Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-04 / 51. szám
1942. március 4. ZALAMEGYBI ÚJSÁG 9. Gyilkosság történt a kapornak! hegyen Szukics József nagykapornak! gazdálkodót kedden reggel a szőlőhegyre igyekvő emberek az egyik hegyi ösvényen összeroncsolt fejjel, halva találták. Az esetről a községbíró útján értesült a helybeli csendőrőrs, amely nyomban jelentést tett a zalaegerszegi kir. ügyészségnek. Az ügyészség vizsgalati indítványa alapján a törvényszék vizsgálóbírója kedden délután a törvényszéki és fogházi orvosokkal kiutazott a helyszínre, ahol megállapították, hogy Szukicsot karókkal verték! agyon ismeretlen tettesek. A nagykapornaki csendőrőrs a tettesek kézrekerítése és a körülmények tisztázása ér- vdekében széleskörű nyomozást indított. Mit kell tudni az általános kereseti adó fizetésénól amely ezt létrehozta, már több, mint egy vallási egyesület és annak alkotása; az már magyar ügy, fennmaradása nemzeti érdek. És most az érdi ICalot vizsgabemutatóján, ahol megjelent a Leventemozgalom Országos Központjának vezetősége is, az ünnepség végen az Országos Ifjúsági \ ezető is szólásra emelkedett. Beszéde során köszönetét mondott P. Nagy Töhötömnek, P. Kerkai helyettesének, a Kálót mozgalom megteremtéséért és a feléje nyújtott baráti kezet elfogadja, amelyet tart most és tartani akar a jövőben is, hiszen ez a kézfogás egymillió, és nyolcszázezer magyar fiú egymásközötti kézfogása volt. A két kéz tehát egymásra talált. Levente és Kálót ezután együtt munkálja a szebb magyar jövendőt. Ameddig ez a két kéz együtt marad, ameddig a magyar Istent imád és hazát szeret, addig ezt a népet ne féltse senki sem. FIBYELEM1 — A «H N G ÉPÍTÉST VÁLLALOK ► Um **<4if ÜSS N ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU ► * K u . U J < 10 A H O ARANY J. á N n TŰZIFA ÉS SZÉN ► U 0-U.28. o TELEFON 1—69 SZ, ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Faanyag, szén- és tfizifanagykereskedő, Kérem a nagyközönség szives pártfogását. Zalaegerszeg megyei város adóhivatala a következőkre hívja fel a kézmöiparosok figyelmét: A 160.000 940. VII. P. M. rendeletben foglaltak szerint azok az önálló kézműipa- rosok, akik legfelebb egy segédet és egy ta- noncot tartanak, az általános kereseti adót állandó adótételek szerint kötelesek fizetni. Ez a rendelkezés csak az iparengedéllyel bíró olyan kézműiparosra vonatkozik, aki saját neve, vagy cége alatt műhelyében segédeszközökkel és túlnyomórészt kézimunkával megrendelésre ipari cikkeket állít elő. Nem vonatkozik tehát ez a rendelkezés az iparengedéllyel nem bíró iparosokra (kontárokra). Úgyszintén nem vonatkozik a cukrászra, fényképészre, fogtechnikusra, hentesre, korcsmárosra, mészárosra, műszerészre, pékre, vendéglősre, vásározó iparosokra, mert ezek az iparosok nem iparcikkeket állítanak elő, illetően, ha iparcikkeket állítanak is elő, de azt nem megrendelésre, miért is ezek tehát az általános szabályok szerint adóznak. Az az iparos, aki kisebb mennyiségben kész árút is tart raktáron, az állandó adótételek szerinti adóztatásra vonatkozó igényt nem szünteti meg abban az esetben, ha hitelt érdemlően bizonyítja az iparos, hogy a kész árú előállítása saját műhelyében és csak a műhelyben alkalmazott segéd, vagy tanonc munkájának igénybevételével történt. Ez utóbbi körülményt 1942. évi március hú 5-ig, illetve a kivetés megkezdése előtt a kézmű- iparos saját maga tartozik igazolni. Polgár- mesteri rendelet szerint a hatvan éven felüli önálló kézműiparosok, valamint azok, akiknek jövedelme túlnyomórészt napszámkeresetből származik, a megállapított adótételek felét fizetik. Az I. és II. járulék osztályú haclirok- kantak és kézműipart özvegyi jogon folytató nők a segéd után megállapított adótételt nem fizetik. Azt a körülményt, hogy az iparos a hadirokkantak I., vagy II. osztályába van sorozva, valamint azt, hogy a jövedelme túlnyomórészt napszámkeresetből származik, az iparom köteles igazolni. A felesleges felebbezések elkerülése céljából célszerű, ha az iparos ezt a körülményt az illetékes