Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-11 / 232. szám
6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. .október 11. I, Zalai vadászok ! Lőtt vad értékesítő szerve a Zalai Élelmiszsrkivitell Kft. Zalaszentiván Telefon: Zalaszentiván 1.— Sürgönyeim: Zalaexport Zalaszentiván Küldje be vasúton áruját. Nagyobb szállítmányokat a helyszínen átvesz. Kérjen ajánlatot! Újabb négy hajót siilyesiieitek ai a német bombázók A nemet vezéri főhadiszállás az Anglia elleni harcokról az alábbiakat jelenti: A Nagybritannia elleni harcban harci re-1 pülőgépek napközben fontos berendezéseket bjombáztak a Faröer-szigeteken s a brit szigettől északra elsüllyesztettek négy kereskedelmi hajót, összesen 6600 tonna űrtartalommal. Az ellenség nem repült be birodalmi terület fölé. A német haditengerészet messzehordó ütegei október 9-én a La Manche-csatorna partján harminc óra óta másodszor kezdtek tüzelésbe és egy, déli irányba haladó brit hajókaravánra lőttek. Ä hajók már az első lövések után szétszóródtak és sietve igyekeztek a nyugati part felé. Hémet-tdffik Buegáilapisglás Török politikai körök nagyon elégedettek a közös német-török nyilatkozattal. A nyilatkozatot ügy tekintik, mint szigorú lec- kéztetést a lelkiismeretlen propaganda számára, amely a Szovjet döntő vereségének küszöbén újabb népeket próbál belesodorni a bonyodalomba. A török lapok igen meleg hangon foglalkoznak a nyilatkozattal. A Tasviri Efkiar megjegyzi, hogy Törökország békéje most már megszilárdul, az Ikdam utal arra, hogy a nyilatkozat megsemmisít minden célzatos mesterkedést. Berlini politikai körökben nagy örömmel fogadták a német-török gazdasági megállapodás hírét. Ezzel kapcsolatban hangoztatják, hogy meghiúsultak a német-török viszony rendezése ellen törő brit zavarási kísérletek. A Börsenzeiíung szerint már a háború alatt kibontakozik a békés újjáépítésre egyesülő országok arcvonala. A német-török gazdasági megállapodás a lap szerint ennek az arcvonalnak kiszélesedését jelenti. A szőlő rothadásáról A szőlő rothadása egy gyógyíthatatlan betegség. Legnagyobb részben az időjárás okozza, a baj megállása is ettől függ, a következmény azonban minden esetben óriási kár a tér-' més mennyiségében és minőségében. Mint említettem, legnagyobb részben az időjárás az okozója, erre tehát joggal kérdezhetnénk, hogy mégsem mindig az? Nem! Vagy legalább is vannak olyan körülmények és lehetőségek, amelyekkel a rothadás veszedelmét szőlőnkben jelentősen lecsökkenthetjük, tehát a preventív védekezés nagyon fontos és értékes. Az előrelátó szőlőtermelő már a szőlőtelepítéskor minden körülményt számításba vesz. Beteg és múlandó az az épület, vagy szervezet, amelynek már az alapja rossz és számítás nélküli. Mint hivatásos szakember, ismételten megállapítom, hogy az ország igen sok helyén olyan meggondolatlanul, szakszerűtlenül megy a telepítés, hogy az már analfabéta színvonalra kezdi süllyeszteni szőlő- kultúránkat, a következménye pedig rossz és célszerűtlen termelés mennyiségben és minőségben, a nehéz helyzetben lévő államtól örökös segélykérés, panaszok, elkeseredés és anyagi leromlás. Mivel magyarázható például, hogy Tokaj-Hegyalja szőlőinek jorésze még ma is »saját lábán« áll, tehát hazai gyökérzetű és e szőlőket vagy nem szénkénegezik, vagy igen sok esetben nem is lehetne a .talajstruktúra miatt szénkénegezni, válogatás nélkül Ripária alanyt használnak a legtöbben, holott az mégsem mindenhová jó. Somogybán például naa legújabb téli turbánok nagy választékban Horváth Jenőnél gyón sok szőlő van erdők között, vagy erdők mellett — már pedig a nóta is azt mondja, hogy »erdő mellett nem jó lakni« (különösen nem jó pedig a szőlőnek az örökös párataríalmű levegő miatt), mivel magyarázható a sokféle, silány minőségű, nem _ odavaló fajta telepítése, stb. stb. ? Sajnos, erre is meg lehet adni a választ és ez az, hogy szőlőtermelőink még a segítő jellegű hivatalos beavatkozástól, ellenőrzéstől is félnek; (rejtély, hogy miért?!), a tanácsot nem fogadják meg, a látókör még mindig szűk. A szőlőtelepítésnél — ha módunk van rá — a déli fekvésű, lejtős, szárazabb oldalt válasszuk, erdőtől távol. Ne vegyünk kis sor- és tőketávolságot, mert akkor egész szőlőtáblánk sűrű és levegőtlen lesz — igen jó a 120 cm. sor- és 100 cm. tőketávolság, ekkor is 4850 szőlőtőkénk lesz 1 kát. holdon, a művelés könnyebb, a nap jól besüti a tőkéket, légjárhatósága megfelelőbb és a termés mennyiségére sem lesz panaszunk. A metszést úgy végezzük, hogy egy-egy tőkén any- nyi termő- és ugarhajtás legyen, ami a termésfolytonosság szempontjából feltétlenül kell, kerüljük el a túlsók hajtás nevelését (ezt a tőke úgysem tudja kellő tápanyaggal ellátni, másrészt olyan sűrű lesz a lombozat, hogy minden gombabetegségnek valóságos melegágya lesz), gyakori kapálással gondoskodjunk arról, hogy a talaj összetjéjtele le ne romolj ék,) a gyomokat tövestül irtsuk ki és vigyük ki a táblából. Sajnos, sok helyen a gyomoknak csak felét vágják le és ott hagyják a sorok között: ez nem gyomirtás, hanem gyomszaporítás! Igen sokat érhetünk el a szakszerű zöldválogatással, csonkázással, hónaljazással és szabályosan végreha jtott kötözéssel is. Aki legalább ezeket a szempontokat figyelembe ve- pzi és ezenfelül olyan fajtákat telepít, amelyek vastaghéjúak, így a rothadásnak ellenállnak, mindent megtett a baj megelőzésére és különösen rossz, esős időjárás legyen az, amely a termést elpusztítja. Ajánlatos a fürt körüli lomhozat ritkítása is, főleg az ugarhajtásokon, hogy a fürt környéke minél szellősebb legyen, továbbá, a mély lágyszem alá való kapálás, mert így elkerülhetjük azt, hogy a fürtök a földre lógjanak, ott besározódjanak, penészed jenek és piszkolódjanak. Sajnos, ma még nincs olyan védőszerünk, amellyel akár por, akár permetalakban a fürthöz juttatva, azorí a rothadás és penészedés folyamatát meg tudnánk akadályozni. Nincs más, mint a fentebb említett előzetes védekezési és megelőző eljárások alkalmazása. Ány- nyi bizonyos, hogy a rothadás, a legkülönbözőbb mikrobák kártétele akkor indul meg, amikor a bogyók héja vagy külső sérülés/ (madár- és darázscsípés, moly- és hernyórágás, jégverés, kapavágás stb.) vagy a természetes puhulás folytán megreped, vagy legalább is átjárhatóbb (permeábilis) lesz, a gombák a bogyó húsához jutnak és növekedésük, táplálkozásuk folytán annak értékes tápanyagait elpusztítják,, ha pedig tartós eső van, akkor az eső a nyílt bogyó egész belsejét kimoshatja. Az ilyen szőlőt mint gyümölcsöt, egyáltalán nem értékesíthetjük, legfeljebb korábban leszüretelve még bornak megmenthetjük, ha mustját lenyálkázzuk (kénezés) és fajélesztővel beoltva erjesztjük ki, mert a rothadt szőlőből készült must mindig nehezen erjed, a rosszul erjedt must, illetőleg 'borj pedig valósággal melegágya a bőrbetegségeknek. Ha kékszőlőt lep el a rothadás, akkor abból jó és szépszínű vörösbor egyáltalában! nem készíthető, mert a mikrobák épen a bogyóhéjban lévő önocyanin nevű festőanyagot pusztítják el. Az empelologiának egyik legfontosabb tevőleges feladata az lenne, hogy olyan bor- és csemegeszőlőfajtákat szelektálna, amelyek a lehetőség határain belül a rothadásnak ellení- állnak. Ezeket azután már megszokott és kedvelt hazai fajtáinkkal keresztezni kellene. A direkttermő szőlők elleni küzdelemben ez lenne az egyik legerősebb fegyver, mert ed-, dig, sajnos, még ez az előny, vagyis a rothadással szembeni ellenállóképesség is aNoah és direkttermő társai propagandáját szolgálja. Addig is olyan utakon kell járnunk, a körülményeket és termelési tényezőket úgy kell megválasztanunk, hogy hazai bor- és csemege- szőlőtermelésünknek ezt a majdnem évente visszatérő veszedelmét távol tudiuk tartani. P. P. A hazai gyantatermelés nagy jelentősége Az autarkiás gazdálkodás nem csupán háborús kényszer, hanem a békegazdálkodás mellett is fontos nemzetgazdasági érdek. Kétségtelenül az önellátás problémája fokozottabb' mértékben érvényesül a háborús időben, mint a békegazdálkodás mellett és ’. annak cikkek, amelyeknek hazai előállítása rendes körülmények között nehézségekkel jár, de viszont sok olyan cikket importálunk normális gazdasági körülmények között is, amelyeknek behozatala nemcsak felesleges, de valósággal bűn is nemzetgazdasági szempontból. Magyarország évenként (többszáz vagon gyantát importál külföldről, holott arra semmi szükség nincs, mert a nagy kiterjedésű magyar fenyőerdők, különösen az erdei és a feketefenyő ugyanúgy alkalmas nyersgyanta előállítására, mint a délfranciaországi, vagy délamerikai fenyőfajták. De a lucfenyő is felhasználható gyantatermelésre. Annak ellenére, hogy f ontos iparágaknak, — így a szappan-, papír-, lakk-, festék-, kocsikenőcsgyártásnál nyersgyantára van szükségünk, mégis mellőzték nálunk a gyanta intézményes gyűjtését és ipari feldolgozását, holott ilyen nagy mennyiségnek a beszerzése még rendes gazdasági viszonyok között is jelentős devizát igényel. Már pedig nemzetgazdasági szempontból még akkor is országos érdek a gyanta belföldi előállítása, ha így a gyanta valamivel drágább az importnál. Az iparügyi miniszter most elrendelte a gyan- tagyüjtő egykéz felállítását és remélhető, hogy; a most megszervezett gyantagyüjtés a békegazdálkodás idejére is megmarad.
