Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-05 / 28. szám
XXV. évfolyam. 28. szám. ÁRA 8 FILLÉR. 1»42. február 5. CSÜTÖRTÖKI, MEGYEI Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Balaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HBRBOLY FERENC Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 fí. Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368, Hirdetések díjszabás szerint. Londoni brit katonai körökben kétségtelennek tartják, hogy Szingapúr a legközelebbi jövőben rendkívül súlyos támadások színhelye lesz. Eddig abban reménykedtek, bogy a védők legalább elegendő rejtekhelyét találnak a repülőkkel szemben, azonban most ez a remény is szertefoszlott. Rámutatnak arra a kedvezőtlen helyzetre, hogy a sziget északi részén lévő két-három repülőtér a szoros másik oldalán lévő japán tüzérség hatáskörébe esik. Londonban nyíltan beszélnek arról a lehetőségről, hogy Szingapúr sorsa kö; A Szovjet, valamint egyéb ellenséges rádióállomások, amelyek a legutóbbi vaskos koholmányok megcáfolása óta bizonyos tartózkodást tanúsítottak a Magyarországgal kapcsolatos kohol ások terén, újabban ismét három elképesztő csodabogarat bocsátottak világgá, amelyeknek egyikét- niásokát svájci lapok is figyelemre méltattak'. Ezek szerint a szovjet csapatok Lőzovájánál áttörték volna az arcvonalat és ennek során elfogták a 179. magyar lovasezredet, amely ezredről azt is közük, hogy az a hetedik magyar hadtest kötelékébe tartozik. Második szenzációként pedig azzal a hírrel lépik meg a világot, hogy Kárpátalján cseh csapatok magyar'honvédalakulatokat támadtak meg, sőt ezek rohamot intéztek egy magyar repülőtér ellen, végül a harmadik szenzáció azt adja tudlul, hogy Kárpátalján elszánt cseh partizánok harminc magyar katonát meg is öltek. Akik mai szociális munkás társadalmi életünket figyelemmel kísérik, meggyőződhetnek e sokoldalú munkákból arról, hogy talán sohasem volt az emberiségnek annyira szüksége a nagy keresztényi erők összetartására, megértésére ós a szociális misszió segítő munkájára, mint épen most napjainkban, amikor minden napon, minden órában oly sorsdöntő eseményeknek lehetünk tanúi. Ami magát a szociális munkakört illeti, óriási a választék. Mindenki végezhet missziós munkát úgy a társaságokban, mint az életben. Ha egy kicsit körülnézünk magunk körül, mennyi könnyet, mennyi fájdalmat és sebet látunk és sóhajokat hallunk felénk szállani mindenfelől. Jön a sóhaj a bűnbe jutott embertársainknak, a kórházak betegeinek, az elaggottaknak és a gyermekeknek ajkairól. Minden keresztény szociális munkánál, de különösen a fogház- és kőrházmisszióban van nagy szükségünk a társadalom támogató és segítő megértésére. Mi tehát a fogház- és kórházmisszió munkája? A bűnbe jutott embertársaink lelkén és rendszerint nagy nyomorban élő családján segíteni. rülbelül úgy alakúi majd, mint Krétáé. Ez a megjegyzés arra vonatkozik, hogy az angoloki kénytelenek visszavonni légierejüket Szingapúrból, mert az az ellenséges tüzérség és zuhanóbombázók áldozatává válhatnék. Ez azt jelenti, hogy a szingapúri brit repülőerőket Sumatrába vagy Jávába helyezik át. Az ausztráliai poslaügyi miniszter közli, hogy AusztráÜa és a külföld között a légi-forgalom átmenetileg szünetel s ezzel megszakadt a postai összeköttetés Szingapúr és a Középkelet felé. | Ezek a valóban szenzációszámba menő értesülések Magyarországon szűnni nem akaró har- j sogó derültséget keltettek. A bolseviki hírgyáros \ nyilván világhatalmi méretekben képzeli el Magyarországot, amikor felteszi, hogy a magyar királyi honvédségnek legalább 179 lovasezrede van, mi több: ezt könyörtelenül el is fogatja, valami egészen rejtelmes »lozo vajai áttörés“ során. De még ennél is viharosabb hatású a kárpátaljai partizán tevékenységről kiagyalt két hír, amelyekben felteszik, hogy a Kárpátalján csehek is laknak, sőt azok hősi elszántságukban még fegyvert is ragadnak. A magyar közvélemény e jóízű, derűt kellő koholmányok után mindössze ennyit üzen az agyafúrt bolseviki hírgyárosoknak: Csak így tovább! Ez valóban szórakoztató és ártalmatlan hadviselés. j Meghallani sóhaját a bűnös embernek, aki Isten- i tői és embertől elhagyatottnak érzi magát, aki önmagán vergődik bűne miatt, aki nem hisz