Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-02-03 / 26. szám
1942. február \ ZA LA MEGYEI ÚJSÁG 3. A gimnazista cserkészek teadólutánja A 71. számú »Zrínyi« cserkeszek január 31-én tartották teadélutánjukat a Mansz helyiségeiben. A műsort a cserkészinduló lelkes akkordjai vezették be. Majd Littván Sándor dr. hittanár, parancsnok, a nagyszámú érdeklődők és vendégek előtt beszédet mondott. A cserkészet értékeit méltányolta. Először is új, szebb, diáktípust teremtett ez a mozgalom. Hiszen a cserkészet valahogy tagadása a korcsmáknak, füstös kávéházaknak, emberhúst áruló korzónak: nagy lélegzés Isten szabad ege alatt, önmegtagadásra, igénytelenségre nevel a táborok kemény pedagógiájával. Másodszor kialakítja tagjai között a szociális lelkületet. Szegény és gazdag fiú egyaránt résztvesz a tábori kötelességekben,, nincs különbség a terhek vállalásában, ételben és ruhában. Mint egy család működik a nagytábor. Mindenki érzi, hogy a közös cél közös erőfeszítéseket kíván és minden munkakerülés, amerikázás károsan befolyásolja a közjólétet. Ez a kötelességtudat hatja át a csapatot: parancsnoktól az utolsó kiscserké- szig és ez képesíti őket sokszor rendkívüli önmegíagadásra, bajtársias önfeláldozásra. A mozgalom harmadszor tagjaiban kialakítja az öntudatos magyart. Minden gyűlésen a nagy magyarok életét vizsgálják a tagok és az ő példájukon lelkesülnek. Szent István, Szent László, Hunyadi, Zrínyi voltak az első cserkészek, akiknek nyomdokain akarunk haladni. Littván dr. a továbbiakban foglalkozott a mozgalom ellen újabban felmerült tárna- j dósokkal. Ellenségeink azt akarják elhitetni a nagyközönséggel, hogy a cserkészet idegen szellemű. Igaz, hogy egy angol tábornok találmánya, de mégsem idegen pedagógia a magyar ifjúsággal. A cserkészet egészen magyarrá lett. Ahogy magyar lett az idegenből hozzánk ültetett verpeléti szűzdohány, vagy fehér virágú, illatos akác. Magyarrá lett ama- j gyár föld termőképessége és a magyar ember verejtékes munkája következtében. A cserkészruha és pedagógia magyarrá lett liliomos ifjúságunk harminc éves erőfeszítései, kiállásai, hősies munkája következtében. Az idegen származású cserkészing alatt 30 éven át magyar fiú szíve dobogott és acél akarattal hírt, dicsőséget szerzett messze külföldön is hazájának. A beszéd után Csath Béla V4 o. tanuló nagy derültség közepette vidám beszámolót tartott a tavalyi nagytáborról. Cserkésznóták j következtek. A kitűnő hangulatú teadélután j sokáig emlékezetes marad a csapat történeté- | ben. A sikerült rendezés mögött mindig ott j éreztük Bentzik Mihályne gyakorlott kezét, i Megnyitottam tüz£f*>, ixén« éeépitéai- anyag fcrereafeedéeesnet Zalaegerszeg, Óla ut 23. Elsőrendű bükk, gyertyán, akác stb. tűzifára mindenfajta szénre előjegyzést elfogadok A nagyérdemű közönség szives támogatását kérem. Varga József tilzelőisnyag és épitésianyagI kcreskedíli fakitermelő. | Telefons 335. (1418: Zalai oklevéltár II. 412.415.) amelynek alapján a »tihanyi sziget« heti és országos vásár jogot nyert és így Tihany joggal a régi városok közé sorolható, sem tud1 a tihanyi félszigetről, de Zsigmond király* becsületére válik, hogy felismerte a Balaton- vidék nagy gazdasági jelentőségét. Valószínű, hogy I. Endre király átvágásai a török időkben indultak romlásnak, amikor annyi sok más is romlásnak indult hazánkban. De, ha már a nevek változtatásánál tartunk, vessünk egy pillantást a Tihannyal szemben fekvő kies Kenesére is. Ez a helység 1109-ben tűnik fel először oklevélben, mint Tihany sziget Bizonyára csodálkozva olvassa mindenki ennek az írásomnak a címét. Nem is csoda, mert a köztudatban immár századok óta Ti-, hány mint félsziget van elkönyvelve, mégpedig jogosan, lévén az földrajzilag ma félsziget. De vájjon félsziget volt-e mindig?1 Erre a kérdésre óhajtok ma e hasábokon felelni. Tihany apátsága révén már az Árpádok kora óta sűrűn szerepel ránk maradt okleveleinkben. /A XV. század elejéig azonban! soha mint félsziget (peninsula), hanem mint sziget (insula)). Okleveles emlékeinkben először I. László királyunknak, a később