Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-03-04 / 51. szám
1942. március 4. SZERDA. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ l&f&egergzeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: UERB 0LY FEB ENC Előfizetés: egy bóra 2 P, negyedévre 5.70 R» Postatakarékpénztár! csekkszámla: 49.368. _______Hirdetések díjszabás szerint.______ Bo rneo szigetét teljesen elfoglalták a japánok Tokió, március 3. Mint a Döméi Iroda jelenti, Borneo szigetén a japán csapatok a tisztogatási akciót befejezték és most már azi egész sziget a japán csapatok birtokában van. Az utolsó ellenállást, ami a szigeten mutatkozott, egy, 200 főnyi holland osztag fejtette ki 50 kilométernyire Singkawang helységtől délkeletre. Az utolsó ellenállást a japán csapatok február 27-én törtek meg és a kis holland csapatot megadásra kényszerítették. Elutazott Bagdadból az uralkodó és a régens A »Messagero« isztanbuli jelentése szerint Abduí Illah, Irak régense, a fővárosban uralkodó kritikus helyzet miatt elhagyta Bag- dadot és magával AÍtte a fiatal Feisal királyt Kút el Ammarába, az ottani angol helyőrség védelmét kérve. Abdul Illah elutazása tárgytalanná tette 25 további iraki katonatiszt letartóztatását. Az iraki hadseregben ugyanis nagyszámú holland származású katonatiszt szolgált. A »Messagero« értesülése szerint ezeknek a katonatiszteknek letartóztatását azzal indokolták, hogy veszélyeztetik az állam biztonságát. Ezzel az intézkedéssel a kormány is igazolta azokat a híreket, amelyek szerint ösz- szeesküvés készült a kormány ellen. A bolgárok a magyar csapatok szovjet füleli vitéz tetteiről A »Bulgária«, a bolgár hadsereg tartalékos tagjaiból alakult egyesület hetilapja, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a hoiivédvezérkar főnökének bulgáriai látogatá- sával foglalkozva rámutat arra, hogy Magyar- országon élnek a bolgár Pejacsevich-család leszármazottai. A lap emlékeztet ezzel kapcsolatban Dembinszki és Kossuth bulgáriai tartózkodására s arra, hogy Kossuth Lajost felkérték, álljon a bolgár felkelés élére, amely annakidején Bulgária északnyugati részében kitört. ^ A »Bulgária« a továbbiakban ’Hangsúlyozza, hogy Ferdinánd bolgár király, akinek családja rokonságban van a magyar Koháry-csa- láddal, a II. magyar huszárezredben szolgált. A lap ezután a bolgár és magyar had| sereg tagjai között a világháború alatt íenn- I állott bajtársi kapcsolatokat emeli ki s utal a két nép faji eredetének közösségére, valamint a kultúráiis kapcsolatok kifejlődésének azonosságára. Emlékeztet arra a revíziós küzdelemre, amelyet Magyarország a »Nem! Nem! soha!« jelszó hangoztatásával vívott meg. A »Bul gária« végül emlékeztet Gömbös Gyula volt miniszterelnök bulgáriai útjára, majd kiemeli azokat a sikereket, amelyeket a magyar csapatok a keleti arcvonalon katonai hírnevükhöz és hagyományaikhoz híven aratnak. A bolgárok, — fejezi be a lap, — meghatottál! és lelkesedéssel figyelik a magyar csapatoknak szovjet földön végrehajtott vitéz tetteit. moui A Katolikus Szemle — Erdélyi László félszázados történetírói munkásságáról A komoly szavú Katolikus Szemle márciusi számában így emlékezik meg Erdélyi László dr. egyetemi tanár, zalaapáti perjel ötvenéves történetírói tevékenységéről és a jelentős jubileumot megörökítő műveiről Szegedi Tasziló tollából: A modern történettudomány egyik építőmestere, a francia Mabillon, tökéletes tudást és felülmúlhatatlan munkabírást egyesített magában. Könyvet könyv után írt nemesveretűi nyelven, főkép pedig az eredeti források felkutatásával és kritikájával. Mindenekelőtt Rendjének múltját kutatta, s az ő annaleseii foglalták össze először az egyetemes Szénig Benedek-rend történetét. Nagy tudománya és páratlan tekintélye ellenére is megmaradt azon - Lan az Opus Dei-ben nagyon buzgó és egész lényében alázatos szerzetesnek és szíves készséggel állt szolgálatára mindazoknak, akik hozzáfordultak. (Hilpisch: Geschichte