M. Kir. Adóhivatalnál 1942. évi március hó 5-ig, illetve a kivetés megkezdése előtt igazolja, szabályszerű hivatalos bizonyítvánnyal. — o— í kácsmester s a legényéletet már csak az emlékekből ismeri. — Tessék nekem megmondani, miből fedezi az egyesület a kiadásait? — Minden évben szoktunk színielőadásokat rendezni. Az idén egy operett, a Marika Hadnagya került színre. Karácsony előtt pásztorjátékkal szerepeltünk. De talán első helyen kellett volna említeni a pártoló tagokat, akiknek legnagyobb hálával tartozik az egyesület. Hoz valami hasznot a játékpénz is. — Miből áll ez, kérem? — Biliárd, ping-pong, sakk, dominó az egyesületben engedélyezett játékok. Akikezeket igénybe akarják venni, némi kis összeget fizetnek. — Szóval itt nemcsak a vesztes fizet. — Még egy bevételi forrásunk van, — folytatja a pénztáros, — az elfogyasztott ételek es italok utáni haszon. Mert hiába, nőni kell még a legénynek s itt is megkívánja a vajaskenyeret. És, ha már evett, valamit inni is kell, pláne, ha jól megsózták a kenyeret, vagy úgy ősszel túl erős zöldpaprikát kapott. — No meg a biliárdnál szükség is van némi célzóvízre, — szól közbe az én fekete legényem és mosolyog. — Célzó víz, hát az meg mi? — kérdezem csodálkozva. — Műkifejezés az, kérem. Értendő alatta a bor és a szódavíz különböző árnyalatú keveréke. Mert a biliárd az fortélyos egy játék. Hol krétázni kell, hol meg célozni. S mivel a kréta külföldi árú, így inkább a célzásra költ többet az ember. S hogy kinél mily keverék szükséges, azt az egylet népszerű Csicsa bácsija dönti el finom érzékkel. öt is megkérdezem: — Mióta van a legények között? Négy éve, kérem. — Mondja el, — firtatom tovább —, mi az, amire a legények életében később is viszsza fog emlékezni? — Általában az előadások, a katalinbá- lok, de főleg a farsang utolsó vasárnapján rendezett hagyományos egyleti bál. Most már egészen körülvesznek. Látom a szemükből, hogy mindegyik szeretne valamit mondani. Itt áll szemben velem egy csillogószemű legeny. — Hogy hívják magát? — kérdezem tőle. — Bárdosi Józsefnek. Akar még mondani valamit, de a többiek elnyomják és már beszélnek is helyette: — Ö az egvlet ingyen dákójav ítója. Igaz, hogy azért teszi. — mondja egy rosszmájú, — hogy legyen mindig ilyen szerszám kéznél, hiszen ő forgatja a legszenv edélyesebbeii. Megkérdezem még az én fekete legényemet, az egylet Lajoskáját: — Milyen tisztséget visel az egyesületben? — Én vagyok az egvlet legunszimpatiku- sabb tagja. — Na, na, — tamáskodom, — mert a szeme mintha mást mondana. — Az egyesület pénzbeszedője v agyok, — magyarázza az előbbi kijelentését. Elsején bőrkabátot öltök és aktatáskával a hónain alatt körútra indulok, megelőzve minden más er~ szényapasztót. Azért nem haragusznak ám rám, sőt mondják, hogy csak mindenki eny- nyit kéme. Én ugyanis csekély húsz filléreket szedek. Se többet, se kevesebbet. Mindenki tudna mondani valami érdekeset, de persze sok mindent mi laikusok meg sem értenénk. Megköszönöm mégegyszer a kedves fogadtatást, marasztalást, búcsúzom. — Isten áldja, — harsogja felém szinte kórusban az egész. Visszanézek, még egy búcsúpillantás. A kereszten az Üdvözítő, mintha jóságosán mosolyogna le rájuk. Lányi László. Mi újság az élelmiszerpiacon? A budapesti nagyvásártelepen kedden reggel a forgalom lanyhán indult. A zöldségéi főzelékfélék piacán egyes cikkekből kielégítő volt a felhozatal. Élénkebben kínálták a melegágyi fejessalátát (30—80), a sóskát (700) és a parajt (650). A kelkáposzta (45—85), a zeller (55—65) néhány fillérrel olcsóbban v olt kapható. A fejeskáposzta (35—46) drágult és emelkedett a jóminőségű kalarábé (30—62) ára is. A gyümölcsfélék piacán a sárgabélíí narancs .(140—210) és a vörösbélű narancs (200—240) drágább lett, ellenben a mandarin (140—200) olcsóbbodott, mert a piacra került minőség nem volt teljesen kifogástalannak mondható. A baromfipiacon nem változtak az árak. (Zárójelben a nagyvásártelepi arak.) — o — ********************************** TÓTH GYULA úri és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás
