Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-11 / 232. szám
4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1941. október 11. Tolvajvilág a határban Nagy pusztítás a kukoricában, burgonyában és szőlőben Évről-évre megismétlődő panasz az, hogy ja kertek, szőlők, mezők termését tolvajok' dézsmálgatják. Tolvajokkal ugyan bármikor (összehozhat bennünket rossz szerencsénk, de az ilyen tolvaj lás nem tartozik azok közéj az úgynevezett »rendszeres« tolvaj lások közé.i A mezei tolvajlások Zalaegerszeg határában az előző években olyan nagy arányokat) iöltötjtek, hogy a mezők ellenőrzésére idő-/ sebb évjáratú leventéket is alkalmaztak. Azi idén a tolvajok még a múlt évinél is nagyobb1 lendülettel folytatják munkájukat, mert ma már nemcsak lopnak, hanem valóságos pusztítást visznek véghez a kiszemelt terepeken. [Amolyan sáskajárás-féle ma a »külső« tolvajok működése. És a tolvajok most már válogatósak is, ami arra mutat, hogy tervszerűen dolgoznak. A panaszok szerint ugyanis; gyakrabban keresik fel a jól trágyázott, mint a soványabb földeket és az anyagot is megválogatják. Egyik gazdának például az idén trágyázott földjén jelentek meg a napokban s egyikj éjjel 26 sor kukoricát taroltak le, amely szjám a másik éjszakán 46-ra emelkedett. Válogatós, mondhatni finnyás természetük azonban arra késztette őket, hogy csak a nagy* csöveket tördeljék le. A kisebbeket meghagyták, hogy a szegény gazdának is maradjon) valami. Necsak ők, hanem a föld tulajdonosa is hizlalhasson sertést. A »jusson is, ma-! rád jón is« jelige alatt történik tehát most a holdvilágos éjszakákon a tolvaj lás. Még az sem mondható tehát, hogy a tolvajok »a sötétség leple alatt« dolgoznak. Általában a kukoricára vetették rá magukat a tolvajok. Minden gazda ezt panaszolja. Természetesen a burgonyát sem vetik meg. Ennek az ellopásánál szintén figyelemmel varinak a gazdára. Nem tépik ki a burgonya (szárát, nem kaparják ki durva kezekkel a; gumókat, hanem a holdvilágnál kapával szépen kibontják a fészkeket és csak a nagyobb; gumókat viszik el. A kisebbek ott maradnak a gazdának. Ez is valami, örüljön a; gazda, hogy ennyit is hagynak neki. Hogy azután a burgondirépát sem tartják megvetendőnek a tolvajok, erről is keservesen panaszkodnak a termelők. Még nem' akarták a gazdák a rqpát betakarítani, de a tolvajok olyan támadásokat intéztek az ellen, hogy kénytelenek voltak a gazdák kiszedni, mert különben alig maradt volna belőle nekik valami. Látjuk tehát, hogy a takarmányozáshoz és hizlaláshoz szükséges termények iránt mutatkozik ezidőszerint a legnagyobb érdeklődés tolvaj-körökben. A zalaegerszegi termelők sírva néznek kukorica-, burgonya- és bur- gonditermésük után. A szőlőkben is nagy pusztulás jelzi a tolvajok útját. A szőlők különben bőséges és Ínséges időkben egyaránt igen kedvelt terepe a tolvajoknak. Olyan pusztítást azonban régen nem végeztek már ott, mint az idén. A napokban körsétát tettünk az eger- szegi szőlőkben, de alig láttunk az utakról néhány fürtöt. Kérdezősködésünkre: itt talán már szüretelnek? — csak azt a választ} kaptuk: igen, itt már szüreteltek a tolvajok. Találkoztunk olyan szőlősgazdával, aki egy éjjelt kint töltött a szőlőben és a vakmerő tolvajok akkor is meglopták. Hogy ennek a tolva j világnak miképen lehetne véget vetni, arra csak azt mondhatjuk* a mezőőrök és hegyőrök számának szaporításával. Akkor is történnének tolvajlások, az igaz, mert nem lehet minden darab föld mellé külön őrt állítani; viszont azonban, ha gyakrabban jelennek meg az őrök a határban,» akkor a tolvajok is mérséklik az iramot ésf legalább elkerüljük az olyan mérvű pusztításokat, mint amilyeneket most követnek el s a tolvaj urak. Most, amikor vérzivataros világharcok dúlnak, milliók és milliók állanak egymással szemben, egynéhány nap alatt százezrek esnek foglyul és áldozzák vérüket hazájukért, családjaikért az emberek, egy kissé furcsának fog tetszeni, hogy ilyenkor madárvédelemről, — sokak szerint beteges érzelgősség — beszélünk, amikor az emberek igen tekintélyes részének alig jut a mindennapi kenyérre és csak segélyakciókkal menthetők meg az elpusztulástól. Én egy pillanatig sem habozom elismerni, hogy első látszatra így áll a dolog, de, ha lennek a mélyére nézünk, úgy azt látjuk, hogy a gyakorlati madárvédelemmel — amely tőlünk más áldozatot, mint szívet, nem kíván — tulajdonképen beleilleszkedünk a mai kor mentalitásába és beleilleszkedünk a mindennapi kenyér tökéletesbítésébe és nem akarunk végeredményben