Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-02-06 / 29. szám

ZALAMEGYBI ÚJSÁG 3. * 1942 február (i. Keszthely a hosszú életU emberek városa Egv kimutatás szerint Keszthelyen az 1911. évben ütvén és hatvan éves életkor között 13-an, hatvan és hetven között 38-an, hetven és nyolc­van között 43-an, nyolcvan és kilencven között 81-en, kilencven és száz között 3-an haltak cl. Vagyis a legújabb halálozási kimutatás is meg­erősíti azt a régtől tudott tényt, hogy Keszt­helyen az emberek magas életkort érnek el. Azt a tényt, hogy Keszthely a hosszúéletű emberek városa, már Bontz József megállapí­totta Keszthelyen 1896-ban kiadott monográfiá­jában, írván a következőket: »A hatvan éven felül levő egyének Keszthe­lyen oly magas kort érnek el, aminőt az ország­ban kevés helyen. 1891. jáhuár 9-én öt halott közül, a legfiatalabb 79 éves, a legidősebb 87 éves volt. A világvárosok statisztikájában is pár­ját ritkító ezen eset is világot vet Keszthely egészségi viszonyaira». Már Bontz is és utána sokan mások, főkép­pen a Balaton balneológusai, Keszthely kedvező halálozási statisztikájából arra a következtetésre jutottak, hogy a város népesedési viszonyairja Keszthelynek kedvező földrajzi fekvése mellett a tiszta, ózonnal és vízpárával telített egyenletes hőmérsékletű levegője van legnagyobb befolyás­sal. »Csoda-e hát, — kiált fel Bontz ^idézett művében, — ha azok, akiket e helyről a pályatér és hivatás más helyre szólított, a bűvös erő hatása alatt idővel ismét visszatérnek a kedves tóparti városba, hogy itt öregségükben fáradalmaikat ki­pihenjék és. hogy a kifáradt léleknek és vérnek új erőt szerezzenek.» Valóban igaz, hogy néhány évtized óta a köz­felfogásban Keszthely mint a nyugdíjasok para­dicsoma, a »Magyar Graz“ szerepel. Amiben, né­zetem szerint nem is annyira a természeti adott­ságok — föld, víz, levegő, tájképi szép — ját- szák a főszerepet, mint inkább a szerencsés em­beri alkotások = az igen magasra fejlesztett és változatos fürdőkultúra, a hozzá tartozó ker­tészeti megoldásokkal, terjedelmes parkokkal és sétányokkal, az iskola- és hivatalnokváros jelleg, amely nélkülözi a vasúti csomópontok gyári jel­legű ipari vállalatok zaját, füstjét, bűzét, a vá­rosias. de nem nagyvárosi berendezések, amely minden igényt kielégít, anélkül, hogy érte kü­lönösebb fáradozásokat — telefon, közúti utazás, ácsorgás — kellene igénybe venni, a kedvező élel­mezési viszonyok (természetesen, a háborús vi­szonyoktól eltekintve). Egyetlen kívánnivalója van még csupán a magyar nyugdíjas paradicsomnak, a fokozottabb lakástermelés, illetve a meglévő, de elavult la­kóházak modernizálása. Mert nem minden nyug­díjas tud Keszthelyre telepedni olymódon, hogy azonnal házat építtet magának. (Bár készséggel elismerem, hogy az adóalap szempontjából első­sorban a házépítő nyugdíjas a legszívesebben lá­tott jövevény.) Kellő lakáslermelés esetében az ide Júvánkozó nyugdíjasok számát könnyen meg FIGYELEM!---------------------A Itt ÉPÍTÉST ! (9 S VÁ LLALOK <<4*1 ÉPÜLETFA hnN ü METSZETT-o“ ASZTALOS ÁRU W ■ u * ü TŰZIFA ÉS H ||| SZÉN J«IB D <HO — 0 ARANY J, U.28 || TELEFON 1­> > > építkezési vállalkozó Faanyag, szén- és tfizifanagykereskedA. