Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-03-28 / 70. szám

6.

ZALAMEGYE1 ÚJSÁG

1942. március 28.

Két nagy szobából álló

iroda a város belsejében kiadó.

ÉrdakISdni lehet a kiadóhivatalban

Tudja-e Ön...?

... hogy az első európai újságot Julius Caesar, a nagy "római hadvezér és államférfid alapította »Acta Diurna«, azaz »Napi .Szemle« címen? Az újságot természetesennem nyomtatták, hanem kézzel írták és a rabszolgák egész serege gondoskodott sokszorosításáról. A lapnak hivatalos jellege volt és a szenátusi határozatokat tartalmazta.

... hogy az orvostudomány speciális ágainak kialakulása nem modern vívmány, hanem például az ókori egyiptomiak csak specialista orvosokat ismertek? Külön szem-, fej-, fogorvosaik, belgyógyászaik stb. voltak és ezek kizáróan a saját területükre eső betegségekkel foglalkoztak.

... hogy a tallér szó a rádiumérceiről nevezetes Joachimstal városáról vette nevét, ahol 1519-ben nyomták az első »Joachomstaler«- nek nevezett pénzérméket? Az elnevezés rövidített formájában később más, hasonló nagyságú és súlyú pénzek jelölésére is divatba jött és a dollár szóban ma is tovább él.

... hogy a »kannibál« eredetileg korántsem valamilyen borzalmas és elvetendő, hanem épen dícséretreméltó Tulajdonságot jelent? Az emberevő karibok »caribal«, azaz bátor szóval nevezték magukat; a spanyol hódítók nyelvében a szó már »canibal« alakot öltött és minthogy a karibok emberevők voltak, eredeti jelentése is ebben az értelemben változott meg.

... hogy régen a lövészversenyek alkalmával a céltábla közepébe gyakran szeget vertek? Aki a fekete kört eltalálta, egyben a »szöget is fején találta«. Innen származik a kifejezés is.

...hogy a világnak olyan királya is volt, akit már születése előtt megkoronáztak? Amidőn 309-ben Perzsiát trónvillongások fenyegették, a nyugalom helyreállítása céljából II. Sáp űrt szimbolikusan ugyan, de annál nagyobb pompával már három nappal megszületése előtt megkoronázták.

... hogy a világnak volt egy királynője, akit csak halála után koronáztak meg? 1357- ben Inez de Castro csak két nappal halála jután lett Portugália királynője. A bebalzsamozott holttestet a trónra ültették és a hagyományos szertartások pontos betartásával megkoronázták.

... hogy számos japán színház műsora a fellépő karénekesnőnek nemcsak nevét, halnem telefonszámát is feltünteti, hogy a közönség tetszésének telefonon is kifejezést adhasson ?

Z4IJEGERSOT KÖLCSÖNKÖNYVTÁR

LORD ROTHERMERE-UTCA 5.

Újdonságok.

Székely: Voltál és leszel.

Vándor: Négyen a viharban, llunyady: A fattyú.

Yutang: A bölcs mosoly.

Zweig: Brazília.

Robertson: Az autberi kitaszított.. Murrtbull: A Shiva három §zem<c. Raine: Be thy, gz önfejű.

A menekült

Egy óra van. A nepulók vígan gázolnak hazafelé a ragadós, folyékony sárban. Kikísérem őket. Gyönyörű tavaszi idő van. Meg kellene nézni a méheket is. Élnek-e?

Már messziről látom, hogy méhesemben újra megindult az élet. Közelebb megyek. Zsongva-bongva, zümmögve szállnak méheim az első napsütésben. Hogy örülnek az éltető meleg tavaszi napsugárnak! A kaptárok oldala is tele van melegedő méhecskékkel.