mást, mint csírájában elfojtani a jövő nemzedékből a kegyetlenséget, embertelenséget, a kínzást, Isten teremtményeinek megvetését, kínzását, nem akarunk mást, mint egyrészt mezőgazdaságunk egyik legfontosabb ágát, a gyümölcstermelést fokozni, minőségileg és mennyiségileg, másrészt nem akarunk mást, mint a gyermekek lel- kületébe belevinni Isten teremtményeinek a megbecsülését, lelkének elfínomxtását. De kérdem szeretettel, hogyan jön mindezekhez a madárvédelem? (Hozzáteszem, az általános állatvédelem is.) Mi köze a madár- védelemnek ezekhez a dolgokhoz? Hát kérem szeretettel, igen sok köze van hozzá. Mert ahol van madárvédelem, ott van gyümölcs- termelés, ott vannak nemes szívű gyermekek, emberek, akik tudva és akarva nem fognak soha teremtett lénynek ártani, nem fogják a madarak fészkét feldúlni, mint a bolse- vikiek az emberi fészket, családot dúlják fel lelkiismeretlen gyilkosságokkal, tévtanokkal stb Ha valaha, most e nagy világégés közepette szükséges leginkább a gyakorlati madár- védelem az egész vonalon, mindenütt. A háborús harcok, stb. nagyon megtizedelték madárvilágunkat, a mi ingyenes napszámosainkat, kertjeink jótevőit, gondozóit, a rovarok legnagyobb ellenségeit, amelyek hivatottak a gyümölcsösökben a hernyók, rovarok, álcák, peték elpusztítására és ezzel a gyümölcstermelés emelésére. Bár vegyi technikánk minden tekintetben a kor színvonalának a legteljesebb mértékben megfelel, mégis csak emberi alkotás, amely sohasem lehet tökéletes, sohasem lehet az, mint amit Isten, a véghe- tetlen bölcs és mindentudó alkot. Vannak a gyümölcsfának olyan rejtett részei, amelyeHa sincs kedve egy nyolcad sorsjegyért 3 50 et, egy negyedért 7.—, egy félért 14-—, vagy egészért 28 — pengőt áldozni, akkor nyugodjék bele, hogy egy fillért sem nyerhet az osztálysorsjáték hatalmas nyereményeiből, amelyek összege: több mint tízmillió pengő. két semmiféle emberi szem nem tud felfedezni, de nem is fér hozzá a legtökéletesebb! szerszámmal, permetező szerrel sem, amit csak a madarak, a nálunk fészkelő, állandóan itt tartózkodó, rovarpusztító madarak érnek el. Tessék megfigyelni kertjeinkben a kis éneklőket, azt fogjuk látni, hogy azok mindennap meghatározott időben jelennek meg gyümölcsöseinkben és felosztva maguk között a munkát, a fák legeirejtettebb zúgait, réseit felkeresik, a fák minden egyes részén más- és másfajta madár és az mind lelkiismeretesen elvégzi a dolgát. Látjuk például, fiogy mindegyiknek a csőre más és más. Ebben a felséges Úristen mindenre kiterjedő gondja és bölcs előrelátása nyilvánul meg. A madárka andre hivatott, aszerint van megalkotva. Ha annak a madárkának megparancsolnánk, mit és hogyan tegyen, még akkor sem tudnánk úgy útbaigazítani, mint ahogy azt a jó Isten alkotásakor nagy előrelátással elintézte. Az biztos, hogy amint kő kövön nem maradt meg az írás szavai szerint, itt még egy rovarpetei sem kerüli el a madár éles szemét... Ebből mi következik? Nem más, ha a madarak, ingyenes munkásaink, ilyen mérhetetlen szolgálatot tesznek és télen annyit szenvednek, hogy, akkor munkájukért megbecsüljük és létüket biztosítsuk. Hogyan? Tegyük lehetővé letelepedésüket, elszaporodásukat, védjük meg a hirtelen bekövetkező, előre nem látott viharok, jeges, ólmos esők, behatásától és gondoskodjunk arról, hogy e zimankós, viharos, jeges idők ne találják őket üres gyomorral. Már most függesszük ki a különböző méretű madárodukat. Különösen a cinegék számára és hasonló madarak számára. A cinege közismerten igen kíváncsi természetű, az mindent megnéz, hiszen szorult helyzetében még bunda- ujjba is belefészkel, vagy bőrkesztyűbe is, ha mást nem talál. Az a kifüggesztett fészkeket azonnal megnézi és, ha m gtetszik neki, belefészkel és mire a kemény tél beáll, ő már otthonában várja azt meg. De tegyünk kij etetőket is. Ez nem azt jelenti, hogy most már etessünk, nem, csak csaljuk őket házunk tájára, kedveltessük meg velük a helyet, hogy odaszokjanak, hogy tudják, hogy hirtelen jeLóherét, lucernát, fehérherét, továbbá mindennemű mezőgazdasági magvakat, valamint búzát, rozsot, árpát, zabot és tengerit a legmagasabb áron veszek, int Hombár bizományos. m Nagy befogadóképességű raktáram, 20 éves szakmai gyakorlatom biztosítja a leggyorsabb és legpontosabb lebonyolítást. Az igentisztelt gazdatársadalom szives támogatását kéri: gabona* és terménykereskedő, mint Hombár bizományos Zalaegerszeg, Kossuth Lajos-utca 9. — Telefon ,185. A gyakorlati madárvédelem mezőgazdasági etikai értéke
