Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-02-21 / 42. szám

1942. február 21. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Ä szociális fejlődés Magyarországon A háborúban álló országnak minden poli­tikai, gazdasági és társadalmi erejét termé­szetszerűen a honvédelem, a hadsereg! qj lesz­űrés céljaira kell fordítani, a kormányzat mégis módját tudta ejteni annak, hogy ne legyen megállás a belső fejlődés, a szociális építés terén sem. Igen jellemző és megnyugtató a magyar életerő rugalmassága es szilárdsága tekintetében az, hogy például a közelmúltban ä belügyminisztérium keretében működő Or­szágos Nép- és Családvédelmi Alap közel ötezer családi házat épített fel, a földműve­lésügyi minisztérium a gazdasági ,szakokta­tás fejlesztésére egész sereg iskolát, interná- ítust tud építtetni és, hogy ép e napokban je­lent meg a rendelet, amely a mezőgazdasági ■társadalombiztosítás szolgáltatásait felemelte. A Szociális Felügyelőség háromféle Oncsa- fiázat tervezett, illetve építtetett. Készüllek árvizes házak, falusi parasztházak és város­széli munkásházak. Az árvizes ház alapterü­lete 48, illetve 57 négyzetméter, költsége pedig 2400, illetve 2900 pengő. A falusi pa­rasztház 75 négyzetméterre épült, 3600 pengő költséggel. A városszéli munkásházak iker­házak, 64 négyzetméter alapterülettel, fel­építésük 5000 pengőbe került. Mind a. három típusnál igen nagy gondot fordítanak az egészségügyi szempontokra, nedvesség ellen jól szigetelték, melegtartók a falak, rothadás- mentes a padlózat s a nagy ablakok bizto­sítják a jó világítást ós a kellő szellőztetés lehetőségét. Minden egyes háznál külön mosó­fülkék is vannak. A házak anyagánál, szerkezeténél, meg­építésénél az Oncsa tervezői elsősorban mi­nőségi munkára törekedtek. Vidéki városaink H Ä R I 3 N Y A föl ű ss e i y e m és Sv e it* összes minőségben Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára : N O R - C O G idegenforgalmi statisztikája Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala minden évben részletes jelentésben .számol be Budapest székesfőváros Statiszti­kai Hivatalának statisztikai adatai alapján az esztendő idegenforgalmáról s az évi idegen- forgalom gazdasági eredményeinek kiszámítá­sánál számításaiba belevonja a magyar vi­déki városok idegenforgalmi statisztikájának eredményeit is. Egységes országos statisztika hijján, sajnos, a szükséges adatok összegyűj­tése csak a legnagyobb nehézségekkel tör­ténhetik meg, mert e munkánál azokra az adatokra kell szorítkozni, amelyeket az egyes helyi hatóságok külön felkérésre beküldenek. Megelégedéssel állapítható meg, hogy az Ide­genforgalmi Hivatal következetes érdeklődése a vidéki statisztikai adatok iránt ösztönzésül szolgált a magyar vidék számára, az idegen- forgalmi adatok pontosabb összegyűjtésére és a beérkezett anyag esztendőről-esztendőre pon­tosabb és megbízhatóbb. 1933-ban 32, 1934- ben 40, 1935-ben és 1936-ban 45—45, 1937­Leányaink időszerű nevelése ben 50. 1938-ban 55, 1939-ben 60, 1940-ben 70 vidéki idegenforgalmi hely közölt idegen- forgalmi statisztikai adatokat. Az 1941. évi idegenforgalmi statisztikai jelentés összeállí­tásánál az Idegenforgalmi Hivatal, a fontos vidéki fürdőhelyeken és üdülőhelyeken kívül az összes magyar vidéki városokat is felszó­lította idegenforgalmi statisztikájuk beküldé­sére. Remélhető, hogy ennek a felszólításnak is meglesz az eredménye s nemcsak gazdag és tanulságos anyag fog beérkezni a Hivatal­hoz, hanem az adatgyűjtés nyomán még azok­ban a vidéki városokban is meg fog indulni az idegenforgalmi statisztikai adatgyűjtés, ame­lyekben eddig ilyen nem készült s ezáltal városaink legnagyobb része saját idegenfor­galmi munkája részére is ismeretében lesz azoknak a fontos számszerű adatoknak, ame­lyek nélkül komoly idegenforgalmi terveket készíteni és komoly idegenforgalmi munkát végezni nem lehet. Szűk látókörű emberek általában majd­nem minden családi vagy társadalmi hibáért ia nőt teszik felelőssé. Sajnos, ez szomorú té­vedés. A bajokat visszavezethetjük a harminc- «vések és a fiatalabbak problémáira. Ha lesz megfelelő jövedelem nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is, akik legtöbbször nem csak kenyérkeresők, de a feleség és anyai kötelességeit is ellátják, nem kell majd vál­ságról beszélnünk. Neveljük rá leányainkat mindenre, ami szép, jó és szükséges, csak a mártírlemondásra ne, mert az mindenkor meg- foo »szulja magát. Kétségtelen, hogy túlzásba megy a mai lányoknak magasabb iskolába járatása, ami­kor az