Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-24 / 19. szám
a vadászati jog birtokosam akarnák háríttatni, úc a vadászterületek bérlete a le« könnyél- •tftbb fényű zóssó válnék. Pedig' az esetek nagy jgyében az aprévadaa községi vadáázteröle- j££|r kisemberek: kezén vannak. Pánikszerűen a»onekülne mindenki a vadászterületektől a a rendszeresen nem vadászott nyúlállomány »eaporasága folytán, tényleg nemzeti osa- paw»á válnék. Tehát maradna a nyúl szabad irtása. Követeléseink könnyen sebezhetők. Szabad irtás mellett nemcsak a nyúl, de az egész apró vadállomány gyors kipusztulásával kell áramolnunk. Elmarad tehát az államgazdaság -^yik évről-évre rendszeresen visszatérő jövedelme, amelyet a ki termelt vad értéke, a vadászjegy-illeték, legyveradók stb. közvetlenül jelentenek számára. De elmarad sok közvetett jövedelme is (területek bére, vadászati jog, vadászati ipar és kereskedelem, hajtó, vadőrdíjak stb.) Be kellene tehát bizonyítanunk, hogy rendes védekezés mellett a gyümölcsfa állományban a nyúl kár évi átlagos összege nagyobi), mint az apróvad vadászatából származó évi átlagos közjövedelem. Lehet, hogy így van. A-múlt évihez hasonló esetek az átlagot nagyon felemelhetik. De ezt bebizonyítani vajmi nehéz volna. Van-e hát olyan megoldás, ami mindkét •Idái számára megnyugvást hozna? Minden bizonnyal van. Tudomásunk szerint most készül a vadászati törvény novellája. Mi akadálya volna annak, hogy ez az előkészítés alatt álló javaslat tekintetbe vegye az 1938. évi XXXI. törvénycikk által teremtett új helyzetet? A hegyi községek területeit érinti a nyúl kártétele elsősorban, tehát ennek keretén helül kell a megoldást keresnünk. így van tehát alkalom, hogy olyan kívánsággal álljunk elő, ami elől nem lehet kitérni: Le akarunk ülni a tárgyalóasztalhoz. Illesszenek b§le a vadászati törvénybe ‘a hegyközségek területére vonatkozó olyan kü- lönleg es rendelkezéseket, amelyek a vadászati gazdálkodás érdekeivel és fennálló jogrendünkkel nem ellenkeznek, de a gyümölcstermelők érdekeit is szem előtt tartják. Oy. Vigyázat A Darmol hashajtót utánozzák. Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL“ szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondottan eredeti csomagolásban kérje. Muzeumrendezés Keszthelyen A Balatoni Múzeum törzsanyagának, valamint a Sümegről átszállított állami Dar- nay-múzeum anyagának szerves egységbe való foglalása és tudományos, valamint oktató célú kiállítása, mint a jelek mutatják, ebben az évben megoldást nyer. — A kiállítási szekrények, táriók, stb. megrendelése iránt a közgyűjtemények országos főfelügyelősége már korábban intézkedett. A kiállítási anyag kiválogatásának és rendezésének céljából a főfelügyelőség egész sereg kiváló múzeumi szakembert küld ki. Ezek sorából, mint már írtuk, az ősrégészeti anyag válogatására és rendezésére Csalog József dr., a szekszárdi Tolnavármegyei Múzeum igazgatója, a jeles ős- régész már ott tartózkodik. A napokban várják érkezését Radnóti Aladár dr. nemzeti múzeumi őrnek, aki a római régészeti anyagot fogja válogatni és rendezni, továbbá Vax*ga László dr. közgyűjteményi országos főfelügye- lőségi titkárnak, aki a berendezési munkálatokra vonatkozó utasításokat hozza magával. Mindeme munkálatok zavartalanságának és folyamatosságának biztosítása céljából a Balatoni