Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-04 / 51. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. március 4. Mit vógzett a polgármester ! Érdi kézfogás Budapesten Vitéz Tamásy István dr. polgármester budapesti útjának eredményeiről a következőkben tájékoztatott bennünket: A város ezévi költségvetésének pénzügyminiszteri tárgyalásán sikerült műiden szük- pégletet és az új szükségletekre a fedezeted biztosítani. A pótadó jóval alacsonyabb lesz, mint ahogyan az alispán megállapította, mert jaz államsegély 30 ezer pengővel magasabb. Egyébként végleges döntést a hó végével a miniszterközi bizottság hoz. A 40 ezer pengős forgalmiadó rendes réBánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter a szőlősgazdák részére permetezésre kiszolgál tatható rézgálicmennyiséget kát. holdanként 12 kg-ban állapította meg. A rendelkezésre álló készletekre való tekintettel ennél a mennyiségnél több rézgáliera a szőlősgazdák ebben az évben nem számíthatnak, mert a háborús viszonyok miatt csak a hazai rézből gyártott rézgálickészlet áll rendelkezésre. A rézgálic csak utalvánnyal szerezhető be. Az Utalványok szétküldése rövidesen megkezdődik. A szőlősgazdáknak módjukban lesz a rendelkezésükre bocsátott utalványok alapján réz- gálicszükségletüket idejében beszerezni. Az egyes gazdák részére rendelkezésre álló rcz- gálicmennyiség a peronoszpóra elleni védekezésre csak kedvező időjárás esetén lesz elegendő, ezért a rézgálichiány pótlására a földművelésügyi kormányzat gondoskodott cink- gálic gyártásáról. szesedés kiutalása egy héten belül megtörténik. Az Országos Szociális Felügyelőség a hóéi takarításra kiadott 4000 pengőt tudomásul vette s megengedte, hogy a múlt évben az Oncsa-tól kapott, de felhasználásra nem került 25 ezer pengőt a korábban megjelölj célra fordíthassa a város. A most kiutalt 25 ezer pengős segélynek felhasználására vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyják. A villamosüzem alkalmazottainak illetményrendezése tárgyában hozott közgyűlési határozat jóváhagyást nyert. A cinkgálic ugyanis 2—1 százalékos oldatban a harmadik és negyedik permetezésnél kielégítő eredménnyel használható és alkalmas a rézgálichiány pótlására. A jánlatos, hogy minden szőlősgazda, aki cinkgálicra igényt tart, legkésőbb április 15-i<r jelentse be igényét a Műtrágyát Értékesítő Részvény társaságnál (Budapest, V., Árpád-u. 8.}, mert a gyárak csak az igényléseknek megfelelő arányban állítanak elő cinkgálicot. A cinkgálic forgalma szabad, annak beszerzéséhez nem kell utalvány. A földművelésügyi kormányzat a szőlősgazdáknak szétküldendő nyomtatványok, hírlapok és a rádió útján is ismertetni fogja a rézgálic helyes és takarékos felhasználásának módozatait, továbbá, hogy milyen hatása v^u a cinkgálienak és hogyan kell azt felhasználni. (A márciusi Kalot-vizsga margójára.) — Két óriási tartóoszlopa van a nemzeteknek: az állam és az egyház. Ha ez így van, ha ez igazság, akkor ennek a két oszlopnak össze kell fognia, hogy az épületet, á nemzetet tartani tudja. Amikor a súly az oszlopokra nehezül, nincs idő a vitára, hogy a két oszlop közül melyiket illeti az elsoseg: de nincs idő a próbálgatásra sem, hogy melyik oszlop tudná fenntartani egyedül is az epületet. A kacsalábon forgó kastélyok ideje lejárt s azok lassan még a meséből is kipusztulnak. Ahova az örök Mindenható két oszlopot rendelt, ott állnia kell mindkettőnek, mert, ha az egyik dől, meginog a másik is; s öngyilkos lesz az oszlop, amely társának alapját aláássa. A katolikus agrárifjak érdi főiskoláján, — amely nem nagyszólamok és az üres politikai műkifejezések termőföldje, sem a politika szélhámosainak nem háza, hanem a munkás magyar élet fiatal hajtásainak melegágya, fogott kezet a magyar levente-mozgalom a Kalot-tal. Ma, amikor jelszava a világnak, hogy a fiatal nemzeteké a jövő, hogyne örülne a lelkünk, amikor a fiatal magyarság e két szép hajtását látjuk békésen összehajolni. . Az egyetemes politika törvénye és ta- j pasztalati megállapítása, hogy mindaz, ami nemzeti és vallási, kell, hogy egymás mellett, sőt egymáshoz kapcsolva álljanak, mint előcsarnok és épület. A magyar katolicizmus tisztában volt nemzeti hivatásával is, azért alkotott. Nem vallotta a: ha te se bántasz, én se bántlak! elvet, sem pedig üres marokkal nem keresett társat maga mellé baráti kézszorításra; hanem először megmutatta, hogy mit ér ő maga. Az elsősorban agrár államunk a falusi fiatalságot szervezte meg és nem eredmény nélkül. Az érdi népfőiskolát nem sokkal előbb meglátogatta a miniszterelnök is. Miért? Biztosan nem azért, mert nagyon sok ráérő ideje volt, hanem azért, mert éles szemmel nagyon jól látta, hogy ez a főiskola és a szervezet, Megállapítottak a szőiőpermetezésre kiszolgáltatható rézgálic mennyiséget Ahol a legény terem