Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-28 / 48. szám
A. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1942. február 28. A csatári Kalot-per Paál Gergely kántortanitót 300 pengő pénzbírságra ítélte a bíróság A múlt év márciusában Paál Gergely csatári kántortanító helyzetjelentést küldött a fő- (ispánon keresztül Teleki Pál gróf miniszter- (elnöknek, amelyben súlyos vádakat emelt az 'alig két hónap óta működő Katolikus Legény- jegyesület és a vele kapcsolatos Katolikus Leányklub ellen. Nevezetesen: hogy mióta a Kalot Csatárban működik, az emberi élet ott nincs biztonságban, a nyilasok a Kalot védelme alatt uralomra jutottak, felsőbbséget, (tekintélyt, kort a Kalotisták nem tisztelnek, (sötétben, sőt nappal is utonállást hajtanak végre, leütéssel, sőt lelövéssel fenyegetik azokat, akik nem közéjük tartoznak. Meggyanúsította a ,legényeket és leányokat, hogy együtt szórakoznak éjjel 11 órakor is stb. Ezt a helyzetjelentést hat emberrel aláíratta. A tárgyalást pénteken tartották meg a zalaegerszegi kir. járásbíróságon. Három órai tárgyalás után háromnegyed 1 órakor hirdette ki a járásbíróság az ítéletet, amellyel Paál Gergely kántortanítót a legfőbb hatóságok előtti rágalmazásért 300 pengő pénzbüntetésre, meg nem fizetés esetén 20 napi fogházra, Mátyás Károlyt, vitéz Szőke Józsefet, Olasz Mihályt, Zimborás Ferencet és Bíró Jánost egyenként 60—60 pengő pénzbüntetésre, vagy 10 napi fogházra, míg Báli Jánost 10 napi fogházra ítélte. A vádlottak az ítéletet meg- felebbezték. Ukrajnában megindul a gyár A m. Kir. honvéd haditudósító század közlése Különleges szép n ő i ferhérnemüek nagy választékban Horváth Jenő divatáruüzletében Két hónap óta őrzi az n-ik honvédzászló' alj egyik különítménye a Kiev környéki köz- iség cukorgyárát. A katonai közigazgatás szerveinek unszolására s azok segítségével szorgalmas ukrán munkások sürögtek-forogtak, köp ácsoltak éjjel-nappal, hogy a Sztálin parancsára megrongált gyárat ismét üzembe helyezzék. Áz egykori kolhoszok népe pedig heteken át ezekerezte a gyárhoz a cukorrépát. Görögkeleti karácsony napján a reggeli, déli és esti rövid »fujás« helyett tíz percnyi hosszúnkat kurjantott a közeli erdő felé a gyár mélyhangű sípja, amelyre a dombok visszhangja is hosszabban felelt. — Ez azt jelenti, — magyarázza az egyik jxkrán, — hogy holnap meg fog indulni a gyár és készül a friss cukor. Felszabadítóink elhullott piros véréért fehér arannyal: cukorral akarunk megfizetni. Különben sohasem tudjuk hálánkat leróni, amiért rabbilincsein- Icet lepattantották. Több, mint két évtized óta még a sóhajunknak sem volt szabad az ég felé szállni!... A gyár igazgatója karácsony másnapján együtt meghívott bennünket a cukorgyár megnyitására. Persze elmentünk. Amikor a gyár belsejébe beléptünk, ott Szorongott már az egész környék apraja- nagyja. Az első emeleten egy leterített asztalra kenyeret és sót helyeztek, előtte a görögkeleti pap öltözködött ékes ruhába. Az asztal felett villanyégők koszorújában egy ikon függött, az asztal közepén egy árva viasz- gyertya pislákolt. A nagy gépek álltak, csak a kisebbek közül duruzsolt halkan egy, vagy kettő. A komor gyár most Isten házává szelídült. A földszint volt a templom hajója, ahol la falu népének legnagyobb része helyezkedett el, az első emelet a szentély, ahol az Ür (asztala állott, a felsőbb emeletek pedig kórussá lettek. Mindenünnen áhítattal nézték a pap szertartáshoz való készülődését. A nagy kazánok sora úgy állt a háttérben, mint valami furcsa, elnémult orgona. g********»*******************»***^ Sohasem láttunk még ilyen istentiszteletet! Amikor a pap éneke felhangzott, felzokogott a huszonnégy nehéz szovjet-esztendő elfojtott sírása a férfi- és asszony-ajkakon. De a magyar katona-szemek sem maradtak szárazon. A pap énekére szépen betanított énekkar felelgetett. Mint megtudtuk, az öregek pihenő közben szorgalmasan tanítgatták ezekre a templomi énekekre a fiatalokat, mert hiszen ezek nem tanulhattak ilyesmit. Biztonság kedvéért a szomszéd falu ének- tudó vénjeit is elhozták ide tehergépkocsin, hogy a szertartás teljesen símán folyrjék. A fiatalok és gyermekek meghatottan hallgatták az öregek éneket, mert hisz érezniük kellett a bűnt büntető és az elnyomottaknak szabadulást hozó Isten közelségét. Az istentisztelet végén a pap, balkezében a feszülettel, jobbkezében szalmakötegből készült szenteltvíz-hintővei elindult, hogy a gyárat megszentelje. Mindenki tolongott, hogy