Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-21 / 65. szám
1942. március 2í. ZALAMEGYEI ÚJSÁG %. ' I Mint a mécses... (Jegyzetek egy lelkigyakorlatról) Szepetk, 1942. március A falu házai szomorúan gubbasztanak a hideg sárban, de az iskola ablakán tavaszt! hirdetve ragyog be a napsugár. Az ember nijég nem látja ugyan, tie minden idegével érzi. hogy új élet indul millió rügyben, nedvek pezsdülnek tarlott gallyakban és a jégtakaró páncélja alatt is duzzadni kezdenek a búzaszemek. Március van. Koratavasz. Itt a szepetki iskolában a lélek csodálatos tavasza ragyogott fel ezen a napon. 65 fiatal leány szemében derült fel az ég kékje, 65 lélekben áradt el a kegyelem aranyzuhatagos napja és 65 szívben nyílott ki a tavasz bájos-tiszta virága: a hóvirág. Több, mélyebb és főként: szentebböröm volt ez minden tavaszi rügyfakadásnál. Ahogyan jöttek, — keresztül a Zalahí- don, az istvándi hegyr tövéből, és a pókalai apró házak pitvarából, egyik kezükben 3Zo-. rongatva az ebédet, másikban az imakönyvet s a rózsafűzért, — az a kép az iskola ablakából szemlélve maga is felért egy lelki- gyakorlattal... Mert a láb az út sarát dagasztotta, a kéz a testi és lelki táplálékról gondoskodott, !de a tekintet túlröppent a földön: az ma csak az égiekre nézett. A kis oltáron lila primulák bókoltak, halk sercegéssel libegtek az aranyvörös gyertyalángok és a falon, az iskolaterem szokásos képeinek koszorújában áldón tárta szét karját a feszület. Ének csendült, áradó hanghullám simogatott végig a lelkeken, aztán Bertha főtisztelendő úr lépett fel a dobogóra, hogy megkezdje tavaszi magvetését. Lelkigyakorlat egy falusi leányegyesületben. Az evangéliumi jelenetnek megismétlődése ez: Bethánia csendjében Mária a Mester lábaihoz ül és nem tesz egyebet, csak hallgat, figyel, befelé néz, imádkozik... Ö volt az első lelkigyakorlatozó nő és •erre a néhány röpke órára a jobbik részt vá- az esti templomlátogatás a lorettói litánia hangjainak zsongásában? Mindez szép volt. Illetve: mindez szent volt. Úgy éreztük, Isten jár közöttünk és hiäz- szük, hogy valóban Ö jött el hozzánk, a kicsiny falusi iskolába, azon a felejthetetlen! napon, amikor a Zala tükrén március napfénye csillogott és kinn a határban a pacsirták tavaszi himnuszba kezdtek. Utolsó reggel szentmisére gyülekeztünk. Alig derengett, csak itt-ott világított egy-egy ablak a faluban. A templom zárva volt még, de valaki kulcsot kerített s kitárult az ajtó. Benn koromsötét fogadott, csak az öröklámpa piros szeme hpnyorgatott felénk barátságosan. S én úgy láttam: vidáman fellobbant a lángja: amikor egymásután bevonultunk. Úgy. láttam: örömmel köszöntött minket. Úgy láttam : testvérként üdvözölt bennünket, akik azon a reggelen odatérdeltünk az oltár elé, szirtinkbe fogadni Azt, Akit az örökmécses fénye szüntelen jelez... És most, — amikor a rohanó idő egyre messzebb sodorja tőlünk azoknak a napoknak az emlékét, — azt gondolom, az öröklámpa valóban jól érezte: mi testvéi'ei vagyunk neki. Kell, hogy a testvérei legyünk! neki. Különösen most, a lelkigyakorlat után, amikor töltekezett lelkünk a kegyelem olajával és felfrissülve mehetünk tovább az élet- útón. Az életúton, amelyik talán sokszor hideg és sötét. Olyan sötét, mint á templom a hajnali derengésben. És akkor nekünk kell öröklámpának lenni. Mert sötétben botorkálasztva őt követik a szorgalmas, zalai Martak. Mi volt a legszebb? Mi ért legközelebb a szívünkhöz? — Nehéz lenne megfelelni rá. A reggeli mise-áhítat-e. vagy a déli keresztéit komolysága? A délután bánata, 'agy lók várnák fényünkre a szepetki torony tövében. a zalaistvándi szőlők között s a Lemenői hegy lankáin... És nekünk keli Krisztust jelezni, nekünk kell Krisztust őrizni, nekünk kell Krisztus dicsőségére égni szüntelen, éjjel-nappal, télen-nv áron. Mint a mécses... II. E. Egyéniség — személyiség A rosszul felfogott fogalmak eredménye: heh teleli emberi magatartás: ezért mindenekelőtt fontos a fogalmak tisztázása. Nemzeti életünk minden területén vannak alapvető fogalmak, amelyek tisztázásra szorulnak, mert mindenki mást ért alattuk, noha minden fogalomnak egy végső értelme van. Ennek a végső értelemnek feltétlen tudomásulvétele ruház fel mindenkit azokkal a képességekkel, hogy a nemzeti élet minden területén és megnyilvánulásával szemben helyes magaviseleti szabályt állítson fel önmaga számára. Ilyen tisztázásra és helyes értelmezésre szoruló fogalom a személyiség fogalma. A személyiséget általában szeretik összetéveszteni az »egyéniség« fogalmával. Ennek eredménye az, hogy — mivel önmagát mindenki másoktól elkülönülő egyéniségnek tartja, — jogot formál ahhoz, hogy: az »általános« kérdésekről ‘ »egyéni« véleményt alkotva, »egyéni magaviseleti szabályt« alkalmazzon azokkal szemben. így az ezrekre menő »egyéniség«-ek rendszerint a maguk kedvére és irányába húzzák a fogalmak lényegét. Hála azonban az »örök változatlan« -nak, a fogalmak is állnak lényegükkel, mint a sziklacsúcsok és állandóságuk' akkor sem v áltozik, ha az »egyéniségek« -- mint balga túristák — helytelen módon közelítették magasságukat és sokszor törött életük bizonyítja, hogy lezuhantak. Minden fogalom csúcsára és lényegéhez évezredek járt ösvénye vezet: s akik szemléletüket az egyedüli helyes szemszögbe állítják, azok mint kristálylencsén, jó távcsövön át: látják ezeket az ösvényeket és otthonosak a fogalmak tiszta értelmében. A magyar élet alapvető fogalmainak tisztánlátására vájjon melyik az az egyedüli szemszög, amely lényegükhöz, — végső értelmükhöz, — vezet? Kétségtelenül: a keresztény nemzeti szempont. Mivel a személv iség jelentőségét akarjuk ezúttal tisztázni, a személyiség fogalmát is: keresztény nemzeti szempontból kell megvizsgálnunk. Ha ezen a távcsövön, kris- tálylcncsén át nézzük, azt fogjuk látni, hogy a személyiség nem másoktól való elkülönülést jelent, hanem épen ellenkezőleg: azt határozza meg, amiben mindenki mindenkivel azonos, mert mindenki személyiség. Az egyéniség más. Amit pedig jelen esetben a személyiség fogalmával összetévesztenek, az csak rosszul értelmezett: »egyénieskedés«. Míg az igazi egyéniség — látszólag — elkülönül embertársaitól, az egyénieskedő csak »különcködik«. Alig szemléltük a fogalmat, s im már szét tudtuk választani valódi értelmüket — látszat értelmüktől, ezután pedisr értékelésük sem nehéz. Megállapíthatjuk, hogy a személyiségek összességében kik azok, akik tehetséggel, tudással, széles látókörrel, bölcseséggel — akár 'mint szerzett jogokkal, — vagy áldott adottságokkal az »egyéniség«-ek soraiba emelkedtek ? Ezek életformáikban, — mint mondottuk, — elkülönülnek a nemzetet alkotó többi személyiségektől, de a' látszaton túli valóság az, hogy náluk jobban senki sem helyezkedik bele az egyetemes nemzeti élet örök áramlásába: a köz ügyeibe, mint ők, mert a nemzet nagy problémái mind rajtuk keresztül szűrve áradnak szét az egész nemzettestbe. Az egyéniségek az elkülönülés állapotában növekednek és termelnek, majd gyarapodásuki összegét átadják a közösségnek. Sokszor teljesen megüresítik önmagukat:, kiöntik tartalmukat. Személyiségüket felfelé, a szellem terjedelmének irányában állandóan növelik, így jelentőségük is állandóan növekedik a nemzeti élet szempontjából. Felelősséggel mindent oda adnak, mert felismerték az egyetemes felelősség törvényét, amely örök tartozásra ítélte azokat, akiknek adnivalójuk van. —- A személyiség jelentősége tehát abban az arányban növekedik: kinek mi és mennyi adnivalója van a közösség számára. Enged-1 meny csak a jelentőség rovására lehetséges; de azok a személyiségek, akik egyéniséggé! növekedtek, nem kívánnak a maguk számára engedményeket, mert örök és kínzó felelősség- érzetet éreznek minden közös problémával szemben és teljes erejükkel szolgálják a közösség érdekét. Ez az egyéniségek közismert magaviseleti szabálya. Meghalt Lakatos István Zalaegerszeg város társadalmának egyik régi, kiválóan érdemes tagja, a polgári munkának kimagasló harcosa, Lakatos István cipészmester, 70 éves korában elköltözött az élők sorából. Hosszú éljte a munka terén folyt le. Munkában a munkának élt, murára* életével például szolgálhatott mindenkinek. Gyermekeit is a munkára nevelte. A feltűnést sohasem kereste. Megelégedett azzal, bogy csendben dolgozhatott családjáért és a közért. Meg is becsülte őt úgy az iparostársadalom, mint a város egész polgársága s ennek a becsülésnek kifejezéseképen juttattak helyet neki a város képviselőtestületében hosszú időn át s ugyancsak hosszú időn át az ipartestület vezetésében. Meghallgatták szavát mindenkor. mert hozzászólását komolyság, tárgyilagosság, bölcs mérséklet jellemezte. Több cikluson át elnöke volt az iparostanonciskola felügyelőbizottságának. Emléke sokáig élni fog a város közönségének lelkében. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése vasárnap délután fél 4 órakor lesz az újtemető: halottasházából. TISZTELETTEL ÉRTESÍTEM kedves vevőimet és üzletfeleimet, hogy üzleti irodámat Zalaegerszeg, Kossuth Lajos-utca 32. szám alá helyeztem. Szíves megkeresést kér BŐDEY GYULA sör- éa bomagykereskedö. Telefon: 378. »»» o ««* .
