Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)
1942-01-31 / 25. szám
'4. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1942. január 31 Paris nappali és éjszakai élete a német megszállás alatt Emberi és állati erővel pótolják a mezőgazdasági gépeket — 30.000 frank egy igásló ára Egy magyar ur, aki hivatalos minőségijén esztendőket töltött Párisban, hosszú, kalau- ldos utazás után hazaérkezett. Beszél párisi leimén veiről, amelyek a francia főváros új történelmének leglázasabb eseményei közé tartoznak. — Páris fellélegzett, — kezdte, amikor nyilvánosságra került, hogy a várost harc nélkül adják át. Párisi mint a gyermeküket, {féltik a francia főváros lakéi. A fény városának minden kis utcaköve, háza, emlékműve Szívükhöz ^nott és inkább befelé véreznek,, mintsem romokban lássák Párisi. A megszálló német katonaságot talán ezért is fogadták oly közömbösen. Nem voltak zavargások s a rendet maga a lakosság igyekezett fenntartani a párisi rendőrséggel karöltve. Ma már a megszálló katonaság és a lakosság között az érintkezés korrekt. Együtt étkeznek a vendéglőkben, együtt mulatnak a lokálokban s együtt vitatják meg Páris problémáit. Nagyon sok német tiszt és köz- ( legény beszél franciául, azonban hatósági vagy törvényszéki tárgyaláson — ha a német tisztek > agy katonák tudnak is franciául, — ki-ki a saját nyelvén beszél és vallomásaikat tolmács fordítja le. JEGY RENDSZER. — Természetesen a megszállás óta minden megváltozott. így Páris is, mint Európa más metropolisa, a jegy rendszerre rendezkedett be. A cukortól a cipőig majdnem mindent jegyre adnak. — Az elmúlt rossz gazdasági év miatt a legnagyobb gondot a közélelmezés okozta, de a minimális mennyiséghez mindenki hozzájuthat. [A hatóságok igyekezete oda irányul, hogy a dolgozó tömegek s különösen |a mezőgazdasági és gyári munkásság jusson elsősorban élelmiszerhez, a gyermekek és asz- szonyok mellett. — Ennek következtében az a helyzet, hogy ma Párisban a munkásság sokkal jobban el van látva élelemmel, mint az intellektuális réteg. — Bort heti egy litert szabad fejenkint kiszolgálni. Persze üres üveget magával visz mindenki... A mulatók pezsgőt — a polgári hatóságok rendelkezésére — nem szolgálhatnak ki. Kivétel: a német tisztek, azonban a főpincérek régi polgári »törzsvendégeiket« Bem hagyják cserben. — Ez az egyetlen rendelkezés, amit nem vesznek túl szigorúan. A közhangulat egyébként mindig a napi eseményektől függ — öltözködhet TÓTH GYULA divatházában Tekintse mi eg fővárosi oiváita kirakataimat folytatta informátorunk. — A belső mozgalmakat a rendőrség ellenőrzi, amely szoros! összeműködésben áll a rend biztosítása érdekében a megszálló katonasággal. A francia rendőrség háromnegyed részét kicserélték. Egyébként vegyes érzelmekkel fogadnak minden belpolitikai kezdeményezést, ígv a szélső bal- és jobboldali mozgalmakat is, mert még nincs kialakult, egységes szemlélet. — Természetesen a szabad területtel a gazdasági vérkeringés még nem tökéletes, ez azonban napról-napra javul. Kezdetben csak kereskedők jöttek át a szabad területekről, de ma már eléggé kialakult a közgazdasági cirkuláció. Legutóbb például közös bizottság ült össze Párisban, hogy Franciaország új, nagyarányú mezőgazdasági termelésének tervét kidolgozza. — Iparosítás helyett inkább a mezőgazdaságot fejlesztik. Általában keveset politizálnak s mindenki a gyakorlati élet kérdéseivel foglalkozik. Gyarmati kérdéseiket — amelyeket a párisi sajtó igyekszik napirenden tartani. — azzal intézik cl: »ha elveszik tőlünk, majd visszavesszük!« — Sok mindenért az angolokat okolják, bár Franciaország összeomlását saját szervezetlenségüknek tudják be. Gyakran hangoztatják, hogy Dünkircheiméi az angolok saját embereiket mentették. Egyébként a szabad s megszállt területeken megjelenő lapok tartalma között nincs sok különbség. ZSÚFOLT SZÍNHÁZAK, MOZIK ÉS MULATÓK. —- A gazdasági vérkeringés megindulásával egyidejűén a kulturális életben is kezd visszatérni a normális állapot. A színházak, mozik, mulatók s az Opera mindennap zsúfolva vannak. Sok a repriz, német filmekből és a régi francia filmekből. Az Opera állandóan német tisztekkel van tele. — A francia tőke? Földbe és egyéb ingatlanokba invesztál. — Márka kevés v an Párisban, a 300 millió frank megszállási költséget frankban fizetik. A gazdaságok gépekre voltak berendezkedve s a benzinhiány miatt emberi erővel és igavonó állattal kellett pótolni a gépek kiesését. Egy igásló ma harmincezer frankba kerül Franciaországban. — Nagy- gondot okoz, hogy az ország a gyarmati búza behozatalára volt herendezkedve s ez most hiányzik. Ennek ellenére a nagy tömegek megélhetési alapja fellendült, mert a fokozott mezőgazdasági munkálatoknál bárki munkához juthat. — A gyáripart Németországból látják el 8 a régi francia ipartelepeket a németek teljesen újjászervezték. A francia gépgyárak, különösen a hadiipari gyárak teljes üzemmel dolgoznak. Az ipari és élelmiszercikkek árait az ármegállapító bizottságok szabják meg. — Páris híres éjszakai élete egyébként változatlan. A mulatókban alig lehet asztalt vagy széket kapni, noha éjfélre mindenki otthon kell, hogy legyen. — Éjfél utón csak külön kimaradási engedéllyel lehet Paris utcáin tartózkodni. — Meg kell állapítani, hogy, ha valaki francia rendőrrel találkozik éjfél után, sokkal szigorúbb elbírálásban részesül, mintha sorsa véletlenül német katonai járőrrel hozza ösz- sae... Kinek mi dukál? «Valóságos betegséggé fajult a címkórság. Terjed a járvány. Nevetségessé válik sok ember, ha előkapja a hóbort. Epekedik a címre, mint a kótyagos a borra.» Ezt 50 éve írták. Ma javult a helyzet... Régente az általános megszó.ítás kegyelmed volt. Ez mindenkinek kijárt. Ezzel egyenlő érteke volt az összevont alaknak: a kendnek. Amint 100 evvel ezelőtt az írott «tekintetes urat» és «tekintetes asszony» szóbeszédben rövidítették és lett belőle tés-úr és tés-asszony, úgy csinált a magyar falu/ a kegyelmedből kelmédét és aztán kendet.. Ma kegyelmed, kigyelmed, kend és tés-úr részint tréfás, részint lesajnáló megszólítás. Faluhelyen már lealázó a kend. Hej, szép idők! Mikor még Zrínyi Ilona így beszélgetett Thököly Imrével: «Édes szivem uram, csak kend el ne hagyjon, kész vagvok gyalog is elmenni, hol kendet hallom.» Mike» Kelemen «Törökországi leveleiben» a kend oly tisztelettel hangzik, mint a legfinomabb szó. Garay az Obsitosban így használja: «Nagy, derék vitéz kend, vitéz Háry János.» Érdekes pályát futott meg a nagyságos úr!. Régente latinul excellensnek hívták a* erdélyi fejedelmeket, ami magyarul nagyságos. Jelentős cím volt. mert csak a fejedelmeknek! dukált. Ma nagyon devalválódott az értéke. ! Talán utoljára az esztergomi parasztok beszélték még, amikor gróf Csákv Károly a méltó- ságos esztergomi káptalan úrból kanonok lett a millenium előtt. Ezt a hirt ígv adták örömmel tovább: «Hallotta-e kend, hogy a mél- tósá^os úrból nagyságos úr lett.» O CV O A tekintetes címet 50 évvel ezelőtt csak diplomás ember kapta. Az ön megszólításnak "apja a »legnagyobb’ magyar«, gróf Széchenyi István 1833-ban. A »maga« neki hosszúnak tetszett, mert az európai nyelvekben egytagú ez a megszólítás^ Volt már abban az időben: öndícséret, önhitt, önszeretet, a magadícseret, magahitt, a. magaszeretet helyett, miért ne lehetne akkori beszélni egyedül is. így született meg a finom: »ön«. A »kegyelmed« már előbb közhasználatban volt az íróknál. Ez Kazinczy Gábor é» Kölcsey Ferenc barátjától, Szemere Páltól származik. Döbrentei Gábor 1821-ben így írja le: »Szerencsém volt együtt leírni Szemere- vel 1820 novemberében s minthogy a szükséget nyelvünkben éreztük, gondolkoztunk kí- pótlásán. Szemere a kegy-et vette a legjobbnak, mert a régi idő mégis ebből vette egykor tiszteletben volt kegyelmedet, ami utóbb kelmed, kend és kened lett. Eszerint a megszólítás így esnék: Llonnan jön kegyed? — s ezzel meg lehet kérdezni minden ismeretlen nőt, férfit, minden rangút a sok titulus említése nélkül.« A »maga« hangzásának legtöbbször bánt# éle van. Mikor az irodafőnök így szól: »Hallja* maga...«, ennek nem örül a megtisztelt. V agy: Maga mindig elkésik. A banketten a lenézést ezzel éreztette a hangadó úr: »Ah! Mág^ is itt van?« Csak a falusi bíró tudta megbecsülni a magázást, mert eképen oktatta ki a kanászt: »Ide figyeljen kend! Mostanatol fogva én vagyok a bíró úr. Mától kezdva kendet én úgy hívom, hogy te. Te pedig azt mondod nekem, hogy maga«. Idáig férfiakról volt szó. Csak nálunk van meg a címkórság. Az asszonyok, lányok sokkal bölcsebbek. Elég, ha a férjük, vőlegényük így mondja nekik: galambom, violám, gyöngyöm, gyöngyvirágom. Különben idegenektől semmilyen megszólítást nem fogadnak el. Bár a sanda gyanú itt is emleget holmi járványos szokásokat, de, hogy ebben mi a valóság, azt voltaképen nem tudhatni.