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. lehetne sokszorozni, ami már csak az ipar és kereskedelem, piaci forgalom, tehát az adózás, helypénz stb. szempontjából sem volna leldcsinv- lendő cél. Helyeselni tudom tehát Bartoss Jó­zsefnek, Keszthely nagyközség veze'.őjegyzőjének a keszthelyi helyilapban tett nyilatkozatának a nyug­díjasokra és a lakáslermelésre vonatkozó részét. »Az építkezések előmozdítását célzó eszközök kö­zül — mondja Bartoss vezetőjegyző — legalkal­masabbnak tartom, ha nyugdíjas lakosságunk be­vonásával, az ő hathatós segítségükkel és érté­kes összeköttetéseiknek gyümölcsözletésével ál­landó és alaposan megszervezett propagandát fej­tünk ki a nyugdíjba készülők meggyőzésére, hogy Keszthely a fáradtak és az élet ezernyi meg­próbáltatásától megtörtek legideálisabb pihenője» Nem tudom azonban ugyanakkor helyeselni azt az elgondolását, hogy Keszthelynek szüksége volna egy »komoly gyári üzemre“ is. Mert a nyugdíjas paradicsom szempontjából már az is haszon volt., amikor a Keszthelyen működő né­hány belterületi gyáriüzem — sörgyár, kékfestő- gyár, téglagyár stb, — megszüntette működését. Helyettük, ha .mindjárt a külterületen is, kár volna újabb zajos, füstös, bűzös vállalkozásokat életre hívni. Hiszem és vallom — s erre Keszt­hely, mint közigazgatási személy maga is rá fog jönni, hogy a város csak az eddigi irányvonalon, műit iskola-, fürdő- és nyugdíjas város virágoz­hat igazán. Keszthelyen minden újabb elgondo­lásnak csakis ebben az irányban lehet és kell haladnia! Dr. Madarassy László, Minden hölgy és ur öltözködhet TÓTH GYULA divatházában Tekintse meg fővárosi nívójú kirakataimat A kukorica csiráztatása A szakkörök ismételten felhívják a gazdák figyelmét a kukorica csírázlatásának fontosságára. Ma minden gazdának önmagával és hazájával szemben elsőrendű kötelessége kukoricáját ide­jében, már február második felében megcsíráz­tatni azért, hogy, ha a kukorica nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem csírázik, még idejében mód­jában lehessen megfelelő vetőmagról gondos­kodni. Az elmúlt esztendőben sok helyen azért kelt hiányosan a kukorica és azért kellett sok! kukoricavetést kiszántani, mert a gazdák nagy része elhanyagolta a kukorica csíráztatását. Ter­mészetesen nemcsak a saját kukoricavetőmag csí- ráztatása fontos, de a vásárolt, vagy elcserélt kukoricát is feltétlenül csíráztatni kell, hogy a jóhiszemű gazda ne akkor vegye észre a vető­magként beszerzett kukoricánál a bajt, amikor azon már nem is lehet segíteni. — Hosszú idő óta fekvő betegek a rég­bevált, tisztán természetes »Ferenc József« keseríívizet nagyon szívesen isszák és annak gyors, biztos és mindig kellemes hashajtó ha­tását általánosan dicsérik. Kérdezze meg or­vosát! . . —»— Zala vármegye alispánja. 3512 szám.