Nézem őket egy fához támaszkodva. Aztán tekintetem délre téved a ködbe burkolt varasdi hegyek felé. Nézem a magasban úszó bárányfelhőket. Az egyik egy lerongyolt utast hoz. Már egész közel van. Leszáll, felém ballag. Fején ócska kalap. Tépett kabát, lyukas nadrág, jól szellőző, kidőlt oldalú bakancs szánaloinraméltó tulajdonosa közeleg.

Megáll előttem. Kezét nyújtja. Most jut eszembe, hogy 1918-beli ismerősöm. Kovács őrmester.

Nem várja érdeklődésemet. Magától megoldódik nyelve. Ugye, csodálkozik, hogy így lát? Még pár nappal ezelőtt őrmesteri egyenruha volt rajtam. Csáktornyán a kommunisták leszerelték a csendőröket, a pénzügyőröket. Ólakba, istálókba zárták őket. Ali tizenkettőn mentünk megmentésükre. Ropogott a puska, hullottak a vörösök, véreztünk mi is, de baj- társaink szabadok lettek. Meneküljünk! Ez volt a jelszó. Iparkodtunk a még szabadnak hitt Milcsavárra.

Beértünk. A levegő már itt sem volt tiszta. Az állomásra törtettünk, hogy a íegelső vonattal búcsút mondjunk a vörös elvtársi szellemtől megfertőzött falucskának. Előttünk a kis állomás. A vonat indulásra készen. Már kezdi szedni a gőzös hosszú útjára a nagy lélegzetet. Pár másodperc és megmenekülünk. Kilépünk az állomásépületből, két oldalról sortűz dördül ránk. Akik tudunk, meghátrálunk, be az épületbe.

Megindul most már á harc. A puskaropogásba gépfegyver kattogd a is belevegyük Kint káromkodásokká! párosult jajkiáUá.ok és h:i- lálhörgés... De a halál angyala közénk is betolakodik. Baj társaim kezéből egymásután hull Mi a halált osztogató fegyver. A termet társaim csörgő meleg vérétől párás levegő tölti be. Vérben gázol bakancsunk, de amíg élünk, nem fogjuk magunkat egykönnyen megadni. Már a sebesültek és haldoklók tölténytáskáit ürítjük. Egyre ritkábban válaszolhatunk a kívülről jött lövöldözésekre. Alár csak Letten szorongatjuk görcsösen a fegyvert. Feszülten, figyeljünk előre. Nagy reccsenés. Hátrafordulok. Fejemen ütést érzek és eszméletlenül hanyatlóm vissza.

Amikor magamhoz tértem, már egy sötét cellában voltam harmadmagammal. Elvin hadnagy és az öreg Kumin bácsi. Jól tudjuk, mi vár ránk. Már csak az alsó ruhánk van rajtunk. Tudjuk, mit jelent ez. A halálra ítélteket derékig mezítelen, fedetlen fővel szokták ldkísérni a vesztőhelyre. Ha nem tudunk innen kiszökni, akkor liolnap már a hollók károgják felettünk a »kár, kár« búcsú- nótát.

Körülnézünk. Sehol semmi eszközt nem találunk. Körmünkkel kezdjük a falat kaparni, csakhogy kijuthassunk. Elvin es en dolgozunk, az öreg 60 esztendős Kumin csak rimánkodik, sírdogál. Ujjunk hegyéből kicsur- ran a vér. Hiába minden. így sohasem fogjuk többé meglátni az áldott napvilágot, csak majd valamelyik fa alatt, amelyre felméltatnak bennünket.

Amint így töprengünk, közeledő lépések zaját halljuk. Lélegzetvisszafojtva várunk. A lépések az ajtó előtt elhallgatnak. Kulcs csör- ren, csusszan a zárba, csikóidul egyet és előttünk áll egy vigyorgó, vörös sapkás, fegyveres »pribék«. Kezében sajka, abban valami kotyvalék. »Egyetek kutyák, holnap már úgysem ehettek!«

Ránéztünk, aztán szótlanul elfogyasztottuk a nem épen étvágygerjesztő eledelt. Amíg ettünk, szemem párszor végiglopakodott vigyorgó alakján és mire kiment, agyamban, már megérlelődött ,a menekülés egyetlen me*

Tüzelőjét a leg

Németh

tüzelő és építkezési

szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás.

lelőnyösebben

József

anyagkereskedőnél

Kossuth L. u. 62 Telefon 226

Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, ce- ment, terméskő, szigetelő és fedéllemezek, stokaturnád stb.

