Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-03-14 / 60. szám

4. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG A Santa Maria Maggiore alapitásának legendája Ezen a télen havazott Rómában és — ami ritkaságszámba megy — hótakaró borí­totta el az Örök Várost. A rendkívüli időjárás emlékezetbe idézett egy más, még csodálato­sabb, legendás havazást, amely augusztus közepén ejtette ámulatba Róma lakosságát. A csodálatos havazás azonban akkor, hét évszázaddal ezelőtt, szűk helyre korlátozódott, oda. ahol most teljes pompájában áll a Saata Maria Maggiore bazilika. Ezt a legendát megörökítette Gioacchino Belli is, a híres költő, aki verseit római táj- szólásban írta. \ legenda szerint egy római patrícius Krisztus után 350-ben elhatározta, hogy, örököse nem lévén, minden vagyonát egy olyan műre áldozza, amelv Isten dicsől é­gét fogja hirdetni az embereknek. A Szent, Százhoz könyörgőtt, adja értésére, hogy mi­lyen istenes alkotásba fektesse vagyonát. A Boldogságos Szűz meghallgatta kérését, í'aeg- jelent álmában és megparancsolta, hogy épít­tessen egy templomot ott, ahol másnap ha­vai talál. Augusztus 15 volt. tehát olyan idő­szak. amikor nemcsak Itáliában, de még az Alpesekben sem szokott hullani a hó. A legenda még azt is meséli, hogy ugyan­ilyen álma volt Liborio pápának is. Ezért másnap reggel ciámu!va és meghökkentve hal­lotta, hogy valóban havazott az Esquiiinon. pontosan azon a helyen, ahol most a Santa Maria Maggiore emelkedik. A bazilika osz­lopcsarnokában Filippo Rossuti és Gaddo Gaddi freskói örökítik meir a csodát. A zalaegerszegi rádióközvetitésről Sok levelezés és tárgyalás után kialakult a műsor úgy a Rádió Élet cikkanvagá- hoz, mint a rádióköz vetítéshez. V Rádió Élet népi riportsorozatot akart írni Zalaegerszeg­ről, a göcseji lakodalomról, szövés-fonásáról, népi építkezéséről, vad fogásról és a ha tár­járásról. amit á rádió is közvetíteni akart. Ehhez a munkához megérkezett volna Ortu- tay Gyula professzor, a kitűnő néprajzos és egy fotóriporter. Már minden mozzanatnak megvolt a pontos ideje. Tegnap a városhá­zán tartott szűkebh értekezleten megvitatták a kérdést s néhányan arra az álláspontra, jutottak, hogy a rossz utak és az idő rövid­sége miatt halasszák cl későbbi időpontra. Saj­nálatos lenne, ha a városra és a vidékre nézve ez az értékes propaganda végleg elmaradna. Ettől függetlenül a határjárást megtartják. WWWWAWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW Göcseji-székely kapcsolatok Nemrégiben Szombathelyen jártam s föl- | kerestem egyik kedves kutató barátomat, Tóth János dr. főmérnököt, aki a hivatali mun­káján kívül festő, fametsző, költő, főleg eth- nográphus. Számos neves munkája, könyve jelent meg már a Balaton, Vas megye népi építkezéséről. Azóta bejárta az egész orszá­got, hogy majd teljes képben mutassa be Magyarország népi építkezését. Azzal a szándékkal szaladtam be hozzá, hogy néhány szót szóljon a göcseji és a szé­kely nép építkezésének közös vonásairól, s J e két érdekes terület kapcsolatairól. Nem törtem rá mindjárt kérésemmel, ha­nem a szokásos bevezető formával indítot­tam el a beszélgetést: — Alit csinálsz mostanában? Fölmelegedik az arca, mert tudja, hogy a kedves szokásos témához érkeztünk el. — Most készült el egy nagyobb tanulmá­nyom a Technika számára. — Miről szól? A keleii és nyugati székelyek építke­zési kapcsolatairól. — Akkor épen jókor jövök, mert erről szeretnék egy rövid interjút kérni. — Szívesen rendelkezésedre állok, de Öltözködjünk TÓTH GYULA ári és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás szorosan erről a témáról nem igen nyilat- kozhatom, mert nem szeretném, ha tanul­mányomnak lényege, érdekessége lőre meg­jelennék. Ali helyt megjelenik, azonnal elkül­döm neked s örülök, ha ismerteted. Történelmi vonatkozásban az a kérdés: a székelyek rnentek-e el innen, vagy azoktól jöttek-e a göcsejiek és az őrségiek? — Kézai szerint a nyugaton élő széke­lyeket, az Őrségben lakókat megtámadták s innen elmentek. Ugyancsak Kézai a széke­lyeket hunoknak tartotta, amit a későbbi kró­nikaírók is vallottak. Azonban a teljes tisz­tázódás e kérdésben csak akkor lesz, ha Gö­csej, őrség, Székelység nyelvét, hagyományait felkutatjuk. Ugyanezt mondja Hóman is, a nagy történész. Az építkezéseknél is sok meg­egyezést