Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-14 / 36. szám
1942. február 14. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. tüdőbeteg-gyógyító intézetek és a tüdőbetegotthonok is, bár ezek látszólag kizáróan gyógyító tevékenységet folytatnak, azonban azzal, hogy a fertőzőképes betegeket a környezetből kiemelve az intézetben helyezik el, őket a társadalomból hosszabb-rövídebb időre, mint fertőző forrásokat kiiktatják. Zala vármegyére vonatkoztatva kérdezhetjük, vájjon mi a helyzet a tuberkulózis elleni küzdelmet illetően nálunk? Azt kell mondani, hogy e téren még igen sok tennivaló akad. Jelenleg 13 zöldkeresztes egészségvédelmi kör működik a vármegyében, ezek közül 2 a folyó évben kezdte meg munkáját,, 3 pedig csupán anya- és csecsemő védelemmel foglalkozik egyelőre. így csak 8 egészségvédelmi körben végeztek rendszeres iskolai szűrő- és ellenőrző vizsgálatokat. Tüdőgondozó intézet Tapolcám és Nagykanizsán működik. A tapolcai intézet az elmúlt évfolyamon korszerű röntgen-készüléket kapott. Az 1942. év munkatervében a Zalaegerszegen létesítendő tüdőgondozó intézet áll első helyen. Az erre vonatkozó tárgyalások már megindultak, amint megkezdi a tüdőgondozó a működését, a most még csupán anya- és csecsemővédelemmel foglalkozó egészségvédelmi kör gondozási köre is bővülni fog az iskolások és gümőkórosok gondozásba vételével. Tüdőgondozó intézet létesül az év folyamán Álsólendván is. Ott a meglévő Egészségházban csekély átépítés mellett lehetséges az elhelyezését biztosítani, a felszereléshez szükséges anyagi fedezetről gondoskodás történt. Az utóbbi időben Csáktornya község közönsége terjesztette elő tüdőgondozó intézet létesítésére vonatkozó kérését. A visszacsatolt járásokban nagy számban vannak a tüdőbetegek, így Csáktornya kérése indokolt és remélhető, hogy annak teljesítése is beilleszthető lesz a folyó évi munkatervbe. Látható, hogy ügy az állam, mint a hatóságok részéről minden jószándék megvan, azonban a tuberkulózis-törvény végrehajtásához sok idő kell. Ezt az időt egyéni kifejlesztésre kell felhasználni. A törvény csukákkor válik élő valósággá, ha a rendelkezései átmennek a köztudatba és minden magyar ember az állam segítségére siet, saját maga, a családja és honfitársai érdekében. A Tuberkulózis Elleni Országos Szövetség által, megrendezett hírverő hétnek az a célja, hogy mindenkibe beoltsa azt a gondolatot, hogy, a tuberkulózis ellen szövetkezett 3 hatalom: az állam, a hatóság, az egyén a védekező harcban egyenlő értékűek és e 3 tényező harmonikus kitartó együttműködésével gátat lehet, gátat is kell emelni a fertőző kór további garázdálkodásának. Dr. Völgyesy János. A magyar csendőrség ma Jinnepelte születésnapját. Ma 61 esztendeje szentesítette ugyanis I. Ferenc József király az 1881 . évi III. törvénycikket, amely a magyar királyi csendőrséget felállította. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó rendeletére ezt minden évben megünneplik február 14-én, a Csendőrnapon. A csendőr tisztikar és legénység külső szolgálatot nem teljesítő tagjai ma a rendelet értelmében minden állomáshelyen istentiszteleteken vett részt, utána kis ünnepséget rendeztek, amelynek keretében ismertették a nap jelentőségét, megemlékeztek a hősi halottakról, s ahol esedékes volt, kitüntetéseket és jutalmakat adtak' át. A járőrök természetesen folytatták portyázásukat. Zalaegerszegen a régi plébániatemplomban 9 órakor volt a Csendőrnap