Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-13 / 233. szám
2. ZALÁMIGYE! ÚJSÁG adományok, az Ösiség eltörlésére törekedett, vadvizek lecsapolását, folyók szabályozását, a közlekedés megjavítását, utak, vasutak építését kívánta s hirdette, hogy a vasutak a fővárosból induljanak ki, »mint az erek a szívből«. A vasutak ne szolgáljanak provinciális! Iqrilekekct, a Lánchídnak is azt a szerepet; jszánta, hogy a Dunántúlt összekösse az Al- ífölddel. Hirdette a közteherviselést. Hatal-, más tettvágy lobogott benne. »Nem a nyugalom, hanem a tevékenység az emberi boldogság alapja«, írta nagy buzdító beszédében (fiának. — Pályakezdését sok gáncs érte a közönyösök és a mozdulatlanok részéről, de ki- jtjartásával mégis ^sikerült a legjobbak erő4 táborát maga mellé sorakoztatni. Csodás hatásának érvei meggyőző erején kívül az a titka, hogy mindig clöljárt az áldozatkészségben és a munkában. Nemcsak az Akadémiára , ajánlotta föl ismert nagy alapítványát, hanem minden alkotása nagy anyagi hozzájárulásába került. — Sikeréhez hozzájárult az a módszer, amelyet követett. Ideálista volt célkitűzéseiben és reálista a célhoz vezető eszközök bölcs mérlegelésében; konzervatív hűséggel ragaszkodott az alkotmányos élethez, a nemzetfenntartó erőkhöz, a nemzeti érzéshez, a nyelvhez, a szabadsághoz, az írásaiban sokszor emlegetett polgári erényekhez, de azt is hand goztatta, hogy sok régi intézményünktől meg kell válnunk a jövő érdekében. A jövőt akadályozó múltnak az eltüntetésében azonban tapintatot tanácsolt. Megállapította a teendők (sorrendjét is. Terveit nem egyszerre, hanem legymásután akarta megvalósítani. (A tudós előadó ezután Széchenyiről a '48 -as viszony okkal kapcsolatosan, majd döblingi életéről szólott.) — Széchenyi döblingi magányának első éveit kétségbeesésben töltötte, de hosszas té- pelődések után örömmel látta, hogy a nemzet túlélte a nagy szerencsétlenséget. Régi' munkakedve és munkaereje ismét visszatért. Szellemének minden erejét az abszolutizmus megtörésére fordította. A világtörténetet mozgató erők ismeretében megjövendöli az osztrák birodalom szétesését s Magyarország nagy Részének elvesztését is. De ugyancsak a történelmi törvényszerűség ismeretében megjósolja elvesztett területeinknek visszaszerzését. A Délvidékről ezeket mondja: »A Vajdaság szorosabban fog Magyarországhoz tartozni, mint valaha, mert a csont az össze- forradás helyén válik a legkeményebbé.« — Míg az ország jövőjéért dolgozott, mind tragikusabbá vált saját jelene. Mint egyén, reménytelenül szállt sírjába, de mini) magyar, reményt hirdetve halt meg. Ugyanazzal a gondolattal s majdnem ugyanazokkal a szavakkal 'fejezte be nemes életjét, amelyekkel egykor fiatalon áldozatos pályáját) megkezdte. Alkotásain, nemzetet irányító gon dolatain kívül ezt a minden egyéni tra-t gédia ellenére is megőrzött reménytkeltő optimizmust hagyta örökségbe. — Születésének 150. évfordulóján emléMinden este JPengyel Cva énekel a Közoonti FIGYELEM! A N ÉPÍTÉST k «A VÁLLALOK Y wl u << Ad ÉPÜLETFA L H N N N METSZETT m-o“ ASZTALOS ÁRU f U 66 £ «« B Á N TŰZIFA ÉS k Hu SZÉN W J «a» n V EJ 0 (HO ARANY J.-U.28. D TELEFON 1-69 SZ. ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Faanyag, szén- és ttízifanagykeresUedő. Kérem a nagyközönség szives pártfogását. kezeiének hódol az egész ország. De ez no legyen köteles kegyeletlerovás, ne legyen szimbolikus tisztelgés ,a cenki sírbolt előtt, ncf legyen hamar hervadó virágokból font gyász- koszorú, hanem legyen szilárd elhatározású felsorakozás az élő Széchenyi mellé. Legyen az alkotó munkában megnyilatkozó és einem múló új, erős Széchenyi-kultusznak a kezdete s fakadjon abból az egész ország számára erkölcsi és nemzeti megerősödés, anyagi és szellemi (fejlődés, haladás és boldogság L Szűnni nem akaró taps és éljenzés kísérte a remekül felépített s a legnagyobb magyar emlékéhez valóban méltó beszédet s a közönség a kitűnő előadót lelkesen ünnepelte. Utána Fangler Kató, a már ismert szavalóművésznő nagy felkészültséggel és nemes lendülettel szavalta el Arany: Széchenyi emlékezete című művét. A hallgatóság óriási tapsvihara fejezte ki elismerését és tetszését a pompás szavalat fölött. Suszter Oszkárnak a beszéde utón távozó főispán, a szavalóművésznőnek Czobor Mátyás ügyvezető elnök mondott köszönetét. Záradékul a gimnázium énekkara a Szózatot énekelte el. II. rész. Este 8 órakor: a Kultúrházban. Széchenyi kifogyhatatlan szelleme és jelentősége sokkal mélyebb, semhogy egy előadás keretében kimeríthető lenne. Ez az önmagában kényszerítő körülmény