Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-10-18 / 238. szám

ÄRA 1« FILLÉR 1941. október 18. SZOMBAT. XXIV. évfolyam. 138. szám. tPBsaaEBBgggs; ‘m ­£i\ MEGY Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128. POL ITIK A 1 JN AP IL A P Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy bóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. A bolgár miniszterelnök látogatása Filov bolgár miniszterelnök és közoktatásügyi j miniszter pénteken reggel ellátogatott az óbudai I Árpád gimnáziumba, ahol rendkívüli nagy ér­deklődéssel tanulmányozta a modern gimná­ziumot és legmelegebb elismerését fejezte ki a látottak felett. Távozásakor a diákok rendkívül lelkesen és hosszasan ünnepelték. Filov miniszterelnök ezután kíséretével együtt megtekintette a gimnázium mellett feltárt ovális amphiteatrumot, majd Aquincumba ment. Itt csatlakozott a társasághoz Bárdossy László mi niszterelnök is. A bolgár kormányfő útja Aquin­cumból Esztergomba vezetett. Bárdossy László miniszterelnökkel és Hóman Bálint kultuszmi­niszterrel látogatást tett Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnál. Utána a Bazilikához hajtattak. Filov miniszterelnök Lépőid Antal prelátus- kanonok kalauzolásával megtekintette a BazilL I kát, majd a Bazilika kincstárát és behatóan ta 1 nulmányozta az ásatásokat. Budapestre visszamenet megszakították az utat Visegrádnál és itt Filov miniszterelnök ] közel egy óráig tanulmányozta a most folyó ásatásokat. Tosev Dimitre, budapesti bolgár követ és felesége a bolgár miniszterelnök tisztele­tére a bolgár követségen ebédet adott, ame­lyen résztvett Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter és felesége, Hóman Bálint kultuszminiszter és több előkelőség. Este az Operaház díszelőadásán vett részt a bolgár miniszterelnök. A díszelőadás után Bárdossy László miniszterelnök és felesége estebédet adott Filov Bogdán és kísérete tisz­teletére. Kormányváltozás Japánban A japán császár K^noye herceg minisz­terelnök lemondását elfogadta és HidekiToyo hadügyminisztert bízta meg az új kormány megalakításával. Sajtóvisszhangokból kiderül, hogy a kor­mány-átalakítás gyors fejlődése meglepte To­kiót. Az a nézet . uralkodik, hogy a nemzet­közi helyzet megváltozása tette szükségessé az államvezetésben beállott változást. Mindenek­előtt a szovjetoroszországi és washingtoni ese­mények idézték elő a változást. A japán kormányválsággal kapcsolatban politikai körökben kiemelik, hogy a Knoye- kormány lemondásának főoka a haditenge­részet állásfoglalása volt. A japán haditenge­részet állásfoglalására rávilágít a haditengeré­szet egyik szóvivőjének nyilatkozata: — A japán flotta ég a vágytól — mon­dotta a szóvivő —, hogy akcióba léphessen. A japán flotta minden előkészületet megtett, hogy szembe nézzen a legvégső esettel.' A birodalom sorsa ennek a válságnak az eldön­tésétől függ és csak természetes, hogy a ja­pán flotta készen áll a maga nagy missziójá­nak teljesítésére. Berlini japán körökben arra a felfogásra hajlanak, hogy a japán kormány újjáalakítása a japán külpolitika tevékenyebbé válásának a jegyében fog állni és Japánnak a háborús hatalmakkal való behatóbb együttműködésére lehet számítani. Washingtonban a legnagyobb megütközés­sel fogadták a japán kormány lemondásának hírét. Arra lehet következtetni, hogy Tokió­ban a katonai párt kerekedett felül és elhárít­hatatlan a háborús irányzat érvényesülése. A közvélemény érdeklődését most telje­sen a csendesóceáni helyzet foglalta le és a newyorki déli sajtó a japán kormány vissza­lépését, mint a legfontosabb világeseményt tünteti fel. A ruszinok már nem ugranak be Benes Ígéreteinek Az amerikai Kárpátoroszok Egyesülete Kárpátaljára vonatkozóan hamis adatoktól hemzsegő és hazug beállításokkal telt pro­pagandafüzetet adott kiy amit