításához gumira, alumíniumra és rozsdamentes acélra van szükség ezeket a nyersanyagokat azonban a hadiipar teljesen lefoglalta. Válságos a helyzet az illatszerek téré«, is. Idáig Bulgária szállította a rózsaolajat^ Franciaország a szekfű és mimóza alapanyagát, a fenyőmoha a balti államokból, a m«- susz Tibetből, egyé!) illatszerek pedig a Fü- löp-szigetekről érkeztek az Egyesült Államokba. Még csak egy hónapja tart a háború, de már a selyemharisnya, a púder és a ráz« már eltűnt a lapok hirdetései kijéül. Megismétlődhetik-e az első világháborút követő konjunktúra és dekonjunktúra? Hogyan alakul a háború után a világ közgazdasági helyzete? A Mezőgazdasági Szemle legutóbbi számában olvassuk a következő, figyelmet érdemlő cikket: Az 1914—18. évi háború és az azt követő időszak közgazdasági tapasztalatai bőséges tanulságul szolgálnak a most folyó háború és az utána következő időszak számára is. Nem mintha az eseményeknek meg kellene ismétlődniök, hanem azért, mert a tanulságok feltehetően útját állják annak, hogy minden újra úgy történjék, mint akkor volt. De épen ezért a tanulságéit mégis csak vissza kell pillantanunk az akkori időkre. Az előző háborút olyan fellendülés követte, amelyből a legyőzött országok v ajmi keveset vettek észre. A nyomába (lépő hanyatlás .azonban végighullámzott a legyőzött országokon is. Feltehető, hogy az 1919—20. évi »fei« és az 1921. évi »le« aligha fog megismétlődni. Sok függ persze a háború kimenetelétől, hiszen élesen ellentétes gazdasági rendszerek állanak ma harcban egymással. A nemzetközi forgalom hirtelen megindulása megismételhetné a két évtized előtti eseményeket. Ida ellenben Európa gazdasági egysége lenne a háború eredménye, akkor a belső építő -munka kerülne az előtérbe és lehetővé tenné a fokozatos átmenetet, tehát a nagy árhullámzások elkerülését, igaz, hogy a világgazdasági kapcsolatok kiépítésének rovására. Az 1914—18. évi háború finanszírozása az in Háció segítségével történt s az infláció a háború befejezése után is' folytatódott. V valutarendező és árstabilizáló folyamat 1922- ben vette kezdetét Ausztria szanálásával és tetőfokát 1925-ben érte el, amikor az angol font visszatért a háború előtti dollárparitásra. Az 1925. esztendő volt az az év is, amikor a világgazdaság leküzdötte a háborús árúhiányt és termelési képesség, valamint árúkészlet szempontjából körülbelül ott állott, ahol a háború előtt. A háború előtti általános árszínvonalat azonban csak 1931-ben értük! el, tehát egy olyan esztendőben, amely nem a kiegyensúlyozódás, hanem a legnagyobb egyensúlyzavar esztendeje volt. Ezt az egyensúlyzavart az új háború kitöréséig sem tudtuk leküzdeni. Az 1914—18. évi háború után (három konjunktúrás árváltozási hullám állapítható meg. Ezekben három »fei« ismerhető fel, amelyek 1919-ben, 1928-ban és 1937-ben tetőztek. Ä jelentkező két »le« mélypontja 1921-re és 1932 -re esett. Ezeket a konjunktúrás árváltozásokat egyidejű monetáris árváltozás bonyolította. A háború után az infláció tovább tartott és ez a folyamat teljesen csak 1926- ban ért véget a lengyel zlotynak és a francia, franknak stabilizásával. Az 1931-ben kirobbant nemzetközi pénzügyi válság alatt a Lengyelország és a Franciaország vezetése alatt álló aranybiokk országai tartottak ki a legtovább, 1936-ig, a válságnak defláció segítségével való leküzdése melleit. A háború után az infláció és a reparációs fizetések 1927—28-ban az amerika nemzetközi kölcsönök, 1931 után pedig a nemzetközi pénzügyi válság bonyolította a konjunktúrás árváltozást. A háború után fokozatosan c: ökkenő árúhiány nemcsak konjunktúrás árváltozással» hanem ismételt monetáris árváltozással is egybeesett. A háborús eredetű árúhiány az infláció folytatódásában és a repa ációs fizetésekben még további hiány okozókkal párosult, úgy, hogy amikor a győztes országok az árúhiányt már régen kiheverték, a íeg-yő- zöttek még évekig nagy nélkülözéseket szenvedtek. A világgazdaság tartós egyensúlyhiánya a két háború közötti időben arra valls hogy a háború kimenetelével teremtett alapon nem lehetett új rendet felépíteni. Azok az erőfeszítések pedig, amelyeket a hadviselő országok az infláció elkerülésére tesznek, remélni engedik, hogy a háborús árúhiányt a legkisebb pénzszaporítás és egyben a legkisebb áremelkedés is fogja kísérni, tehát az árúhiánv leküzdése a háború a legkisebb áresés mellett lesz lehetséges. A háború finanszírozása a nemzeti megtakarítások kisajátításával történt. Az ebből származó háborús adósságokat a nemzeti KözpontiKávéház újonnan átalakítva Esténkint Sallsy Lajos cigányzenekara muzsikál.