Tűzifa

Kőszén

Brikett

Kox és Kovácsszén

rész gondolata. A menekülésnek csak egy módja lehet: ha ezt a pribéket estére eltesz-t szűk láb alól és megszökünk. Mindjárt súgtam is társaimnak. Elvin hadnagy benne volts de az öreg Kumin könnyeivel iparkodott szándékomtól eltéríteni. Mi azért csak megmarad" tunk tervünk mellett.

Nehezen múltak az órák. A menekülés reménye egyre jobban fogyott bennünk. Hátha., estére már nem is jön az a pribék. Sötété-^ dett. Este lett. Már-már a kétségbeesés kezdett úrrá lenni felettünk, amikor örömünkre az ismert lépések közeledtek."Szívem az örömtől és izgalomtól zakatolt. Csikóidul a zár, nyílik az ajtó. Én az ajtó mögé álltam. Belép a »pribék«, röhögve nyújtja a sajkát: »Egyetek kutyák!«... Tovább nem folytathatta, mert hátulról balkezem hüvelyk- és mutatóujja az ádámcsutkája két oldalába mé- lyedt, jobb kezemben pedig már villogott a pribék kirántott bajonétja. Elvin ezalatt csendben betette az ajtót. A másik pillanatban, még? mielőtt a »pribék« szólhatott, vagy kiálthatott volna, szívén már nyitva volt az ajtó, hogy gonosz lelke a pokol tüzére távozhassák. Szegénynek ajkára fagyott a röhej és holtan terült el.

Bajonétját hüvelyébe dugtam, zubbonyát magamra kaptam, töltény táskáját felcsatoltam, társaimat pedig félmeztelen feszes, kemény léptekkel, puskásán kísértem a »vesztőhelyre«. Szerencsésen kijutottunk az utcára.

A sötétben, akik láttak, súgták egymásnak', hogy ezeket is most viszik a vesztőhelyre.

Kiértünk a faluból. Elvin magára vett egy ócska kabátot, amit eddig hóna alatt szorongatott. Az öreg Kunomtól elbúcsúztunk, mi pedig boldogan vágtunk neki a sötét, szabad éjtszakának. Mentünk mindenüt: a járatlan útakon, nehogy valakivel találkozzunk. Hajnalig eljutottunk Kisszigetig. Itt egy ismerős bácsi szénapadlására lopakodtunk.

Reggel a gazdától kaptunk valami ócska civilgöncöt és abban bujkáltunk az erdők járatlan útjain. Este a tehervonat egy üres kocsijába lopakodtunk és így eljutottunk Tófejig. Itt megint észrevétlenül megléptünk.

Alegmenekültünk. Már itthon voltam. Sokáig azonban itt sem maradhattam. Jelentkeztem a nemzeti hadseregbe. * Győztünk. A kommunisták menekültek, de én is visszakerültem Csáktornyára, ahol nem feledkeztem el bajtársaim egykori elbúcsúztatóiról.

Alire beszédjében ideért, már őrmesteri egyenruha fényes gombjai ragyogtak ismerősöm ruháján. Szemembe nézett, tisztelgett, lóra pattant. Pár pillanat múlva a bárányfelhők felett vágtatott a Tejút országútján és onnan intett utolsó »Isten-hozzád«-ot.

Kerner Imre.

Figyelem! Tavaszi és átmeneti női kabát- újdonságok naponta érkeznek, várjuk szíves látogatásukat. Schütz Áruház.