Zalamegyei Ujság, 1942. január-március (25. évfolyam, 1-72. szám)

1942-01-29 / 23. szám

ÁRA 8 FILLÉR. 1 *>42. január 29. CSÜTÖRTÖK. XXV. évfolyam. 23. szám. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 IS* Postatakarékpénztár! csekkszámla: 49.368, Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon; 128. s Felelős szerkesztő; HERBOLY FERENC xziiizzm'. rz^zziTW&sfzmaam Vessünk számot önmagunkkal Most, amikor az űj európai rend felé ha­talmas lépésekkel haladunk, számunkra — a nemzet egyszerű fiai számára — nem az a lényeges, hogy mi a diplomáciai aktusokban a politikum, hanem lényeges az a kötelezett­ség, amelyet ránk ró. Hiába történnék meg ugyanis valamely diplomáciai aktus, hogyha annak végrehajtására nem lenne alkalmas ember. Az alkalmas embert pedig legelső­sorban önmagunkban találhatjuk meg. A keleti háború és a vele kapcsolatos európai összefogás Isten kegyelméből elhárí­totta rólunk a bolsevizmus veszélyét. De a kommunistaellenes egyezmény mellett ér­vényben van a háromhatalmi egyezmény is, amely az európai politika dinamikus tényező­jének tekintendő az antikom intem egyezmény védekező jellegével szemben. A háromhatalmi egyezmény nem hatalmak, hadseregek és gazdasági erők együttesét jelenti csupán, ha­nem jelenti az új élet kialakítására törekvő népek közös akaratának kifejezését. Államok, alkotmányok, közösségek formáit erőhata­lommal is meg lehet változtatni. De tartósak és történelmi szemszögből megítélve érték­állóak ezek a változások csak abban az eset­ben lesznek, ha az ember maga tölti meg azokat élő tartalommal. A klasszikus kor homo politicusából a XVIII. és XIX. század forradalmai kialakították a homo oecono- micust. A XX. század a harcias embertípust! teremtette meg, a küzdő embert, aki kész mindig eszmékért harcbaszáílni, de aki egy­úttal átvette örökségképen a gazdasági em­ber racionális hajlamát is. A fascizmus meg­teremtője, Benito Mussolini, azt mondotta: Vivere periculosamente: Élj veszélyesen! A veszélyes élet alatt nem kalandorkodásra, hanem arra gondolt, hogy soha senki ne hú­zódjék vissza bármilyen feladat vállalásától, ha azt közösségének érdekei és belső meg­győződése úgy parancsolja. A hősiességet vállalni lehet a polgári élet szürke hétköz­napjaiban épen úgy, mint a csaták ferge- tegében. Költőnk írta egyik meg nem je­lent versében, önmagával viaskodva, hogy vájjon mi a nagyobb hősiesség, elszántság­gal lendülni a halálba, vagy halódva küz­deni egy életen át. reménytelenül, de mégis küzdeni. A legkeményebb küzdelmet az élet­ben bizonyára önmagunkkal kell, hogy foly­tassuk és ennek a küzdelemnek megvívása var ma mindenkire, aki kötelességet érez ön­magával, népével és utódaival szemben. Hő­siesen kell elviselni a szürke hétköznapok hősiességével az idők nehézségeit, a lemon­dást, a reménytelenséget, a sorscsapásokat. Mi. magyarok híresek vagyunk arról, hogy nem cipelni, hanem hordozni tudjuk a ke­resztet. Jórészt levétetett a kereszt vállaink- ról és ragyogva áll immár előttünk, mutatva az utat, amerre haladnunk kell. De, hogy haladhassunk, ne a csillagok kifürkészhetetlen titkait kutassuk, hanem ves­sünk számot önmagunkkal s legyen elegendő •aámunkra a hit, hogy ragyognak felettünk M csillagok. IM riéi értékeseiét határozata Rio de Janeiróból jelentik: A riói érte­kezlet albizottságai beterjesztették záró je­lentésüket. A politikai bizottság jelentése a i következő határozatokat sorolja Te!, mint az ! értekezlet által elfogadott alapelveket: akon- I linens oszthatatlanságának kinyilvánítása kül- | ső hatalom támadása vagy támadással való \ fenyegetése esetére, — a nyugati félteke vé­delmére vállalt szolidaritás ünnepélyes meg­erősítése, — a japán részről az Egyesült Ál­lamok ellen intézett támadás elítélése és aä ellene való tiltakozás, — ugyanezt kiterjesz­tik Németországra és Olaszországra, mert ezek