Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-03-23 / 66. szám

9 ZALAMEGYEI UJ8ÄG Japánnak nem közömbösei« a szovjet iráni és iraki szándékai A tokiói vasárnapi sajtó nagyrésze ve­zércikkben foglalkozik a Szovjet kísérletével, hogy uralmát kiterjessze Iránba és Irakba. A Nishi Nishi közelkeleti jelentések alapján azt írja, hogy a szovjet minden eszközzel bolsevi- zálni akiarja Iránt és Irakot. [Nyilvánvaló az a szándék, hogy Iránt, mint egy újabb szovjet köztársaságot a Szovjet­unióhoz csatolják. Magától értetődő, írja a lap —, hogy ezeket a fejleményeket Japán sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a tény, hogy a szovjet ilyen ma­nőverekkel közeledik az Indiai-óceánhoz, igen nagy figyelmet érdemel. Nagyszámú látogatója volt vasá nap a Mezőgazdasági Kiállításnak A mezőgazdasági kiállítás első vasárnap­ián a főváros közönsége igen nagy számban kereste fel a vásárvárost. Egyes csarnokokat! időnként le kellett zárni, mert több érdek­lődő már nem fért be. A rendezőség szé­leskörű apparátusa azonban kifogástalanul mű­ködött és így mindenki megtekinthette a ki­állítás összes érdekes látnivalóit. Különös ér­deklődést keltett a földművelésügyi miniszté­rium kiállítása a mezőgazdaság fejlesztésének Útjairól és irányairól. Ennek keretében szem­léltető módon egymás mellé sorakoztatja fel Színes képekben és fotomontázsokon a ma­gyar mezőgazdaság történelmi alapokon nyug­vó természetes fejlődési folyamatát. Valameny- nyi kép azokat az utakat és irányokat jelöli meg, amelyeken a magyar gazdának haladnia kell, hogy a mezőgazdaság fejlődése lépést tarthasson a kor követelményeivel. Érdekes, végül az a két nagyszabású diorama, amely az eddig tanácstalanul maradt falut hason­lítja össze a mezőgazdaság fejlődési irányá­nak megfelelő gazdálkodást folytató faluval. A vásári forgalom vasárnap sem szüne­telt. A sertések csoportjaiban is élénk a for­galom, míg a juhoknak csak egyrésze kelt ezideig el. Magyar nyelvi és népművelési tanfolyamok záróvizsgája a felszabadult Muravidéken Kapca községben március 15-én volt az iskolánk!vüli magyar nyelvi és népművelési tanfolyam záróvizsgája. Délelőtt 9 órakor Szentmisét hallgattak a tanfolyam résztvevői a murarévi templomban, ahol a kapcai isko­lásgyermekekkel magyar miseénekeket énekel­tek. A záróvizsga a márciusi ünnepéllyel kap­csolatban délután 2 órakor kezdődött az is­kolában. A tantermet zsúfolásig megtöltötte a közönség. A Hiszekegy elénekíése után kö­vetkeztek az ünnepély műsorszámai. Úgy az iskolásgyermekeknek, mint a tanfolyam hall­gatóinak bátor szavalatai és hazafias ének­számai nagy sikert arattak. Ezután követke­zett a záróvizsga, amelyen a muraszombati Közoktatásügyi Kirendeltség megbízásából So­mén János lendvalakosi áll. isk. igazgató el­nökölt. A hallgatók minden tantárgyból fe­leltek. ügyes feleleteikkel bizonyították, hogy iamitől a jugoszláv uralom megfosztotta őket, | azt nagy igyekezettel pótolni akarják. Az el­nöktől külön dicséretet kaptak még azért is, hogy oly szép számmal (68) hallgatták végig a tanfolyamot. Ugyancsak március 15-én délután fél 4 órakor kezdődött a vend nyelvű Murarév köz­ségben is a tanfolyam záróvizsgája, ahol Tüske József kapcai áll. isk. igazgató elnökölt. A tanfolyam vend anyanyelvű hallgatói a hoz­zájuk intézett kérdésekre — habár idegenes kiejtéssel — értelmes feleleteket adtak. Bol­dog örömmel énekelték a szép hazafias és magyar népdalokat, amelyeknél az idegenes kiejtés már nem volt annyira észlelhető. Nép­viseletben bemutatott magyar táncok voltak a záró műsorszámok. A majdnem két óráig tar­tó cs tartalmas műsorral kibővített záróvizsga eredménye azt igazolta, hogy Tanai Terézia es Horváth József előadók alapos és jó mun- . kát végeztek. Kerített házak Göcsejben Szeretem a kultúrát adó várost, mégjob- ban a falut a maga egyszerű, munkás életé­vel, parasztjaival. Az egész szabad időmet mindig a göcseji falvakban élem le, illetve dolgozom át. Munkám közben akadtam rá Bárhelyen és Csesztregen cgy-egy kerített ház­ra. Azóta már a csesztregit lebontották. Sze­retnék megemlékezni Göcsej e jellegzetes, de