Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-21 / 42. szám
4. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1942. február 21. Harc a tundrák világában Érdekes helyszíni tudósítás Egy Finnországba küldött tudósító a »Je- jgestengeri fronton« címmel érdekes tudósítást közöl: Az őrszem ott áll a gránitbarohbantott jteknőben, előtte a nehéz fegyver. Amit maga előtt iát, kopár vidék, alacsony nyírfák és borókafenyők, s valamennyit kopaszra bo- rotválta már a jeges vihar. A távolból erdőség látszik. A tavak százait jégpáncél borítja. A tájék a tél kezdetének vigasztalan képét mutatja. Az ember szinte azt kívánná, hogy még több hó essék, mert hó nélkül iamelv mindent befed, teljesen reménytelen a kép. Milyen messze van innen hazáig? Alig merjük kiszámítani. Kétezer—kétezerötszáz kilométer. Az őrszem topog s egyik lábáról a másikra áll a jegesíengeri fronton. Hirtelen vihar keletkezik s a finom havat úgy kavarja fel, mint a port. Nemrég még teljesen csendes volt minden, most tompán zúg valami a levegőben. A sziklacsúcsokat fehér fátyol fedi. A hideg kétszeresen érezhető. HÁBORÚ A SÖTÉTSÉGBEN. Ennek a vidéknek emberhez nincs semmi vonatkozásai Csak hollókat látni itt elvonulni. vagy pedig melankolikusan valamelyik sziklán gubbasztani. Ma nyugodt nap volt. Csak a távolban esik néhány lövés. De azért ez a front nem. nyugodt. A bolsevisták itt fenn is nagy erőkkel támadtak. Gránátvetők doboltak, peregitek a német állásokra. Néhány szakaszon» elkeseredett közelharcban kellett visszavetni őket. A felderítő csapatok mindig úton vannak és kifüstölik az ellenséges bunkereket. íVégigkutátják a vidéket, bolsevista vadászok Mtán cserkésznek és biztosítják a terepet. Ez a háború a sötétségben folyik. Tizenkét éra felé jelentkezik az első bágyadt fény a vidéken. Kettőkor azonban már ismét sötétség van és huszonkét óra hosszat sötétség borít mindent. Csak az északi fény lángol fel a horizonton. Mint izzásban remegő ív, veszi körül a fekete sziklát. Később vörös és lila fátyolok- kal borítva lezuhan a zenitről a földre. Csodálatosak az alkony óráinak színei. A nap természetesen nem merül fel a horizonton., 'Fénye azonban lerajzolódik a felhő mögött és az egész vidéket mágikus fénybe mártja. AZ ÉSZAKI FÉNY. Ez az északi fény pedig hatalmas és nyomasztó. Fénye nem világítja be a földbunkereket, amelyekből a téli háború első heteiben minden fény hiányzott. A ^catona a sötétségben gubbasztott. Csak a kályha féMinden hölgy és ur öHozfaüdhet TÓTH GYULA divatházában Tekints® meg fővárosi niv&ju kwwhafcaiiíiiaf Ilye vetett gyenge sávot a faasztalokra és padokra. Hosszúak a felvonulási útak, többszáz kilométer hosszúak. A legfontosabb, amire a katonának szüksége volt, a muníció, a fegyverek, az ellátás és a tüzelőfa. Tudjáíok-c, mit jelent az, tüzelőiát 250 kilométer távolságból beszerezni? Tudjátok-e, mit jelent 30 fokos hidegben posztot állani, olyan hóviharban, amikor öt métert sem látni előre és amikor minden szikla mögött ellenség leselkedhetik ugrásra készen? Ezeknek a hóviharoknak elképzelhetetlen ősvilágból való erejük van. Néhány perc alatt a nagy fáradtsággal épített hátsó összekötővonalakat hófúvás zárja el, vagy hó- lönicgck torlaszolják el. Akkor a jármüvek menthetetlenül beragadnak, néha órák hosszat, néha napokig. A munkaszolgálat emberei helyükön vannak. Lapátokkal, ásókkal, csákányokkal kezdenek a hó tömegek eltakarításához. Néhány perc alatt hóemberekhez hasonlítanak, azonban lapátolnak és ásnak, míg fegyvereik piramisokba rakva, készenlétben állanak. Mindenütt, a hátsó összekötő vonalon is, felbukkanhatnak a bolsevista csapatok. Aki a »Russenstrasse« -n utazik, ne felejtse el a géppisztolyt magával vinni. HÓVIHAROK. Sok szó nem esik, széttörhetetlen önbizalommal, a saját meggyőződésével, igénytelenül és büszke szerénységgel teljesíti a német katona kötelességét a jegestengeri fronton. Küzdenek a jeges hideg ellen is, a viharok ellen, amelyek villámszerűm Tüzelőjét a Be§e9@nyosebben Németh József tüzelő és építkezési anyagkereskedőnél szerezheti be. Megbízható pontos kiszolgálás. Kossuth L. u. 62 Telefon 226 