Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-07 / 30. szám
2. tegeket keresnek fel és készítik el őket a szenté gyónásra. A Kis Szent Teréz leánykör az iparosleányok köre, amelynek élénk belső életéről Orbán Júlia ad számot. Az egyesület minden évben virágvasárnapon lelkinappal egybekötött lelkigyakorlatot tart a város összes iparosleányainak bevonásával. A lelki- nap a Notre Dame zárdában van, a rend áldozatkészségéből csekély ellenértékért kapnák ebédet. A múlt év folyamán a nagyböjti időben egy vallásos előadást rendezett az egyesület igen szép erkölcsi és anyagi sikerrel. Ennek bevételéből, valamint a tagok havi 10 filléres tagdíjából fedezték a kiadásokat. Az árvízkárosultak segélyezésére juttattak 60 pengőt, P. Zsámárhoz kápolnaépítés céljára juttatott gyűjtéshez 5 pengőt, a Kis Szent Teréz szoliorra 5 pengőt Karácsonykor 20 szegény gyermek részére tartottak mesedélutánt. A mull nyáron az egyesület 20 tagja elzarándokolt Keszthelyre a Kis Szent Teréz kegytemplomba, , ahol szentáldozáshoz járultak, összekötve a kellemeset a hasznossal, másfél, napig maradtak; Keszthelyen, fürödlek a Balatonban, többen át- rándultak Hévíz megtekintésére. A 161 pengős költséget az egyesület fedezte. Az egyesület tagjainak is nyújt nemes szórakozást. Nyáron többször rendeztek kirándulást a közeli hegyek közé, télen pedig tánccal egybekötött teaestet. A Szent Zita leányegyesület 23 esztendeje áll fönn s az 1941. évi működéséről Csiszár Erzsébet adott jelentést. Az egyesületi élet gerincét, — mondja a jelentés — a kétheten- kint tartott gyűlések alkotják. Ezeken az egyházi vezető előadásán kívül a leányok is kiveszik részüket a szereplésből. Nyáron néhány kirándulást tesznek a város környékére, téli időszakban, — hogy a szórakozást is megtalálják a leányok, — az egyesület keretében egy vidám farsangi teát is rendeznek. Ebben az esztendőben ép az elmúlt vasárnap zajlott ez le. Adakoztak a missziók céljaira, az árvízkárosultaknak, egy szegénynek ruhát vettek. Minden hónap első vasárnapján közösen járultak a szentáldozáshoz. A pénztári jelentést Kemendy Györgyi terjesztette elő. A jelentések tudomásulvétele után tiszt újítás következett. , özv. Szalay Lászlóné elnök bejelentette, hogy a tisztikar három éves megbízatása lejárt. Megköszönte úgy a maga, mint a tisztikai- többi tagjának nevében a bizalmat s felkérte a közgyűlést a tisztújítás megejtésére. A közgyűlés az előterjesztett javaslat alapján a következőképen alakította meg a vezetőséget: elnök özv. Szalay Lászlóné, ügyvezető elnök Szirmai Miksáné, jegyző dr. Farkas Béláné, h. jegyző Orbán Júlia, pénztáros Kemendy Györgyi;, választmányi tagok: Bálint Béláné, dr. Bozzay Jenőné, Csergő Szilvesztemé, Csupor Gizella, Derhán Mária, Gerencsér Mária, Boár Janka, dr. Samassa Jánosné, özv. Rutich Sándomé, Földháti Gizella, Schlemmer Sándorné, Simon Jánosné, Nagy. Györgync, özv. Kulcsár Gyuláné, Pirity Gáspárné, Varga Jánosné, dr. Apáti Imréné, özv. Hajgaló József né, Győrffy Dezsőné, Bentzik Mihályné, Bohémus Vilmonsé, özv. Kummer Vilinosné, dr. Kiss Dezsőné, Mariin Ernőné, dr. Perhács Dezsőné, özv. Péterffy Béláné, Seregélyes Ilona, Sebestyén Teréz, özv. Si- kota Ferencné, Schmidt Ignácné, Fangler Béláné, őzv. Knoll Jánosné, Várnay Istvánná, Vidóczy Pálné, Vörös Margit, Zoltán Ödönné. A megválasztásért az elnöknő mondott köszönetét s egyben a Misszió mozielőadásának látogatására kérte fel az