már majdnem teljesen kipusztult házformá­járól. Mikor Bárhelyen jártam, csak egy öreg ember élt a házban. Nem szerette mutogatni senkinek. Egy pengőért jutottam he a házába, de kikötötte, hogy csak egy óráig maradhatok ott. így nem is tudtam tudományosan a nép­rajz számára földolgozni ezt a kerített há­zat, mert a íölmérésekhez, vázlatokhoz kevés­nek bizonyult az idő. Annál meglepőbb kedvességgel fogadott Antal József Csesztregen, ahol ezt; a házat töviről-hegyire felmértem, szerkezetét leraj­zoltam s lefényképeztem. Erről a házról Sc- rényinck is van egy kitűnő felvétele. Adva van egy 100 négyzetméternyi ud­var, amelyet minden oldalról épület hatá­rol megszakítatlan tetővel. Rendszerint elől van a ház két ablakkal, aztán jön az utca­ajtó, mellette az éléskamra, utána az egyik kapu, aztán tovább ólak, istálók, gazdasági ■\ /\ ? o o kam rak. Ebben az időben hivatásos mesterembe­rek nem voltak. A házakat azok a gazdaem- berek építették, akik jobban tudták forgatni a szekercét. Vadácsoknak hív ták őket. A házat fenyő- és tőfából készítették. A fenyőfa csak akkor volt jó az építéshez, ha érett s elég gyantás volt. A talpfák, ajtószárfák, ablak- tokok tőfából, a többi rész fenyőfából készült. Ezek a mestergerendás házak egész kis birodalmak voltak. Egyik oldalon laktak az emberek, a másik oldalon voltak az .istá­lók, hidasok, a hóban (padláson) pedig a tyú­kok háltak. Az udvar egy hatalmas trágya- domb volt. Egyedül járható rész volt a pitar, ami körül futotta belülről a házat. Mikor épülhettek ezek a kerített házak? 1942. március 23. A néprajz irodalmában erre vonatkozóan sem­mit sem találtam. Az biztos, hogy az utolsói században ilyen há/.ak nem épültek. E ház­építési módhoz rengeteg fa kellett, tehát csak abból az időből származhatnak, amikor még Göcsej területének legnagyobb részét hatal­mas erdőségek borították. Milyen szempont vezette az embereket* amikor ilyen házakat építettek? A néprajzi irodalom égy szóval világítja csak meg: biz­tonság. Antal József kérdezgetéseimkor ezt is megokolta, amely alátámasztja a hivatalos kö­rök felfogását. Van olyan feltevés is, amely szerint aa ősrégi nép és a göcseji nemesség valóságos} hadviselést folytattak egymás ellen. Talán ez is elősegítette ezt a teljesen zárt építési módot.} Egy nagyon öreg adatközlőm szerint a régi időben sok volt az állatlopás. ! így a. jószágok sokszor késő őszig az udvarban áll­tak. Antal József szerint a betyárok és a far­kasok ellen Í3 biztonságos menedéket nyúj­tott, mert a hiteles adatok szerint is, mind­kettőből bőven akadt a régi világban Gö­csejben. Tudtommal már csak a bárhelyi kerített ház őrzi e régi világ utolsó emlékét. Egész­ségi szempontból veszélyes volt. Mégis ér­demes volt megállni néhány szóra e vidék jellegzetes, kipusztult építési módjánál. Miért tűntek el ezek a házak, amikor ré­gen csak ilyent építettek? Nehéz volt rajta) osztozkodni, tűzveszélyes volt, egészségtelen* dé kipusztulása az erdők fogyásával párhu­zamos. Erről beszélgettem egyik tavaszi vasárnap meleg délutánján Antal József csesztrégi gaz­daemberrel. Bődéi János. A zalaegerszegi Kórházmisszió virágvasárnapi műsoros előadásának műsora: 1. ünnepi beszédet mond Lipics Józseá dr. hittanár. 2. Mécs László verseit szavalja Borda Já­nos banktisztviselő. 3. Énekszámot ad elő a Leáijykongregáció. 4. Péter és Judás találkozása. Színjáték. Irta Görög László kórházi lelkész. Szereplők: Jézus: Ivondorosi Ferenc tisztviselő. Péter: Perhács Kornél keresk. isk. tan. Evangélista: Borda János banktisztviselő. Judás TivóltEmo1 van. tisztv. I. Farizeus: Borda János bank- tisztviselő. II. Farizeus: Kocsis Boldizsár. Bű­nös asszony: Vámosi Mária. Mária Magdolna: Kellermann Erzsébet. Helyárak: I. hely 1.50 P, II. hely 1 P, III. hely 50 fillér, állóhely és diákjegy 30 fillér. Kezdete este 6 órakor a Kultűrházban. Jegyek a Zrínyi könyv-kereskedésben is kaphatók. női, férfi, gyermek v- w*tékb *n Horv 'h Jenő divatáruüzletében Fi'vele in! Tavaszi és átmeneti női kabát- líjdouságoic naponta érkeznek, várjuk szíves látogatásukat. Schütz, Áruház.

Next

/
Thumbnails
Contents