Műzeum gyűjteményei további rendelkezésig a nagyközönség által nem látogathatók. Szentpéterfölde története Zalának egyik legszebb, legkisebb faluja. Aki szereti a csendet, a tiszta, szívbéli szép romantikát, annak érdemes megnéznie: s ha megnézte, meg fogja szeretni. A község dimbes-dombos határában gyakran kerül elő az ekevas alól kőkorszakbeli balta, fejsze. Tehát már az őskorban lakott hely volt. Ezekből a kőkorszakbeli baltákból kapott már a zalaegerszegi »Göcseji Gyűjtemény« is. Érdemes ezeket a baltákat gyűjteni, összehordani. mert külön nevezetességük is van: az egyszerű nép nem tudta, mit tanítanak ebal- • tákról a tudósok, megmagyarázta hát önmagának a saját esze szerint s azokat mennyköveknek mondotta; menny köveknek, amelyek nyáron a zivataros felhőkből hullottak alá s amint földet értek: hét évig mentek lefelé, majd meg hét évig fölfelé, míg aztán az ekevas ki nem fordította a földből. A gazda ember megtakarította, házához vitte s mit tudjon csinálni a csodakővel? — égből származott: hát tulajdonított neki némi égi erőt: megkenegette vele kedves tehenének fájós, meggyűlt tőgyét. Az emberek tapasztalataikat mindig ráhagyták utódaikra. Az örökség mindig: tudás. Vagy egy lépés a tudás felé. Az őskori ember is sokra vitte: a kőbalta-csiszolásréz- Öntéssé tökéletesedett. E korból azonban, valamint az ezt felváltó bronzkorból sem találtam emléket falum határában. Lehet, hogy megette, mint gyenge fémet, a jó göcseji anyaföld. A tulajdonképeni történelmünk, mint emberi művelődéstörténet, a vaskorral kezdődik, vagyis azzal az idővel, amikor az emberek használati tárgyaikat már vasból tudták elkészíteni. A mi vidékünkön e kor körülbelül Krisztus Urunk születése előtt 2 ezer évvel kezdődött. Vagyis e vidék csak akkor népesedett be akkori emberekkel. Krisztus Urunk születése előtti ezeredik esztendőből már vannak leleteink, kiásott fazekak, edénymaradványok, amelyekről a Nemzeti Múzeum kétséget kizáróan megállapította, hogy kelta népek lakóhelyéről származnak. A mai fala helyén ugyan akkor még nagy mocsár terpeszkedett, de a Gólási dombon mar emberek jártak-keltek, születtek, szenvedtek, örültek és haltak meg. Kelta népek! Hol vannak ma már? Hol van csak a csontjuk is? (O superbe, quid superbis!?...) Hiszen túlélte őket az az egyszerű agyagedény is, amit kezük oly nehezen formált és amit rábíztak a drága, meleg napsugárra, hogy kiégesse nekik. Ilyenekbe nem csak élelmiszereiket rakták és raktározták el, hanem temetkeztek is, azért talál bennük sokszor a kutató hamut. Gólási domb! zúgó, nagy. sötét erdő, mennyi történelmet rejtegetsz! S tán azt regéli benned nyáron át a búgó vadgalamb?... A keltákat az ókor vége felé a hatalmas és művelt római nép győzte le és szorította ki innen is. A római korból azonban emléket nem őríz a falum. A rómaiakat. döngető hunokról azonban nemcsak élő, eleven monda maradt fenn a falumban, haundák, rendelésre mérték után. Alá itások, bélelés és gallérozások legolosóbbxn if|. LAKI SAlDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u.5. nem — ugyancsak a Nemzeti Múzeum megállapítása szerint — vas lándzsahegy, nyílhegy és kengyelvas is. Ezekből a leletekből is jutott a »Göcseji Gyűjtemény«-nek. Nem mélyen vannak a földben és erdőirtáskor, tuskókiszedéskor sok kerül napvilágra. Megszámlálhatatlan