szolidaritást vállaltak Japánnal, — a támadó hatalmak elleni megtorlások egységes alkalmazása, — végül annak kijelentése, hogy a közös szolidáris megegyezéseket kivéve nem veszik fel újra a kapcsolatokat azokkal a kor­mányokkal, amelyek hadat üzentek az Egye­sült Államoknak. I i í < \ \ \ í ) \ A szovjet Tsrkesztánba akarta telepíteni a magyarokat Ankarából jelentik: Moszkvából több kül­földi újságíró érkezett a napokban Ankarába. Az újságírók hónapokon át tartózkodtak Moszkvában. \ alameimyien hangoztatták a szovjet főváros lakosságának súlyos helyze­tét, de egyúttal figyelmet érdemlő leleple­zésekkel is szolgáltak a szovjetnek még a háború előtt kidolgozót, 'érvérről is. Ezek a tervek egy megszervezendő világforradalom, valamint a szovjet hadsereg egyidejű előre­nyomulása keretében elsősorban Európa ál­talános bolsevizáíásának módszereit állapítot­ták meg. Moszkvában általános szóbeszéd tár­gyai voltak ezeknek a terveknek egyes rész­letei. Ezek közül eddig ismeretlen elgondolás és bizonyára feltűnést keltő volt az a terv, hogy szovjet győzelem esetén nagyarányú nemzetáttelepítéseket szándékozott végrehaj­tani. Azok á szovjet körök, amelyek még re­ménykednek a bolsevizmus győzelmében, ma is hangoztatják ezeknek a terveknek megva­lósítását. e A szovjet elhatározás szerint az át­telepítések végrehajtásának első sza­kaszában Finnország, Lengyelország és Magyarország lakosságának Ázsi­ába telepítését tűzték ki célul. A lengyel népet az Uraitól keletre a Kazak kirgiz szovjet köztársaság területére akarták telepíteni, ,— a filmeket Kelet-Ázsiába a Léna és Indigirka folyók közti területre, a magyarokat pedig Turkesztánba telepítették volna át. Kísért Nagy Péter cár végrendelete Oárigréf!, a pánszláv törekvések ütközőpontja Eden brit külügyminiszter moszkvai tár­gyalásai alkalmából, mint a kiszivárgott hí­rek s bizonyos nyilatkozatok mutatják, fog­lalkoztak a Szovjet délkeleteurópai terveivel í is. Á Szovjetuniónak az a törekvése, hogy ! megkaparintsa a tengerszorosokat, a Bosz- porust és a Dardaneliákat, valamint szabad kezet nyerjen a Balkánon, már nem újkeletű kísérletezés. Ez a szó szoros értelmében im- erialista célkitűzés alapjában véve még Nagy éter cár végrendeleténél is régibb. Valamikor az orosz törekvések célja állí­tván az volt, hogy a konstantinápolyi Hagia Spohia templomáról lekerüljön a félhold és azt a kereszttel helyettesítsék; a mecsetté átalakított bizánci építészeti remekműből is­mét keresztény templom legyen. Az álmo­dozó orosz lélek Konstantinápolyban Cárigrá- dot látta: császárvárat, mint ahogy az oro­szok ma is így nevezik Konstantinápolyi, — űj török nevén Isztambult. A keresztény törekvések hangoztatása már Nagy Péter cár idejében is inkább spa­nyolfalul szolgált, a valódi cél a pánszláv törekvések megvalósítása volt. Oroszország mindenáron ki akart jutni az Égei-tengerre s így a Földközi-tengerre s célja érdekében minden elképzelhető propagandaeszközt igény­be vett. így lett propagandaeszköz a szláv imperializmus kezében maga a keresztény­ség védelme is. Európa hatalmai a történe­lem folyamán felismerték ezt a leplezett, önző játékot, a tárgyilagos történelmi vizsgálódá­sok szintén azoknak adtak igazat, akik két­ségbe vonták Moszkva kereszténykedő ma­gatartásának őszinteségét. A BERLINI KONGRESSZUS GÁTAT VET MOSZKVA BALKÁNI HÓDÍTÁSAINAK Oroszország háborúi napnál is világosab­ban igazolták imperialista törekvéseinek irá­nyát. Egyszer az oroszok már Drinápolyig jutottak, s akkor a Nagy-Bulgária álmával kecsegtették a török uralom alatt élő balkáni népeket. Nagy-Bulgária azt jelentette volna, hogy Moszkva uralma kiterjed majd a Balkánra. Az orosz számításokat azonban keresz­tülhúzta a berlini kongresszus. Németország, nagyhatalmi fellépésének hajnalán, minden tekintélyét és ©lejét latbavetve meghrusí-y

Next

/
Thumbnails
Contents