Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-01-03 / 2. szám

XXV. évfolyam. 2. szám. ÁRA 10 FILLÉR. 1942. január 3. SZOMBAT. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal; hdaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BÉRBŐLY FÉR E NC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.7Q R* Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. A „Magyarság" házasít igaz, nem szerepelek a »Magyarság« elő­fizetői között. Nem is kaptam kérdőívet a ke­zemhez, amelyet minden előfizetőnek még a múlt év novemberében kikézbesítettek, ame­lyen aziránt érdeklődtek, mit tartanak a lap elveiről, szelleméről, hogy a szerkesztést a kívánságoknak megfelelő módon átállítsák és a szakadás, a nvakatekert eszmék, a kínos kiagyalások miatt a valamikor fanatikus ol­vasótábor megrendült bizalmát, vesztett ke­gyét ismét megnyerjék. Tőlem bizonyára nem óhajtanak feleletet kapni. Nem azért, mint­ha megijednének egy vidéki lap ritkán kel­lemetlenkedő cikkírójától. Meg aztán magam is úgy erezném, hogy minden válasz halott­csonkítás, vagy legalább is a végsőket li­hegő, kelepcébe került vad bántalmazása volna. Vagy nem az agónia hullafoltos jele, ami­kor egy, magát mindenben csalhatatlannak hirdető, az egész magyarság megmentésének változhatatían dogmáit kiagyaló lap, lecsú­szik erről a magaslatról és attól a közön­ségtől, amelyet tanítania, irányítania kellene, vár kitanítást, irányítást. Tragikus lenne az eset, de szerencsére maguk képzelték párt­jukat a felhők fölé, a .csillagok közé. amikor tulajdonképen a földön jártak vaksin tapo­gatózva, egv gyümölcshéjon megcsúsztak, le­ültek és kába érthetetlenséggel nézik a mo­solygást, amely komikus esésüket kíséri. szonyaikaí a szelepjeikkel együtt, még jó, ha nem a szennyesükkel váltották. Hívő ember vagyok! De nem tehetek róla, ha nem bí­rom beszedni a maszlagot, amely szerbit a nagyszerű színésznő csupán férjének vala­mikori zsidó származása miatt »ambicionálja« a kényelmetlen házasság felbontását. Szá­momra sokkal kéznél fekvőbb a megoldás, amely szerint a bájos naíva vagy szőke szub- rett, vagy akár tragikus primadonna a zsidó szellemből táplálkozva keresi a kiutat a meg- únt, kialudt szerelemből. Levetni készül a jelmezt, amely lejátszott szerepének megúnt ruhája volt. Annál inkább, mert ez a sze­rep a mai világban nem számíthat sikerre, Tehát el kell hagyni, mégha örök értékek, a lélek másvilági boldogsága is veszik vele. Ezekután a cikkíró megállapítása, amely szerint a fiatalúr, a férj föltétele, csak ab­ban az esetben hajlandó elválni, ha a szí­nésznő hibájából -mondják ki a válást, a nőre annyira megszégyenítő, hogy a tisztességét veti kockára, egész groteszk logikátlanságá- ‘ ban, fejetetejére állítóítságában kitűnik. Le- | hét, hogy a cikkíró szerint tisztességes nő I I az, aki textilműjével együtt váltja a férjét, j j Lehet, hogy a zsidó szellemű érában az er- j kölcsi színvonalat a minél több-fér jűség je­lentette. Ma azonban túl vagyunk ezen s a színészetben a magyar értékek, az igazi ke­resztény erkölcs szolgálatát természetesnek ta­láljuk. Pedig a jeles cikkíró betetőzi megálla­pításait. Sőt bár a földön csücsül, mégis meg­próbál ismét felülni a lóra és mint egyetlen helyes megoldást, vagy ahogy neveztük, vál­tó zhat a tlan dogmát követeli a szentségtörést: »Helyesnek tartanók, ha az illetékesek végre gondoskodnának arról, hogy a zsidó-nemzsidó házasságokat a nemzsidó fél kérésére minden különösebb nehézsék nélkül meg lehessen szüntetni.