lelet bizonyítja, hogy, a húnok, Attila királyunk dicső népe szívesen és sokat táborozott a italai földeken. A göcsejiek határfolyóját, a Kerkát is Attila első feleségéről, Ellák anyjáról nevezték el, akiről azt tartja a ma is élő szájhagyomány, hogy fürdés közben ebbe a folyóba fulladt. A most Kurgyának nevezett határrész te- lisdeteli lehetett, vagy lehet húnkorbéü emlékekkel. Nem messze e nevezett helytől áll még egy hatalmas tölgyfa, amelyet Attila fájának neveznek és műemlék-védelem alatt áll. Szép mondáját Számadó Ernő költőnk dolgozta fel. A rövid életű hűn birodalom felbomlása után a keleti gótok foglalták el ezt a vidéket, de róluk sem és az utánuk következői osztrogót és vend, majd gepida népekről sem maradt emlékünk. Századok múlva a franki uralom terjeszkedett a dombvidéken, de lábát megvetni itt ez a nép sem tudta: el- fujta őket a szél, úgy, hogy emlékük sem. maradt. Gyengék földje volt ez akkor, s az isteni Gondviselés küldte a magyarok erős kezét, hogy vérrel, karddal Vérbulcsu nemzetsége itt örök rögöt, örök gyepüt és határt szerezzen a magyarnak: hol bármi sors alatti élnünk-halnunk kell. A kereszténység felvétele után falvak keletkeztek a békés élet áldásaiként. Megindult a gyepüvonalak megerősítése is. Igaz, a tatárjárás ezt megakasztotta és nagyrészben tönkre tette. S csak a romhalmaz eltakarítása után indult meg újra az építő munka. És amikor 1334—1350 között Muraköz újra a király kezébe került és tőle a királyi seregeid vezére, Laczfi kapta meg, akkor indult meg e vidéken újra a falvak alapítása, őrhelyek, várak építése, telepesek behozása. Ezidőben alakult 1341 táján Szentpéterfölde is s régi okleveleinkben 1389-ben mint, Páka városának tartozékát említik. Mint ilyen, birtokosai 1401-ig azonosak Pákáéval. 1401- ben a széplaki Bottka-család kapott egyes részeket Szentpéterföldén. Majd amikor egyes szlovén papok túlkapásai miatt a vármegye tekintélye és hatalma már-már veszélybe került, e veszély elhárítására és ellensúlyozásául a községeket egyes várak érdekkörébe utalta a király. így jutott a régi Szentpéterfölde a tőle jó távol levő Pölöske várának hatalmába. A falu ekkor a mostani falutól északkeletre, mintegy egy kilométernyire lévő mostan hercegi fenyves erdő helyén épült. (Tokáknál). Pölöske várának ispánja, Benedek, fiának vadászterületül engedte át e falut, s róla: Péter-földjének nevezték el. Pölöske várához tartozott akkor a most már nevében élő faluk közül a közeli dűlőkben,1 határrés?ekben alvó: Szamárfölde, ílmár- földe, Szentmihályfalva, Erdődfalva, Töröz- nek stb. A mohácsi vész: súlyos, végzetesen súlyos csapás volt a nemzet életére. Csaknem a* egész ország a török hordák lábai alatt feküdt. De a nemzet felriadva á halál közelségéből, megindította másféiszázados elkeseredett harcát a török félhold ellen. Zalában ekkor 30—40 vár volt. Kanizsa várának eleste után, 1603-ban a török feldúlta Péterföldet is sok más zalai községgel együtt. Ekkor pusztult el a közelben Szentlőrine, Haraszti, Pusztaszentegyhá- za stb. Az állandó harcokban egész vidékek váltak néptelenné. Sokat szenvedett akkor a jó öreg göcseji nép a maláriától is, mert nagyon sok mocsár volt akkoron, hiszen még a várakat is mocsárral vették körül védekezésül. Példa rá: Egerszeg, Kányavár vára. A zsitvatoroki béke némileg enyhítette a