rendeztette meg Zalaegerszegen (is a kettős Széchenyi- ünnepséget, amelynek második része este 8 órakor játszódott le a Kultúrház nagytermében nagyszámú és előkelő közönség előtt. Az ünnepség megkezdése előtt a nagy- kanizsai honvédzenekar szórakoztató zenévelj várta az érkező közönséget, akik igen nagy örömmel vették ezt a városunkban igen nélkülözött lehetőséget. Az ünnepséget is a zenekar nyitotta meg a Himnusz örökmély u’ melódiájával. A Himnusz elhangzása után Fekete Károly ref. lelkész lépett a virágözönben s pazar díszítésben pompázó színpadra és sajájj szerzeményű: Széchenyihez írt ódáját adta elő, amelyet a hálás közönség nemcsak élvezett, de hatalmas tapssal is viszonzott. Ezután Bagoly Béla a Széchenyi Emlékbi- zpttság központi kiküldöttje tartotta meg emlékbeszédét »Széchenyi mai jelentősége« címen. Arany János ódájának szavaival vezette be beszédét: Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, Ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmény Tinómul. Ezekbe a szavakba, kapcsolódva vázolta el Széchenyinek életét. Az előadó lángnak nevezte, amelynek melege 150 évvel ezelőtt is melegített, de most az ifjúság kezében eljutott íaluról-falura, városról-vá-i rosra a világ négy tája felé. A mostani lán1941. október 13. gok nemcsak /az emlékezés lángjai, hanem a nagy élniakarás szövétnekei is. E lángok hivatása rávilágítani kötelességeinkre, megoldandó feladataink sokaságára. Majd ezután hatalmas “érvelő erővel vont párhuzamot az előadó a Széchenyi-kor és mai korunk között, mert Vmindkét kor hangulata, problémái nagyon hasonlóak. Akkor eljött egy Széchenyi, hogy friss vérkeringést, lendületet hoz-* zon a magyar életbe. De ma csak halhatatlan (Szelleme lebeg felettünk ... Majd Széchenyi örökmélyű gondolatait, terveit fejtegette az előadó igen élvezetesen^ s egy nagyjelentőségű Széchenyi-idézetet vett ajapul: »Ha a közérdek szolgálata erősebb lesz, mint az egyéni érdek, akkor a nemzet bizton .nézhet a jövő elé!« A nagy tetszéssel és tapsviharral jutalmazott előadás utón Tóth Ervin dr. gimnáziumi tanár lépett a színre s hatalmas rutinnal és elmélyedéssel átélt hegedűszámokat adott elő lebilincselő erővel. A hegedűszámot Simon József szavalata követte nyomon, aki Vályi Nagy Géza: Széchenyi című művét adta elő. Szavalata városunkban első volt, de tehetsége továbbiakra nemcsak jogosít, de kényszerít. — Hajba Kálmán énekszámai, amik a szavalatot követték (nyomon, méltók voltak a már eddig elért sikereihez. Hevesi Ferencné zongorakíséretei méltó kiegészítője volt az együttes sikernek, amit arattak. Egy kedves kis jelenet és váratlan mű- sorszám töltötte ki azt a szünetet, amelyet a színdarab előadásához és a színpad átrendezéséhez vett (igénybe a rendezőség: Csayi Évike lépett a függöny elé és szavalta el meglepő hozzáértéssel »Az árvíz« című költeményt Vályi Nagy Gézától. Utána ismét a honvédzenekar szórakoztató zenéje tettekéig lemessé a hangulatot. Az élő szobor című színdarab előadása következett ezután, amelynek nagy jelentőséget tulajdonít az a körülmény, hogy városunkban zajlott le a darab premier előadása, amelyen a darab szerzője, Lőrincze Dénes személyesen is megjelent. A darab előadása, a betanuláshoz rendelkezésre álló rövid idő ellenére is műiden dicséretet megérdemel. A szereplők elsőrangú teljesítményt nyújtottak, s méltánytalanságot követnénk el, ha egyes szereplők nagy- jSzerű teljesítményét emelnénk ki. Elsőrangú' teljesítményt nyújtott az egész együttes. Ennek tulajdonítható az a nagy tetszés, amelyben a közönség részesítette mind őket, műid pedig a szerzőt, rendezőt, akiket ismételtei^ a színpadra tapsolt, de hatalmas tetszést aratott Kazay Gyula városi főintéző díszlete és díszítése is. Utolsó számul a honvédzenekar a Szózatot játszotta el. Az előadást a Baross székházban társasvacsora követte, amelyen Czobor Mátyás ny. polgármester, a Széchenyi Emlékbizottság ü. elnöke köszönte meg a szereplőknek a íjiun- kát és lelkesedést, amellyel Széchenyi szellemét terjesztették. Egyben kifejtette azokat a nehézségekkel és akadályokkal küzdő kultúrá- lis életet, amely Zalaegerszegnek sajátja. En-f nek megszüntetése érdekében feltétlen szükséges, hogy egy énekkar és egy kultúrális egyesület létesüljön, amely állandóan és maradéktalanul ápolja 'és terjeszti, mind Szé^i chenyinek, mind pedig az általános magyar kultúrának szellemét városunkban. Ezt a most megmdult együttessel gondolja megvalósíthatónak. Az előterjesztést a jelenlévők igennagyf tetszéssel fogadták. a legújabb téli turbánok nagy választékban Horváth Jenőnél