« Nem akarom föltételezni, hogy az íré urat ott szorítja a csizma, ahol kiabálja a fájdalmat, elhessegetem a gondolatot, hogy: hasonló bajban leledzik és a feleségét, ha nős, az ükanyósa miatt kívánja otthagyni., . Ezt szinte metafizikádag lehetetlennek tartom. Az azonban kétségtelenül bebizonyított, hogy nem katolikus emberről van szó. Különben, remélem szokott újságot olvasni, értesülhe­tett volna a bíboros hercegprímás július 18-án elmondott beszédére a szentségi házasságot illetően. Sőt amellett is világosan tanúságot tesz, hogy nem keresztény ember, hanem hi­tét vesztett pogány, aki nem hallja a kö­zénk szállott Istenfiának egyenes, kimagya­rázkodást nem tűrő parancsát: »Amit Isten összekötött, ember szét ne válassza«. (Máté 19, 6.) . — rög. Magam is megmaradtam volna a csen- \ desen derülő nézőközönség szerepében, ha I nem kerül kezembe a karácsonyi ünnepek ! után a lapnak egyik száma, amelyben még j az eséstől mámoros »tallózás«, vad vagdal- j kozás folyik. Ugyanis ugyanazon íráskeret ha- ! tárán belül felháborodik az »Újság« című, j hasonszőrű, azonos színvonalú lao szentség- törésén, »fantasztikusan ostoba« versén és így ír: »Ezt a verset, ennek a versnek felhábo­rító sorait mégcsak idézni sem tudjuk, mert attól tartunk, hogy a puszta idézet a legsúlyo­sabb szentségtörést jelentené.« Eddig rend­ben volna minden, ha ugyanabba a recézett rámába szedett sorokban nem ajánlaná leg- szemérmetJenebbül, levetve farizeusi maszk­ját, a legdurvább szentségtörést. Miről van szó? Arról, hogy az egyik »történelmi nevű családból származó keresz­tény magyar színésznő« házasságának nem tu­dom hányadik évében felfedezte, hogy fér­jének ereiben zsidó vér folyik. A cikk sze­rint a boldogító »igen« előtt a férj bemu­tatta okmányait, amely szerint őskeresztény es most derült ki, hogy a nagypapa, vagy nem tudom melyik ős körül baj van. Erre a keresztény, tehal Krisztust követő, mert a szó ezt jelenti, színésznő »lelkileg összetörve« nyomban megszakította az érintkezést férjé­vel. Arról persze nem szól a krónika, ke­resett-e a szegény szenvedő feleség összetört szívére balzsamot, vigasztaló liesonl. Én sem kutatom. Azonban engedtessék meg nekem, hogy gondolataimmal megszakítsam az események ; töretlen menetét, a cikk folytatását. Nem le­hel eb róla, ha en a színésznő íeleség cse­lekedeteben epen a zsidó szellem további ga­rázdái bodásat gyanítom. Élénken emlékeze­tünkben él a régi zsidó tszínészgárda. Ott volt szokásban, hogy embereiket, illetőleg asz­Mamiiéba bewsmuitaic a Japánok Pénteken hivatalosan jelentették, hogy a japánok megadásra szólították fel a Fülöp- szigetek főparancsnokát. Amikor a japán csa­patok Manila külvárosaiba benyomultak, a j koimany Ausztráliába menekült. Későbbi hír- I a das szerint a japánok bevonultak Manilába, I majd a Batangas felszigeten körülzárták az 1 amerikai hadsereg egy részét. ...................................................................................................—»««............^riYi-ivrmrrm-LWi, Ke dvező fejleményeket jelent az olasz főhadiszállás Az olasz íobadiszallas o/8. közleménve: Az olasz és német gépesített hadosztá­lyoknak Agedabiától délre az utóbbi napok­ban élért sikerei újabb kedvező fejleményekre vezettek. A legutóbbi harcokban további 48 ellenséges harckocsi pusztult el és igen sok pancélkocsi esett zsákmányul. Sollum és Bar- arcvonalan az ellenseg heves tüzérségi előkészítés után páncclgépkoesik cs légi osztagok lá- mogalásával végrehajtott támadását visszavertük. A harc még folyik. Bárdiénál két hajóegység is résztvetl a ( támadásban, de az erőd ütegeinek pontos tü­zelése elől gyorsan visszavonult; az egyik tor­pedóromboló fedélzetén láthatóan tűz ütött ki. A tengely légi kötelékei menetoszlopokat es fontos arcvonal mögötti ellenséges köz­pontokat bombáztak; több gépkocsit elpusz­títottak. Málta szigetének katonai berendezései el­len is fokozott erővel folyt tovább a bom­bázás. Angol repülőgépek Athén és más görög- országi városok ellen intézett légitámadásai­nak emberélet nem esett áldozatul; az oko­zott kár jelentéktelen.

Next

/
Thumbnails
Contents