Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-03-19 / 64. szám

9 ZALAMEGYEI ÜJ9ÁÖ 1942. március 19. Részletes jelentés az arcvonal középső szakaszáról A véderő főparancsnokságának közlése (Szerint wittenbergi és sziléziai csapatok a keleti arcvonal középső szakaszán erős ellen­séges kötelékeket vertek szét. amelyek megkí­sérelték a német állások áttörését. Az ismé­telt heves bolsevista előretöréseket nemcsak visszaverték az ellenség súlyos veszteségei árán, Iranern körül is zárták és meg is semmisítet­ték ,az ellenség erős harci csoportjait. A ke­mény küzdelem során heves hóviharban és 25 fokig fokozódó hidegben erős csapásokat mértek két lövész- és négy lovas hadosztályra, úgyhogy ezek a hadosztályok kénytelenek vol­tak visszavonulni. Az ellenség több, mint tíz­ezer halottat vesztett és több, mint kétezer fogoly került német kézre. A zsákmány 133 lövegből és nagyszámú könnyebb és nehezebb gyalogsági fegyverből áll. A közeli napokban mérsékelik a tojásárakat A tojás legmagasabb termelői és fogyasz­tói árát a közel látásügyi miniszter február hónap elején állapította meg, amikor a hi­deg időjárás magasább téli tojásárakat tett Szükségessé. Ez évben a tojástermelés a liosz- Szú tél miatt csak később indult meg és a rossz közlekedési viszonyok is megnehezítet­ték a rendelkezésre álló mennyiség összegv lej­tését. Ezért nem került sor a mai napig a téli magas tojásárak leszállítására és az idénysze­rűen alacsonyabb tavaszi tojásárak életbelép­tetésébe. Most az időjárás megenyhülésével és az útviszonyok magja villásával a felhozatal jelentős mértékben megnövekedett, úgy, hogy a közellátásügyi miniszter a közeli lapokban rendeletileg fog intézkedni a tojásárak ta­vaszi idényszerű leszállításáról. — o — Előjegyzések a Baross Szövetségben a kender- és lenfeldolgozóra A Baross Szövetség országos központja ' átiratban hívta fel a fiókokat, hogy a Szö­vetségen keresztül jelentsék be a beszerzési nehézségeket. Az átiratot a zalaegerszegi Ba­ross-fiók most megtartott népes taggyűlése tárgyalta, majd rátértek a város és a vidék társadalma előtt már jól ismert ügyre, a ken­der- és lenfeldolgozó telep létesítésének kér­désére. Felemlítették, hogy most, amikor az olajos növények termelését kötelezően elren­delték, az anyag biztosítottnak látszik, csak gondoskodni kellene olyan tőkecsoport létre­hozásáról, amely a már sokszor kidolgozott terveket megvalósítaná. t ' A tárgyalások során Bácsay Ferenc annak ja nézetének adott kifejezést, hogy ennek az Újabb zalai kincsnek kiaknázására a város iparos- és kereskedőtársadalma egy helybeli pénzintézet közbejöttével hozzon létre olyan részvénytársaságot, amely elég erős lenne a feldolgozó telep felállítására. Á taggyűlés elhatározta, hogy küldöttsé- gileg keresik meg a főispánt, hogy az üzem létesítését helybeli részvénytársaság keretében előmozdítani szíveskedjék. Majd hozzávetőle­'• gesen előjegyzést készítettek, hogy azok kö­zül, akik hozzájárulásukat már beígérték, kik és mennyit jegyeznének. Jelentkeztek: Kakas Ágoston, Tóth Gyula, Németh József, Czobor Mátyás, Kov ács Testvérek, Bácsay Ferenc, Top­lak György, Horváth Jenő, Papp Béla, Hor­váth József, Zelefai Béla, összesen 12 ezer pengővel. Ez az összeg azonban még a je­lenvoltak részéről sem végleges, mert hangoz­tatták, hogy jóval magasabb jegyzésekre le­het számítani, ha a kérdés a gyakorlati meg­oldáshoz közeledik. Az a körülmény, hogy most már a Ba­ross Szövetség is behatóan foglalkozik a ken­der- és lenfeldolgozó kérdésével, aminek leg­élénkebb bizonysága az, hogy egy megbeszé­lésen 12 ezer pengős megajánlások történtek az alap megteremtéséhez, arra enged követ­keztetni, hogy a tervek nem maradnak csak tervek, hanem azok kivitelre is kerülnek. Ha Zalaegerszeg iparos- és kereskedővilága meg­hozza azokat az áldozatokat, amelyekre szá­mítunk és, ha valamelyik pénzintézet is bele­kapcsolódik a dologba, akkor számíthatunk is eredményre. A modern háború hőse: a gyalogos A mai háborúban különféle fegyvernemek i vesznek részt egyszerre, gyalogosok, műszaki- , ak, tüzérek, páncélosok a legelső vonalban a legszorosabb egységben harcolva. E har­cokra visszagondolva, mindenkinek más az él­ménye. Senki sem tagadhatja meg azonban az el­ismerést a gyalogostól, hogy mindent egybe­véve neki van a legnehezebb dolga. Súlyosan esnek latba a kísérő körülmények a harc előtt is, utána is. A gyalogos számára nincs befo­lyása az