A Kultúrház emeletén világosak az ablakok. Surbunkó legények jönnek, ki egyedül, kik párosával. Nyomukba szegődök és megyek az emeletre utánuk. Megszólítom őket. Elmondják, hogy legényegyleti gyűlésre sietnek. Ilyenkor többen is lesznek, mint máskor szoktak, mert annyit már elárultak, hogy nemcsak egy héten egyszer látogatják az otthont, ßzabad többször is feljönni. Még a téli nagy hidegben is, amikor a terem fűtése elég gondot okozott, háromszor hetenként meleg szoba várta a tagokat. — Második otthonunk ez nekünk, kérem. — mondja az egyik kis fekete magyar jó alföldi kiejtéssel, aki valahol Makón lett legényegyleti tag és itt is megtalálta, amit az egylettől várt. Sőt az idősebbje inkább van itt, mint egy-egy magányos legényszobában. Isten áldja köszöntés fogad, hogy belépek a fényesen kivilágított terembe. Egy kis idő kell, amíg szemem megszokja a lényt. Rádió Szól. Az is, mert slágert hallom: Valahol Oroszországban. Körülnézek. Valóban igazi otthon, ahol mindent megtalál az ember, amit egv legényegylet i tag kívánhat. A főfalon feszület. Körülötte mezei virágból font koszorú, dalán egy nyári kirándulás emléke, amit az Ur .Jézusnak hoztak. Körül a falakon csoportképek, műkedvelő előadások szereplői, szóval mind csupa emlék. Emitt falitáblák ily felírásokkal: A mát megoldani, — a jövőt megkarcolni. Tiszta ipart, — tiszta közéletet. Már elég szép számmal vannak, de az ajtó csak nyílik szaporán és az Isten áldja köszöntés hangzik minden alkalommal. Igaz, hogy ez csak fél köszöntés, mert elmaradt! belőle: a tisztes ipart, a második rész. f>é így rÖA ídebb s köszöntésnek talán jobban meg is felel. Míg nem kezdődik a gyűlés, egész bábeli nyelvzavar uralkodik. A rádió harsog, a biliárdgolyók kopognak, a beszélgetők különböző csoportjai viszik a szót. Van, aki olvas, mert erre is van itt mód. A bejárattal szemben egy hosszú asztalon újságok, folyóiratok. Uj Nemzedék, Zalamegyei Újság, Uj Rend, Uj Nemesség, Magyar Futár, Képes Vasárnap. Míg én a szellemi termékekkel voltam elfoglalva, megérkezett az egyházi elnök: fő- tisztelendő Donnán Kálmán. Barátságosan fogad. Fekete lódenkabátján ott piroslik az apró kol pingj elvény. Engedélyt kérek, hogy a gyűlést végighallgathassam . Megkapom. A villanyokat most leoltják, csupán középen az ehiök kis asztala fölött marad egy égve. A rádió elhallgat, a billiárdgolyók is megállnak, mintha elcsodálkoznának ezen a hirtelen fényváltozáson. A legények félkörben elhelyezkednek az elnök körül. Most feláll mindenki. Imádkozunk. Összekülcsolódnak a munkás kezek. Fölnézek a keresztre. Árnyék borul a Megváltó arcára, de úgy érzem, rajtuk pihen. Utána névsorolvasás. Mindig akad pár hiányzó. Valami nem várt munka, néha betegség stb. — Hol van a Tóni? Csak nem beteg? — kérdez valaki után az elnök. Az a fekete, érdekes kiejtésű fiú, akivel feljövet találkoztam, odasúgja: — Az egylet hirtelen9zőke és legagilisabb tagja a kérdezett, Feili Antal. Foglalkozása fűszeres, de az autót jobban szereti, mint a köménymagot. A jegyző tovább olvassa a névsort. A hiányzóknál berajzol egy pumedlit, ami csak akkor fog kikerülni onnét, ha a távollevő igazolja a mulasztást. Névsorolvasás után előadás következik. A tél folyamán jellemképző tanfolyamot tartott az elnök úr, ami még most is tart, Útvesztők az emberi életben címmel. Főleg a szenvedélyek kerültek elő. Mert nemcsak a deszkában akad csomó, hanem az emberben is. A mai előadás tárgya: Hogyan egyeztethető össze a haj a gondviseléssel? Elnézem a fiatal arcokat. Vájjon érzik-e ezek is már az élet eme nagy miértjét? Miért is a szenvedés? — Sok rossznak az ember az oka, — mondja az előadó. Itt ültök egymás mellett, mint egy nagy család tagjai, okai tudnátok-e lenni egymás szenvedésének? Nem, ezt nehéz volna elhinni. A szemetek egészen mást beszél. Óh, csak sokan, nagyon sokan lennétek, akik itt a kereszt árnyékában tanultok élni. — A szenvedés tisztít, nevel, felemel, — peregnek a szavak az előadó ajkáról. Én meg mindig tovább gondolok. Szeretném megkérni az Ur Jézust, hiszen oly közel van itt, súgja a lelkűnkbe az élet értelmét. Nem tehetek róla, de úgy féltek minden fiatal életet és hitet, hiszen oly nehéz nekik megérteni a szenvedést... Már nem is tudok odafigyelni, csak a szemüket nézem, mintha ellenőrként a hitet keresném bennük. Az élvezetes előadás után indítványok következnek és előkészítő megbeszélés a március 15-i ünnepélyre. A mai gy űlést a vendégre váló tekintettel be is fejezik. Felállónk, száll az ima a munkás ajkakról a szociális igazságot hirdető Krisztus felé. Szemem a biliárd-asztalra téved. Ni csak^, az egyik golyó mintha már indulna is. Hiába, huncut egy játék ez. Mielőtt niégj Ä Biliárd fortélyai után érdeklődném, megkérdezem az egylet pénztárosát, Jámbor Kálmán'urat, áki ft civil! életben tó-