ünnepélyes szentmiséje, amelyen a tisztikar és legénység itthon tartózkodó tagjai és sok nyugdíjas csendőr vett részt. Szentmise után a laktanyába vonultak, ahol házi ünnepélyt rendeztek. Levél Göcsejből Kedves Szerkesztő Uram! Nehéz álmom volt a minap. No, ne gondolja, hogy a vacsoránál terheltem meg a gyomromat'. Először is nem volt fogamravaló vacsora. Másodszor meg kívánságára tanúval is bizonyíthatom, hogy inkább csak csipegettem az ételből. Valóság, hogy rossz álmom volt. Kedves Uram, ne haragudjék, de önnel győzködtem. Sohasem hittem volna, hogy olyan mérgesen tud verni azokkal a könnyen gyöngyöző szemeivel. A hangja, az meg épen borzalmas yjplt. Olyan mély emberi dörmö- géstől csak álmában viszoroghat az ember. Olyan rettegés fogott el, hogy a fogaim ei- teráztak egymás hegyén. A melódiájukkal nem voltam megelégedve. Fel is ébredtem. Akkor vettem észre, hogy takaróm a padion hever. így hát a hidegrázást megfejtettem és fogaim zenéjének egyszerre végét vetettem. De hát az álom! Azt mire magyarázzam? Miért nézett rám olyan gyilkos, véremet fagyasztó tekintettel? Miért kapta le és szegezte nekem cvikkerjét, mint valami, manapság div atos zseb-gyorstüzelőt? Mondtam magamnak: rendesen elfelejtem reggelre, ha valamit álmodok. De ezt igazán jó volna megfejteni. Persze, ha Egyiptomban élnénk, ügy visszafelé néhány ezer évvel, akkor elmenesztettem volna valakit az álomfejtő Józsefért. De, hát Putifárék fáraóstól, mindenestül rég letűntek az élet színpadáról. Ha meg ma élne is a nagy álomfejtő, bizonyára más dolga is akadna. Talán a Vafd párt vezérével, Na- hasz pasával vitatkoznék, vagy Faruk király- lyal az egyiptomiak égető kérdéseiről tárgyalna. A vásárban jövendőmondó Ilonkához, ha kéznél lenne is, nem fordulhatok. No, ugye, igaz? így aztán álmom megfejtéséhez magam láttam hozzá. Egy gondolat v illant, máris kiabáltam: heuréka, megtaláltam. (Jó, hogy egyedül lakom, így senki se csóválta fejét és nem nézhetett rám olyan furcsa tekintettel, mintha nem értene valamit nálam.) Elvégre nemcsak Archimédesznek volt szabad imigyen lelkendezni. Nekem is. Ha már egyszer sikerült megfejtenem álmomat. Hát ne legyen mérges, kedves Uram. Máris írom a levelet, amelynek elhanyagolása olyan csúf éjszakát okozott nekem. írok, Uram. írok Göcsejből. Olyan farsangvégi levelet. Nem lesz benne semmi különös. Két egyszerű felvétel. Fényképezőgép nélkül. Amiket ebben a cudar, farsangi időben egy kényszerű utazás alatt készítettem. Nem tudom, megölte-e valaki magát, de cudar rossz idő volt. Úgy szakadt a hó, hogy szinte sűrű függöny állt az ember szeme előtt. A szél pedig tutolt, mintha nem tudom, hány kutyafalka szűkölt volna. A kis állomás egyetlen fűtött várószobájában topogott mindenki, várva a nehezen érkező vonatot. Kabátjuk után ítélve akadtak a várakozó utasok között, akik máskor csak átvágtatnak a III. o. várószobán, mert a II. osztályú mégis csak előkelőbb és tisztább a levegő benne. De most senki se igyekezett oda. Senkinek se volt kedve ahhoz, hogy füstnek tetsző forró lélegzetét vágja fagyosan dideregve. Jó volt inkább összezsúfolódni, egymás melegétől egy kicsit megélni. Most nem b halott a a kényeskedőket a szomszéd juk erős pipalehelete. A pálinkagőz se tekerte orrukat. Öreg ruhák dohos, áporodott szaga, mint levendula-illat terjengett az elhasznált levegőben. A drága bunda és a kopott nagykendő barátságosan simultak egymáshoz. A máskor finnyás