időjárásnak, amely Itareba vetését gá­tolná, számára nincsenek feneketlen utak és mocsarak, amelyek legyőzését ne tételeznék fel róla; nincs kényszerű távolmaradás a küz­delemtől azért, mert járművekéi k II utol­érni, mint például a gépesített csapatoknál. A gyalogságnál nem lehet szó olyan el­látási hiányról, mint például az üzemanyag- hiány a motorosoknál. A gyalogos nem fedez­heti magát páncélossal és nem bízhatja magát nagyobb sebességre, mint biztonsági ténye­zőre, mert fel kell"találnia magát minden te­repen és csupán lábaira van utalva. • ItHenüi ki vau szolgáltatva mindenféle i járásnak. Lcgtöbbnyire nehéz, erőltetett menő mán, ki­fáradva, vagy az ellenség előtt átvirrasztott éjszaka után lép harcba. Mindig a legrosz- szabb a szállása, ha van egyáltalán. Ezek a megváltozhatatlan körülmények szinte tragi­kusnak látszanak, ha szembeszegezzük velük azt a megállapítást, hogy a gyalogság most épúgy, mint azelőtt: a főfegyvernem. * * * Mindenki jól tudja, hogy gyalogság nél­kül a többi fegyvernem olyan volna, mint egy test csontváz nélkül. Azt is tudjuk, hogy a fegyv erek mai hatóerejét számítva, bizony nem kis virtus kell ahhoz, hogy védtelen testtel vessék magukat az ellenségre, legalább is nem kevesebb virtus, mint a páncélosoké és re­pülőké. A gyalogság számára állandó állapo­tot jelent a testi és lelki megerőltetés. Hete­ken, hónapokon át. Az egyik harci élményt a másik váltja fel igen hamar, talán még sú­lyosabb. Lassanként magától értetődőnek kez­dik tartani azt, ami minduntalan a legcsodá­latosabb hősiességet rejti magában. A világháború legsúlyosabb állásharcaiban ezernyi ilyen tapasztalatot szerezhettünk. Ke­leten most mindez megismétlődik. Az offen­zív harc sem ismer többé szünetet. Minden FIGYELEM! =-----Á ‘C C 'íj 'W, ► NjJ O u a. . H w J ^ » * H ü ARANY J.-U.28. o ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > TELEFON 1—69 SZ. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tfizifanagykereskedő, Kérem a nagyközönség szives pártfogását. siker után, — minél nagyobb volt, annál in­kább, — növekszenek a követelmények. A pá­ratlan lelki feszültséget jelentő közvetlen har­ci élményt újabb váltja fel, vagy pedig leg­jobb esetben sietős továbbmenetelés követke­zik, amely a legkeményebb testi erőfeszítést követeli. És a végen ott áll újra a harc, amely most az elhárításnak még nehezebben viselhető formáját veszi fel. * * * Keleten számtalan gyalogezred van, amely csak homályosan emlékezik arra, hogy a bol­sevisták elleni egész hadjárat alatt valahol sátrakban, vagy más gyatra szállásokon igazi nyugodt napot töltött volna. A gyalogos had­testek nagy tömege, különösen, ha a kö­zépső hadcsoport helyzetére gondolunk, alig jutott egyszer is pihenőhöz. Bialystok és Minszk után éjjel-nappal tartott a végtelen­nek látszó menetelés előre, míg a Sztalin- vonal érődéinek áttörési harcainál újra a fegy­verek vették át a szót. Ezek a harcok végsőkig menő lelki és testi teljesítményt követeltek meg. Közvetlenül ezután a hadseregcsoport nagy része széles fronton, igen kemény elhárító harcok közben nyomult előre és két oldalt Szmolenszk kö­rül. A küzdelem módjait nem igen lehet ösz- szehasonlítani, annyit azonban mondhatunk, hogy a legdöntőbb szakaszon nem volt köny- nyebb, mint a világháborús nyugati front gyújtópontjaiban az állásharc. Ez kereken két hónapig ment így. Vidéki hírek Szegeden 15 nyilast ítéltek el nemzetgya- lázás miatt. Legtöbbjük fiatalkorú fiú és le­ány. Nyilas dalokat énekeltek, amelyek gú­nyolják az alkotmányt és annak egyes intéz­kedéseit. Egyhónapi fogházat kaptak. A ve­zető tíz hónapot. Németi községben Ferenc Mihályné 72 éves asszony életúmtságában ollóval felvágta a hasát és amikor belei kifordultak, apró da­rabokra vágta azokat. Beszállították a kór­házba, ahol rövidesen meghalt. Visnye községben Körmendi Jánosné a házuk padlásán a füstölt húsokat rendezte. A nagymennyiségű hó alatt a tető beomlott és Körmendinét maga alá temette. Férje ói gyermekei már csak a holttestét emelték ki a romokból. Huszonharmadik gyermeknek adott ele­tet Balassagyarmaton Torda Jánosné. Az anya és az újszülött fia egészségesek. Halálos szerencsétlenség érte a baranya- megyei Középes község határában, a lekete- erdői üveggyár szénbányájában Kalamar Ist­ván 21 éves munkást. Kálmán Ferenc veszprémi gazdasási <’se- léd az istálópadlásról leugrott és beleesett egy, ott heverő vasvillába.

Next

/
Thumbnails
Contents