des Be- nediktinischen Mönchtums.) Mabillomól ínagáról még többet is mondhatnánk, de csak azt akartuk róla emlékezetünkbe idézni, ami meglepő módon ráillik az itt ismertetett művek szerzőjére is. Erdélvi László nemcsak kései rendtársa Mabillonnak, hanem lelkében, jellemében, munkásságában és — a magyar életviszonyok közé állítva — érdemekben is rokona és osztályostál sa. Első könyvét huszonnégy éves korában írta, s azóta pontosan egy fél évszázadot töltött el soha el nem fáradó tudományos munkálkodásban. Fiatal erejét a magyar bencés rendtörténet megírására, illetően szerkesztésére fordította, de e közben és azóta feldolgozta az egész magyar művelődés- és államtörténetet. Különös szeretettel az Árpád-kori társadalom tanulmányozásába merült, s ezirányú kutatásai és megállapításai alapvető fontossággal bírnak sok homályos és szövevényes kérdés tisztázásában. A címben írt három munka is azzal a fáradhatatlan gonddal és pontossággal készült, amely Erdélyi László egész tudományos működését jellemzi. 1. Az ötven historikus-ban a Szent István-emlékév két hatalmas kiadványát teszi be^- ható tanulmány tárgyává: a SzentpéteryImr0 szerkesztésében megjelent Árpád-kori kútfők! négy nagy kötetre rúgó kritikai kiadását, illetőleg a kútfőkre vonatkozó tanulmányokat, továbbá a Szent István-Emlékkönyv három; terjedelmes kötetét. A két kiadvány hetven- három kisebb-nagyobb értekezését — akadnak! közöttük nagy könyvet kitevő tanulmányok] is — szakszerűen ismerteti, de egyúttal bírálatban is részesíti. Őszinte elismeréssel adózik! a kutatások szép eredményeinek, viszont régi, töretlen erejével küzd a maga tudományos) meggyőződése mellett s éles logikával állítja szembe félszázados búvárkodásának megállapításait az ellenkező felfogással. 2—3. Szerémi György történetírói működését a forráskritika általában súlyos bírálatban részesíti. Erdélyi László tisztában várj Szerémi gyöngéivel, s ő maga mutat rá naiv, képzelődéseire, tévedéseire, ellenmondásaira, kortévesztéseire, rossz értesültségére, megbízhatatlan forrásaira. Ám a tudós szerző nemj is eseménytörténeti forrásul akarta Szerémitj használni, hanem korképet akart belőle rajzolni. Ezért mindenekelőtt élvezetes magyah nyelvre fordította le Szereimnek nehézkes konybalatins ággal írt Emlékiratát. A nemi könnyű feladatot nagy gondossággal oldotta; meg s mindvégig hű maradt az eredeti 'gondolathoz. Ezzel széles köröknek tette hozzáférhetővé Szereimnek művelődéstörténeti szempontból gazdag írását, amely »úgy hat, mint a legérdekesebb történeti regény«. 1 De a tudós szerző nem elégedett megj a fordítással, hanem Szerémi folyótörténetét művelődéstörténetté dolgozta fel: kiszedte a! »kincseket« az éles forráskritikával megrostált: adathalmazból, letörölgette, rendbeszedte,, kellő helyükre rakta, s eredményekép színes, szemléletes korképben rajzolta meg belőlüld a XVI. század első (1514—1543 közé eső) évtizedeinek társadalmát és művelődését. így a nagyalakú s csaknem 600 lapos, kötet minden egyes fejezete valósággal muzeális emléksorozatot varázsol elő Szerémi adatgazdaságából. Helyet talál ebben a korképben a mohácsi időszak nép- és földrajza, a királyok udvara, az egyházi és világi társadalom, az alkotmány és törvényhozás, a hitélet és szellemi művelődés, a családi és társadalmi szokások, a belügyi közigazgatás, a bíráskodás, a külügy, a hadügy, az adó- és pénzügy s a gazdasági élet mind a három; ága. S mindezt a szerző nem általánosságban jellemzi, hanem konkrét adatok éles vonalaival vetíti elénk. Ehhez járul a terjedeli mes tanulmánynak mindvégig szemléletes, dinamikus előadásmódja, úgyhogy a mohácsi vész nemzedékének egész élete mintegy mozgóképben zajlik le előttünk. A három nagyalakú kötet több, mint 1100! lapja óriási munkáról beszél. Vajha ez a hatalmas munkabírás és munkakedv még nagyon sok örömet szerezne azoknak, akikben gazdag élményeket fakaszt az építő tudományi egy-egy alkotása.