emberek láthatóan nem érezték rosz- szul magukat az összezsúfolt várószobában. l Az egyszerű emberek arcában sem lehetett felfedezni idegenkedést. A bátrabbja még barátságos beszélgetést is kezdett, egyik lábról a másikra toppanva kutyafázta a cudar hideget. És az előkelő szomszéd rögtön tudta, hogy neki beszélnek. És ahogy segített zsíros- kalapú szomszédjának az időjárás leclorongo- lásában, abban annyi kedvesség, közösség-vállalás volt. Sokat késett a vonat. Annak se könnyű átgázolni a hófúvásokon. Elfáradtak! az utasok az álldogálásban. Kevés volt az ülőhely annyi embernek. Úgy figyeltem meg, hogy váltogatták egymást az emberek, hogyj mindenkinek jusson az üldögelésből, meg aa állásból is. A pádon is megfért az úrin épség az egyszerű emberrel. Egyik váltásnál drágabundás úrihölgy került egy nagybajuszéi magyar mellé. Üldögéltek türelmesen, de, hogy a vonat még mindig késett, az álom tündére addig környékezte meg a fáradt hölgyet, hogy az szépen elszunyókált. Félrebillent a feje egy alvásközbeni mozdulatnál és! úgy találta, hogy a nagybajuszéi szomszéd) erős válla akár párnának is beillik. Jól eshetett az alvás, mert egyszerre csak teljes! csend lett a várószobában. A légy zümmögése — ilyen télben — hogyan hallatszanék. De hallatszott az egészséges, jó horkolás és aj forró kását szabályszerűen fújta a hölgy János bátyánk vállán. Hogy a horkolás teljesen szabályszerűen történt, azt onnan gyanítom, — mert felvételemet csak úgy agyban készítve — láttam, hogy szélesre húzódik János bátya szája és hamiskás mosolya! minden szónál meggyőzőbben bizonyította* hogy Kati anyjuk szakaszíottan úgy csinálja odahaza. Lám. Lám. Úri és egyszerű nép, milyen egyforma! Milyen kár olyan nagy különbségeket mesterségesen gyártani. Emberi biz az mind. Csak ember. És én még arra is gondoltam, hogy a szükség, most a hideg, a vonatra kényszerű várakozás, hogy eltünteti ember és ember között a válaszfalat. Milyen jó is volna, ha mindig így lenne. Mennyi áldás fakadna abból, ha az emberközösség gondolata igazán erős lenne közöttünk! Magyar szemszögből is milyen felbecsülhetetlen volna, ha ezekben a különösen nehéz időkben, ha erőinket szét nem forgácsolnánk, ha békén megférnénk egymással. Ha meg tudnánk osztani helyet, levegőt, kenyeret, mindent. Ha csald egy gondolat lüktetne bennünk parancsolom ne felejtsük, hogy minden magyar édestestvér és minden magyar összedolgozása, áldozata, hősiessége, a másik szükségének tekintése, a másokért vállalt legnehezebb munka teszi lehetővé, hogy legyűrjünk minden veszedelmet és megmaradhassunk magyarnak. Nekünk sohasem szabadna elválnunk. Nekünld mindenben mindig együtt kellene maradnunk, hogy az ihletett órákban mámoros magyar! fogadkozásaink ne csak forró esküvések legyenek, hanem élet, tett. Milyen szomorú, hogy legszentebb ígéreteinket a jövő kigúnyolja és fecsegésnek minősíti. Mert amikor az agyat és izmot marcangoló munka szívós kitartást követel, hamar elernyedünk. Keressük a kibúvókat. Az áldozattól irtózunk és garasos, önös haszonért, kényelmünkért megtagadjuk igaz óráink tisztaságban ragyogó, [ eszményi és egyben egyetlen hozzánk méltói fogadásunkat. Valahogy az történik, mint ami FIGYELEM! «m hNN- O “ k es < G á H u- » D «HO 0 iRANY J.-U.28. ÉPÍTKEZÉSI ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > TELEFON 1-69 SZ, VÁLLILKOZA Faanyag, szén- és tiizifanagykereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását
