Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-12-24 / 290. szám
1941. december 24. ZALAMEGYE í ÚJSÁG — Én volnék! Na, boldog karácsonyt! Itt .a kalapod! — Köszönöm! Neked is sógor... Odább láboltak. Lábuk alatt ropogott a hó. Egyik a másik csizmája nyomába lépett. Meg-megálltak, szuszogtak. A templom táján megtorpan Berci. — Te, sógor! — Mi az, nó? — Baj van! Az asszony nem találja a kaszakövet, rajtam keresi. Tudod, aligha lesz mákospatkó! — Nem lesz? — Nem ám! Mert a kis Jézus elvárja, hogy minden asztalon legyen kaszakő, kenyér, kalács, kés... Az asszony ebből nem enged. A sógor vigasztalta Bercit. Lehet törni a kalácsból. Meg aztán meg is békül az asz- szony, hiszen karácsony van. Most az egyszer a kis Jézus is megbocsátja ezt a vétket, hiszen neki is sok a dolga és nem ér rá keresni a kaszakövet. Ha vándort küld, vagy más szegényt az ajtóra, kaphat az a betlehemi kenyérből kaszakő nélkül is, annyira úgysem életien a kés, legfeljebb nagyobbat kanyarint. — Na, látod, erre nem is gondoltam! Egészen megvígasztalódott. A templomban még annyit sem gondolt a kaszakőre. Lelke messze járt, Betlehemben, a kis Jézuska jászolában rázogatta a szalmát. Énekelt, imádkozott. A szent hangok még köny- nyet is csaltak a szemébe. Nem szégyelte, karácsony van, ilyenkor jól esik, ha az egész «év borúját lemossa a drága nedvesség... A templomban szorongtak. Berci többször is a zsebéhez tapintott, valami nyomásfélét érzett azon a tájon. Csodálkozott. Miért is tartja imakönyvét szomszédja a zsebében, amikor nem ott a helye. Különöseit most, amikor a pogány is dicséri az Urat. Azután nem törődött vele, áhítatba merült. Minél többen szorongtak körülötte, annál nagyobb nyomást érzett zsebe táján. Különösen a mise végén, amikor az ajtó felé furakodtak az emberek. Hazai elé meg is mondta a sógornak: — Mégsem járja! Az alvégi Csima még most is fennhordja a fejét. Elő sem vette könyvét... Éreztem, amint hozzám szorult, hogy (Jöfdösi az oldalamat... Pedig karácsony van. A sógor ráhagyta, még a fejével is billentett. Az emberek előttük, utánuk fázósan siettek. A falu közepe táján jártak. Szegényes külsejű ház húzódott a kerítésen túl. xAblaka nem világított, sötétség ásított körűié. Gazdája, lei tudja, merre jár, valahol az orosz síkságon csatázik. Még karácsonyiá- juk sincs az itthonmaradottaknak. Ha volna, gyertyájuktól fényes lenne az ablak. Pedig ide is el szokott jönni a kis Jézus... Tavaly diót, almát vártak Tőle, most apjuk leveléért könyörögnek a gyerekek. Berci elgondolkozott, megállt. — Szegények! Miért is nincsen béke, szeretet... A sógor bizonyított. Elhagyták a házat, de meg-megfordultak. Addig-addig tekintget- tek hátra, míg egyszer Berci a földön találta magát. Szétrugott a hóban. — Aujnye! Még ez volt hátra! Au, az oldalam! Feltápászkodott. A sógor segített. A kárvallott ruhájáról veregette a havat, kérdezgette, hogy nem esett-e nagyobb hiba a test épületében. Berci megnyugtatta. — Nem! De azért azt már megnézem, hogy mi okozott foltot az oldalamon! Meg én, Meg én! A sógor kíváncsiskodott, a másik meg gombolózkodott. Berci belenyúlt a zsebébe. — Meg van! — Megvan? Micsoda, nó? — A