szentté avatott nagy magyar uralkodónak 1093. augusztus 25-én kelt oklevelében történik róla említés. Ez az oklevél a régebbi királyok oklevelei alapján összeíratja a tihanyi monostornak, amely a Tihany szigetén — szószerint Insula Tychon — fekszik, falvait és, hogy András király & monostort a pannonhalmihoz hasonlóan különös kegyébe fogadta és úgy a dénárok,, mint az élelmiszerek collektálását a tihanyiszigeten eltiltotta. Tudta a jó András ki-} raly Urunk, hogy hol van a magyarnak a legérzékenyebb pontja! Lehetséges, hogy a történelem előtti időköít Szködheft TÓTH GYULA divatházában Tekintse meg fővárosi nívójú kirakataimét Irta: Palóczi Edgár ben, amikor a Balaton szintje a mainál még jóval magasabban feküdt: Tihany valóban sziget volt; de az is bizonyos, hogy a honfoglaló magyarság már mint félszigetet találta [itten. Ha tehát a félszigetből sziget} lett: az csak mesterséges módon történhetett, még pedig védelmi okokból. I. András királyunknak, aki ifjúkorának egy részét (Oroszországban töltötte, onnan is nősült, sőt bazilita szerzeteseket telepített onnan Visegrádra és Tihanyra (kőbe vájt lakásaik itt ma is megvannak), szívügye volt a tihanyi monostor, amelyet ő alapított és gazdagon felszerelt. A hagyomány szerint a monostor templomának főoltára alatt egy katakombában temették el. Ezt a monostort akarta minden támadástól mentesíteni és azért vágatta át azt a keskeny földnyelvet, amely a felszigetet a parttal összekötötte. Ennek! az atvagasnak, amely a tihanyi félszigetet} valóban szigetté tette, még 1786-ban meg voltak a látható nyomai. Bizonyítékom erre a régi magyar földrajzi szakirodalom egyik legbecsesebb és hézagpótló munkája, a derék Korabinszky János Mátyásnak, Pozsonv- ban, 1786-ban megjelent híres földrajz-történelem és termény lexikona, amely a Tihany (»Tihan«) címszó alatt valószínűen a lexikon tihanyi tudósítójának, odavaló bencés szerzetesnek a tollából így ír: »Tihanynál még látható az a három elvágás, amellyel András király a félszigetet a szárazföld felől biztosította. Az elvágások (»Abschnitt«) egyikénél még áll egy őrtorony, amelynek fel- vonóhídja volt.« — Tudtommal ez ma már nyomtalanul eltűnt, mert különben meg lehetne állapítani, nem romai alapokon nyu- godott-e. 1266-ban egy oklevél (Árpádkori új okmánytár III. k. 140. 1.) így emlékszik meg Tihanyról, a tihanyi szigetről és Balatonról: »Villa Apathy (ez volt Tihany városának régi elnevezése), et insula in super que appellatur Thykon. Portus supra lacum... Balatin.« A pannonhalmi főapátság házi levéltárában őrzött 1283. évi. oklevél (Tihany, f. 1. sz. 23.) Tihanyt így említi: »Villa mo~ nasterio Appathy in insula.« Még Zsigmond király oklevele 1417-ben »villa Kensa«. 1231-ben egyik oklevelünk »Ke- nesa« néven említi. 1297-ben már mai nevén szerepel. 1478-ban »Kenesse« a neve. 1488-ban is mai nevén említik, abban az oklevélben, amely megemlíti, hogy a veszprém- völgyi apácák 49 forint adót fizettek innen. Szent Kereszt tiszteletére szentelt egyháza^ 1231-ben, Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát 1297-ben említi okleveles emlék. Valószínűnek tartom, hogy e templomok egyike a Csitténynek nevezett hegyen állott és onnan nézett szembe Tihannyal. Sajnos, ma már nyoma sincs, de a csittényi hegyen próbaásatás aligha lenne eredménytelen, mert e hely már fekvésénél fogva a BalatonvidéU egyik legrégibb lakott helyének látszik lenni. Akarattya pusztát már 1109-ben említi egyik oklevelünk »Terra Akaratia« néven. Végezetül van egy olyan adatom is, amelynél alapján talán nem minden ok nélkül gyanítom, hogy az Árpádkor magyarja a Balatont »tenger«-nek nevezte. 1256-ban a Balaton közvetlen közelében, Lepsénynél egy birtok a »tengerdi« nevet viseli, E birtok ebben az időben cserél gazdát és új tulajdonosa az alországbíró, utána nevezi magát Tengerdy Milliósnak. E családról 1435-ig vannak adataink. Maga a »tenger« ősmagyar szó és atyafiságot tart az ugyancsak ó-török vándorláskori jövevény szavunkkal: a »temérdek«-kel. újonnan átalakítva Esténkint " '.»io» ci linyzenekapa muzsikál. ==^==^=^:' ..~