—ni. 1942. Tárgy: Zala folyó mederjókarbahelyezése. HIRDETMÉNY. A Zala folyó mederjókarbahelyezési munká­latainak elrendelése és ennek költségei viselésére kötelezett érdekeltség, megállapítása tárgyában a vonatkozó iratokat, műszaki terveket és a szom­bathelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatal 174/1942- számú szakértői észrevételeit, 1942. évi február hó 1—töl 1942. évi március hó 2-ig terjedő időn át Zalaegerszeg m. város mérnöki hivatalában közszemlére kiteszem, ahol azokat az érdekeltek megtekinthetik. A községenként csoportosított érdekeltségi ki­mutatásokat és helyszínrajzokat a körjegyzőknél külön is közszemlére teszem ki. Jelen ügyben Zalaegerszeg m. városban ve­zetésem alatt a szombathelyi m. kir. kultúrmér­nöki hivatal közbenjöltével tartandó tárgyalási batáridejéül 1942. évi március hó 3. napjának délelőtt 10 óráját tűzöm ki, összejöveteli helyül pedig a városháza nagy tanácstermét jelölöm meg. Esetleg akadályoztatásom esetére a tárgyalás vezetésével dr. Sziics Andor tb. vm- főjegyzőt bí­zom meg. ‘ I Eelhívom az érdekelteket, hogy a fentiek te­Í kinlelében netán! észrevételeiket, akár a közszem­lére kitétel ideje alatt írásban, akár a megtar­tandó helyszíni tárgyaláson szóval annál is in­kább adják élő, mert ellenkező esetben a hatá­rozatot az 1885 évi XXIII. 1. c. 163. §-ához kéj­pest, további meghallgatásuk nélkül hozom még. Az összes függőben lévő kérdések tisztázása után, az engedélyezési tárgyaláson a munkála­tokra a sürgős ideiglenes építési engedély meg­adatik, azzal a föltétellel, hogy az érdekeltség tartozik mindazokat a rendelkezéseket teljesíteni, amelyeket hatóságom a végleges engedélyezés so­rán még utólagosan kiad. Jelen engedélyezési eljárással kapeso'ato-an a 42/911. V. B. 2., illetve a 2275j4/933 V. A. sz, ‘ m. kir. E. M. rendelet értelmében 32 P. szakértői díj merül fel, aminek kivetése és beszedése iránt a kiadandó vámhatározatban fogok intézkedni. Erről: Vas vármegye alispánját, Keszthely, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Körmend, Szentgott- hárd járások főszolgabíráját, valamint Zalaeger­szeg város polgármesterét; a szombathelyi m. kir. kultúrmérnöki hiva­talt, a m. kir. Államépítészeti Hivatalt, Zalaeger­szegen, a m. kir. Államépítészeti Hivatalt Szom­bathelyen, a m. kir. Államvasutak Üzletvezetősér gét Szombathelyen, a m. kir. Államvasutak szom­bathely—nagykanizsai Oszlálymérnökségét Szom­bathelyen, a m. kir. Államvasút Osztálymémöksé- gét Zalaegerszegen, valamint az Alsódunántúli Me­zőgazdasági Kamarát Kaposvárott; Bókaháza, Szentgyörgyvár, Zalacsány, Kus- tány, Kehida, Gyülevész, Zalaszentlászló, Zalakop- pány, Zalaudvarnok, Kisszentgrót, Csáford, Zala- szentgrót, Tüskeszentpéter, Aranyod, Batyk, Za- labér, Pakod, Dötk, Szepetk, Zalaistvánd, Pókafa, Kemendollár, Vöckönd, Nemesapáti, Alibánfa, Pe- tőhenye, ördöghenye, Zalaszentiván, Pozva, Zala­egerszeg', Csácsbozsok, Kaszaháza, Vorhota, And- ráshida, Apátfa, Teskánd, Alsóbagod, Felsőbagod, Boncodfölde, Kávás, Zalaszentgyörgy, Zalacséb, Saloinvár, Iveménfa, Budafa, Zalalövő, zalavár- megyei és Kisrákos, Hegyliálszentjakab, Pankasz, Csődé, Felsőjánosfa, Nagyrákos, és Öriszentpéter vasvár- megyei községek elöljáróságát azzal, hogy különö­sen a vízimül ulajdonosok figyelmét a tárgyalásra hívják fel, továbbá a Kisbalaton Vízrendező Társulatot Keszthelyen, a Zalavíz Lecsapoló Társulatot Za- lacsányban, a gróf Batthyány uradalmat Kustányban, a gróf Károlyi uradalmat Zalaszenlgróton, a hir­detménnyel vélív mellett értesítem. Zalaegerszeg, 1942. január 26-án. Dr. Brandt Sándor ; . i alispán.

Next

/
Thumbnails
Contents