Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-03 / 2. szám
XXV. évfolyam. 2. szám. ÁRA 10 FILLÉR. 1942. január 3. SZOMBAT. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal; hdaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BÉRBŐLY FÉR E NC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.7Q R* Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. A „Magyarság" házasít igaz, nem szerepelek a »Magyarság« előfizetői között. Nem is kaptam kérdőívet a kezemhez, amelyet minden előfizetőnek még a múlt év novemberében kikézbesítettek, amelyen aziránt érdeklődtek, mit tartanak a lap elveiről, szelleméről, hogy a szerkesztést a kívánságoknak megfelelő módon átállítsák és a szakadás, a nvakatekert eszmék, a kínos kiagyalások miatt a valamikor fanatikus olvasótábor megrendült bizalmát, vesztett kegyét ismét megnyerjék. Tőlem bizonyára nem óhajtanak feleletet kapni. Nem azért, mintha megijednének egy vidéki lap ritkán kellemetlenkedő cikkírójától. Meg aztán magam is úgy erezném, hogy minden válasz halottcsonkítás, vagy legalább is a végsőket lihegő, kelepcébe került vad bántalmazása volna. Vagy nem az agónia hullafoltos jele, amikor egy, magát mindenben csalhatatlannak hirdető, az egész magyarság megmentésének változhatatían dogmáit kiagyaló lap, lecsúszik erről a magaslatról és attól a közönségtől, amelyet tanítania, irányítania kellene, vár kitanítást, irányítást. Tragikus lenne az eset, de szerencsére maguk képzelték pártjukat a felhők fölé, a .csillagok közé. amikor tulajdonképen a földön jártak vaksin tapogatózva, egv gyümölcshéjon megcsúsztak, leültek és kába érthetetlenséggel nézik a mosolygást, amely komikus esésüket kíséri. szonyaikaí a szelepjeikkel együtt, még jó, ha nem a szennyesükkel váltották. Hívő ember vagyok! De nem tehetek róla, ha nem bírom beszedni a maszlagot, amely szerbit a nagyszerű színésznő csupán férjének valamikori zsidó származása miatt »ambicionálja« a kényelmetlen házasság felbontását. Számomra sokkal kéznél fekvőbb a megoldás, amely szerint a bájos naíva vagy szőke szub- rett, vagy akár tragikus primadonna a zsidó szellemből táplálkozva keresi a kiutat a meg- únt, kialudt szerelemből. Levetni készül a jelmezt, amely lejátszott szerepének megúnt ruhája volt. Annál inkább, mert ez a szerep a mai világban nem számíthat sikerre, Tehát el kell hagyni, mégha örök értékek, a lélek másvilági boldogsága is veszik vele. Ezekután a cikkíró megállapítása, amely szerint a fiatalúr, a férj föltétele, csak abban az esetben hajlandó elválni, ha a színésznő hibájából -mondják ki a válást, a nőre annyira megszégyenítő, hogy a tisztességét veti kockára, egész groteszk logikátlanságá- ‘ ban, fejetetejére állítóítságában kitűnik. Le- | hét, hogy a cikkíró szerint tisztességes nő I I az, aki textilműjével együtt váltja a férjét, j j Lehet, hogy a zsidó szellemű érában az er- j kölcsi színvonalat a minél több-fér jűség jelentette. Ma azonban túl vagyunk ezen s a színészetben a magyar értékek, az igazi keresztény erkölcs szolgálatát természetesnek találjuk. Pedig a jeles cikkíró betetőzi megállapításait. Sőt bár a földön csücsül, mégis megpróbál ismét felülni a lóra és mint egyetlen helyes megoldást, vagy ahogy neveztük, váltó zhat a tlan dogmát követeli a szentségtörést: »Helyesnek tartanók, ha az illetékesek végre gondoskodnának arról, hogy a zsidó-nemzsidó házasságokat a nemzsidó fél kérésére minden különösebb nehézsék nélkül meg lehessen szüntetni.