Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-10 / 56. szám
Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: 128. I HER BOLY FERENC • £iőíizetéa: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 St| I Postatakarékpénztár? csekkszámla: 49.368, J ________Hirdetések díjszabás szerint.______ A „üflagyarság“ szempontja »Hogyan dolgoznak a német ifjúság szervezetei« címmel ismerteti a Magyarság január 20-i számában a német nemzeti szocialista ifjúsági egyesület történeti kialakulását, szervezetét, célját és eredményeit. A történeti részben visszatekint a múltba és ott nagy hibát lát abban, hogy a különböző vallási jellegű szervezetek az ifjúságot csak a maguk célkitűzései számára szervezték meg. »Ez előbb-utóbb oly nagy mérvű szétforgáesolását idézte elő az ifjúsági erőknek, hogy határozottan káros befolyást gyakorolt a nevelés fejlődésére.« Nem akarjuk azt állítani, mintha a cikk nem adná hűen az első világháború utáni zűrzavaros állapotot. Igazsága van abban, hogy a sok egyesület szinte lehetetlenné tette a német ifjúság számára a politikai és világnézeti fronton a helyes, tájékozódást. De azt hisz- szük, hogy mégis hiányos a történeti látása* Nem gondolnék, hogy szándékos a hiány. Reméljük, csak arról van szó, hogy egy igen fontos és .lényeges igazságot mellőzött a eikk- íré, amit már a régi latinok éta mindenki tyd, és ez így hangzik: Béne docet, qüi bene distixiquít. Ezt a régi módszertani elvet nem szabad annak mellőznie, aki másokat tanít. De, úgy látszik, a Magyarság nem épít a régi, jé] bevált elvekre, pedig kétségtelen, hogy tanító szándékkal írta meg ismertetését. Az tanít jól, aki helyesen tud különböztetni. A cikkíré úgy látszik ezt az elvet nem ismeri, de az is lehet, hogy céljának jelenleg ennek az elvnek használata nem felelt volna meg. Mindenki tudja azt, hogy a háború utáni Németországban a nagyszámú katolikus ifjúsági egyesületek értékes nemzetvédelmi és szociális munkát végeztek. S ezt tudják elsősorban maguk a jelenlegi német vezetőréteg tagjai, hogy a zűrzavart és szét- forgáosolódást a liberális-zsidó és kommunista szervezetek idézték elő. Nem érthetjük tehát ezt a történelmi felelőtlenséget, amely az építő és romboló egyesületeket egy kalap alá tudja venni és ugyanazzal a nyugalommal mindkettőről megállapítja, hogy »határozót-1 tan káros befolyást gyakoroltak a nevelés fejlődésére.« szór értelmetlen célokért küzdött. Egyetértünk ezzel a megállapításával,, ha a zsidó-liberális, szabadkőműves, kommunista és a többi egyoldalúan szűkreszabott világnézetet valló politikai egyesületekről van szó. de veszélyes szándékosságot látunk benne akkor, ha valaki a német katolikus egyesületeket ebből a sorból nem akarja kivenni. Mégis csak hamisítás azt állítani, hogy uszításnak engedve kicsinyes, sokszor értelmetlen célokért küzdött az a katolikus német if júság, amelynek programmja a Berum no var um és a Quadragesimo Anno tanítása. Csak felelőtlenül lehet a többségében katolikus magyar olvasóközönségnek szánt napilapban XIII. Leó és XI. Pius pápákat »uszítóknak« nevezni. Dehát a keresztény programmal elindult Magyarság képes a kereszténység legfőbb kép- "viselőjét is »uszító«-nak nevezni nem egészen világosan látott célja érdekében. Ami a német ifjúsági szervezet munkáját és eredményét illeti, a cikkíró abban látja a lényeget (s minden bizonnyal az utánzan- dóí is), hogy a német ifjúsági szervezet világnézeti különbséget nem ismerő hatalmas szervezet. Majd rejtett örömmel írja, hogy mindenféle politikai, vagy egyházi jellegű ifjúsági szervezet vagy feloszlott, vagy beolvadt a HJ-ba, ahol most az »egyes vallásokon felül mélységes istenfélelemre való nevelés« folyik. Itt már meg kell állapítanunk, hogy a cikkíró egészen elveszítette lába alól a talajt. Ezt meg lehet neki bocsátani, hiszen, a jelenről ír. De akkor meg, ha hitelre számít, igénytelen felfogásunk szerint egy keresztény lap nem térhet el az igazságtól. Mi úgy tudjuk és ez a lap többször tudatta is a múltban velünk, hogy a német ifjúságot senki sem fosztotta meg régi vallásától. Mi nem hallottunk arról, hogy a jelenlegi német kormány megtiltotta volna, hogy az ifjúság ragaszkodjék ősi egyházához. Nem ismerünk olyan kormányrendeletet, de még jóváhagyott ifjúsági szervezeti szabályt sem, amely az ifjúsági szervezet tagjának megtiltaná az egyház által előírt vallásgyakorlaton való részvételt. Nem hihetjük, hogy eme kérdésekben a Magyarság cikkírója jobban volna tájékoztatva, mint a