a szerető szívek segíteni akaró munkájában és talán Istenben sem. Rendszerint azután családja iránti aggodalom megtöri és ez a megtörés hozzánk vezeti őt. Vannak azután lelkek, akik tapogatózva keresik az Isten és embertársaik felé vezető utat. Ők, ha először gyenge erővel is, de megértik a komoly és nehéz idők szavait, hogy azután első botlásuk után kiszabadulva, dolgozó, rendes emberekké, a hazának és a társadalomnak hasznos tagjaivá váljanak. És azokban a visszaeső bűnözőkben, a.kikj nyomoruk, magánosságuk miatt kerülnek szomorú sorsukra, még azokban is él a vágy a jó után, de vezető kéz segítő hiányában, akaratuk gyengeségében lesznek újra a fogház lakói. A fogházmisszióban egyébként vau egy körülmény, amely látszólagos eredménytelenségében is megvigasztalhat minket. Ez az, hogy a jóra való intés elvetett magja később, ha nem is mindjárt, talán hosszabb idő után, de mégis gyakran kihajt. És ez a tapasztalat azt bizonyítja^ hogy az elet kemény küzdelmei akárhány elveszett-; nek hitt embert megtörnek és a lelkűkben elvetett mag nem engedi újabb bűnök útjára lépni őket. A fogházmisszióban mi a lelki betegeket gyógyítjuk. Míg a . kórházmisszióban úgy a testi,, mint a lelki sebeket igyekezünk enyhíteni és gyógyítani. Ó, hogy várják azok a betegek missziós munkatársainkat, akik sohasem mennek üres kezekkel a kórágyak betegeihez. De minden testi és szellemi tápláléknál jobban vágynak arra, hogy szerető és vigaszt adó szavukat hallhassák. Menynyi könnyet, mennyi fájdalmat töröl le a kórházi- misszió! Mennyi embernek ad vigaszt és erőt az életre, a súlyos megpróbáltatások elviselésére is !• A kórházmisszió nemcsak betegségükben segíti és támogatja embertársaink panaszait, hanem, ha meggyógyulva elhagyják a kórházat, munkát, megélhetést biztosít az arra rászorulóknak. Ezek a személyes tapasztalatok, amelyeket úgy a fogház-, mint a kőrházmisszióban a testi és lelki nyomorral való közvetlen érintkezésünk által szerzünk, talán még buzgóbbá, még kitartóbb szociáüs munkássá teszik tagjainkat és munkatársainkat, akik fáradtságot nein ismerve végzik a keresztény nő szolgálatát. Tehát a mai üj élet kibontakozásában a s.zqtt ciális eszmék és munkák összetartásának a tavaszán mindenkinek meg kell hallania a termékeny len telkeknek, a gyógyításra szoruló betegeknek; a munkaképtelen, hajléktalan embereknek a sóhajait, akik visszavágynak a becsületes életbe, az egészséges munkába és abba a kevés örömbe, amit életnek hívunk. Sok lélek vár még a szociális misszió segítő munkájára. Sok sivár és beteg lélek, amely, a szenvedélyek, bűnök, kórházak és utcák per-; zselő forróságában, testet és lelket ölő forgószelében gyötrődik. A keresztény szociális szeretet és. annak pártfogása mentheti meg ezeket. Ne legyen tehát senki az új kor és eszmék zekkel tölti idejét, amikor körülöttünk lobogó lánggal ég az egész világ és a szociális misszió keresztény összetartását várja. Dr. Hodonyi Jenőné. Levente Egyesület Alsóiendván Díszes közönség jelenlétében alakult meg Al- sólendván a Levente Egyesület. Láng György járási leventeparancsnok beszédében mint a belső arcvonal katonáit aposztrofálta a leventéket, hangsúlyozva az itthonlévők kitartásának, fegyelmezettségének fontosságát. Ostorozta a rémhírterjesztést, ami nem más, mint a belső front gyengítése, tehát hazaárulás. Gerinctelen magyaroknak minősítette a folyton sopánkodókat, akik semmi áldozatot nem akarnának hozni a nemzet mai súlyos próbája idején. A Levente Egyesületet lelkes egyhangúsággal megalakították. Elnöknek egyhangúan Kiüonya Jenő polgári iskolai igazgatót választották meg, aki székfoglalójában a magyar összetartás szükségességét hangsúlyozta. Mohinak, Mohácsnak — mondta, ahol a széthúzás miatt elveszett a magyar ügy, nem szabad megismétlődnie, mert akkor nem csak csatát, hanem hazát is veszítenénk. Az egyesületi tisztikart a következőkben választották meg: titkár Nagy János tanár, jegyző Fülöp Gyula, pénztárnok Pallér Dezső, gazda Kovács Kopácsi Lajos, tiszteletbeli tagok: Apáthy József dr. főszolgabíró, Gál István vezető járásbíró. Nevetséges szovjet hazugságok A Szociális Misszió negyedszázados munkája A keresztény nő mai szolgálata A szingapúri angol repülőgépeket via<B7awnniák
