Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-07 / 54. szám
XNV. évfolyam. 54. szám. A3 A 10 F ILLÉR. 1942. március 7. SZOMBAT. N tfb / N \ f-* *—| /^ .- - r \*$i MELYEI Megjelenik hé4k<BED*poské»í délután. Szerkesztőség és kiadóhhaíal: szeg, Széchenyl-tér 4, Telefon; 128. ■Riomi tetemrehivás Nemrégen olvastam c históriát. Lent az A1 földön, valahol Kecskemét határában élt az öreg Simándi. V agyonos ember hírében állott, tie mindenek előtt a juhai kerestek neki mesz- sze vidéken is elismert nevet. De nem is csoda, hiszen becsülettel megtakarította őket. Noha tehetős ember volt, mégsem fogadott senkit a juhok mellé. Maga győzködött' velük. nevelte őket s vigyázott rájuk, mint a szemev'Hágára. Mindezt előre kellett bocsátani a megértés szempontjából, mert egy napon nyoma- veszett a jószágnak. De, hogy eltűnhessek a nyáj, Simándinak is hasonló sorsra kellett jutnia. Sí mamiira, - ügy látszik, semmi szüksége sem volt az akasztóidra való betyárnak, mert hamarosan' előkerült a homok alól, amivel eifödte előle gyilkosa a napvilágot. S hogy a szó is benne maradjon, kötőféket húzott jó szorosan a nyakára. Szegény Simándi nehezen bírta a némaságot, mert amikor kiásták, még akkor is szederjes volt az arca a belefojtott mondanivalótól. Zsebében nem találtak mást, mint a bicskáját. Erről ismerték meg istenigazában. A bicskát nem is vették el tőle. csak a kötő féket oldatták le róla, hogy visszajuttassák a tulajdonosának. De, úgylátszik, nem sokra becsülte a volt gazdája, azért akasztotta Simándi nyakába s most sem jelentkezett érte. Bekerült így hát a gazdátlan kötőfék a szegedi pandúr-tanyára. A komiszáros úr irtó kíváncsi ember lehetett, mert a körötöknek, jobbanmondva a gazdájának csak nem hagyta nyugtát. Addig-ad- dig érdeklődött, szimatolt, amíg előkerült a gyanúsított, akit vasraverve vittek Szegedre. Egy hétig hagyták az árnyékos rács mögött, hadd puhuljon, hadd tárgyaljon magával. Akkor azután a komiszárius elé hozták, aki méltóképen fogadta. Egy Sötét szobában, középen fekete lepellel ieterített asztalon két égő gyertya között feszület és a feszület előtt Simándiról levett gazdátlan kötél várt a te- temrehívásra. Behozzák a gyanúsítottat. Nem kell várni, hiszen megszokta már egy hete a sötétet. No meg a lelke is csak ilyen lehetett, mert ahogy belépett és a tekintete a kötőfékre esett, egyszerre megrezzent. — ösmered? — csapott le rá kérdésével a komiszáros. — Nem én! — így a legény, de érezte mindenki, hogy ez a felelet nem ért rá átjárni a belsejét. — No, ha nem ismered, — szóit a komiszáros, — majd megismerkedsz vele. Akasz- szátok a nyakába, — parancsolt a pandúrokra, — és úgy vigyétek vissza a hűvösre! Megtették. De a börtön nem sokáig maradt csendes. LIamarosan dörömbölni kezdett a kötőfékes gyanúsított s kiabálta, hogy vigyék a komiszáros elé. Biztosan nem merem mondani, de valószínűen megizzadt a ■yakravaló alatt, mert kegyetlenül ellepte homlokát a veríték. — Vallani akarok, — nyögte, — de előbb' vegyék le rólam a kötőféket. Levették és most már nem is váratott magára az igazság, ki is mondta kertelés nélkül: — Én öltem meg a gazdag Simándit. [ Ez a kis história jutott eszembe, ami(' L 1T1 Vv A 1 N áPI L á r i< elel 3« s&érkesztő: H E- R B 0 L Y F E R E N C • üiíőtize-és: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 üt. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 49.368, Hirdetések díj szalmás szerint. * 1 Az indiai reformnál A Daily Telegraph, diplomáciai munkatársa jelenti, hogy a brit háborús kormány fontos határozatokat hozott Indiára vonatkozóan, amelyeket Churchill nemsokára közzé is tesz a pár la mentben. A News Chronicle politikai munkatársa azt írja, hogy Churchill az utóbbi időben egy. az indiai problémát véglegesen megoldó tervezeten dolgozott és Sir Stafford Cripps íí terv elkészítésében nagyi szerepet játszott. A végleges döntést a kérdésben az egészi angol kormány közösen hozza meg, miután a bizottság előterjesztését meghallgatta. Csak a döntés után hangzik majd el az alsóházbanl 1 a bejelentett kormánynyilatkozat. Azt egyelőre még nem tudják, hogy a kormánynyilatkozatot mikor közük. Jt keleti eihárité-harcelkrél Ä keleti arevonalou változatlan hevességei folyik a küzdelem. Különösen áll ez a nec medencére, ahol a német csapatok páncélos támadásokat hárítottak el. A Berliner Börsenzeitung hadi:.»dúsítást közöl