fejére cseppenjen a szentelt víz harmata,, mert huszonnégy év Isten-szomjúsága kínozta a jelenlévők lelket. A fiatalok és az öregek átszellemült arccal mohón csókolgatták! a pap kezében a feszületet. A mise végén beszédet mondott a lelkész. Kérte az Úristent, hogy segítse diadalra a szövetségesek fegyvereit, mert ők az istentelenség ellen viselik a háborút. Vége volt a szent pillanatoknak. A tömeg lassán oszlott szét. Most egy hosszút sikoltott örömében a gyár sípja s forogni kezdtek a nagy gépek kerekei, a futószalagok szorgalmasan hordták a répaszeleteket. Zúgott, zengett az egész épület. Megindult a gyár. De a nagy, zajban is megértettem, amint egyik munkás így szélt a másiknak: — Minden évben emberáldozatot követelt a gyár. Ezután nem lesz több halottunk, mert felszentelték a gépeket és e falak között itt van Isten lelke. ********************************************************************** Itt vannak a „furusok" fei KözpontiKávéház újonnan Átalakítva Esténkint Sárközi Sanyi cigányzenekara muzsikál, Bálint Éva dobol ********************************** Novembertől karácsonyig gázoltunk a tó- Felső-utca sártengerében. Alig vártuk, hogy az északi szél összevarrja ezt az aligt láholható, vendégmarasztaló sárt. Egy reggelre fekete, fényes kemény föld kopogott a tegnap még ragadós sár helyén. Pár nap múlva fehéren csikorgó hidegség takart be mindent. Az ablakokon szebbnél szebb jégvirágok nyíltak. A gyerekek ujjongva jöttek az iskolába. Könyörögve álltak körül. Tanító bácsi, vigyen el bennünk szánkázni. Torna-órán minden gyerek hidegtől pirosra csípett, örömtől sugárzó arccal törtetett a dombra, ahonnan elindulva a szánkó alig pár másodperc alatt negyven-ötven km-es sebességgel rohant a megálló felé. Sapkák repültek a kobak-fejekről, nagy nevetéstől és kacagástól kísérve. így ment ez pár hétig. Tegnap reggel aztán csak elém állít az egyik nebulóm. Az óm, tanító bácsi, tudja-e, hogy ide is jönnek a »furusok« ? — újságolja az osztály riportere. Hallottam valamit, de hát mit tudsz? Nem várja nógatásomat, örömmel folytatja. Tegnap délután voltak itt Puszta- szentlászlóról az »olajos mérnökök«. Jártak az állomáson is, aztán feljöttek az Ederék kertjébe. Megnézték. A nagy gesztenyefánál lesznek az olajtartályok. Onnan vezetik az állomásra és szállítják a soroksári finomítóba. Az Éderné elment velük a bíróhoz, szerződést írtak. Ma reggel a tehervonattal két vagon cső is jött. A többi nebuló is kíváncsi érdeklődéssel hallgatja. De a. Pista, Jóska, Jani gyerek is megtoldja egy-egy megjegyzéssel. Ugye, tanító bácsi, jó lenne, ha itt is találnának olajat? Jó, hogy az Isten adott; nekünk ilyen drága kincset. Édesapám azt mondta, jobban örülhetünk most az olajnak, mintha aranybányát találtak volna. Bizony jobban, mert a háborúban az olajnak jobban, hasznát vesszük. De a kis Zsuzsi sem hagyja ám magát. Furakodik közelembe. Hát te meg mit tudsz Zsuzska? Én meg azt hallottam, hogy tankok hozzák a tartályokat. Aztán, ha egy tank megy föl az Éderék udvarán, akkor a házunk kéménye dől le, de, ha kettő, akkor már a házunk is összedől. Erre aztán lettj nagy hahota. Szegény Zsuzsi pedig pirulva kotródott hátrább és méltatlankodva mondta, uút nevettek? Bizony igaz, mert a Sanyi bácsi is mondta, az csak jobban ért hozzá, mint ti. Hétfőn délelőtt tízperckor nagy lelken- dezéssel szaladnak a gyerekek a terembe. Tanító bácsi, »má itt vannak a furusok!« Lázban van a gyereksereg. Alig várják, hogy mehessenek haza. Délután kezdődik a munka az Éder-kertben az aprónep szakértő érdeklődése közepette. A mérnök kiadja a csoport- vezetőnek az utasítást a munkások és fuvarosok felvételére. Pár perc múlva pereg a dob... Hirdetmény... Alig fejezi be a kisbíró a mondókáját, máris gyülekeznek a községi tanácsterem körül. Jó kereseti alkalom. Hetven filléres órabér. Jóska segéd is kimegy a műhelyből. Súgva kérdi a mellette állót, megéri? Akkor én is otthagyom az ipart, én is megpróbálom. Biztosan megéri, mert még a kovács mester űr. is beáll a furusok közé. Már negyven jelentkező tolong a tanácsteremben. Várják az orvost. Épen jön is. Megtörténik a vizsgálat. Elhangzott az estha- rangszó is, de a Felső-utca hangos még az új »furusok« beszédétől. Holnap reggel kezdődik a munka. Lapáttal, irtókapával felszerelten gyülekeznek. A csoportvezető el osztja őket. Készülnek a tartályoknak a helyek a falt* legmagasabb pontján. Szánok szállítják a csöveket. Az egész falu talpon van. Ilyen még