a közelmúltban néhány példányban becsempésztek Kárpátal­jára is. A röpírat hamis állításaival szemben legutóbb a Ruszkoje Szlovo ruszin lap foglalt állást, most pedig a Kárpáti Híradó című lap közli Demkó Mihály országgyűlési kép­viselő nyilatkozatát. — Tény az, — mondja a nyilatkozatá­ban Demko Mihály, — hogy az amerikai ru­szinok egy alkalommal (1919-ben) döntően folytak be területünk és népünk életébe. Be- nesnek és londoni társainak most minden vá­gya — hozzátehetjük, meddő vágya — a 19-es világ megismétlése. Pedig Benesék épen olyan jól tudják, mint idehaza minden ru­szin, hogy a csehszlovák köztársaság legna­gyobb politikai árulása épen Podkarpatska Rusz elárulása volt. Itt nem akadt többé ru­szin, aki Benesék ígéreteinek higyjen. — örömmel állapítom meg azonban — folytatta Demkó képviselő, — sem a Roose­veltnek, sem a Benesnek küldött üdvözlő táv­irat alatt, sem a clevelandi kongresszus ha­tározati javaslatának aláírói között az ame­rikai ruszinság igazi és komoly vezetőinek nevét nem találjuk. Válasz a kedves gyermekéért aggódó Édesanyának A Zalai Magyar Élet október 14-i számá­ban megjelent cikkre szeretnék hozzávetőleg felelni. Mint írja, gyermekét az óvodába szerette volna beíratni s mivel túlnyomóan szegény gyermeket látott s az ott hallott gyermek­beszédek visszariasztották önt, azért nem hagyta gyermekét az óvodában. De kérdem, vájjon nem hall-e a gyermek sokszor vé­letlenül az utcán vagy más helyen helytelen beszédet, amikor senki nem tudja figyelmez­tetni, hogy 'úgy nem szabad beszélni? Az ovodábaiAmindíg ott van az óvónő, aki adott esetben rendre inti a gyermeket. Ezt sze­rencsétlen véletlennek pevezhetjük, hogy ön épen ezt tapasztalta s azután ítélt ebből. így, talán elgondolása szerint a gyermekek modora miatt nem is lehet rendes foglalkozást foly­tatni az óvodában. Pedig ez valójában nem így van. Őszin­tén sajnálok minden kisgyermeket, aki az ovoda pajtáslcodó légkörét nem ismeri, anél­kül nő fel s úgy kerül szívdobogva s talán félelemtől remegve az iskolapadba, ahol an­nak rendje és módja szerint komolyan fog­lalkoznak vele, (hisz ott kezdődik a rögöd élet. örülnünk kell s legyünk boldogok, hogy, van ilyen intézmény, hogy van ovoda, ahol munkás- és középosztály reszere egy í ormán nyílnak a csodavirágok és suhannak el a me­setündérek. — Mi nem tartunk távol sen­kit az óvodától. S azért dolgozunk, hogy igenis a csúnya szavak s a neveletlenségek! eltűnjenek nemcsak a kicsinyek, hanem a fel­nőttek életéből is. Épen ma, amikor annyi szociális intézkedés történik s a munkabérek is elég szépen emelkednek, ma haladunk azon az úton, hogy az embereket talán nem fogja a kenyérért való küzdelem annyira kimenteni, s elkeseríteni, hogy káromkodások és csúnya szavak hagyják el a szájukat s így a gyerme­kek sem fognak rosszat hallani még az egy­szobás lakásokban sem. Igen. Remélnünk és hinnünk kell, hogy így lesz, hiszen ezert dol­gozunk. Egy kellemetlen véletlen, vagy hely­telenség miatt, amelynek azonban nem az óvónő az oka, nem lehet s nem szabad az intézményt úgy reformálni, mint ahogy azt a kedves gyermekét féltő Édesanya elgon­dolja. A reformokat mindig a helyi viszo­nyokhoz kell alkalmazni. További soraiból úgy érzem, hosy elgondolása szerint az ólai és a javasolt Stefánia-környéki ovoda olyan kis javító intézet, vagy enyhén szólva elő­készítő tanfolyam-féle lenne s csak ennek elvégzése után kerülne a gyermek a »maga­sabb színvonalú« Wlassics-utcai óvodába. Igen. De akkor az ólai középosztály, — mert az is van — hova küldje kis 3 eves gyermeket? Talán kemény hidegben kutyagoljon a »ní- vósabb« óvodába? — Nem. — Engedje meg, kedves Édesanya, hogy megemlítsem, a ne­veletlenséget nem lehet kerületekre osztani. Mert sokszor a sokgyermekes családokban

Next

/
Thumbnails
Contents