Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-28 / 48. szám
1942. február 28. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 9. Vitéz Hajnal András Írja haza az orosz frontról A templomok helyzete siralmas. Sok helyen ugyan állnak, de mind másnak van ielhasználva. Az egyik mozi, a másik magtár, a harmadik múzeum, éspedig istentelen, a másik megint elektromos központ és így tovább. Katolikus papot egyet sem találtam. Két orosz pappal találkoztam, két öreg bácsival, 74 évesek voltak, akik bujdostak és titokban keresztellek és miséztek, de úgy le vannak rongyo- lódva, hogy nálunk a legnagyobb nyomor tanyán is jobban vannak öltözve az emberek. Megható a népek ragaszkodása a valláshoz. Ahogy eltűnik a vörös hadsereg, első dolguk a templomok tisztítása és helyreállítása, amennyiben ez lehetséges. Ebben a mi katonáink is nagyban segítik őket. Megható nézni, hogy azt a piszkos templomot hogy özönli el a nép és sírva csókolgatja a padlóját súrolás közben. Innen és onnan kerülnek elő az eldugott szentképek és szobrok (amelyeken hol az orr, fül, kéz vagy láb hiányzik, ahogy épen megmenteni tudták) és állítják a régi helyekre. Egész nap tele vannak a templomok imádkozó emberekkel és viszik magukkal a gyermekeket, kicsit és nagyot és magya- rázgatják az egyes képek és szobrok jelentőségét. A fiatalság nem vallástalan, legalább jis a falukon. Fiatal suhancokat és leányokat is láttam térdepelni a templomokban és igyekeztek a nagyok után csinálni a keresztvetést. Nem rossz nép ez, csak nagyon lerongyolódott és nagyon elhanyagolt. Borzasztó terror alatt lehetett, mert még most is nagyon félénk és csak lassan melegedik föl, hogy valamely helységbe jutva a nép első szava a pap után volt, hogy van-e pap? Életemben annyi ünneplésnek nem voltam kitéve, mint itt, csak azért, mert pap vagyok. A szentmiséken ott van az egész falu és bizony legtöbbször sír. Nagyon éhezi ez a nép a vallást. Egyik helyen mise után egy öreg anyóka valami fekete masszából (tálán ez volt a szovjet liszt) sütött szép kalácsot nyújtott át, a közepébe még egy' gyertyát is tűzött. Egész processzióban hozzák a gyerekeket keresztelésre s bizony a legtöbb már lábon járó, de azért otthon tanították any- nyira, hogy meg lehet őket keresztelni. Mindenütt az első dolguk, hogy ledöntik a Letűnés Sztalin-szobrokat és helyébe keresztet vagy Jézus- és Mária-szobrokat tesznek. Ezt ugyan katonáink is megteszik. Nem rossz iskola ez. Aki erre jár, az ugyan alaposan kiábrándul a szovjet paradicsomból és a kommunista maszlagból. Nálunk a legutolsó nyomortanya is különb, mint ahogyan itt a népek laknak és élnek... H ARISNYA M ű s e I y e m és h e v nyé selyem összes minőségben Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára: N O R - C O C 8 — Dorffmaíster Zalában A múlt hét egyik napján az alispáni szobában láttam egy érdekes tónusú képet. Any- nyit tudtam meg róla, hogy nincs kézjegy- gyei ellátva és, hogy Gőbeí gimnáziumi tanár restaurálta. Kíváncsi voltam, ki festette? Sok keresgélés után ráakadtam Fábián Mária »Dorfímaister művészi munkássága a szombathelyi egyházmegyében« című füzetben. A festmény Krisztus Urunkat a keresztfán ábrázolja. Rendkívül finoman festett kép, olyannyira, hogy voltak, akik olasz mestermunkájának nézték. Hogy azonban Dorfímaister munkája, azt Szily János, Szombathely első püspökének Miinarics Lajos helyettes alispánhoz 1793. május 8-án írt latin levele bizonyítja, amely magyar fordításban így hangzik : A Keresztrefeszítettnek képét, amelynek megszerzésére Uraságod Zala vármegye nevében felkért, Dorfímaister István soproni festő elkészítette és hozzám elküldte. Ennek megfestése, mikent nekem tetszik, úgy bizonyára mindazoknak is, akik értenek a művészethez,^ megnyerik a tetszését. Ara 10 arany, a láda, amiben van, 1 frt., amiért is megkérem Nagyságodat, hogy 46 frt-ot küldjön a festőnek, illetve az asztalosnak. A képért pedig minél előbb küldjön biztonságos alkalmatosságot hozzám Szombathelyre, hogy azt Zalaegerszegre küldhessem. Egyebekben a jövőben is gratulálni fogok magamnak, ha neTuxelijéf a !©§ Németh tüzelő és építkezési szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. •előnyösebben József anyagkereskedőnél Kossuth L. u. 62 « Teiefön 226 \ Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, cement, terméskő, szigetelő és fedél lemezek, stokaturnád stb. Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén mes vármegyének és főkép Nagyságodnak szolgálatára lehetek. Kinek tapasztalt jóindulatába ajánlva magam, maradok alázatos szolgája: Szily János. Miinarics alispán május 15-i levelében jelenti, hogy elküldi a 46 frt-ot. Az írat belseje őrzi Dorffmaisterné sajátkezű nyugtáját, amellyel igazolja, hogy férje távollétében ő vette át Schulmann kanonok kezéből a 45 frt-ot. Zalaegerszegen más Dorffmaister-képről nem tudok. Hogyan került az osztrák származású festő Magyarországba ? Szily János, Szombathely első püspöke, hatalmas munkával látott neki egyházmegyéje felemeléséhez, i lefele Menyhérttel, a híres bécsi építőmesterrel megépíttette a papnevelő: intézetet, a klasszikus szépségű püspöki rezidenciát, majd az új székesegyházat. Ezek a munkák művészeket kívántak. Híres kőfaragókat, aranyozókat, neves szobrászokat és kitűnő festőművészeket. Ebben az időben Bécs neves akadémiája látta el festőkkel Nyugat- magyarországot. Sok vasi és zalai kastély őrzi jó bécsi művészek munkáit. Ilyen ideszakadt festő volt Dorfímaister István is, aki Ausztriában soha nem dolgozott, csak Magyarországon. Dorfímaister Bécsben született 1729 körül. 1764-ben Sopronban telepedett le. Ezt igazolja a következő türjei feljegyzés is: »1762 május 1-én Dorfímaister István és felesége, Francz Anna két ezüst szívet ajánlottak fel a Mária szobornak. (Tűrje búcsújáróhely.) Sőt már egy évvel előbb is a türjei templomban festett, az egyik pilléren még ma is olvasható felírás szerint: Steph. Dorfímaister pinxit Ao 1761.1763- ban pedig az egész türjei templomot kifestette. 1797-ben halt meg vizibetegséghen. Zaklatott, rendetlen élete aláásta egészségét. Az igen szép szenteket és bájos angyalokat festő szorgalmas mester bizony nem vetette meg a jó dunántúli borokat. A soproni kihágási naplóban sokszor előfordul a mester neve éjszakai rendzavarás miatt.« Türjén nagyon sokat dolgozott. Innen, Tűrj érői, két képe (Szent Ágoston, Szent Norbert) a szombathelyi premontrei rendházba került. Mindkét képet Dorfímaister egyik legsikerültebb munkájának tartják. Híresek a türjei falfestményei és a rendház ebédlőmennyezetének díszítése. A novai templomot is Dorfímaister festette ki. A képek és az egész templom ismertetésével Szmrecsányi Marianna doktori értekezése foglalkozik. Nagylengyel főoltárképét, majd fiókközségének, Ormándlak templomának freskóit is valószínűen Dorfímaister festette. Érdemes volna kinyomozni, hogy hol van az a Zrínyi-kép, amelyen Zrínyit mint Anthe- ust festette meg. Mint minden művésznek, neki is az élete tele’ van szélsőségekkel. Vallásosságát bizonyítja a sok szentkép, amelyeken a kifejezett érzelmek csak vallásos lélekből jöhettek. Azonban élete bizonyítja, hogy minden világi érzés is átviharzott lelkén. Példátlanul munkabíró ember volt. Munkáit ambícióval készítette. Önérzetes festő volt. Levelei bizonyítják, hogy érezte magában a tehetséget. Magyarul alig tudott beszélni. Bizonyítják levelei. A magyarság érzésviíága közel állt szívéhez. Igazolja, hogy a szombathelyi: Szent István képen az öregedő művész önmagát mint magyar vitézt festette le. Bődéi János. A Göcseji Gyűjtemény részére vitéz Bodó István csabrendeki fő- .]eoTző 1 darab 25—30 cm. átmérőjű, érdekesen képződött cseppkövet, .Huhn Gyula ba- zitai igazgató-tanító több darab nyomtatványt, Készéi Imre zgíalövői esperesplébános 1 darab cserép szenteltvíztartót és I drb barok-stílusú, 60 cm nagyságú angyal szobrot, Kéky Gyula gimn. tanuló 5 darab ős csigát, Kurucz József gimn. tanuló szépen faragott ostornyelet; Magyarod} János gimn. tanuló fortélyosan nyíló faragott gyufatartót, Lőke Imre dr ügyvéd 1 drb milléniumi ezüst egykoronást, Vizsy Lajos dr ügyvéd 1 darab zalaegerszegi hadifogoly tábor 20 koronás bankjegyet, Láng Nándor fakereskedő 20 P értékű deszkaanyagot, Varga Mihály bank- tisztviselő 13 drb régi bankjegysorozatot, 1 koronától 25 ezer koronáig, D. Horváth Imre vaskereskedő 9 darab értékes fegyvert a régi pandurvilágból, közöttük az egyik értékes kézi veretű munka, finom gravírozással, Bálint Rezső hahóti igazgató-tanító 10 darab római ezüstpénzt, Oszlányi Mihály telekkönyvvezető 1 drb 100 forintos bankjegyet, Borsai Lajos telekkönyvvezető 1 drb diófából készült csutorát, Bődéi János zalaegerszegi tanító 19 darab szakmunkába vágó nyomtatványt, Németh István dr ügyvéd 2 darab 1. Lipót idejéből való érmet és 1 darab Na- poleon-érmet, Zeke László József mérnök 1 darab kőbaltát adományozott.