egyetemek amúgy is túl vannak zsú­KözpontiKávéház újonnan átalakítva Esténkint ’ ----­Sä rhöii San|i cigányzenekara muzsikál, Bél int Éva dobol folva fiúkkal. Ennek azonban nem szabad kizárnia azt, bogy a női tehetségek ne érvé­nyesülhessenek, mert az élet már produkált sok kiváló, sőt Nobel-díjas tehetséget, mint például Lageiiöf Zeíma. vagy Madame Curie. Viszont kétségtelen, hogy a nő igazi hiva­tása a család és a gyermek. Ehhez pedig! épen elég az érettségi. Első nevelési elvünk az legyen, hogy sze­rénységre és megelégedésre tanítsuk lánya­inkat. Neveljük már kiskorukban arra, hogy mirnka nélkül tartalmatlan az élet. Példánk­ká*. tanítsuk, hogyan kell az otthont rendben tartani, tanítsuk sütni, főzni, varrni, mert ren­geteget takaríthat meg később gazdag elmé­leti és gyakorlati tudástárának ügyes és ész­szerű felhasználásával. Általában viselkedés­ben, ruházkodásban, kedveltessük meg az egyszerűséget. A formaruha, amelyet ma már nagyon okosan kötelezővé tesznek, sok hiú­ságot fojt el csírájában és sok viszálykodás­nak, elégedetlenkedésnek veszi elejét. Nem szükséges serdülő leányainkat a most annyira szokásos zsúrokra engedni. Ilyen he­lyen mindig akad valaki, áld léha gondol­kozásmód javai talán épen a legnagyobb ha­tást teszi lányunkra. Sőt az esetleges színház­vagy mozidarabokat is meg kell válogatni. In­kább tanítsuk meg leányainkat arra, hogy ér­tékelni tudjanak egy-egy jó könyvet. Ma­gyarázzuk meg, hogy a könyv igaz barát az életben, s emellett a jól megválogatott köny­vekből sokoldalú ismeretet, nagyfokú intelli­genciát lehet szerezni. ’ Szerettessük meg leányainkkal a zenét és a természetet. AL termő,szét ben közel fogják érezni magúiéhoz Istent, tiszta lelkűk felemelkedik s maguktól rájönnek, hogyan tegyenek eleget az élet­hivatásuknak. Ne küldjük leányainkat dél­előtt. délután a városba levegőzni, mert az ózonból semmit sem kapnak, de bőven akad erkölcsi fertő. Emellett az, aki megszokja a gondtalan, renyhe óletet, soha sem lesz ott­hont becsülő. A boldogtalanság érzésétől s a biztos csalódástól óvjuk meg leányainkat, ha kívánságaikat nem teljesítjük vakon, nem kényeztetjük s nem becézzük őket feleslege­sen. A leány tanuljon meg lemondani már gyermekkorában, ne gondolja, hogy körülötte forog a világ. Mert abból a leányból nem lesz boldog feleség, akinek minden meg volt engedve. Az ilyen leány nem tud alkalmaz­kodni, illeszkedni és mindig rabnak fogja érezni magát. Neveljük tehát leányainkat úgy,, hogy legelsősorban eredeti hivatásukat, a hit­vesi, anyai és háziasszonyi tisztet érezzék! mindig elsőnek s így, ha az élet a kenyér­kereső pályára sodorja is: mégis meg tud­janak maradni annak, aminek az Isten szánta őket: családjuknak vidám, éltető napsugarai. Mert a nő számára a legigazibb érvényesü­lési lehetőség, a boldogság termőtalaja, az otthon, a család. Éreztessük velük, hogy az igazi nagy női emancipáció nem a kiharcolt jogoknál, a modem vikendező flapper szaba­dosságánál kezdődik, hanem a saját kicsinyes­ségünk/ elfogult önzésünk, ösztönös hiúsá­gunk legyőzésénél. Fölényessége a megér­tés legyen, erkölcsi nagysága az adni tudás öröme. Adjon környezetének szeretetet, gyen­gédséget, munkakedvet, türelmet, derűt, bol­dogságot. Cserébe ne kérjen mást, csak szere­tetet és teljesítményei megbecsülését. Tanítsuk! arra, hogy harmonikus lelkűiéinek, derült egyensúlynak áradnia kell belőlük, akár a hi- vatalszobába, akár egy polgári háztartásba he­lyezte egy felsőbb hatalom. Az általános mű­veltség megadása után, pályaválasztás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretesen hajlamaikat, tehetségüket, munkabírásukat és a mi anyagi tehetségünket. Ezután tervszerűen és céltu­datosan neveljük rá választott hivatásuk! méltó és öntudatos betöltésére. Az iskolai és családi nevelésnek együttesen kell törekednie arra, hogy leányainkban az erkölcseiben! konzervatív, műveltségében és tudásában modern nő nemes eszményképét valósítsa; meg. Hogyha bárhová is állítja őket az élet, mindenütt méltó hordozói és továbbvivői le­gyenek a nemzet testi és erkölcsi létének. A felsoroltak szem előtt tartásával leányunk­ból hiúság nélküli, okos, szorgalmas, lelki- ismeretes, komoly, tökéletes nő válik, aki, ha kell, egyedül is megáll, de jó feleség és jó anya is válik belőle. A fo elv legyen tehát: vallásosság, haza­fiasság és jóság. Ezekből nyerhető majd el a nagy erény, amelyre az életben a legna­gyobb szüksége van a nőnek: türelem, türe­lem, türelem! Dr. W... R-né*

Next

/
Thumbnails
Contents