egybegyűlteket. Azután záróbeszédet mondott Pehm József pápai prelálus. Beszédében a többek között a következőket mondotta: Két milliárd ember lelkének figyelme fordul a háború felé ebben a zimankós téli időben és úgy tűnik, mintha a mi munkánk és ebben UJ BEOSZTÁSÚ „ILLETMÉNYJEGYZÉK’ KÖNYVEK KAPHATÓK A ZK1NYI RT. NYOMDÁJÁBAN. i i ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1942. február 7. a teremben megtartott gyűlésünk jelentéktelen, törpe esemény lenne. De ez csak a látszat. Szükséges, hogy egymásra találjunk és együtt vegyük föl a harcot a növekvő nyomorúság ellen. Ha egy ember indul, el a havas téli fagyban, sorsa bizonytalanná válik, de, ha többen akarják megtenni azt az utat, az egyén ereje megnő és nem lesznek megoldhatatlan problémák. További szavaiban a prelálus afölötti örömének adott kifejezést, hogy a Missziótársulat jubiláns közgyűlésének jelentéseiből nem a szavak szólnak, hanem a számok beszélnek. Illusztris példával mulatott rá a prelátus arra, hogy nem igaz az a felfogás, mintha a kormány szociálpolitikája feleslegessé tenné a missziós munkát. Vannak az éleinek olyan nyomorúságai és tehetetlenségi állapotai, ahová ez a szociálpolitika nem ér el, csak az evangéliumi szereteten alapuló missziós munka képes segíteni. Elmondotta, hogy egy vadőr özvegyétől jött erre a gyűlésre, düledező házban, liszt és zsír nélkül magára maradt ez az asszony hét gyermekével és bármilyen jó is szociálpolitikánk, itt nem segíthet, mert ez a szerencsétlen család olyan tehetetlen helyzetben van, hogy amíg a gyermekek meg nem nőnek, még a házhely1,-, vagy íöldjuttatás sem segíthet. Kérte a missziótársulat tagjait, mintán a Szent József Otthon ügyét szépen rendbehozlák, forduljanak a külső segítés felé és igyekezzenek nagyobb mértékben gondot viselni a nyomorgó csar ládokra. Beszédét azzal fejezte be: Boldogok azok, ; akik az irgalmasság mezejét meglátják és ott munkálkodnak. ■ p A gyűlés a Pápai Himnusz eléneklésével fejeződött be. A vármegye gazdaközönségéhez Az ország honvédelmi érdeke megköveteli az olajosmagvak fokozott termesztését. Ezzel kapcsolatban felhívom a vármegye gazdaközönségének figyelmét a m. kir. Minisztériumnak a Budapesti Közlöny 1942. évi február hó 1-i számában közzétett 670/1942. M. E. sz. rendeletére, amely az 50 kát. holdnál kisebb területen gazdálkodók! számára szegélynövényként, az 50 holdon felüli gazdák számára pedig a szántóföldi művelés alatt álló ingatlanuk 5 százalékának megfelelő területen olajlen vagy napraforgó termesztését írja elő. A rendelet ezzel kapcsolatban szigorú büntető rendelkezéseket is tartalmaz. Erre a rendeletre utalással már most felhívom az érdekeli földbirtokosok és bérlők figyelmét arra, hogy az olajlen vetőmag-szükségletüket már most igyekezzenek beszerezni a Futurá- tól és saját érdekükben igyekezzenek termelési szerződéseket kölni, nem várva meg az ezzel kapcsolatos hatósági intézkedések folyamatba tételét. Fennáll ugyanis annak a lehetősége, bogy a rendelkezésre álló olajlen-vetőmag elfogy és így azok a gazdák, akik a beszerzéssel elkésnek, elesnek a termelési szerződéssel járó előnyöktől (termelési előleg és pogácsa) és kénytelenek lesznek a kevésbé jövedelmező olajmagvak termesztésével beérni, amelyek pedig jövedelmezőség tekintetében nem pótolhatják különösen zalavár- m egyek viszoúylatban az első helyen álló olajlent. Vitéz gróf Teleki Béla Zala yármegj-e főispánja. Szentpéterfölde története ...Haj regő, rejtem! Belyárlermő idő, búnevelő erdő!... A szabadságharc még ma is élénk emlékezetében él Szentpéterfölde hagyománytisztelő, szabadságszerető, igaz jpiagyar népének. El-elemle- getik, hogy érte őket a Szabadság künn az urasági tarlókon, hogy hajítottak el kaszát, sarlót, kucsmát, amikor Kossuth hívó szava hozzájuk ért. Aztán, hogy a szabadság csillaga vérvörösen leáldozott, s bujdosott, ki bujdoshatott: Budnya lett a somogyi és zalai betyárok, duhajok, mer nősök rejtekhelye, iskolája. Budnya: Szentpélerföldének egy határrésze, erdő, amely elnyúlik Bánokszentgyörgyig is, érinti Pusztamagvaród, Puszlaederics, Szompács-p. és Tófej, majd Ortaháza községeket. Budnya: búbánat hely, betyárok sóhaja, átka. Szerencséje, szerencsétlensége. A hatalmas erdők eltakarták őket a törvény szeme elől. De egyr úttal lakmározást is nyújtott nekik, mert az erdőkben és mocsaras völgyekben kanászok őrizgették a rőlszőrű, vörösszínű magyarfajta disznók falkáit. A száraz legelőkön ihászok—juhászoké andalogtak nyájaikkal. A juhászok gyakran ösz- szecimborállak a betyárokkal és megtörtént, hogy egész juhnyájaL hajtottak, illetve loptak el a betyárok. Nem voltak jobbak a kanászolc sem. Ilyen gyarapító útjukon leginkább éjjel jártak a betyárok. Útjukat tehát világítaniok kellett, bőgj' lápba, tóba, mocsárba ne süllyedjenek. Világításra zsíros, gyantás, hasított fenyőforgácsot fáklyát, foklát használtak. Ha azután valaki jámborral útjukban találkoztak, arcukat hirtelen bekormozták és a jámbort félholtra verték. Természetesen iáklyavilág- nál hajtották tova az ellopott juhokat, sertéseket is. Ez a fokla keltette a népben a »gyertyások»r ról szóló s máig is iöntmaradl balhiedelmet. De ez a. magyarázója annak is, hogy sokszor a számadó juhásznak, kanásznak miért volt több állatja, mint a gazdájának. Budnya tehát a múlt században a betyárok, szegénylegények iskolája volt. A magyar szabadságharc leverése után gyászba borult az ország. A szerencsétlen, letiport ország nyögött a »győztes» osztrák kegyellen elnyomása alatt. A szegényember gyerekeit fogdoslák katonának, mert. kellett a monarchiának nevezett mo- lochnak, hogy nagyhatalmasdit játszhassék. Olt pedig nem rózsalevélből vetettek nekik ágyat. Vitték külországba őket. Ez elől úgy menekedtek meg. ahogy épen tudtak. Elhagyta a legény apját, anyját, el szívbeli szép mátkáját, el még becsületes régi nevét is, s bandákba verődve, vagy külön, egyesleg bujdosódott a rengeteg erdők szélén, mélyén. i Itt betyárkodolt: Bene Vendel, Kisgyerek Jóska, Mógor. Ilt hévizálgatott Szalmás Ferkó, itt nyargalászott Patkó Pista is. Értsük meg most már őket, s ne vessünk rájuk követ: sokat az elkeseredés, a lehetetlen düh hajtott betyárnak. Akkor időben meg volt még a magyar népnek az ő külön szép népi viselete: a szúr. Cifra- szűrrel jártak-keltek az emberek, legények. De a kszabadságharc után az osztrákok tiltották ezt is, mert magyar volt. De tiltottak akkor mindent, ami magyar volt. Ha megkaptak valakit cifra- szűrrel, hát jaj vót neki! A leginkább cseh zsan- dárok, osztrák pandúrok levagdalták róla a cif- rást, oszt eldöngették a viselőt. Vásárokon sol: FIGYELEM! ==á A ÉPÍTÉST VÁLLALOK ÉPÜLETFA METSZETT ASZTALOS ÁRU TŰZIFA ÉS SZÉN > > > »g »tg'kJ US“ U K 5 .Hu J < 10 (HO ARANY J.-U.28. ÉPÍTKEZÉSI vállalkozó Faanyag, szén- és tüzifanagy kereskedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását TELEFON 1—69 SZ,