egy német páncélos hadosztáh*• -*téli csatáiról. A csata - a téli szállásokért íoh ó küzdelem. Nincsen folytonos arcvonal, hanem az egyes községekért folyik a harc. Ha valahol a szovjet támadj már az is teljesítmény, hogy a megfagyott havon, a befújt útakon a német katonák eljussanak az arcvonalra. A küzdelmeket a tél ellenére a legelkeseredettebb harcok jellemzik. — 9 — i kor először olvastam á Horni perről. Franciaország nyakán is meghúzták a kö- íőiéket és most keresik a gazdáját. Francia- ország komiszárosa öt embert ültetett a hűvösre, remélvén, hogy ezek közös kötőféket használtak, vagy, ha nem is mind, de pár közülük vallani fog, de mindenesetre egyet le kell szögezni s ez a justicia: a kötél gazda nélkül nem maradhat, mert még az áldozatnak is könnyebb nyugodni haló poraiban, ha a kötél másik végére is kerül valaki. 5 Rióm, ez a csendes vidéki francia kisváros, zéjg-zugos keskeny utcáival a régiségében nem marad el Szegedtől, de a távolság igen nagy közöttük, így ne is csodáljuk azt, hogy a hírek nem jutnak el egykönnyen egyikből a másikba. Gondolom, csak így eshetett meg, hogy a riomi törvényszék elnöke nem értesült a szegedi komiszáros módszeréről, mert ő a kötelet eddig még nem alkalmazta. Valamit azért mégis pedzett a dologból, mert az egyemeletes Ids igazságházat eléggé felforgatta. Hogy a vádlottakat ne kelljen kivinni Isten szabad ege alá, amikor tárgyalásra: kísérik őket, hát áttörette a falat a fogház és a törvényszék között. így csupán egy folyosón kell végigmenni, hogy ott legyenek a tetemrehíváson. A tárgyalóterem is eléggé összeszedte magát. A falakat sárga színre vonták be, hogy ez is alkalmazkodjék az öt vádlott színezetéhez. A mennyezetről a Tuileriákból kölcsönzött csillárok lógnak, hiszen ezek fényében csillogott nem is olyan nagyon régen az öt kiválasztott. A bíróság tagjai is előszedték a legdíszesebb öltönyöket, gondolván talán arra, hogy az idők folyamán csak szorult valami ezekbe is az igazságból. Pedig jó volna, ha a riomi bírák másban is követnék a szegedi komiszárust, ne csak a külsőségekben. Mert hiszen a tárgyalásnak csak az lehet a célja, hogy megkerüljön a bűnös és nem csupán egy felesleges és célt tévesztett kihallgatás. A halottakért valaki felelős, — mondaná a költő, ha őt kérdeznék. A riomi tárgyaláson a vádlottak jóvoltából, hiszen úgy látszik ők irányítják a francia komiszárost, a főkérdés lett, hogy ki vesztette el francia részről az 1940- es hadjáratot. így azután szegény bírák is meleg helyzetbe kerültek. Hiszen szerény megítélésük szerint, mielőtt a nagy pert megkezdték, úgy vélték, hogy a tárgyalások a politika szintjén fognak mozogni. Ennek megfelelően, igyekeztek is a mindig új módszerekkel dolgozó politika útvesztőit kiismerni. De fáradozásuk im felesleges lett, mert az egyik napon csodálkozva vették észre, hogy hiszen itt tulajdonképen nem is politikáról folyik aszó, hanem katonai vezetésről. De ne is csodáljuk, hiszen a tárgyalás első napján észrevehető volt a vádlottak elszánt és szilárd magatartása. A megbánásnak, vagy erkölcsi ösz- szeomlásnak semmi jelét sem adták. Dala- dier és Blum mindjárt az első tárgyaláson; ellentámadásba ment át. Az egyik a vele való bánásmódot, a másik a vizsgálat felületes voltát kritizálta. Itt már sejteni lehetett, hogy a tárgyalás menete hamarosan váltóhoz kerül és a vádlottaknak kedvezőbb vágányra siklik át. A tárgyalás második napján Daladier, zsebretett kézzel, cigarettázva jelent meg a bírái előtt és egész viselkedése mintha azt mondta volna: ez sem nehezebb, mint egy; parlamenti csata. A tárgyalások menete azt mutat ja, hogy a beharangozott nagy per máris sokat vesztett tekintélyéből. Hogy milyen eredménnyel fog végződni és mikor, azt nem tudjuk. De egy biztos, hogy ez az esküdtszék nehezen fogja megtalálni azt, amit keres, az igazságot. Pétainhoz közelálló körök nyíltan is hangoztatják már, hogy a riomi tárgyalás! kudarcba fog fúlni. Llogy miért? Azt nem mondják. De talán nagyon is érzik s az öreg marsall nagyon is tudja, miért látogatja a homokzsákokkal védett Notre Dame templom szentség-kápolnájának csendjét nap-nap után. Franciaországban kísért a múlt. A régi bűnök most hozták meg gyümölcseiket. Talán jó volna Riómban mind a bíráknak, mind a vádlottaknak kipróbálni a szegedi karcer egyhetes csendjét s akkor hamarább megtalálnák az igazságot. Lányi László.