találni. — Érdekes fényt vetnek erre a kérdésre a családnevek is: Például: a Seper, Bedőcs, Baksa, Zámbó, Miklós, Pál, Benkó, Kosa, Fe- renczi nevek nagy többségben csak a szé­kelyeknél, Őrségben és Göcsejben vannak meg, A közös kapcsolatot bizonyítják az állatnevek is, amelyek szintén csak a fent említett terü­leten élnek: brázdabillegető, leány íicuka-, le- ányficuka-leánykamadár stb. A hagyományok is a közös kapcsolatokról tanúskodnak: így a didergés, gergelyjárás, regölés szokása. Bar- tucz professzor mérései azt a tényt igazol­ják, hogy csak a göcseji és székely koponyák mutatnak megegyezéseket a honfoglalás kora­beli koponyák sajátságaival. (Ez még nem bi­zonyítja, hogy valamikor egy helyen laktak volna. Legfeljebb csak azt, hogy ezek a te­rületek mentesek maradtak minden idegen vér beütésétől s megtartották ősmagyar sa­játságaikat. Bődéi.) — Mondj azért valamit az építkezésük­ről is. — Építkezésben az alapkiindulás közös. A fejlődési folyamat azonban már eltér egymás­tól. Az eltérést bizonyítja, hogy a székely; díszítő ösztönét a kapun tombolja ki, ugyan­akkor a göcseji a ház ormozatán. (Lásd mi- kefai ház.) Nagy megegyezést mutatnak a ha­ranglábak, harangtornyok. A haranglábak szer­kezete f ormai kialakítása meglepő hasonló­1942. március 14. Fontos közlemény! Vidékiek és iskolák részére, közöljük, hogy a című filmet vasárnap délelőtt iS órakor és délután Va 2 órakor bemutatja az EDISON MOZI — 20—Ti filléres helyárak mellett. — Mit írnak honvédeink? Néhány nap óta vidám napsugár ragyog le a havas Ukrajnára. Ma délben már csak egy fok volt a hideg. A hó olvadozni kezd és a v ároska házainak ereszéről csöpögnek a jég­csapok. Ez a koratavaszi napfény kicsalja a há­zakból az ukrán lakosságod s a reggel óta for­galmas kis piac sürög a városka szélén. Az ukránok örvendeznek, hogy a mostani pia­cok ismét visszanyerték huszonöt év előtti; kereteiket s megint pénzért lehet vásárolni. A szovjet uralom alatt ugyanis pénzforgalom csupán a szovjet holtokban volt, — amelyek, mint tudjuk, úgynevezett állami boltok vol­tak, — míg a vásárokon és piacokon csak cserekereskedést lehetett folytatni, mert a szovjet lakosság túlnyomó részének nem volt soha felesleges pénze, hiszen jövedelméből megélni alig tudott. Pénzzel általában csak a szovjet tisztviselők és népbiztosok fizet­tek, a kisvárosi, vagy falusi lakosság pedig cserekereskedésre kényszerült. A szovjet ura­lom alól felszabadított területeken azonban; a szövetséges csapatok mindent készpénzzel fizetnek, s így a lakosság, a v örösök által itt hagyott s elhurcolásra már nem került termé­nyeiért, pénzhez jut. Van is keletje a né­met márkának és a magyar pengőnek! A helység szélén tehát áll a vásár, de bent a városkában is megélénkült az élet. Az itt állomásozó magyar zászlóalj szolgálatmen­tes emberei jókedvűen cicáznak az ukrán leá­nyokkal s igyekeznek magukat megértetni; szállásadóik öregjeivel is. A zászlóal j parancsnokság egyik küldönce most lépeget a tábori postahivatal felé, amely a szemben lévő mellékutca sarkán ütötte fel szállását. Otthoni fogalmak szerint persze furcsa hi­vatal ez a tábori posta. Nincsenek üvegezett* tolóablakos munkahelyei, mint az otthoni súgót mutat. Ezt a tanulmányomban fejtem ki. A tornác es a pitar is sok közös vonást őr­zött meg. Ennek a kiképzése Gör. éjben. Őr­ségben gazdagabb valamivel, mint a széke­lyeknél. Meg kei! még említenem az emeletes épületeket. Göcsejben, Őrségben a késtél (kint lévő kamra) székelyeknél a gazdasági épüle­tek épülnek így. Ezeknek szerkezeti megol­dása, külső formáik is meglepő élvezéseket mutatnak. Szeretnék pár szét hozzászólni ehhez a rövid interjúhoz magam is. Ha a székely­göcseji közös eredetet, együtt tartózkodást Tóth János dr. kimutatja, hatalmas munkát végzett. Ezzel a problémával foglalkozom s a nemrégi pesti utam alkalmával érdeklődtem a székely-göcseji egy he ívről származásról s egy csomó szakembert, egyetemi tanári meg­kértem, hogy nyilatkozzanak erről a kérdés­ről. Mindenhol óvatosságra intettek és tagadó választ kaptam. Ebből világosan látható, hogy ez az érdekes és minket, göcsejieket érdeklő kérdés még nincs tisztázva és eldöntve. Egyéb­ként ezekről a kérdésekről szóló interjúnkat a húsvéti számban folytatjuk. llődei János.

Next

/
Thumbnails
Contents