« Nem akarom föltételezni, hogy az íré urat ott szorítja a csizma, ahol kiabálja a fájdalmat, elhessegetem a gondolatot, hogy: hasonló bajban leledzik és a feleségét, ha nős, az ükanyósa miatt kívánja otthagyni., . Ezt szinte metafizikádag lehetetlennek tartom. Az azonban kétségtelenül bebizonyított, hogy nem katolikus emberről van szó. Különben, remélem szokott újságot olvasni, értesülhetett volna a bíboros hercegprímás július 18-án elmondott beszédére a szentségi házasságot illetően. Sőt amellett is világosan tanúságot tesz, hogy nem keresztény ember, hanem hitét vesztett pogány, aki nem hallja a közénk szállott Istenfiának egyenes, kimagyarázkodást nem tűrő parancsát: »Amit Isten összekötött, ember szét ne válassza«. (Máté 19, 6.) . — rög. Magam is megmaradtam volna a csen- \ desen derülő nézőközönség szerepében, ha I nem kerül kezembe a karácsonyi ünnepek ! után a lapnak egyik száma, amelyben még j az eséstől mámoros »tallózás«, vad vagdal- j kozás folyik. Ugyanis ugyanazon íráskeret ha- ! tárán belül felháborodik az »Újság« című, j hasonszőrű, azonos színvonalú lao szentség- törésén, »fantasztikusan ostoba« versén és így ír: »Ezt a verset, ennek a versnek felháborító sorait mégcsak idézni sem tudjuk, mert attól tartunk, hogy a puszta idézet a legsúlyosabb szentségtörést jelentené.« Eddig rendben volna minden, ha ugyanabba a recézett rámába szedett sorokban nem ajánlaná leg- szemérmetJenebbül, levetve farizeusi maszkját, a legdurvább szentségtörést. Miről van szó? Arról, hogy az egyik »történelmi nevű családból származó keresztény magyar színésznő« házasságának nem tudom hányadik évében felfedezte, hogy férjének ereiben zsidó vér folyik. A cikk szerint a boldogító »igen« előtt a férj bemutatta okmányait, amely szerint őskeresztény es most derült ki, hogy a nagypapa, vagy nem tudom melyik ős körül baj van. Erre a keresztény, tehal Krisztust követő, mert a szó ezt jelenti, színésznő »lelkileg összetörve« nyomban megszakította az érintkezést férjével. Arról persze nem szól a krónika, keresett-e a szegény szenvedő feleség összetört szívére balzsamot, vigasztaló liesonl. Én sem kutatom. Azonban engedtessék meg nekem, hogy gondolataimmal megszakítsam az események ; töretlen menetét, a cikk folytatását. Nem lehel eb róla, ha en a színésznő íeleség cselekedeteben epen a zsidó szellem további garázdái bodásat gyanítom. Élénken emlékezetünkben él a régi zsidó tszínészgárda. Ott volt szokásban, hogy embereiket, illetőleg aszMamiiéba bewsmuitaic a Japánok Pénteken hivatalosan jelentették, hogy a japánok megadásra szólították fel a Fülöp- szigetek főparancsnokát. Amikor a japán csapatok Manila külvárosaiba benyomultak, a j koimany Ausztráliába menekült. Későbbi hír- I a das szerint a japánok bevonultak Manilába, I majd a Batangas felszigeten körülzárták az 1 amerikai hadsereg egy részét. ...................................................................................................—»««............^riYi-ivrmrrm-LWi, Ke dvező fejleményeket jelent az olasz főhadiszállás Az olasz íobadiszallas o/8. közleménve: Az olasz és német gépesített hadosztályoknak Agedabiától délre az utóbbi napokban élért sikerei újabb kedvező fejleményekre vezettek. A legutóbbi harcokban további 48 ellenséges harckocsi pusztult el és igen sok pancélkocsi esett zsákmányul. Sollum és Bar- arcvonalan az ellenseg heves tüzérségi előkészítés után páncclgépkoesik cs légi osztagok lá- mogalásával végrehajtott támadását visszavertük. A harc még folyik. Bárdiénál két hajóegység is résztvetl a ( támadásban, de az erőd ütegeinek pontos tüzelése elől gyorsan visszavonult; az egyik torpedóromboló fedélzetén láthatóan tűz ütött ki. A tengely légi kötelékei menetoszlopokat es fontos arcvonal mögötti ellenséges központokat bombáztak; több gépkocsit elpusztítottak. Málta szigetének katonai berendezései ellen is fokozott erővel folyt tovább a bombázás. Angol repülőgépek Athén és más görög- országi városok ellen intézett légitámadásainak emberélet nem esett áldozatul; az okozott kár jelentéktelen.