magyar társadalom, amelynek! soraiból néha-néha egy-egy bigott keresztény túlozva, talán rémlátóan szokott be-! szelni ezekről a kérdésekről. Még arra is jót emlékszünk, hogy volt idő, amikor épen a Magyarság szokta ezeket a túlzókat naívsá- guk miatt elmarasztalni. A magyar keresztény társadalom, amely ebben a nehéz iflohen minden erejével a magyar kormány mellett áll, megérdemelné, hogy annak a nagy birodalomnak belső helyzetéről, nemzeti é? valláserkölcsi célkitűzéseiről, amellyel a legutóbbi időben is sorsközösséget vállalt, a valóságnak megfelelően tájékoztassák. Ezzel szemben úgy látszik, bogy a Magyarság ferdítéseivel a vallásához ragaszkodói és egyházát szerető magyar közvélemény hangulatát felelőtlenül a sorsközössegben küzdői két baráti állam érdekeinek hátrányára alakítja. Nem is beszélve arról, hogy ez az újság! ferdítéseivel saját maga alatt is vágja a fát. Mert, ha felfogás az, hogy a mélységes istenfélelemre való nevelés az egyes vallásokon felül álló ifjúsági szervezetben is lehetséges és a német ifjúsági szervezetet is ilyennek állítja be, akkor elidegeníti magától és irányától a kereszténységéhez büszkén ragaszkodó magyar ifjúságot. A nyilaspárt vezéreinek, akik ezt a lapot fenntartják, utána kellene nézniük az egyes cikkeknek, mert az ilyen megnyilatkozások! nem kedvezhetnek a keresztény Magyarországon a nyilas eszméknek sem. Ha csak ilyen: utat tud mutatni a Magyarság a keresztény! magyar ifjúságnak, megvan minden reményünk arra, hogy az nem fog letérni a régi keresztény útról. A magyar keresztény ifjúság tudja, hogy a magyar út meredek és göröngyös, de világos, mert az ezeréves magyar keresztény lélek veti rá fényét. Épem ezért egyáltalán nem hisszük, hogy kedve volna a Magyarság által mutatott homályos és irányát vesztett »új útat« járni. — o — A Jávái csapatok fegyverletétele Aki történetet akar írni, annak nem szabad az igazság rovására általánosítani és a megkülönböztetést, ahol annak helye van, mellőzni. Úgy látjuk, hogy ennél a cikknél ez megtörtént. Kétszeres hiba ez ennél a cikknél, mert — ha nem is ismerné valaki a magyar katolikus ifjúsági egyesületek jelenlegi helyzetét, — minden sorából és egész modorából ki tudja olvasni, hogy tanítani akar. Nem ismeretlen előttünk, hogy vannak körök, amelyek úgy írják a történelmet, ahogyan céljaik megkívánják: kihangsúlyozzák, ami nem lényeg és elhagyják, ami az ő elméletüket nem támogatja. Kár a magyar vallási egyesületek ellen úgy izgatni, hogy történeti ferdítéssel, vagy legálább is általánosítással megállapítja valaki, hogy Iám a német vallási egyesületek is »káros befolyást) gyakoroltak a nevelés fejlődésére.« A cikkíró megfelebbezhetetlenül leszögezi azt is, hogy ez a sok egyesület (érteni kell az általánosítás alapján a katolikus egyesületeket is) különféle irányokból jövő rábeszélésnek, uszításnak engedve kicsinyes és sokMint a Domei-iroda megbízható forrás- j ból értesül, az egész jávai holland haderő ' hétfőn délelőtt 10 órakor elfogadta a feltétlen megadásra való japán félszólítást és megszüntette az ellenállást. A sziget fölötti uralmat átadták a japán csapatoknak. Hadseregparancsban rendelték el az ellenségeskedések beszüntetését. Tokió, március 9. A császári főhadiszállás közölte, hogy azok a japán haderők, amelyek Szurabaja s Bandoeng környékén folytattak hadműveleteket az ellenség főereje ellen, az ellenséges haderőket március 9-én 15 órakor feltétel nélküli megadásra kényszerítették. Az ellenséges haderő 93.000 főnyi holland és 5000 főnyi ausztráliai, an^ol és amerikai csapatból állott. Az ellenséges csapatok megadása a japán csapatok március 1-én történt partraszállásától számított 9 napon belül következett be. A jávai hollandindiai haderő feltétel nélküli megadásáról az alábbi részletek váltaW ismeretessé: Már március 7-én a bandoengi arc vonalszakaszon megjelent a japán főparancsnokságon fehér zászlóval egy hollandindiai vezérőrnagy és fegyverszünetet kért. A1 japán főparancsnok a Bandoeng vidékén küzdő ellenséges haderők feltétlen megadását követelte. A követelést végre elfogadták. A rákövetkező nap délután 3 órakor a holLamiindiai főkormányzó megérkezett a Badoengtól északra fekvő repülőtérre és közölte a japánokkal, hogy a javai haderő hajlandó megadni magát. A megadás kiterjed azokra az ellenséges egységekre is, amelyeket Soerabaja vidékén közben szintén bekerítettek. A höllandindiai fő- kormányzó ezután a rádióban felhívta haderőit az ellenségeskedés megszüntetésére.