Épületfa, metszettáru, asztalosáru, mész, ce* ment, terméskő, szigetelő és fedéllemezek, stokaíurnád stb, Tűzifa Kőszén Brikett Kox és Kovácsszén támadják őket, az állandó sötétség ellen, a tundrák fojtogató magánya ellen, harcolnak az otthonra való visszaemlékezés gondolatával. Talán egyszer, ha későbben visszagondolnak erre a vidékre, amelyről a jó Isten megfeledkezett a világ teremtésekor, el fogják! ismerni, hogy ennek érintetlen vadságában van valami nagyszerű. Ma más gondjaink vannak. A tüzelőfát meg kell szerezni, az ellátást, a muníciót, a tábori postát ide kell hozni. A posztokra),, embert kell küldeni. A sötétség ellenére sem marad sok szabad idő. És ez ígv van jól. De tudniok kell, hogy az otthonlévők gondolatai hozzájuk szállnak, a karinthiai és stájer hegyivadászokhoz, akik ugyan nincsenek nagy igénnyel az élet kényelmességei iránt, de akik számára azonban télbemerevedettj »tundra« olyan tömör fogalmat jelent, amelynek hat betűje mindent kifejez. A tundrával csak a dühös humor tud megbirkózni és a jegestengeri front embereinek ez a humor elegendő mértékben áll rendelkezésére. Tudom, hogy a katona nem szereti a nagy, szavakat. Erre ma a front és a haza közötti nincs is szükség. Elég, ha a haza megteszi a kötelességét. A méhek és a nagy hideg Levél a szerkesztőhöz Kaptuk a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Ur! A Zalamegyei Újság 1942. február 14-i számában fenti címmel cikk jelent meg a méhcsaládok teleléséről. Néhány megjegyezni valóm volna a kérdéshez, azért kérem Szerkesztő Urat, szíveskedjék soraimnak b. lapjában helyet adni, amiért előre is köszönetét mondok. A cikkíró szerint a méhcsaládok telelésére jobb a hideg tel, mint a lucskos, szeles, gyenge idő. Ez kétségtelen. Azonban írja, hogy szigorú télben fontos volna a 8—10 naponkénti enyhe idő, hogy a méhek a méz után vonulhassanak. A cikkíró talán elfelejti, hogy szigorú télben alig fordul elő 8—10 naponkénti enyhe idő. Legalább én 22 évi mé- hészlcedésem alatt ilyen kedvező időre — mondhatnám rossz időre — nem emlékszem. De méhészeti szempontból ilyen enyhe telet nem óhajtunk, mert akkor január végére elfogyaszthatnának 2—3 kg. élelmet és, ha később, legalább is február első felében nem tudnának az idő zordsága miatt tisztuló kirepülést végezni, a családok nagyrésze vérhasban pusztulna el. Tehát ilyen gyenge időre való számításra ne teleljünk. Jó telelés mellett a legnagyobb hidegben is kibírja a család 2—3 hónapig s ez esetben alig fogyaszt havonta 5—600 grammnál többet. Természetes, hogy a családok nyugodt és zavartalan telelését biztosítani kell. A nagyobb fogyasztás csak februárban kezdődik, amikor a családnál a Hasítás megírniuk A cikkíró szerint teljesen íedelezett lé- pékre kellene telelni. Ezt helytelennek tartom, mert a méhcsalád egészen fedett mézeskere- teken nem telel. Az így telelt család a, kaptárban előre, vág) hátra húzódik, ahol üres, vagy kevésbé mézes keretet talál s ott alkotja meg! a téli fészkét. Természetes, hogy ott azután a méz januárra elfogy, a hideg miatt méz után vonulni nem tud és éhen vész. Ekkoráit mondják, hogy megfagytak. Pedig, ha a kaptár jó, a mézük is ott van, ahol kell* nem fagynak meg, — ezt alábbi soraimban gyakorlatból bebizonyítom, — csak többet fogyasztanak, mert azoknak a bő élelem a kályhájuk. Az 1928—29. évi télnél nálunk nagyobb és huzamosabb ideig tartó hideg alig fordult elő. De nálam sem nciszer, sem boco- nádi kaptárban egy család sem pusztult el, pedig voltak 3/4 calos deszka-kaptárban is. Betelelési gyakorlatom a következő: Álló, illetve hátul kezelős kaptáraknái élői a falhoz — a kirepülési részt értem — egy virágporos keretet — a belső oldalán lehet méz is — teszek, utána egészen fedett, majd félig, vagy kétharmadáig telt, s azután megint egy egészen telt keretet teszek. Ha így helyezünk! be 6—7 keretet, akkor nem lesz szükség februárban a családokat meleg szobába hurcolni — ha lehet — és esetleg a vérhast előidézni. Nem is kell nekik januárban helyet cserélni. Fekvő, vagy rakodó kaptáraknái — hideg építmény — a mézes keretek a kaptar közepére, a röplyukkal szemben helyezendőki eh Pintér Sándor, J