kaszakő. Most már tudom, a gyerek lopta a zsebembe, amikor a hátamon nyergeit... No várj! Elhallgatott. A sógor motyogott valamit, de Berci nem figyelt rá. Lábai mintha a földbe gyökereztek volna, nem mozdult. Csak nézett arra a sötét házra, ahol nincsen karácsonyfa, hideg a szoba. Tekintetét a havas éjbe fúrta, kis idő múlva kibuggyant száján a szó. — Sógor! A kaszakő, a kaszakő..., a kis Jézus üzent. Gyere, szóljunk be ide a sötét házba, hogy az asszony az asztalra tette a kenyeret, meg a kalácsot... A sertéshizlalás jövedelmezőségének akadálya A kormány igyekezett a takarmány és hízott sertésárakat oly összhangba hozni, hogy a hizlaló számításait megtalálja. Legfőbb hizlaló takarmányunk a kukorica. Vizsgáljuk meg, hogy ennek ára és a hízott sertés ára között oly összhang van-e, hogy sertést híz- . lalni jövedelmet adó gazdasági ág. Nézzük meg, nem hoz-e gazdálkodásunk több hasznot akkor, ha a kukoricát eladjuk és süldőinket soványan értékesítjük. Ez végtelenül fontos kérdés. Fontos nemcsak a gazda szempontjából, hanem talán még inkább azért, mert a válaszon dűl el hízottsertés, illetve sflírszükségletünk kielégítése. Bonyolult számítás helyett vegyük fel kiindulási alapnak azt a tényt, hogy a 70—80 kg-os beállított süldő minden öt kiló sze- meakukorica el fogy aszta-a után egy kió élősúly kilogrammal gyarapodik. Szemeskukorica ma még nem kapható, ezért csöveset kell felvennünk. Csöveskukoricát nehezen kapunk vidéken 16 pengőért. Sajnos, ez is olyan nedves és beéretlen, hogy nem ad le 50 százaléknál több száraz szemet. Ha 80 kilós •üldőt 180 kilóra akarunk meghízlalni, akkor a 100 kg. ráhízlalt súlyt 20 százalékos afúlyfelvétel esetén 500 kg. s zem eskük qri ca feletetésével kapjuk meg. 500 kiló szemes kukoricáért 1000 kiló csöveset kell vennünk, amiért ki kell adni 160 pengőt. A beállított 80 kilós süldő 2 pengővel számítva is 160 pengőbe kerül. Feletetett takarmány ég beállított süldő értéke 160—J—160 pengő, azaz j 320 pengő. Ennyi készpénzben van a 180 kilogrammos hízott sertés, egy kiló tehát 177 fillérbe került. Hol van a többi kiadás még! A gondozás, az istálóbér, a befektetett tőke kamata, a kockázat, a haszon stb. Ha ezt , mind felértékelnénk, akkor a hízott sertés önköltsége kilónként két pengőre felemelkednék. Annyiba kerül tehát a hízott sertés előállítása vidéken, amennyit a sertésért a gazda a fővárosi piacon kapna. A számítás nem egészen helyes még. A mostani évjárat alatt termett kukoricának, akárcsak a múlt évinek íj táptartalma a rossz időjárás, és érés közbeni zavaró tényezők miatt olyan gyenge, hogy 20 százalék normális súlyfelvétel helyett csak 15 százalék körüli súlyfelvételt ad. Ez azt jelenti, hogy egy kiló súly előállítására 5 kg. szemeskukorica helyett 6—7 kg kell most. Ha ezen az alapon számítónk, akkor a hízott sertés előállítása a 2 pengőt kilónként messze felülmúlja. Amikor a sertésárakat megállapították, akkor nem gondoltak erre. Megállapították a sertésárakat és megállapították a szemesku15. ~ Hildák, 1 rendelésre mérték után, Alakítások, bélelés és gallérozások legolcsóbban ifj. LAKI SÁNDOR szücsmesternél Zalaegerszeg Bethlen Gábor u. 5. korica árát is, ami 20—23 pengő. Ily' alapon a hizlalás szép haszonnal járna, de hol van a 20—23 pengős szemeskukorica? Pesten lehet, ahol fel is használják a nágyhízla- lók eredményes és jó haszonnal járó hizlalásukhoz, de vidéken nincs. Mire Pestről íeigényelnénk vasúti és kocsiszállítással, jutalékkal együtt a szemeskukorica nálunk benne lenne 30 pengőben. Miközben mi a kérdést is boncolgattuk, rájöttünk arra, hogy a hizlalás terén valami nincs Rendben. Sokan talán azt mondanák, hogy a kukoricát termelje meg a gazda, akkor nem kell venni 16 pengős csöveset, vagy 30 pengős szemeset. Igaz és el is kerüljük a kukoricavételt, ha magunknak is tterem elegendő, de a gyenge termés és magas előállítási költségek miatt a saját termelte kukoricánk is benne van 16, illetve 30 pengőbe. A kukorica előállítási árát leszállíthatjuk, ha holdanként a termést megkétszerezzük, df ez sok gazda előtt, aki a jövőben fog oks^ .rű kukoricatermelésbe, még a jövő zene je. \Ja mindenképen a jelen viszony old alapján vehettük csak bonckés alá ezt az igen fontos kérdést. Mi az oka a ráfizetésnek most, amikor, előre beharangozták, hogy a kukorica és hízott sertés árát olyan kedvező összhangba hozzák, hogy egy gazdának se lesz kedve eladni a szemet, hanem mindent feltakarni ányoz, sőt vásárolt kukoricán hizlalását még inkább kiterjeszti? Egyszerű a válasz. Mindent a fővárosi viszonyok alapján mérlegeltek és figyelmen kívül hagyták a kukorica gyengébb! hizlaló értékét. Ez utóbbin nem segíthet senki, de az előbbin mielőbb segíteni kell! A kukorica ára Pesten, ha szemeset vásárolni kell és csak ilyennel lehet eredményesen hizlalni, a vasúti es egyeb szállítási költségekkel kevesebbe kerül. Az árkülönbség a kukoricánál 3—5 fillér kilónként. 15—18 százalékos súlyfelvételnél, amikor a 6 kiló kukoricán ad nekünk a hízó egy kiló élősúlyt, áss ártöbblet 18—30 fillért tesz‘ki. A hízott sertés kilónkénti ára is több legalább 10 fillérrel Pesten, mint vidéki viszonylatban. A Pesttől többszáz kilométerre hizlaló gazda tehát kilónként átlagosan 30 íillérrel drágábban hizlal. mint a fővárosi ipari nagyhízlaló. Ali itt az orvoslás? Ugyanaz, mint a gabonánál. Az egész országra kiterjedő vasúti és egyéb szállítástól független egységes takarmány-ár és egységes állat-ár. Hízott álattára- kat bizonyosan emelni lógják, mert ráfizetésnél a gazda nem fog hizlalni. Ne emeljék • fővárosi arakat, hanem emeljek lel a vidéki arakat a lovarosi nívóra. A fővárosi árrögzítés okozta megtakarítással fedezzék a takarmány- és állatszállítás költségeit. A megoldás végtelenül nagy fontosságú. Mi, gazdák tudjuk azt, hogy miért nincs hízott állat. Okát feltártam. A legutóbbi kaposvári kamarai gyűlésen javaslatot nyújtottam be az egységes takarmány- és állatárak! érdekében. Egyhangú pártolással került az illetékesek elé. Reméljük, lesz eredménye. Ha nem méltatják a kérdés megoldását kellő figyelemben, akkor a látszat az lesz, hogy a fővárosi ipari hizlalókat előnyben részesítik a gazdahízlalókkal szemben. Elsorvasztják a gazdák e fontos állattenyésztési ágát. De akkor ne csodálkozzék senki, hogy a vidék még önmagát se tudja hízott állattal ellátni! Pörncczi József*
