Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-13 / 233. szám
ÁRA 8 FILLÉR 1941. október 13. HÉTFŐ. XXIV. évfolyam. 233. szám. Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128, I fényes sikerű Széchenyi-ünnepély Zalaegerszegen Zalaegerszeg város és vidéke vasárnap, október 12-én kettős ünnepély keretében áldozott a legnagyobb magyar emlékének. Az ünnepély első részét a vármegyeháza nagytermében tartották meg délelőtt fél 11 órai kezdettel. Az ünnepélyen a gimnázium énekkara elénekelte a Himnuszt s azután vitéz Teleki Béla gróf főispán mondta el megnyitó beszédét. — Engem ért a megtiszteltetés, — mondotta —, hogy a Zalaegerszegen megalakult Széchenyi emlékbizottság nevében, mint annak elnöke, köszöntsem e mai ünnepélyes alkalomból az ünneplő közönséget. Az egész országban kegyelettel hódolnak a legnagyobb1 magyar emlékének és ünnepük a halhatatlan Széchenyi Istvánt, [születésének 150. évfor- ] dulója alkalmából. Az Országos Széchenyi Em- \ lékbizottság munkájába belekapcsolódva, részt kért magának emlékbizottságunk a megrendezendő nagyobbszabású emlékünnepélyek sorában, mert úgy éreztük, hogy Zalának jussa ez, de ..elsősorban kötelessége, mert hiszem Széchenyi István e vármegyének lakosa és birtokosa volt, jaki e zalai magyar földön át is kapott ihletet leikébe, amely lángoló,; soha ki nem apadó hazaszeretetei és a magyar nép és nemzet javára örök értékű alkotó- képességet gyújtott lángra benne. Dunántúli lélek volt elsősorban Széchenyi. A nyugattaí való összetartozás szükségességét a felemelkedés alapjául ismerte fel és a forradalmi lelket legyőzte önmagában a békítő, megfontolt haladást, szüntelen építő munkát hir-j dető lélek ereje. — Széchenyi nagy képességeit — mondotta továbbá — a Mindenható kegyelmeként hozta magával és hasznosította nemzete Bzámára, de, hogy olyannyira magyarrá lett ő, aki felnőtt ifjú korában is külföldön nevelkedett, az egyedül az ő saját elhatározásán és akaraterején múlott. — Széchenyinél jobban nem ismerte meg »nemzetét senki. Ő volt az, aki elsőnek mutatott rá a társadalmi ellentétek kiküszöbölésének elengedhetetlen szükségességére. ö mondta ki nyíltan először minden pártpolitikán felül állva, hogy az erők összefogására, egységre van szüksége a nemzetnek, hogy feladatainkat betölthessük és nagy alkotásokra! legyünk képesek. Mennyire szükséges ennek! hangoztatása is, mert amikor az európai veszedelmet jelentő bolsevista nagyhatalom erejének végső letörését látjuk kialakulni és amikor ebben a soha nem látott élet-halál harcban, amely a keresztény kultúráért és mindazért folyik, ami előttünk szent és érték — kiállani és a végső győzelemig kitartani nemcsak becsületbeli kötelességünk, hanem a magyar nemzet jövőjének és feladatainak biztosítása végett is felismert hivatásunk, —' akkor is akadnak szégyenszemre a társadalomnak felelőtlen izgatói, sőt árulói, akik gyengíteni igyekeznek a nemzet ellenálló erejét, bontani egységét, magukat különb magyaroknak tüntetve föl és akarva, vagy nem akarva az ellenség szolgálatába állnak hazájukkal szemben. Az ilyeneket a társadalomnak is meg kell bélyegezni. — Széchenyi emelte fel elsőnek a magyar népet jobb sorsba, mondván: mindenki egyenjogú polgára legyen a hazának, de értékelni mindenkit nemzetéért végzett munkája alapján kell. Épen ezért Széchenyit senki sem> mondhatja inkább a magáénak, ő az egész nemzeté. És 'mégis 1867 után évtizedekig, mintha eltűnt volna Széchenyi arca a nemzet szeme elől. A XX. század elején kezdték) észrevenni, hogy régi bajok újulnak ki, a reánk váró sokféle munkát magasabb cél szolgálatában kellene egyesíteni és az erkölcsi állapotoknak tisztulásra van szükségük. Ekkori fordultak Széchenyi felé többen és műveiben kerestek irányítást. — A nagy ember sohasem a múlté. Széchenyi ma is eleven érték, törekvéseinek célpontja nem mögöttünk, hanem ma is ésöröld ijdőkig előttünk van. Mindig jó, ha egy nép vagy társadalom ünnepelni tud, de az ünnepség értéke "attól függ, hogy mii marad meg az ünnep után. — A Széchenyi emlékünnepeknek szerte az országokban olyanoknak kell lenniök, hogy) azok alapkőletételt jelentsenek, hogy mara-j dandó gondolat, éltető eszme és tettek valósuljanak meg nyomukban. Ma is szüksége van a nemzetnek Széchenyi világító szellemére, jellemére, alkotóképességére, bölcsesé- gére, bátorságára, és ha az ő megismeréséhez közelebb hozza zalai társadalmunkat mai ünnepi megemlékezésünk, úgy hiszem, hogy a vármegyében is alapkőleté}teli ünnepélyt tartottunk, mert nemzetnevelő hivatást ve-j geztünk. Abban a reményben, hogy ez így is lesz, mai ünnepi gyűlésünket ezennel megnyitom. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Suszter Oszkár c. gimnáziumi igazgató Széchenyi munkásságáról szólott nagyhatású) ünnepi beszédében, amelyet az alábbiakban) ismertetünk: — A parlamenti múzeumban megkülönböztetett helyen állanak az első magyar felelős minisztérium emléktárgyai: a nagy tárgyaló asztal és körülötte a miniszteri székek. Lehetetlen megilletődés nélkül nézni a magyar poütika hőskorának emlékeit. A székek piros bársonyát az idő már régen meg- koptatta, megtépdeste, de az idővel csak nőtt az a tisztelet, amelyet a 48-iki törvények nagy megalkotói iránt érzünk. Különös hódolattal száll ma emlékezésünk Széchenyi István felé, nem azért, mert most van születésének 150. tévfordulóaj, ez csak külső ok,, hanem azért, mert ő volt a reformkorszak! megindítója, legönzetlenebb és legáldozato- sabb munkása, >a 19. századnak s talán a; jövendő évszázadoknak is utolérhetetlen legnagyobb magyarja. — Nagy munkásságának mozgató ereje erős magyarsága volt. »Én inkább meghalok! magyarként, mint másként éljek«. — mondotta 1833-ban t egyik főrendiházi beszédében. »Nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül minden más progresszió nem kell, erre állítok mindent. Enélkül zagyvalék nép leszünk, melynek Italán több pénze lesz, de) engem ez nem indít, mindenekfelett áll előttem: hűség a fajtámhoz«, hangoztatta külsőbb egy másik főrendiházi beszédében. Sj mikor ezert ábrándozónak nevezték, azt válaszolta: »az >az ábrándozó, aki nem hiszi„ hogy itt magyarabb világ lesz«. — A közös magyar érzés építette meg közötte és a magyar irodalom között a szeretet aranyhídját. S a magyar irodalom hűséggel viszonozta szeretetét, küzdelmeiben rnel-i léje állott. Berzsenyi a »Hitel« hatására szép értekezést írt a magyar faluról, az indulás éveinek buzdító ja, ,Fáy András, csakhamar' tanítvánnyá lett s nagy regényében, a »Bél- teky ház«-ban érdekes képet rajzolt arról a fejlődő, haladó, új magyar társadalomról!* amelyet Széchenyi tett elevenné. Vörösmarty is felriadt múlton merengéséből s az új idők! zengő szavú énekesévé lett. Jólipi számtalan változatban azt a tökéletes magyart alakította! regényalakká, amilyenné Széchenyi akarta a magyart nevelni. S amikor Petőfi azt hirdette, hogy »a jognak asztalánál mindenki egyaránt] foglaljon helyet, a bőség kosarából mindenki) egyaránt vehessen s a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakára«, Széchenyi gondolatát fejezte ki költői alakban, aki a »Hitel«-ben azt kívánta, hogy »Magyarországon senkinek a feje, zsebe és a gyomra ne legyen üres«. A magyar érzésen kívül még más közös sajátsága is volt Széchenyinek és a magyar irodalomnak: a "költői képzelet. Széchenyi isr költői lélek volt, de költeményeit nem verssorokból, hanem kövekből rótta össze. Az ő költeményei: az Akadémia, a Lánchíd, a Gazdasági Egyesület, a Vaskapuszoros, az első gőzmalom, a sziklába vágott Széchenyi út es annyi más. — Erős nemzeti érzéséből fakadt az a szilárdság, amellyel a magyar nyelv védelmére kelt. De bölcs belátással körülhatárolta azt a területet, amelyen a magyar nyelvnek! érvényesülnie kell s elítélt minden túlzást és erőltetést. — Széchenyi erős hitű, szilárd meggyőződésű magyar [volt, de nem elfogult magyar. A magyar földnek, életnek és embereknek minden hibáját meglátta. Szigorú kritikát mondott, de kritikája alkotó kritika volt, mert rámutatott azokra az eszközökre! is, amelyekkel a nemzetet az elmaradottság! \sivárságából ki lehetett emelni. Reformpolitikájában fontos szerepet szánt a gazdasági fejlődésnek, de ez sokoldalú gazdasági programmjának csak egy része volt s a legfontosabbnak a »kiművelt emberfő «-t és az erkölcsi tökéletesedést vallotta. — Egyik barátjához írt levelében mondja: »Én a pénzt csak annyiban becsülöm, ameny- nyiben erkölcsi célokat lehet vele elérni.« — Gazdasági politikájának alapja a föld!« Helyesebb földbirtokpolitikára, a nagy hitbiPOLITIKAí NAPILAP Felelős szerkesztő: UÉRBŐL Y FERENC ________
